Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-12 / 164. szám, hétfő
17 NYÁRI OLIMPIA Mexikó — 1968 A Sok előzetes vitát megért mexikói olimpiára még nyolc év távlatából is bizonyára mindnyájan nagyon jól emlékezünk. Élénken emlékezetünkben élnek a XIV. „magaslati“ játékok győztesei és vesztesei, a nagy eredmények és a drámai versenyek. A Temu, Wolde, Clarke, Hynes, Smith, Fosbury, Beamon, Čáslavská, Meyer nevekhez nem kell kommentár. Versenyek „.az égben“ Kétségtelen, hogy a 2400 méter tengerszint feletti magasságban rendezett mexikói olimpia befolyásolta az eredményeket, úgy negatív, mint pozitív irányban. A tudósok és az orvosok olimpiája volt a mexikói olimpia. A tüzetes kísérletek bizonyították: a magaslati edzőtáborozások szinte minden sportágban kedvező hatással voltak a teljesítményekre. Ogy hogy a ritka levegő nemcsak „barátja“, hanem „ellensége“ Is volt a nagy eredményeknek. Sokan nem „ismerik el“ a mexikói játékokat. A kedvezőtlen tengerszint feletti magasságot elsősorban a hnsszútávfutók, az úszók, az evezősök, a birkózók, ökölvívók és az öttusázók sínylették meg. Szép olimpiai volt a mexikói, ez igaz, de nem volt százszázalékosan reguláris. Sok sportoló (főleg a mexikóiak és az afrikai hosszútávfutók) kétségtelen előnyben voltak. Nem is csoda tehát, hogy a futószámok legtöbbjét az amerikai négerek és a kenyai, etiópiai, tunéziai sportolók nyerték. Európa és Amerika fehér futói nem tudtak teljes sikerrel megküzdeni a magaslati körülmények különlegességeivel és az oxigénhiánnyal. Szomorú látványt nyújtott például az ausztrál Ron Clarke, a csúcstartók csúcstartója, amint a 10 000 méteres futásban teljesen kimerültén, oxigénhiánnyal küzdve a hatodik helyen tntot át a célon. Vagy az evezősök, akiknek az eredményhirdetés elftttt oxigénpalackokkal kellett pótolniuk a levegőt. A mexikói olimpia a rekordok olimpiája volt. A ritka levegő kedvezett a rövid arfiklfejtést Igénylő számoknak. Hég egyetlen olimpián sem értek el annjri világ- olimpiai és nemzeti csúcsot, mint a mezikőin. A Nemzeti Stadion atlétikai versenyei során 23 világrekord dőlt meg. Súlyemelésben nyolc világcsúcs jelentette az emberi teljesítőképesség határának a kitolódását, de nem maradt világrekord nélkül a kerékpáros stadion és a lőtér sem. Ki is tudna választani vagy akár rangsort készíteni a nagyszerű erdemények- rfil. Ugrás <x XXI. századba A mexikói olimpia első számú szenzációjával az amerikai Bog Beamon szolgád: 890 cm t ugrott távolba! Ez az eredmény nyolc év távlatából is fantasztikus és jó pár évet, talán évtizedeket kell várni a megjavítására. Mert a távolugrás világcsúcsait általában nein egyszerű dolog megjavítani. Jesse Owens 813-as világrekordja 1935 májusától kereken 25 esztendeig állta az ostromot. A világcsúcs azóta, 33 év alatt, 1968-ig is összesen csak 22 cm-t javult. Es a mexikói olimpián, egyetlen perc leforgása alatt 55 cm-t! A mexikói tudósítók így számoltak be Beámon teljesítményé- ről, amelyet a 21. század ugrásának könyveltek el: „Bob Beamon mint egy fekete ceruza, 190 cm-es magassága mellett, alig éri el a 70 kilót. Mozdulatai szegletesek, néha kicsit talán esetlenek. Feláll a nekifutó végén, előrehajol, aztán indul. Minden lépésre biccent egyet a vál- lával, felső testével, mintha bó- lintgatna, helyeselne: így, csak így, minden rendben van, jól csinálod, fiú. Ellép a deszkáról, és repülni kezd. Nincs az átmenetben semmi erőltetett, vagy zökkenő. Föld vagy levegő, neki teljesen mindegy. Fellép az Estadió légterébe és ott is marad. Mintha soha többé nem akarna visszatérni támaszpontjára. Ogy tűnik, mintha meleg levegő lenne csontjaiban. Nagy, fura, fekete madár. Röptében különös mozdulatokat tesz, összekapcsolja a bicikliző- és a homorító technika elemeit. Felemelkedik, köröz a lábával, aztán hirtelen derékszögben maga elé szúrja mind a kettőt. Közben előrehajol, két karját combjai között mélyen maga alá nyújtja és végre nagy lassan ereszkedni kezd. Majdhogynem túlrepiil a homokon. Az ember vár, vár az eredmény nem jön. A térmérők hosszú percekig matatnak, majd kisül, hogy csak 8t>0 cm-ig elegendő az optikai mérőeszköz — acélszalagot kell keresni. Aztán kigyullad az eredmény- jelző tábla és a stadion percekig tombol: 890 cm!!! Hogy ez „véletlen“, kimondottan „magaslati“ ugrás volt, bizonyítják Beámon későbbi eredményei: sohasem nyert jelentősebb versenyt az USA-ban, csak középszerű eredményeket ért el. Atlétikában egyébként szinte alig lehetett világ- vagy olimpiai csúcs nélkül az aranyérem birtokába jutni. Említsünk meg néhány nagy nevet és eredményt: A 100 m es síkfutásban az amerikai Hines 9,9, mp-es világrekordbeállítással, 200 m-en honfitársa T. Smith 19,8 mp-es, a 400 méteres síkfutásban az ugyancsak amerikai L. Evans 43,8 mp-es világcsúcs, a 800 méteres síkfutásban az ausztrál R. Donbell 1:44,3 mp-es világrekord-beállítással, az 1500 méteres síkfutásban a kenyai Keino 3:34,9 mp-es olimpiai csúccsal győzött. Akárcsak megasugrásban az amerikai Fosbury (224 cm), hármasugrásban a szovjet Szenye- jev (17,39 m) diszkoszvetésben — immár negyedszer — az amerikai A. Oerter (64,78) és a kalapácsvetésben a magyar Zsivótzky Gyula (73,36). Az említett „nagyokhoz“ sorolhatjuk a négyszeres aranyérmes Vera Cáslavskát, valamint Milena Rezková-Hübnerovát, aki 169 cm-es magasságával egy fejjel magasabb vetélytársait előzte meg minden idők legkiegyensúlyozottabb női magasugró versenyében. Spitz aranyérem nélkül Az úszást a kiemelkjdő eredmények helyett inkább a meglepetések jellemezték. Ki gondolta volna például azt, hogy az amerikai Mark Spftz, a Pánamerikai Játékok ötszörös győztese és Don Schollender nem nyer egyéni bajnokságot? Váratlan volt a 100 méterea női mellúszásban a jugoszláv Bjedov győzelme a szovjet Galina Proznmenscsikovával szemben Is. Világcsúcs 100 m-es férfi gyorsúszásban (az ausztrál M. Wenden 52,24 mp), 4x100 m-es vegyesváltóban (USA) 3:54,9 perc) a női 100 m-es hátúszásban (az amerikai K. Hall 1:0,6,2 mp) és a 4x100 m-es női vegyesváltó (USA) 4:28,3 perc) született, a többi számban olimpiai csúccsal „is“ lehetett győzni. A labdarúgás olimpiai bajnokságát — harmadszor Magyarország nyerte, amely a következő eredményeket érte el — selejtező: L. Salvador 4:0, Ghana 2:2, Izrael 2:0, negyeddöntő: — Guatemala 1:0, elődöntő: Japán 5:0, döntő: Bulgária 4:1. Csehszlovákia nem jutott tovább csoportjából, mert l:0-ra kikapott Guatemalától és 2:2-re játszott Bulgáriával. A Thaiföld elleni 8:0-ás győzelem nem segített . . . 112 ország majdnem 8000 versenyzője küzdött az olimpiák olimpiáján, az addigi idők legnagyobb olimpiáján a 174 bajnoki címért, az érmekért, a pontot jele. lő helyezésekért. A nemzetek nem hivatalos pontversenyét az USA csapata nyerte (711 pont, 45 arany-, 21 ezüst és 34 bronzérem | — a Szovjetunió együttesének Helsinki megjelenése óta másor* szór. 2. Szovjetunió (596 pont, 29 — 32 — 30) 3. NDK (2^9 pont, 9 — 9 —7) 4. Magyarország (194 pont, 10 — 10 — 12), 5. (apán (191 pont, 11 — 7 — 7). 8. NSZK (180 pont, 5 — 10 — 10|... 11. Csehszlovákia (104 pont, 7 — 2 — 4). Csehszlovákia aranyérmesei: Cáslavská (4 aranyérem: egyéni összetett, lóugrás, felemás korlát, talaj), Rezková-Hübnerová (női magasugrás — 182 cm), Kurka (kis übü sportpuska 60 lövésas fekvőhelyzet), Duchová (toronyugrás). A 10 magyar aranyérem tulajdonosai: Németh A. (női gerelyhajítás — 60,36 m), Zsivótzky (kalapácsvetés — 73,36 m). Kulcsár (férfi párbajtőr) Labdarúgócsapat (Fatér, Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász I. Szücs, Fazekas, Menczel, Dunai A. Nagy L„ Kocsis L., Básti, Szalai. Sárközi, Keglovich, Szarka), Kozma (nehézsúlyú birkózás), Varga (légsúlyú birkózás), Hesz (kajak, egyes), Tatai (kenu egyes), ültu- sacsapat (Balczó. Móna, Török F.), férfi párbajtőrcsapat (Kulcsár Gy. Nemere, Fenyvesi, Schmltth B. Nagy. A szovjet és japán tornászok párharca, ramek színvonalat ígér A leglátványosabb sportágak egyike a torna, amit valóban nem lehet kétségbe vonni. Értheti) tellát hogy az Európa- bajnoki, világbajnoki és olimpiai tornaversenyeket hagyományosan nagy érdeklődés kíséri. A sportcsarnokok lelátói már a kötelezők során megtelnek, s a szabadon választottak bemutatóján általában telt ház előtt tehetnek a versenyzők tudásukról tanúbizonyságot. — aki sikerében oly biztos volt — elég erősek lesznek-e az idegei ahhoz, hogy ilyen rossz kezdet után .annyit nyújtson az olimpián, amennyit méltán elvárnak tőle. Mindentől függetlenül AndA szovjet—japán párharc nem újkeletű, de amilyen kiegyensúlyozottnak Montreálban ígérkezik, arra a múltban még nem volt példa. A fiatal szovjet tornász nemzedék az utóbbi években annyit fejlődött, hogy méltán teszik fel a kérdést: vajon az idei olimpián csak csökkentik-e a japán versenyzőkkel szembeni hátrányukat vagy be is hozzák őket? Néhány nap múlva erre is választ kapunk. Addig azonban nézzük, mit várhatunk a montreali versenyektől. Kezdjük a japánokkal, akik egyelőre tartják világhegemőniájukat. KASAMACU CSÚCSFORMÁBAN A japánok a tapasztalt versenyzőkre építik csapatukat. Ebben ők sem képeznek kivételt, de hát vajon ki mer az olimpián kockáztatni azzal, hogy fiatal, esetleg nem teljesen érett versenyzőkkel jelenik meg e nagyszabású eseményen. Ha csak a körülmények nem késztetik erre. A japán szakembereknek azonban nincsenek ilyen vonatkozású gondjai, mert Kasamacu a várnai világ- bajnokság aranyérmese, az idei két válogatót imponáló fölénynyel nyerte és Montreálban a legnagyobb esélyesként indul. A 29 éves Kasamacu Nago- jában dolgozik és ott saját elképzelései szerint végzi edzéseit. Ogy tűnik, most van a csúcson. Ragyogó a technikája, hihetetlenül rugalmas, tökéletesen uralja testét é« kivételesen elegáns az előadásmódja. Ismét formába lendült a 28 éves Kenmocu, az 1970-es egyéni világbajnok, München ezüstérmese, valamint a vele egyidős Cukahara és a 29 esztendős S. Kató, aki súlyos vál- sérüléséből felépülve ismét be- verekedte magát az élvonalba. Kazsijama Japán tavalyi bajnoka a válogató versenyeken >a vártnál gyengébben szerepelt, nem tudott beleszólni az élen végzettek küzdelmébe. A legjobbak közt új ember a 25 éves Fuzsimoto, akinek csak tavaly sikerült a második vonalból feljebb jutnia. Az első válogató verseny után még a 12. helyen volt, de azután sokat javult és megelőzte a 24 éves Igarasit, aki ezután kényVlagyimir Markelov, a fiatal szovjet tornászok legtehetségesebbje már nemcsak a jövő Ígérete. telen a tartalék szerepét vállalni. MAGÁRA TALÄL ANDRIANOV? A Moszkvában lebonyolított szovjet bajnokság legnagyobb meglepetésével Andrianov szolgált, akit egyszerre három fiatal vetélytársa is megelőzött. Az Európa-bajnok a kőtelezők során először a lólengésben, majd talajon és nyújtón is hibázott, értékes tized- pontokát vesztett, de a szabadon választottak során sem csillogott. A szakemberek joggal tették fel a kérdést, vajon a 24 esztendős Andrianovnak A világbajnok Kasamacu az előjelek szerint az olimpiai bajnokságot is megnyeri. rianov ha nem hibázik, akkor sem győzi le a 18 éves Mar- kelovot. Később Minszkben már jobb benyomást keltett, 114,50 ponttal győzött, míg Markelov 112,00 ponttal csak harmadik lett. Általános vélemény szerint Markelov minden idők legnagyobb szovjet tornász tehetsége. Fiatal kora ellenére nagyon egyenletes teljesítményre képes, amiről a szovjet bajnokságon tett tanúbizonyságot. Győzött a gyűrűn és korláton, második helyen végzett a lólengésben, harmadik lett talajon és lóugrásban. Biztosan előzte meg a 19 éves Getya- tyint, aki pedig a tavalyi berlini Európa-bajnokságon kitünően, sokat ígérőén mutatkozott be. A húsz éves Tyihonov- val és Jakunyinnal, valamint a 24 esztendős Samugijával és a 25 éves Szafronovval együtt nagyon erős csapatot képeznek. A még csak 27 éves Klimenko, az 1971-es és 1973-as Európa-bajnok, például nem tudta kiharcolni az olimpián való részvételt. A mai szovjet válogatott bizony már nem Andrianovval áll vagy bukik. Ha a fiatalok a moszkvai bajnokságon nyújtott teljesítményüket Montreálban megismétlik, nagyon felzárkózhatnak a japánokhoz. A szovjet és a japán tornászok után eléggé lemaradva az NDK legjobbjai következnek. A szakemberek véleménye szerint Köste és Thüne távozása után sem fenyegeti az NDK harmadik helyét veszély, mégpedig azért, mert a magyaroknál csak Magyar és Molnár képez kivételes klasszist, s rájuk nehéz feladat megoldása vár. Mindenesetre amilyen érdekes lesz a szovjet—japán párharc az első helyért, épp olyan izgalmas küzdelmet vívnak majd a magyarok az NDK válogatottjával a bronzéremért. A csehszlovák tornászok teljes csapattal indulnak Montrealban. Ott lesznek a helyezésekért folyó harcban. Egyéniben Jifí Tabáktól várják a legjobb teljesítményt, aki lóugrásban és talajon érmet is szerezhet. (kollár]
