Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-16 / 194. szám, hétfő

rövidesen Átveszik a váltóbötot [>r. IVÄN LICHNER, az edzötanács elnökének nyilatkozata A pierovi Európa-bajnokság kitűnő alkalmat szolgáltatott az európai amatőr tenisz színvonalának jelmérésére. A részt­vevő nemzetek szakemberei tiszta képet nyerhettek saját ver­senyzőik értékéről. Az egyes mérkőzésen nyú/tott teljesít­mények, a legjobbak ellen elért eredmények rámutattak a hiányosságokra ts, nyilvánvalóvá vált, kinek miben kell javul­nia, ha a jövőben eredményesebb akar lenni. Mi a legilleté­kesebbet, dr. Iván Lichnert, a Csehszlovák Tenisz Szövetség edző tanácsának elnökét leértük meg egy gyorsmérleg készíté­sére. A csehszlovák férfi teniszezők közül az EB-n Pála nyújtotta a legjobb teljesítményt. Vegyespárosban MarSíková oldalán arany­érmet nyert. ' (ČSTK felvétele) EGY „SZÜRKE” ESTE MÓDER£KNAL Mit tapasztalt, csehszlovák szemszögből nézve, az Európa- bajnokság hétnapos küzdelem­sorozatán? —- Elsősorban azt, hogy a né­hány év óta tartó generációs probléma kezd kedvezően ala­kulni. Legalább is ezt igazolja a fiatalok szereplése, de egy­úttal azt is, hogy az eddiginél még nagyobb figyelmet kell szentelnünk az utánpótlás fej­lesztésének. Sajnos, Kódexhez hasonló teniszezők nem szület­nek naponta, sőt nem is lehet hozzá hasonlókat máról hol­napra fölnevelni. Ennek elle­nére rendelkezünk olyan jóké- pességű fiatal teniszezőkkel, akik közül néhányan világszín­vonalú versenyzőkké válhatnak. — Egyikük, Složil, aki itt Prerovban remek teljesítményt nyújtott, kitűnő játékot produ­kált. A másik, Šmíd, sajnos nem vehetett részt az EB-n, mert a Galea Kupa-csapat tag­jaként Vichyben szerepelt. A legtöbb figyelmet a 16—17 éve­seknek szenteljük, akiket Lendl, az újdonsült junior Európa-baj­nok egészen kiválóan képviselt. Hozzá hasonló tudású és nagy ígéret még a bratislavai Bog­nár, aki csupán azért hiány­zott az Európa-bajnoki mezőny­ből, mert csak két versenyzőt nevezhettünk. A férfiak mezőnyében Pála, Zedník, és Hut'ka már túljutott a zeniten, a fiatalok azonban még nem nőttek fel hozzájuk, illetőleg jelenleg még nem tud­nák őket pótolni, mégis az itt látottakból arra következtethe­tünk: amennyiben fejlődésük töretlen lesz, rövidesen átve­szik tőlük a váltóbotot. Ami a legörvendetesebb, az ifjúságiak között számtalan tehetséges fiatal teniszezőt találhatunk. A Magyar Sakk Szövetség meghívására a II. Tungsram Kupa nemzetközi sakkverseny­re Magyarországra látogatott dr. Max Euwe, a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) elnöke. Ebből az alkalomból nyilatko­zott az MTI munkatársának. A szocialista országok visz- szaléptek az izraeli sakkolim­piáról és nem vesznek részt a FIDE Kongresszusán sem. Nem gondoltak-e arra, hogy másutt rendezzék meg az olimpiát? Határozatképes lesz-e ilyen kö­rülmények között a kongresz- szus? — Az olimpia a szocialista •országok részvétele nélkül so­kat veszít értékéből, de már 35 ország nevezett és Így új hely­szín kijelölésére nincs mód. A szovjet sakkvilágbajnok, Anatolij Karpov 1977-ben véd­heti meg címét. A sakkvilág- bajnok jelöltek nyolcas mező­nyéből azonban még nem tud­ni ki lép az amerikai Robert Fischer ex-világbajnok helyére, ha ő nem vállalja a játékot a kérdésben mikor várható dön­tés? A jelöltek közé jutásban Portisch Lajos is érdekelt, ho­gyan látja ő az esélyeket? — A szabályok értelmében 1977. január 1-ig kell Fischer- nek közölnie részvételi szándé­kát. Ha nem játszik, akkor az előző versenysorozat harmadik és negyedik helyezettje — a szovjet Szpasszkij és Petrosz­jan — mérkőzhet a helyéért. — Ami Portisch Lajos sze­replését illeti, szerintem 70 százalékos esélye van a to­vábbjutásra a szovjet Petrosz­jan és Tál elleni holtverseny­ből, amelyet októberben kelle­ne lejátszani. Portisch három éve hasonló szituációban bizto­san ment tovább az ugyancsak szovjet Polugajevszkij és Geller ellenében. Tisztázták-e már a sakkvi­— A férfiakhoz hasonló ge­nerációs problémával a női me­zőnyben nem találkozunk, hi­szen a felnőttek között Toma­nová csupán 22 éves, Maršíko- vá pedig 18, s mindketten el­érték a legmagasabb európai színvonalat. A 15 éves Stracho- ňová döntőbe jutása azt bizo­nyítja, hogy jó úton haladunk. Az ifjúsággal végzett megfele­lő munka célszerűsége nyilván­való. A legnehezebb feladat azonban a tehetséges fiatalo­kat eljuttatni a felnőttek szín vonalára. Nagy a különbség a cseh és szlovák teniszsport között. Mi ennek az oka? — A cseh országrészekben tízszer több a teniszpálya, a szakosztályok, versenyzők, ed­zők száma. Gazdagabb hagyo­mányokkal rendelkeznek, más a vezetők hozzáállása és az egyesületekben lobban támogat- ját a tenisz-szakosztályokat, mint nálunk, Szlovákiában. De hol keressük a hibát? — Elsősorban az ifjúsággal folyó munkában Az utóbbi években e téren ugyan jelen­tős javulás tapasztalható, de mindez korántsem elegendő, ha lemaradásunkon hozni akarunk valamit. Az ifjúsági sportisko­lák is ezt a célt szolgálják Szlovákiában. — Meggyőződésem, ha az el­következő években sikerül több olyan fiatalt nevelnünk, mint Bognár és 0. Karlík, azzal nemcsak az ifjúsági tenisz szín­vonalát emeljük, hanem egyút­tal egészen biztosan megnövek­szik az érdeklődés e szép és szórakoztató sport iránt. Ez pe­dig lényegesen hozzájárulna a tenisz továbbfejlesztéséhez. lágbajnoki párosmérkőzés lebo­nyolításának rendjét? — Még nem teljesen, erről az őszi hazai kongresszus dönt. Én személy szerint Kar­pov álláspontjával értek egyet, amelynek értelmében meghatá­rozott számú játszmából hat győzelemig játszanának, ha ezen belül öt—öt győzelem lenne a végeredmény, úgy a világbajnok megvédené a cí­mét. Az ellenjavaslat szerint 5:5-ös eredménynél egy újabb összecsapást kellene kiírni,. s a meghatározott számú játsz­mából egy pont különbség is elég lenne a világbajnoki cím elhódításához. Remélem a kongresszus a világbajnokot részesíti előnyben. * A sakkvilágbajnoki zónaver­senyeken merült fel — többek között a csehszlovák Vlastimil Hort nemzetközi nagymester nyilatkozatában — hogy a nemzetközi nagymesteri és nemzetközi mesteri cím veszít értékéből. Tesz-e a FIDE szisn rítást a teljesítés feltételei­ben? — Különösen azt kifogásol ják sokan — mondta a FIDF elnöke —, hogy egy zónaver senyen 66 százalékos ered ményért már automatikusan jár a nemzetközi mesteri cím. de más erősségű egy európai, és más egy amerikai zónaver seny mezőnye. Azért a FIDE októberi kongresszusán foglal­kozik a témával. Azt szeret­nénk, hogy a nemzetközi mes­teri címhez 2400, a nemzetközi nagymesteri címhez pedig 2500 élő-pontszám elérése is feltétel legyen. Tehát nemcsak egy-egy versenyen elért jobb helyezés biztosítsa a címek elérésének lehetőségét, hanem szükség le­gyen hozzá hosszabb távon a jobb játékosok elleni pontszer­zés Is — fejezte be nyilatkoza­tát dr. Max Euwe, a FIDE el­nöke. Vidéken*— gondolunk itt^Dél- Szlovákia magyar lakta terü­letére is — a tenisz eléggé hát­térbe szorul, a többi sportágak mögött kullog. Mit lehete ten- ni? — Mielőtt a kérdésre vála­szolnék, hadd szögezzem le, hogy a tenisz népszerűsége mint kiegészítő sport, mint szó­rakozás — hála versenyzőink eredményeinek és a televízió adásainak — nagyon megnöve­kedett. Örömmel vesszük tudo­másul, hogy vidéken is szapo­rodnak a teniszpályák, ahol a dolgozók mind gyakrabban töl­tik szabad idejüket. — E sportnak nagy előnye, hogy nem csapatjáték. Elég hozzá két személy, mindenki annyit nyújthat, amennyire ere­jéből telik és ennek ellenére élvezetes, szórakoztató játék alakulhat ki. Arról nem is be­szélve. hogy bármilyen idős korban is űzhető. A Slovan Bratislava teniszszakosztályá­ban például több mint 300 rekreációs teniszezőt tartunk nyilván. Nagyon sok közöttük a 60, sőt 70 éven felüli és ők csaknem naponta hódolnak kedvenc sportjuknak, hozzájá­rulva ezzel egészségük meg­szilárdításához. — Ezért csupán egyet taná­csolhatok: mindenütt, ahol er­re lehetőség nyílik, építsenek teniszpályákat és tanítsanak meg minél több fiatalt teni­szezni, meglátják, nem bánják meg. KOLLAR JÓZSEF A csehszlovák labdarúgás ünnepnapjai végelértek. A játé­kosok magas állami kitünteté­sekben, egy sereg elismerésben részesültek, részt vettek néhány élménybeszámolón, elmesélték családtagjaiknak, ismerőseik­nek a nagy csat.ák történetét, és ezzel lezárult egy korszak. Móder fózsef, a Lokomotíva Košice középpályása és csapat- kapitánya sorban megmutogat­ja „szerzeményeitAz építés­ben szerzett érdemekért kitün­tetést, a sportmesteri címről szóló oklevelet, az ifjúsági szervezet-adományozta plaket­tet; elmeséli a prágai Várban lezajlott reprezentatív fogadást. Aztán előveszi az aranyérmet, a legjobb európai futballcsapat tagjának kijáró díszes érmet, a kitűnő svájci művész, Kramer munkáját. Mesteri mű, egyik oldalán Európa térképe van rávésve, a másik oldalán a szöveg: Labdarúgó Európa-baj­nokság, Jugoszlávia. A szekrényből előkerül a döntő találkozó egyik legéke­sebb zsákmánya, a hetes szá­mot viselő Bonhof meze. — A hollandokkal nem cse­réltetek? — Mielőtt a pályára men­tünk volna, a hollandok mint­ha lenéztek volna bennünket egy kissé. A hosszú földalatti folyosón állt egymás mellett a két csapat, és Nees-kensék egyre csak azt mutogatták, hogy „kicsik“ vagyunk. Ügylát­szik, biztosak voltak a dolguk­ban, de az első negyvenöt perc után mi vezettünk és az öltöző­be menet mi mutogattuk: ki­csik lettetek. A mérkőzés után azonnal az öltözőbe siettem. A holland öltöző ajtaja nyitva volt, kezemben mezemmel Neeskenst kerestem, akit a fürdőmedence szélére kuporod­va találtam. Lehorgasztott fej­jel ült ott, nagyon ki volt me­rülve és el volt keseredve. Saj­nos nem akart mezt cserélni, így az ő tulipánsárga trikója hiányzik a gyűjteményemből. — Jól játszottál a jugoszláviai mérkőzéseken is, de a leggyak­rabban Blochinéknak lőtt há­rom gólodat emlegetik. — Az utolsó pillanatban dőlt el, hogy pályára lépek a Szov­jetunió ellen. Esett az eső és Ježek azt remélte, hogy a csú­szós talajon én is kísérletezhe­tem távoli lövésekkel. Szeren­csém volt, mert az egyik beta­lált. Nem érzem nagy gólnak, de bement. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amely meghatá­rozta a válogatottban való to­vábbi szereplésem sorsát. Ek­kor lettem biztos pontja a Ki- jevbe utazó együttesnek, és ott újabb két gólt szereztem. Az elsőt, azt a harminckét méter­ről leadott szabadrúgást, nem is akartam lőni. A negyvenötö­dik percben jártunk, esetleg fölé lövöm, gondoltam és fü­tyülni fognak. De a társak meggyőztek és nekiszántam magam. Angol gyártmányú lej dával játszottunk, remek minő ségűvel, azt jól lehet helyez­ni. A sorfal fölött lőttem el a labdát, azt hittem, fölé ment, vissza is fordultam a kapunk felé, amikor az ordítást meg hallottam. Annyit láttam mC* csak, hogy Rudakov szedi ki o hálóból a bőrt. A csapattárs: majdnem szétszedtek örömük• ben. A második félidőben szer­zett dugóm nagyerejű, de kő- zeli lövés nyomán született. Azt hiszem, ereje meglepte a kapust is, aki egyszerűen reá- gálni sem tudott. — Tizenegy mérkőzésen há­rom gólt lőttél a válogatottban. Sok ez, vagy kevés? — Kétszáz ligamérkőzésen ötvenszer találtam a kapusok hálójába. Általában minden ne. gyedik találkozón szerzek gólt. Vagyis a szokásos átlagomat nyújtottam eddig a nemzeti ti­zenegyben is. — Pályafutásod eddigi legkt• merítőbb időszakát zártad ai elmúlt idényben. Mennyit pu hentél? — Sajnos, esek nyolc napot. Itthon egy csomó élménybeszá­moló várt, majd részt kellett ven­nem a Vasutasok Európa-bajnok- ságának mérkőzésein is. Fáradt voltam, teljesítményemmel a csapatnak sem segítettem, ma. gamnak is ártottam. A nyolc szabad napot otthon, Tardos- kedden töltöttem a családom­mal. Persze kétszer így is ki­mentem focizni, a helyi csapat edzéseire. Az edző Gyurek Ist­ván barátom, az egykori ligás labdarúgó. — És most? Jön a liga, c Lokomotíva új edzővel vág ne­ki a futball-maratonnak. — Baránek már működött nálunk, én azonban nem isme­rem, éppen akkor katonáskod­tam a Dukla Prágában. Most folyik az alapozás, reméle:ri jól megy majd ősszel is, bár véleményem szerint elkelne egy-két jó tartalék-játékos még. Tiz—tizenegy ember felel meg t liga követelményeinek, a töb­biek javarészt volt ifisták. Hoz­nánk neves játékos nem szer. ődött, berukkolt viszont tő­ink a jobbszélső Jacko. A Móder-család egy „szürke* stéjét látom. A kis, négyhó- :apos Roland máris olyan für­ge, mint az apja, oldalra for­dul, megemelkedik, majd alud­ni tér. A családfő a labdarú­gásról beszél, a felkészülésről, a nyugatnémetekről és a hol­landokról. Meg arról, hogy a városi nemzeti bizottság képvi­selőnek jelölte lakónegyede körzetébe. — Nehéz feladatot kaptam, svkkal nehezebbet, mint az Európa-bajnokság küzdelmei során, mondja búcsúzáskor az aranyérmes futballista. (batta) Már csak néhány nap választ el bennünket az első labdarúgó liga rajtjától. A szurkolók alig várják, hogy a fenti jelenetekhez ha­sonlókat láthassanak és kedvenceik jó játékának tapsolhassanak. (ČSTK felvétele) A NEMZETKÖZI SAKKÉLET AKTUÁLIS KÉRDÉSEIRŐL

Next

/
Oldalképek
Tartalom