Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-18 / 196. szám, szerda

Emília Tonhauserová halk- szavú, nyílt tekintetű, szerény asszony. Aligha gondolná vala* ki róla, hogy egy 78-tagú mun* kakollektíva vezetője. A pú- chovi Makyta ruhagyár 1411-es műhelyének bronz fokozatú szocialista brigádját vezeti, méghozzá 1972, vagyis megala­kulása óta. Igaz, áz üzemben ennél sokkal régebben, 1947-től dolgozik. A törzsgárda méltán megbecsült tagja. Itt kezdett dolgozni előkészítő munkás­ként. Az évek során különböző tisztségekkel bízták meg. Je­lenleg a szakszervezet műhely­bizalmija. Funkciót lát el a vá­rosi nemzeti bizottságban is. Ezen kívül tagja a Textil-, Ru­ha-, és Bőripari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Szlo­vákiai Központi Bizottságának, ahol az ellenőrző bizottságban tevékenykedik. Végül, de nem utolsó sorban, tagja a kommu­nista pártnak. Elfoglaltsága te­hát bőven akad, pedig három gyermek édesanyja. Gyermekei már felnőttek: egy közülük egészségügyi nővér, egy szin­tén a ruhagyárban dolgozik, egy pedig szakközépiskolába jár. A férje ugyancsak a Ma­kyta alkalmazottja. — Kollektívánk A Szlovák Nőszövetség Brigádja nevet vi­seli — mondja Tonhauserová elvtársnő. — Ml vagyunk az első ilyen nevű brigád a já­rásban. Ezért a Szlovák Nőszö­vetség Központi Bizottsága aranyplakettal jutalmazott meg bennünket. A kitüntetést a Szlovák Nemzeti Tanács épüle­tében vettem át. Elmondja, hogy a brigádnak négy férfitagja is van. Én ugyan csak egyetlen férfival találkoztam: a mesterrel, ám lehet, hogy egy 71 nőtagot számláló kollektívában az em­ber a férfiakat észre sem ve­szi. Férfi zakó annál több van a műhelyben. A brigád tagjai ugyanis a zakókat varrják — zömében szovjet megrendelés­re. A nadrágok a szomszéd mű­helyben készülnek. — Naponta 210 zakót var­runk — tájékoztat Emília Ton^ hauserová. — Ezen kívül ha­vonta mintegy 10—12 darabot méretre is elkészítünk. Ez már terven felüli teljesítmény. Szo­cialista kötelezettséget vállal­tunk; 20 000 koronát takarítunk meg azzal, hogy még az enge­délyezett mennyiségben sem gyártunk másodosztályú árut, A E1L0VAK NÖSZOlfETSEG BRIGÁDJA Kétszáztíz kabátot varrnak meg egy műszak alatt |0 Szakmát tanulhatnak a gyárban iQ Nemcsak a munkahelyen hanem csuk elsőosztályút. Kol­lektívánk tagjai rendkívül kez- deményezőek. Megértették, hogy a brigádtagoknak példát kell mutatniuk. Az is segít, hogy a brigádban párttagok is vannak. Jól is keresünk, hiszen a mi műhelyünkben elég nagy a munka termelékenysége. Leg­utóbb 1730 korona volt az átla­gos havi Jövedelem, de 1650- nél máskor sem volt kevesebb. Igaz, a munka nem könnyű. Azt szoktuk mondani, hogy könnyűipar, — nehéz munka. Különösen a szemünket erőlteti meg. Az ülőmunkát végző nők egy ideje rendszeresen tornász­nak, hogy utána felfrissülve folytassák a munkát. A válla­lat igyekszik kedvező munka- és szociális feltételeket terem­teni a dolgozóknak. Ennek el­lenére sok asszony — ha te­heti, — szülés után nem jön vissza dolgozni, mivel kevés az üzemi bölcsőde. Az itt dolgo­zók többsége vidékről Jár be. A műhelybe minden évben ve­szünk fel fiatalokat, akik a mi tanoncintézetünkből kerülnek ki. A gyár szomszédságában van a régi iparitanuló-intézet. Szeptemberre elkészül az új. Helyben van a szakközépisko­lánk is. Sokan tanulnak esti tagozaton. A brigádból négyen Hatékony segítőtársak A Stavoindustrióban teljesítik a XV. pártkongresszus irányelveit A bratislavai Stavoindustria építőipari vállalat helybeli üzemének dolgozói Jól teljesí­tik termelési és egyéb felada­taikat. Az 5. ötéves tervidő­szakban az egymilliárd korona összegre tervezett alapvető építőipari termelés terjedelmét 34 millió koronával túlteljesí­tettek. Az 1975-re tervezett fel­adataikat pedig 7 millió koro­nával szárnyalták túl. Jozef Findor, az építőipari üzem igazgatója és Jozef Kur- tanský, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke a jó eredmé­nyeket a fejlett szocialista ver­senynek. a vállalások teljesíté­sének, az új munkamódszerek­nek, az ésszerűsítési és a fel­találó-mozgalomnak tulajdonít­ja. Az ésszerűsítők ebben az üzemben 1972-től 1975-ig 26 ja­vaslatot nyújtottak be, ebből 16-ot megvalósítottak. Például a vlllanykábelek áttekercselé sére szolgáló berendezés éssze­rűsítésével egy munkaerőt nyernek. Meggyorsul a munka üteme is, az anyagi megtakarí­tás pedig 36 230 korona. — Az üzem dolgozói, több ki-' tüntetés tulajdonosai elhatá­rozták, hogy a 6. ötéves terv­időszak éveiben is a lehető legjobban teljesítik a tervben előirányzott feladatokat, bár ezek az 5. ötéves tervidőszak feladataihoz viszonyítva sokkal nagyobbak. Az idén még 322 millió korona értékű munka el­végzése vár rájuk, 1980-ban, az ötéves terv utolsó évében pe­dig 450 millió korona értékű munkát kell elvégezniük. Ezért a CSKP XV. kongresszusa és a Szakszervezetek Központi Ta­nácsa plenáris ülései határoza­tainak és irányelveinek értel­mében a célkitűzések teljesí­tésére szocialista vállalásokat tettek, s megvalósításukra in­tézkedéseket foganatosítottak. Egyik vállalásuk a technika és az újítók napjának megren­dezése volt, amelyre a közel­múltban került sor a bratisla- va—trnávkal munkásszállóban. A résztvevők meghallgatták Jo­zef Kurtanský elvtársnak, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökének előadását az éssze­rűsítési mozgalom jelentőségé­ről, és további értékes elő­adásokat. A szünetben megtekintették a gyakorlatban alkalmazott újí­tási javaslatokat és különböző gépi berendezéseket bemutató kiállítást. Meghallgatták Viliam Balhárek mérnöknek, az üzem műszaki-fejlesztési dolgozójá­nak magyarázatát e Javaslatok és gépek hasznáról, majd meg­tekintették egy épjtőiparral foglalkozó filmet. A kiállítá­son többek között érdeklődés­sel szemlélték a Clipper vágó­gépet, amelyet az építőiparban kövek és kőpadlóburkolatok vágására használnak. Az előadások, a felvetett kér­dések és a vita igazolta, hogy az üzem éppen az új technika érvényesítésével és továbbfej­lesztésével, a bevált munka- módszerek segítségével és az új ésszerűsítési javaslatok és intézkedések révén tervezi a 6. ötéves tervidőszak igényes fel­adatainak teljesítését és túltel­jesítését. Emellett jó minőségű munkát végeznek, csökkentik az önköltségeket, és újabb mun­kaerőfelvétel nélkül fokozzák a munkatermelékenységet. Célkitűzéseiket sikerrel tel­jesítik az üzem dolgozói. Az ésszerűsítők 1976. első felében 6 újítási Javaslatot nyújtottak be, ebből hármat már meg is valósítottak. Ezenkívül több mint 1,5 millió koronával túl­szárnyalták félévi feladataikat, ami 101 százalékos tervteljesí­tést jelent, ugyanakkor az egy főre eső munkatermelékenység tervét 102,1 százalékra teljesí­tették. MIKULÁS MAŤAŠEJE Hanka Makišová, az üzemi pártbizottság fiatal tagja já rnak iskolába. Akinek nincs szakképzettsége, egyéves var­rófolyamot végezhet. Brigá­dunk tagjai közül ily módon négyen tanultak ki varrónő­nek. Ezek temészetesen a kur­zus elvégzése után magasabb fizetési osztályba kerültek. Aki nálunk dolgozik, megtanul varr­ni, s otthon saját maga és csa­ládja számára is varrhat. Per­sze, az is előfordul, hogy vala­kinek a napi munka után már nincs sem ideje sem kedve a varráshoz. Jó érzés tölt el, ha az utcán valakin meglátom a nálunk varrt holmit. Közben bejárjuk a hatalmas munkacsarnokot. A több sor­ban elhelyezett varrógépek mo­noton zakatolása hallatszik. A varrónők bűvészhez illő ügyes­séggel és gyorsasággal végzik munkájukat. Egy nagyobb mé­retű gépet pillantok meg a te­remben. Kísérőm elmondja, hogy az „varrókombájn“, mellyel egyelőre még csak kí­sérleteznek. Hátránya, hogy gyakran meghibásodik. Megál­lunk, hogy szót váltsunk Hele­na Veselá mesterrel. Neki nem az a feladata, hogy varrjon, s most mégis azt teszi. Amikor megkérdezem miért, így vála­szol: — Hogy hamarabb készek le­gyünk. Ha kell, mindnyájan se­gítünk. Pillanatnyilag azonban nincs lemaradásunk. Sokkal rosszabb a helyzet csütörtökön meg pénteken, amikor többen szabadságra mennek. A műsza­ki ellenőrzés eredményével is. elégedettek lehetünk, vagyis a minőséggel sincs baj — mond­ja a mester, aki a trencséni ruhaipari szakközépiskola el­végzése után került a gyárba. Munkahelyére 26 km ről jár be. Anna Lodukovával, a Nőszö­vetség bizalmijával az előké­szítő részlegen beszélgettünk. Népszerűségét többek közt víg kedélyének és humoros elő­adókészségének köszönheti. Ezenkívül kitűnően süt, s ínyencfalatait a brigád tagjai is megízlelhették közös kirán­dulásaikon. A brigádból 10-asz- szony Iskolai kiránduláson is részt vett — a legkisebbekkel, a szikrákkal járták a természe­tet. Budapesten Is voltak már a műhely tagjai. A legsikere­sebb akciónak mégis a bronz fokozat odaítélése alkalmából rendezett ünnepséget tartják. Erre egy közeli juhásztanyán került sor. Szívesen emlékez­nek a brigád tagjai tavalyi ki­rándulásukra is. Bratislavában megnézték a várat meg az új hidat és ellátogattak az állat- kertbe. Az éjszakát Szereden töltötték, ahol táncmulatságon vettek részt. Másnap pedig Piešťanyba látogattak el. Ter­mészetesen ebben az évben is részt vesznek közös kirándulá­son. Munkájáról Anna Loduko- vá egyebek közt ezt mondta: — Ide, az előkészítőbe a ki­szabott részek kerülnek. Eze­Emilia Tonhauserová, a brigád vezetője két átnézzük, nincs-e köztük hibás anyag. Ha van, vissza­küldjük a szabóknak. Az elő­készítőben a brigád tagjai át­veszik az anyagot, mindenki annyit, amennyit nyolc óra alatt, vagyis egy műszakban meg­varr. Említettük már, hogy a mű„ helyből néhányan esti iskolád ba járnak. Egyikük Štefánia Simunová, aki a vállalatban tanulta ki a szakmát. Már hat éve dolgozik a műhelyben. Előbb szalagmunkát végzett, most pedig előmunkás. Az esti Iskolában a negyedik osztályt végezte el, mégpedig kitünte­téssel. A fő tantárgyakból te­hát már leérettségizett. Az ötö­dik és egyben az utolsó évfo­lyamban szaktantárgyakból kell helytállnia az érettségi vizs­gán. Stefánia Simunová tagja a SZISZ-szervezetnek és aktív sportoló. A turizmusnak hódol. Legutóbb Vrátnában vett részt turistakiránduláson. Hanka Makišová, az összüze- mi pártbizottság fiatal tagja, szintén tanul. Korábban ő is fi­zikai munkát végzett, most pe­dig szintén előmunkás. Még csak két éve dolgozik a mű­helyben, de nagyon jól bele­illeszkedett a kollektívába. A nők aktivizálódását magától él« tetődőnek tartja. — Miniig aktív akarok len­ni — mondja — Ezért sze­retnék olyan férjet találni, aki megé-1 en­gem. A brigád bár­mely tagjával beszélgettem, az volt a meg­győződésem, hogy ennek a kollektívának a tagjai nemcsak szocialista mó­don dolgoznak, hanem így is gondolkodnak és élnek. S hogy ez így van, az nagy­mértékben kö­szönhető a kol* lektíva semmi­vel sem pótol­ható nevelő ha­tásának. Itt készülnek a zakók [A szerző felvételei) FÜLÖP IMRE Munkásmozgalmunk úttörője A KÖZÖSSÉGI SZELLEM A nyárasdi Lubicsek Alajos elvtárs fiatalon megismerke­dett Lenin műveivel, és a for­radalmi eszmékkel. 1919-ben — a Magyar Tanácsköztársaság Idején — Budapesten 14 éves fejjel került kapcsolatba a munkásmozgalmi szervekkel. Tagja lett a Kommunista Ifjú­sági Szervezetnek. 1920-ban a Budapesti Fakitermelő Vállalat­nál az ő kezdeményezésére megalakították a Szakszem: zetl Mozgalmat, melynek fő fel adata volt, hogy vezesse a har­cot a burzsoázia ellen. Számos munkássztrájk megszervezésé­nek is részese. 1922-ben, ami­kor Budapestről hazakerült Nyárasdra, idehaza is megala­kította a Vörös Szakszervezeti Mozgalmat. A járási székhe lyen tevékenyen részt vett a sztrájkok, tüntetések megszer­vezésében. Itt Ismerkedett meg Steiner Gábor elvtárssal. Egy Dunaszerdahelyen szervezett népgyűlésen 1930-ban kihar­colták, hogy a járásban levő munkanélkülieknek 20 koronás élelmiszerjegyeket osszanak szét. Hasonló tüntetés, illetve sztrájk megszervezését segítet­te elő Trhové Mýtón (Vá­sárúton) is, ahol a magasabl bért követelő dolgozók a Pop per-féle birtokon szüntették bf a munkát. Lubicsek elvtárs a párt lile galitása alatt is igyekezett hu maradni a marxi—lenini esz mékhez, amit nem egy esetben személyes biztonsága kockáz­tatásával terjesztett munkatár sai, Ismerősei körében. Az iga­zi szabadságot, örömet azonban a felszabadulás, illetve 194H februárja jelentette számára. Ettől kezdve mint párttag új lendülettel és hatalmas akarat­erővel fogott a szocializmus építéséhez. Szuh Pál és Száméi Pál kollegájával tevékenyen részt vállalt a szövetkezetesí tési, kollektivizálási mozgalom ban. Nyárasdon a szövetkezet megalakulása után az ellenőr ző bizottsági és pártelnöki tisztségét vállalta magára 1952-től 1960-ig a helyi nem zeti bizottság elnöki tisztségét is betöltötte', s közben népbíró­ként is tevékenykedett. A szö­vetkezetben elsődleges felada tának tartotta a szocialista és jó közösségi szellem megte­remtését a továbblépés érdeké ben. Kezdeményezésére számos intézkedést foganatosították. Létrehozták a szociális és kul­turális alapot, melynek kereté­ben rendszeresítették a dolgo­zók üdültetését. Lubicsek elv­társ a falufejlesztés érdekében is sokat tett. Munkája elisme­réseként a párt igazáért, vala­mint a szövetkezetesítésben ki-> fejtett tevékenységéért Köztár­sasági Érdemrenddel tüntették ki. Ma már nyugdíjas, de mint fáradhatatlan harcos, kommu­nista tevékenyen részt vesz a társadalmi szervek munkájá­ban. Akaraterejét több mint hét évtized munkája sem törte meg. KRASCSENICS GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom