Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-01 / 155. szám, csütörtök

Negyedszázad a katedrán A munkásosztály februári győzelme lehetővé tette hazánk ban a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitását is. Az az­óta eltelt negyedszázad eredményekben gazdag volt, a peda­gógusok szép sikereket értek el a felnövekvő nemzedék ok tatásában, nevelésében, a szocialista embertípus formálása ban. Bár kezdetben az oktató-nevelő munka feltételei nem vol tak megfelelők, s a pedagógusok egy része bizonytalanul lé­pett a katedrára, az akarat, a jó ügyért való küzdelem azon ban meghozta a gyümölcsét. Az Ipolynyéki Alapiskolában négy olyan pedagógus tanít aki ott volt az indulásnál. Az igazgatóhelyettes Dobos Sándor Százdon állt először a gyerekek elé 1950 szeptemberében. Ma. a korsze­rű iskola falai között így em­lékezik a kezdeti évekre: — Egy tantermünk volt mind­össze, abban tanítottunk fel­váltva a szlovák kollégákkal. Az őszi, téli napokon, mivel vil­Oobos Sándor lány akkor még nem volt, pet­róleumlámpával világítottunk. Az első évben 41 tanuló je­lentkezett a kisbíró dobszavára, hogy anyanyelvén tanulhasson. Kétévi működés után katonai szolgálatra vonultam be, utána ide, szülőfalumba jöttem taní­tani. Még azon az őszön igaz­gatóhelyettessé neveztek ki, s azóta is itt vagyok. , — Azóta bizonyára egy és más megváltozott. — Abban az időben a tanítás a község különböző pontjain ievő épületekben folyt. Lénye­ges változás 1957-ben történt, amikor felépült a korszerű, két­emeletes Iskola. Ma már szép a környéke is. Aki látja, nem is sejti, mennyit dolgoztunk, amíg rendbe tettük. De szíve­sen csináltuk, lelkesedéssel. Azt akartuk, hogy ne csak az épü­let, de a környéke is szép le­gyen. — Elfoglaltsága nem csu­pán az .skolában volt. — Természetesen, az iskolai teendők után következett az egyéb munlca: kultúra, népmű­velés, színjátszás stb. Az el­múlt időszak alatt jó néhány színdarabot rendeztem, olykor játszottam is. Pedig közben meg kellett szerezni a pedagó­giai képesítést is. Jelenleg a CSEMADOK elnöke vagyok, és az iskolai sakk-kört is veze­tem. — Párttag? — 1960 óta. Hosszú ideig ve­zetőségi tag voltara, most a pénztárosi tisztséget is betöl­tőm. Két évig hnb-elnök, öt évig titkár (tanítás mellett), majd a jnb plénumának tagja voltam —, hogy csak a leglé­nyegesebbeket említsem. — Célja? — Azon fáradozni, hogy az iskola maradéktalanul teljesítse a felnövekvő nemzedék okta­tásában, nevelésében ráhárult igényes feladatokat. A népi kultúra ápolója A felszabadulás óta elteli időszakban lényegesen megvál. tozott a község lakosságának kulturális élete. Ebben nagy része van Korcsog László peda­gógusnak is. Azért is válasz­totta élethivatásul a tanítói pá­lyát, hogy még szorosabb kap­csolatba kerülhessen a kultúrá­val. — Pedagógiai tevékenysége­met 1950-ben Ipolyvisken kezd­tem — mondja. — Itt még meg sem melegedtem, fél év után Ipolyságra helyeztek a közép­iskolába, majd egy év után szülőfalumba kerültem. Ám az akkori tanerőhiány újabb hely­re szólított. Palástra helyeztek, ahol 1955-ig tanítottam. Közben megnősültem, hazajöttem. Meg­szereztem a tanítói képesítést, azóta itt tanítok magyar és szlovák nyelvet. — S iskolán kívüli tevékeny- sége? — A kulturális munka ter­mészetes számomra. A tanító­nak minden munkát vállalnia kell, ami a nép nevelésével, ta­nításával, kultúrájával össze­függ. Persze, vannak, akik in­kább kifogásokat keresnek. Ed­dig, amit csak lehetett, min­dent csináltam már: színjátszó és tánccsoportot, énekkart ve­hettem, irodalmi vetélkedőket, emlékműsorokat rendeztem, szlovák nyelvtanfolyamot szer­veztem. Komoly feladatot jelent a községi krónika vezetése, il­letve annak újraírása, mivel az Korcsog László Lakatos István eredeti, mely 1100-tól rögzítet­te a községgel kapcsolatos eseményeket, a háború alatt el­kallódott. Most az adatokat kü­lönböző forrásokból kell össze- gyűjtene/m. Némely adatot a budapesti Országos Levéltárból sikerült csak megszerezni. Korcsog László sok szép si­kert ért el csoportjával kíi- lönféle versenyeken. Jártak már Gombaszögön is és más ren­dezvényeken. Legutóbb Spačin- cén az állami gazdaságok kul- túrcsoportjainak versenyén sze­reztek több első helyet. Ápolja a népi hagyományokat, s te-> szí ezt lelkesen, rajongással, szeretettel. Példás tanító Prágában, a sajtóból értesült arról, hogy a magyar iskolák­ba tanítókat keresnek. Lakatos István a felhívás nyomán ke­rült a katedrára, Kőkeszin. Az indulásra így emlékezik visz- sza: — Nehéz helyzete volt egy ilyen kis faluban a kezdő ta­nítónak. Pedagógiai ismeretek nélkül, kezdetleges körülmé­nyek között kellett megbirkóz­nia a nehézségekkel. 1953-ban az iskola nyolcosz­tályosra bővült. Kedvezőtlen körülmények között tanítot­tunk addig, míg be nem ol­vadtunk az Ipolynyéki Alapis­kolába. Azóta itt tanítok föld­Szalatnyai János (A szerző felvételei rajzot, történelmet és állaim- polgári nevelést. Lakatos István kezdetben a művelődési otthon vezetője volt, szervezte a CSEMADOK- oj. Könyvet árult házról házra járva, hogy minél többen kap­csolatba kerüljenek az írott szóval, a kultúrával. Különféle előadások, irodalmi estek, ve­télkedők, emlékünnepségek rendezését vállalta és vállalja ma is. Később párttag lett. rövide­sen a helyi szervezet elnöke. Jelenleg jegyzőkönyvvezető és a járási pártbizottság aktivis­tája. Következetes, lelkiismeretes munkájáért a Példás tanító címmel tüntették ki. A CSKP megalakulásának 50. évforduló­ja alkalmából eimlékplakettel jutalmazták, 1974-ben pedig megkapta az SZNF 30. évfor­dulója emlékplakettet. Dolgozik most is. Az iskolá­ban, pártvonalon és a kultúra területén is. Egész emberként, kommunista módon. A szakszervezeti elnök Szalatnyai János az Ipolyság melletti Gyerk községből indult el Ipolynyékre, s ott tanít ma is A 4. osztályos tanulókat oktatja. Huszonöt évvel ezelőtt Ipoly­ságon az ifjúsági szervezet já­rási bizottságán ajánlották ne­ki a tanítói pályát. — összehasonlíthatatlanul más körülmények között taní­tunk ma, mint az induláskor — emlékszik vissza. — Korsze­rű, szép iskolával gazdagodott a község azóta. Igaz, az idő múlásával kinőttük már ezt az iskolát is. Ezért az 1—5. év­folyam most is a régi kastély épületében van. Testnevelési órákra az új iskolába kell jár­nunk, ez pedig zavarja a ta­nítás menetét, hiszen közel egy kilométer az út az egyik iskolától a másikig. Szalatnyai János az oktató­nevelő munka mellett kulturá­lis téren is igyekezett minél többet tenni. Főleg a CSEMA­DOK helyi szervezetében tevé­kenykedett. A szervezetnek egy ideig titkára is volt. Hosz- szú ideig irányította a műve­lődési otthon munkáját és a Polgári Honvédelmi Szövetség tevékenységét. Ennek a szer­vezetnek most is járási veze­tőségi tagja. A CSKP tagjainak sorába 1957-ben lépett. Most a járá­si pártbizottság aktivistája. Szabad idejében méhészke- dik, és mint e szervezet titká­ra 16 község méhészeinek inté­zi ügyes-bajos dolgait. Jelen­tős megbízatása van az isko­lában is: a szakszervezeti bi­zottság elnöke. Három község, Szécsénke, Ipolybalog, Ipoly- nyék pedagógusainak, alkal­mazottainak ügyeivel foglalko­zik. BÖJTÖS JÁNOS MunkótH, alkotásról példát A szovjet írók tanácskozásáról öt napig tartott a szovjet írók VI. kongresszusa, s ez­alatt több mint négyszázan kértek szót a plenáris ülé­sen, valamint a különböző bizottságokban, és beszéltek társadalomépítésről, ember- formálásról, az irodalom sze­repéről. írói elképzeléseikről, s megannyi más kérdésről. Alkotó légkörben, nagy ér­deklődés közepette került sor erre a tanácskozásra. Az írók, s általában a szocia­lista művészet társadalmi megbecsülését mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy az első napon megjelen­tek a tanácskozáson a szovjet párt- és állami szervek leg­magasabb rangú képviselői, élükön Leonyid Iljics Brezs­nyev elvtárssal. A számadás örömteli volt. — Az elmúlt öt évben a szovjet irodalom tevékenyen részt vett a kommunizmus építésében. Ebben az idő­szakban az irodalom minden műfaja eredményeket ért el, különösen erőteljesen fejlő­dött a regény, nőtt az erköl­csi és gazdasági kérdéseket feszegető publicisztika haté­konysága — hangsúlyozta be­számolójában Georgij Markov, a szovjet írószövetség első titkára. A továbbiakban rá­mutatott arra is, hogy a szovjet írók hűek a szocialis­ta realizmushoz, amely bizto­sítja a stílusok sokféleségét, az alkotó szuverenitást és a művészi megoldások eredeti­ségét. Georgij Markov fontos pozitívumként mutatott rá arra, hogy az utóbbi években tovább szilárdult a párt és az alkotó értelmiség kapcso­lata. Ez a harmonikus vi­szony egyrészt a pártnak a művészek iránti mély bizal­mára, másrészt viszont a mű­vészeknek a párt céljaihoz való hűségére épül. Eszmeileg is sokat fejlődtek az írók, ak­tívabbá vált a mai élet mű­vészi ábrázolására való tö­rekvés, ami az alkotói kere­sés szélesedését, a művészi útválasztás merészebbé válá­sát eredményezte. Sokrétűb­bé váltak a stílusok és a műfajok, erőteljesebb lett a harc a sematizmus, a primi­tivizmus és a szürkeség el­len az irodalomban. Helyszűke miatt lehetetlen felsorolni a csaknem félszáz felszólaló értékes gondolata­it, számunkra is sokat mon­dó javaslatait. Mindannyiuk vezérgondolata az volt, hogy még tartalmasabb, az élet szerteágazó összefüggéseit és jelenségeit színvonalasan ábrázoló szocialista irodalo­mért vetik latba tehetségü­ket, erejüket. Vitalij Ozerov, a Voproszi Lityeraturi fő- szerkesztője hangsúlyozta, hogy a szovjet irodalom el­sőrendű feladata ábrázolni a jelent. Ezen belül kell szem­be néznie az egyéni konflik­tusokkal is, amelyeknek a •megoldása természetesen nem az irodalom elsőrendű felada­ta, de a pártos, a nép iránt elkötelezett irodalom hű se­gítőtársa lehet — s az is kell, hogy legyen — a kom­munista pártnak. A szovjet írók tanácskozá­sát nemcsak a csehszlovákiai írók, hanem az olvasók, iro­dalombarátok széles tábora is nagy érdeklődéssel figyel­te. Jóleső érzéssel állapítot­tuk meg, hogy a szovjet írók tettekkel, színvonalas alkotá­sokkal segítik a párt nagy­szabású társadalmi céljainak a megvalósulását. A. Gelman alkotása, a Prémium — me­lyet az SZKP XXV. kongresz- szusán Brezsnyev elvtárs is kiemelt — országos visszhan­got váltott ki, s legutóbb ná­lunk is megérdemelt sikert aratott. Sorolhatnánk Jurij Bondarev, Cslngiz Ajtmatov, Szergej Zaligin és mások mű­velt, amelyek a közelmúltban országos visszhangot váltot­tak ki. Van-e beszédesebb adat a pezsgő irodalmi élet­ről, mint az, hogy a Szov­jetunióban egy szépirodalmi 'mű átlagpéldányszáma csak­nem százezer, és mintegy nyolcvan nyelven adnak ki könyveket ős irodalmi folyó­iratokat. S lehet-e az átgon­dolt nemzetiségi- és iroda­lompolitikának szebb példá­ja mint az, hogy egy marok­nyi nép, a csukcs most emelte nyelvét irodalmi rang­ra. Múltjukat, mai életüket Jurij Ritheu Mert nem kell senkinek ez a föld című ki­tűnő regénye révén milliók ismerték meg. Sorolhatnánk tovább a té­nyeket, amelyek egyből ne­vetségessé, koholmánnyá te­szik a szovjetellenes erők szajkózását a szovjet iroda­lom állítólagos uniformizált- ságáról és az írók korláto­zott szabadságáról. A szovjet írók munkájáról, alkotásairól íróink, kritikusa­ink, szerkesztőink is példát vehetnek. Jó lenne már e té­ren is tovább lépni, hogy ne csak formális rendezvénye­ken és kinyilatkoztatások formájában beszéljünk a szovjet irodalomról, hanem végre ismerjük meg alapo­san az alkotásokat, ösztönöz­zön tettekre a szovjet kriti­kusok elvszerű és következe­tes megnyilvánulása, s ihles­sen meg bennünket a sok­színű és sokrétű szovjet iro­dalmi élet. Lapjaink is többet tehetnek a kortárs szovjet irodalom átgondolt propagá­lása érdekében. A cseh és a szlovák írók, s velük együtt hazai magyar toliforgatóink is kongresszus­ra készülnek. A szovjet Jrók tanácskozása ilyen szem­pontból is ösztönző lehet,- mert számtalan példával szol­gál arra, hogy az írók és a művészek milyen sokfélekép­pen és milyen eredményesen vehetik ki részüket társadal­mi céljaink megvalósításában. SZILVÄSSY JÓZSEF KOMMUNISTA ÉRTEKEZLETE Az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága kedden a košicei Szakszervezetek Házá­ban kerületi értekezletet ren­dezett a 2. ciklusú iskolák igazgatói és pártelnökei részé­re, melyen közel négyszázhú- szan vettek részt. Az értekezleten Jozef Dob­šinský elvtársnak, a kerületi nemzeti bizottság alelnökének beszámolója alapján az ifjúság kommunista nevelésének alap­vető kérdéseivel, a szocialista nevelés terén eddig elért ered­ményekkel foglalkoztak. Rudolf Blaho elvtárs, a ke­let-szlovákiai kerületi pártbi­zottság titkára, zárszavában összegezte az értekezleten ér­tékelt tapasztalatokat, beszélt az ifjúság nevelésének mód­szereiről, majd tájékoztatást nyújtott a formálódó új cseh­szlovák iskolarendszerről. (ik) KÖNYVEK A VI. SZÁZADBÓL Két és fél évszázaddal ez­előtt, 1714-ben, a pétervári cá­ri könyvgyűjteményből I Pé­ter rendeletére létrejött Orosz­ország első nyilvános könyv­tára, amely ma a Szovjetunió Tudományos Akadémiája könyvtáraként 15 millió köny­vet számlál. Egyik legjelentősebb gyűjte­ményét a VI—XVIII. századból származó könyvek és kézira­tok alkotják. A tudományos akadémia kutatói Szovjetunió- szerte rendszeresen keresik a régi könyveket és kéziratokat. Egyes példányok a puszta érintéstől szétporladnak, má­sok épp ellenkezőleg — egyet­len fadarabhoz hasonlítanak. Ez utóbbiakat a laboratórium­ban nagyfrekvenciás árammal választják szét, majd fotóana­lízis segítségével olvashatóvá teszik az elhalványult szöv^ geket, ábrákat. A laboratórium munka, sainak gyakran sikerül igaz niuk vagy elvetniük korábui tudományos feltevéseket. Hosz- szú ideig kétséges volt pél­dául, hogy eredeti-e a XII. szá­zadból származó „Igor Ének“ kézirata. A tudósok nemrég be­bizonyították hitelességét ISW)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom