Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-12 / 164. szám, hétfő

17 NYÁRI OLIMPIA Mexikó — 1968 A Sok előzetes vitát meg­ért mexikói olimpiára még nyolc év távlatából is bizonyára mind­nyájan nagyon jól emlékezünk. Élénken emlékezetünkben élnek a XIV. „magaslati“ játékok győz­tesei és vesztesei, a nagy eredmé­nyek és a drámai versenyek. A Temu, Wolde, Clarke, Hynes, Smith, Fosbury, Beamon, Čáslavská, Meyer nevekhez nem kell kom­mentár. Versenyek „.az égben“ Kétségtelen, hogy a 2400 mé­ter tengerszint feletti magasság­ban rendezett mexikói olimpia be­folyásolta az eredményeket, úgy negatív, mint pozitív irányban. A tudósok és az orvosok olimpiája volt a mexikói olimpia. A tüzetes kísérletek bizonyították: a ma­gaslati edzőtáborozások szinte minden sportágban kedvező hatás­sal voltak a teljesítményekre. Ogy hogy a ritka levegő nem­csak „barátja“, hanem „ellensé­ge“ Is volt a nagy eredmények­nek. Sokan nem „ismerik el“ a mexi­kói játékokat. A kedvezőtlen ten­gerszint feletti magasságot első­sorban a hnsszútávfutók, az úszók, az evezősök, a birkózók, ökölvívók és az öttusázók síny­lették meg. Szép olimpiai volt a mexikói, ez igaz, de nem volt százszázalékosan reguláris. Sok sportoló (főleg a mexikóiak és az afrikai hosszútávfutók) kétségte­len előnyben voltak. Nem is csoda tehát, hogy a fu­tószámok legtöbbjét az amerikai négerek és a kenyai, etiópiai, tu­néziai sportolók nyerték. Európa és Amerika fehér futói nem tud­tak teljes sikerrel megküzdeni a magaslati körülmények különle­gességeivel és az oxigénhiánnyal. Szomorú látványt nyújtott például az ausztrál Ron Clarke, a csúcs­tartók csúcstartója, amint a 10 000 méteres futásban teljesen kimerültén, oxigénhiánnyal küzd­ve a hatodik helyen tntot át a cé­lon. Vagy az evezősök, akiknek az eredményhirdetés elftttt oxigén­palackokkal kellett pótolniuk a levegőt. A mexikói olimpia a rekordok olimpiája volt. A ritka levegő ked­vezett a rövid arfiklfejtést Igény­lő számoknak. Hég egyetlen olim­pián sem értek el annjri világ- olimpiai és nemzeti csúcsot, mint a mezikőin. A Nemzeti Stadion atlétikai versenyei során 23 világ­rekord dőlt meg. Súlyemelésben nyolc világcsúcs jelentette az em­beri teljesítőképesség határának a kitolódását, de nem maradt világ­rekord nélkül a kerékpáros sta­dion és a lőtér sem. Ki is tudna választani vagy akár rangsort ké­szíteni a nagyszerű erdemények- rfil. Ugrás <x XXI. századba A mexikói olimpia első számú szenzációjával az amerikai Bog Beamon szolgád: 890 cm t ugrott távolba! Ez az eredmény nyolc év távlatából is fantasztikus és jó pár évet, talán évtizedeket kell várni a megjavítására. Mert a távolugrás világcsúcsait általában nein egyszerű dolog megjavítani. Jesse Owens 813-as világrekordja 1935 májusától ke­reken 25 esztendeig állta az ost­romot. A világcsúcs azóta, 33 év alatt, 1968-ig is összesen csak 22 cm-t javult. Es a mexikói olimpián, egyetlen perc leforgása alatt 55 cm-t! A mexikói tudósítók így szá­moltak be Beámon teljesítményé- ről, amelyet a 21. század ugrásá­nak könyveltek el: „Bob Beamon mint egy fekete ceruza, 190 cm-es magassága mellett, alig éri el a 70 kilót. Mozdulatai szeg­letesek, néha kicsit talán eset­lenek. Feláll a nekifutó vé­gén, előrehajol, aztán indul. Min­den lépésre biccent egyet a vál- lával, felső testével, mintha bó- lintgatna, helyeselne: így, csak így, minden rendben van, jól csi­nálod, fiú. Ellép a deszkáról, és repülni kezd. Nincs az átmenet­ben semmi erőltetett, vagy zökke­nő. Föld vagy levegő, neki telje­sen mindegy. Fellép az Estadió légterébe és ott is marad. Mintha soha többé nem akarna vissza­térni támaszpontjára. Ogy tűnik, mintha meleg levegő lenne csont­jaiban. Nagy, fura, fekete ma­dár. Röptében különös mozdula­tokat tesz, összekapcsolja a bicik­liző- és a homorító technika ele­meit. Felemelkedik, köröz a lábá­val, aztán hirtelen derékszögben maga elé szúrja mind a kettőt. Közben előrehajol, két karját combjai között mélyen maga alá nyújtja és végre nagy lassan ereszkedni kezd. Majdhogynem túlrepiil a homokon. Az ember vár, vár az eredmény nem jön. A térmérők hosszú percekig matat­nak, majd kisül, hogy csak 8t>0 cm-ig elegendő az optikai mérő­eszköz — acélszalagot kell keres­ni. Aztán kigyullad az eredmény- jelző tábla és a stadion percekig tombol: 890 cm!!! Hogy ez „véletlen“, kimondot­tan „magaslati“ ugrás volt, bizo­nyítják Beámon későbbi eredmé­nyei: sohasem nyert jelentősebb versenyt az USA-ban, csak közép­szerű eredményeket ért el. Atlétikában egyébként szinte alig lehetett világ- vagy olimpiai csúcs nélkül az aranyérem birto­kába jutni. Említsünk meg né­hány nagy nevet és eredményt: A 100 m es síkfutásban az amerikai Hines 9,9, mp-es világrekordbeállí­tással, 200 m-en honfitársa T. Smith 19,8 mp-es, a 400 méteres síkfu­tásban az ugyancsak amerikai L. Evans 43,8 mp-es világcsúcs, a 800 méteres síkfutásban az auszt­rál R. Donbell 1:44,3 mp-es világ­rekord-beállítással, az 1500 méte­res síkfutásban a kenyai Keino 3:34,9 mp-es olimpiai csúccsal győzött. Akárcsak megasugrásban az amerikai Fosbury (224 cm), hármasugrásban a szovjet Szenye- jev (17,39 m) diszkoszvetésben — immár negyedszer — az amerikai A. Oerter (64,78) és a kalapácsve­tésben a magyar Zsivótzky Gyula (73,36). Az említett „nagyokhoz“ sorol­hatjuk a négyszeres aranyérmes Vera Cáslavskát, valamint Milena Rezková-Hübnerovát, aki 169 cm-es magasságával egy fejjel magasabb vetélytársait előzte meg minden idők legkiegyensúlyozottabb női magasugró versenyében. Spitz aranyérem nélkül Az úszást a kiemelkjdő eredmé­nyek helyett inkább a meglepeté­sek jellemezték. Ki gondolta vol­na például azt, hogy az amerikai Mark Spftz, a Pánamerikai Játé­kok ötszörös győztese és Don Schollender nem nyer egyéni baj­nokságot? Váratlan volt a 100 méterea női mellúszásban a jugo­szláv Bjedov győzelme a szovjet Galina Proznmenscsikovával szem­ben Is. Világcsúcs 100 m-es férfi gyorsúszásban (az ausztrál M. Wenden 52,24 mp), 4x100 m-es ve­gyesváltóban (USA) 3:54,9 perc) a női 100 m-es hátúszásban (az amerikai K. Hall 1:0,6,2 mp) és a 4x100 m-es női vegyesváltó (USA) 4:28,3 perc) született, a többi számban olimpiai csúccsal „is“ lehetett győzni. A labdarúgás olimpiai bajnok­ságát — harmadszor Magyaror­szág nyerte, amely a következő eredményeket érte el — selejte­ző: L. Salvador 4:0, Ghana 2:2, Iz­rael 2:0, negyeddöntő: — Guate­mala 1:0, elődöntő: Japán 5:0, döntő: Bulgária 4:1. Csehszlová­kia nem jutott tovább csoportjá­ból, mert l:0-ra kikapott Guate­malától és 2:2-re játszott Bulgá­riával. A Thaiföld elleni 8:0-ás győzelem nem segített . . . 112 ország majdnem 8000 ver­senyzője küzdött az olimpiák olimpiáján, az addigi idők legna­gyobb olimpiáján a 174 bajnoki címért, az érmekért, a pontot je­le. lő helyezésekért. A nemzetek nem hivatalos pontversenyét az USA csapata nyerte (711 pont, 45 arany-, 21 ezüst és 34 bronzérem | — a Szovjetunió együttesének Helsinki megjelenése óta másor* szór. 2. Szovjetunió (596 pont, 29 — 32 — 30) 3. NDK (2^9 pont, 9 — 9 —7) 4. Magyarország (194 pont, 10 — 10 — 12), 5. (apán (191 pont, 11 — 7 — 7). 8. NSZK (180 pont, 5 — 10 — 10|... 11. Csehszlovákia (104 pont, 7 — 2 — 4). Csehszlovákia aranyérmesei: Cáslavská (4 aranyérem: egyéni összetett, lóugrás, felemás korlát, talaj), Rezková-Hübnerová (női magasugrás — 182 cm), Kurka (kis übü sportpuska 60 lövésas fekvőhelyzet), Duchová (torony­ugrás). A 10 magyar aranyérem tulajdonosai: Németh A. (női ge­relyhajítás — 60,36 m), Zsivótzky (kalapácsvetés — 73,36 m). Kul­csár (férfi párbajtőr) Labdarúgó­csapat (Fatér, Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász I. Szücs, Fazekas, Menczel, Dunai A. Nagy L„ Kocsis L., Básti, Szalai. Sár­közi, Keglovich, Szarka), Kozma (nehézsúlyú birkózás), Varga (légsúlyú birkózás), Hesz (kajak, egyes), Tatai (kenu egyes), ültu- sacsapat (Balczó. Móna, Török F.), férfi párbajtőrcsapat (Kul­csár Gy. Nemere, Fenyvesi, Schmltth B. Nagy. A szovjet és japán tornászok párharca, ramek színvonalat ígér A leglátványosabb sportágak egyike a torna, amit valóban nem lehet kétségbe vonni. Értheti) tellát hogy az Európa- bajnoki, világbajnoki és olimpiai tornaversenyeket hagyomá­nyosan nagy érdeklődés kíséri. A sportcsarnokok lelátói már a kötelezők során megtelnek, s a szabadon választottak be­mutatóján általában telt ház előtt tehetnek a versenyzők tu­dásukról tanúbizonyságot. — aki sikerében oly biztos volt — elég erősek lesznek-e az idegei ahhoz, hogy ilyen rossz kezdet után .annyit nyújt­son az olimpián, amennyit méltán elvárnak tőle. Mindentől függetlenül And­A szovjet—japán párharc nem újkeletű, de amilyen ki­egyensúlyozottnak Montreálban ígérkezik, arra a múltban még nem volt példa. A fiatal szov­jet tornász nemzedék az utób­bi években annyit fejlődött, hogy méltán teszik fel a kér­dést: vajon az idei olimpián csak csökkentik-e a japán ver­senyzőkkel szembeni hátrányu­kat vagy be is hozzák őket? Néhány nap múlva erre is vá­laszt kapunk. Addig azonban nézzük, mit várhatunk a mont­reali versenyektől. Kezdjük a japánokkal, akik egyelőre tartják világhegemőniájukat. KASAMACU CSÚCSFORMÁBAN A japánok a tapasztalt ver­senyzőkre építik csapatukat. Ebben ők sem képeznek kivé­telt, de hát vajon ki mer az olimpián kockáztatni azzal, hogy fiatal, esetleg nem telje­sen érett versenyzőkkel jelenik meg e nagyszabású eseményen. Ha csak a körülmények nem késztetik erre. A japán szak­embereknek azonban nincsenek ilyen vonatkozású gondjai, mert Kasamacu a várnai világ- bajnokság aranyérmese, az idei két válogatót imponáló fölény­nyel nyerte és Montreálban a legnagyobb esélyesként indul. A 29 éves Kasamacu Nago- jában dolgozik és ott saját el­képzelései szerint végzi edzé­seit. Ogy tűnik, most van a csúcson. Ragyogó a technikája, hihetetlenül rugalmas, tökéle­tesen uralja testét é« kivéte­lesen elegáns az előadásmódja. Ismét formába lendült a 28 éves Kenmocu, az 1970-es egyé­ni világbajnok, München ezüst­érmese, valamint a vele egy­idős Cukahara és a 29 esz­tendős S. Kató, aki súlyos vál- sérüléséből felépülve ismét be- verekedte magát az élvonalba. Kazsijama Japán tavalyi baj­noka a válogató versenyeken >a vártnál gyengébben szere­pelt, nem tudott beleszólni az élen végzettek küzdelmébe. A legjobbak közt új ember a 25 éves Fuzsimoto, akinek csak tavaly sikerült a második vo­nalból feljebb jutnia. Az első válogató verseny után még a 12. helyen volt, de azután so­kat javult és megelőzte a 24 éves Igarasit, aki ezután kény­Vlagyimir Markelov, a fiatal szovjet tornászok legtehetségesebbje már nemcsak a jövő Ígérete. telen a tartalék szerepét vál­lalni. MAGÁRA TALÄL ANDRIANOV? A Moszkvában lebonyolított szovjet bajnokság legnagyobb meglepetésével Andrianov szol­gált, akit egyszerre három fiatal vetélytársa is megelő­zött. Az Európa-bajnok a kő­telezők során először a lólen­gésben, majd talajon és nyúj­tón is hibázott, értékes tized- pontokát vesztett, de a szaba­don választottak során sem csillogott. A szakemberek jog­gal tették fel a kérdést, vajon a 24 esztendős Andrianovnak A világbajnok Kasamacu az előjelek szerint az olimpiai bajnok­ságot is megnyeri. rianov ha nem hibázik, akkor sem győzi le a 18 éves Mar- kelovot. Később Minszkben már jobb benyomást keltett, 114,50 ponttal győzött, míg Markelov 112,00 ponttal csak harmadik lett. Általános vélemény szerint Markelov minden idők legna­gyobb szovjet tornász tehetsé­ge. Fiatal kora ellenére na­gyon egyenletes teljesítményre képes, amiről a szovjet baj­nokságon tett tanúbizonyságot. Győzött a gyűrűn és korláton, második helyen végzett a ló­lengésben, harmadik lett tala­jon és lóugrásban. Biztosan előzte meg a 19 éves Getya- tyint, aki pedig a tavalyi ber­lini Európa-bajnokságon kitü­nően, sokat ígérőén mutatko­zott be. A húsz éves Tyihonov- val és Jakunyinnal, valamint a 24 esztendős Samugijával és a 25 éves Szafronovval együtt nagyon erős csapatot képez­nek. A még csak 27 éves Kli­menko, az 1971-es és 1973-as Európa-bajnok, például nem tudta kiharcolni az olimpián való részvételt. A mai szovjet válogatott bizony már nem Andrianovval áll vagy bukik. Ha a fiatalok a moszkvai baj­nokságon nyújtott teljesítmé­nyüket Montreálban megismét­lik, nagyon felzárkózhatnak a japánokhoz. A szovjet és a japán torná­szok után eléggé lemaradva az NDK legjobbjai következnek. A szakemberek véleménye sze­rint Köste és Thüne távozása után sem fenyegeti az NDK harmadik helyét veszély, még­pedig azért, mert a magyarok­nál csak Magyar és Molnár ké­pez kivételes klasszist, s rájuk nehéz feladat megoldása vár. Mindenesetre amilyen érdekes lesz a szovjet—japán párharc az első helyért, épp olyan iz­galmas küzdelmet vívnak majd a magyarok az NDK válogatott­jával a bronzéremért. A csehszlovák tornászok tel­jes csapattal indulnak Mont­realban. Ott lesznek a helye­zésekért folyó harcban. Egyé­niben Jifí Tabáktól várják a legjobb teljesítményt, aki ló­ugrásban és talajon érmet is szerezhet. (kollár]

Next

/
Oldalképek
Tartalom