Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-07 / 160. szám, szerda

Tökéletesítik az irányítást

Sokéves gondsk várnak megoldásra

Nyáridőben, aratás előtt a a mezőgazdasági üzemek vezetőit ritkán lehet az irodájukban megtalálni. Jókor, déltájban érkeztem a Vágtornóci Állami Gazdaságba, a délelőtti határszemle után, s a délutáni feladatok megkezdése előtt. Dob- ročkci Pált, a gazdaság gépesí- tőjét szinte minden percben telefonhoz kérik, egyszer alkatrészekről tárgyal, máskor a lucernaszárítótői keresik. Dob- ročka elvtárs egyúttal az üzemi pártbizottság elnöki tisztét is betölti.

A mezőgazdaságra vonatkozó kongresszusi határozatok lebontását már nagy vonalakban elvégezték a gazdaságban. Mint mindenütt, itt is sok sző esik a tartalékok feltárásáról, az új, a jobb megoldások kereséséről. Miként jutnak el a jobb megoldásokhoz, illetve milyen akadályokat kell leküzdeniük, míg azokat elérik? S mi az, ami ezzel kapcsolatban a leggyakrabban hangzik el a gazdaság kommunistáinak gyűlésein és a dolgozók között? A sok kérdésre tömör választ adott az elnök:

— Tej, lakás, munkaerő. Látszólag különálló fogalmak ezek, a mi esetünkben azonban szorosan összefüggnek. Azzal kezdeném, hogy mindháromból kevés van. Nem tudunk lakást adni a dolgozóknak, tehát kevés a munkaerő, kevés dolgozóval pedig nehéz az igényes terveknek eleget tenni, főleg az állattenyésztésben és különösen a mi viszonyaink között. Az első pillanatban talán erőszakolt- nak tűnik ez az „okozati fejtegetés s bővebb magyarázatra szorul.

TEJTERMELÉS — SZIGORÚ ELLENŐRZÉS

Tavaly a galántai járásban az egy tehénre jutó évi átlagos tejhozam 3300 liter körül mozgott. A tornóci gazdaságban viszont nem érték el a 3000 litert sem. A megközelítőleg 1100 tehénből álló állományuk hét farmon és tizenegy istállóban van elhelyezve, ami kizárja a modern állattenyésztés lehetőségét, hiszen az egyik alapvető követelmény az ösz- szevonás és a szakosítás. A tizenegy istálló közül csak öt felel meg űgy-ahogy a követelményeknek.

— Mit tesznek mégis a tejtermelés növelése érdekében?

— Nézze ezt a dossziét. Ebben csupán azok az iratok állnak, melyek a tejtermeléssel foglalkoznak. Határozatot hoztunk például, hogy mind az öt pártalapszervezetünkben havonta tárgyalják meg az ezzel kapcsolatos kérdéseket, s ellenőrizzék a feladatok teljesítését. Ezenkívül minden farmra kineveztünk egy instruktort a vezető dolgozók közül, aki az ellenőrző szerv szerepét tölti be. Hetente legkevesebb egyszer részt kell vennie egy reggeli és egy esti etetésnél, s megvizsgálni a takarmány mennyiségét, minőségét. Még tovább lehetne sorolni, hogy mi mindent vezettünk be ezen a területen. Örömmel nyugtázhatom, hogy fáradozásunk eredménynyel járt, az idei év első öt hónapjában teljesítettük feladatunkat, sőt 20 000 literrel többet értékesítettünk a tervezettnél.

KEVÉS A FIATAL

Az állami gazdaság vezetőségének a munkaerő-kérdés megoldása már eddig is sok fejtörést okozott. Az utóbbi öt évben a dolgozók száma 722- ről 580-ra csökkent, s egyetlen embert sem vettek fel ez idő alatt.

— Fiatalok egyáltalán nem jelentkeznek — tájékoztatott Dobročka elvtárs. — A gazdaságban magas a dolgozók átlagos életkora, az üzemi párt- szervezetben úgyszintén: több mint negyvenöt év. Csak néhány kilométerre van tőlünk a vágsellyei Duslo nemzeti vállalat, ezenkívül több más kisebb üzem. A faluban földművesszövetkezet is működik. Ezek mind kedvezőbb feltételeket tudnak

nyújtani a fiataloknak, mint mi. Mindenekelőtt lakást, amivel mi sajnos nem rendelkezünk. Mikor három évvel ezelőtt itt Tornócon összevontunk három gazdaságot, meggyőztük a környező falvakban a dolgozóinkat, hogy egy időre járjanak be kerékpárral munkahelyükre, ide a központba, s mi két-három év alatt felépítünk számukra 48 lakást. Tavaly meg szerettük volna kezdeni az építést, de a járásban a mezőgazdasági üzemeknek csak 12 laDobročka Pál

kásra adtak engedélyt, ebből nekünk egy sem jutott. Elég nehéz így megnyerni az emberek bizalmát.

— Működik a gazdaságban ifjúsági szervezet?

— Évekkel ezelőtt sok fiatal dolgozott nálunk, az üzemi ifjúsági szervezetnek hét alapszervezete is volt. Jelenleg csak egy „.tengődik“, úgy néz ki, hogy rövidesen feloszlik, a tagok „kiöregedtek“.

A KOMMUNISTÁK KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL

Ezek azok a gondok, bajok, melyeket a 3700 hektáros gazdaság vezetőinek és 144 kommunistájának orvosolni kell. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Ezért van szükség a párttagok megfontolt, jó szervező és irányító munkájára. Eddig e téren nem volt fennakadás, ennek is tudható be, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakot eredményesen zárták. Minden munkaszakaszon a kommunisták ragadták magukhoz a kezdeményezést. Ez annál inkább módjukban állt, mivel itt a dolgozók 24,5 százaléka tagja a partnak. Olyan erő és tartalék ez, amelyre bízvást támaszkodhatnak a jövőben is.

Az idei feladatok a növény- termesztésben és az állattenyésztésben jóval magasabbak a tavalyinál. Főleg a jó minőségű takarmányalap megteremtéséről és a gabonaprogram megvalósításáról van szó. Az elmúlt évivel szemben jelentősen növelték a búza és a kukorica vetésterületét, részben az árpa rovására. Szántóterületük nagy részén, összesen 2200 hektáron termesztenek gabonano műeket.

ÁLLANDÓ PROGRAM

Említést érdemel még állandó programjuk: a termelés gépesítése: az ipari szintű mező- gazdasági termelés megvalósítása náluk valóban létkérdés a már említett munkaerőhiány miatt, öt nagy teljesítményű Kolosz kombájnjuk van, mindegyikhez sikerült adaptereket is beszerezni, így a kukorica betakarítása is teljesen gépesített. Két éve készült el saját repülőterük, tavasztól őszig náluk parkol egy gép, amely jelentősen meggyorsítja és megkönnyíti a növényvédelmi munkákat. Itt kell megemlíteni a három és fél millió korona értékben végzett rekultivációs munkát, melynek során felszámolták az apró parcellákat, eltüntették a mezei utakat, s létrehozták a legkevesebbb 80 hektáros táblákat, melyeken már kifizetődik a nagy teljesítményű gépek üzemeltetése.

MALINAK ISTVÁN

LÁNYCSAPAT ÉLÉN...

Az utóbbi időben egyre kevesebb férfi érdeklődik a cipőszakma iránt, fitt Hruška, a gottwaldovi Svit vállalat 22 éves felsör észkészítő je, az egyik szocialista munkabrigád tagja nem bánta meg, hogy ezt a mesterséget választotta.

— Érdekel a munkám — mondta, amikor a hatalmas gyárban felkerestem. — Főleg akkor élvezet dolgozni, ha jó minőségű az anyag. Most éppen férfiszandálokat gyártok. Kellemes érzés látni, hogy a „rakás“ egyre nő. Nem mindenfajta lábbeli gyártása egyaránt élvezetes. A mostani mintát gyártani kész öröm. Gyorsan megy a munka. Számomra természetes, hogy ezt a szakmát választottam: gottwaldovi vagyok s néhány közeli rokonom is a cipőgyárban dolgozik. A feleségem azonban nem a mi vállalatunk alkalmazottja, bár ő is idevalósi. Nemrég nősültem meg. Utána a vállalathoz lakáskérvényt adtam be.

Munkájával Jifí Hruška hozzájárul a vállalat igényes feladatainak teljesítéséhez. Ezzel kapcsolatban megjegyzi:

— Bizony igen gyakran szombaton is dolgoznunk kell, hogy a tervet teljesíthessük. Vállalatunk alkalmazottjainak a túlnyomó része ugyanis nő, így a gyermekgondozási szabadságon levő asszonyok munkáját is el kell végeznünk. A feladatok fontosságának megértetése nagy politikai nevelő feladat. Erről az ifjúsági szervezetben sem feledkezünk meg.

Hruška elvtárs az V. SZISZ- alapszervezet elnöke. Az 50-la- gú szervezet irányítását a múlt év decemberében vette át. Az előző elnöknő gyemekgondozá- si szabadságra ment.

— A miénk volt a vállalat egyik legaktívabb szervezete — adózik elismeréssel elődjének. — Szervezetünk főleg lányokból áll. Rendezvényeink közül megemlíteném a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ verseny síké-* rés első fordulóját. Ennek a vetélkedőnek a vállalati győztese a Szovjetunióba tervezett jutaJiŕí Hruška

(A szerző felvétele)

lomkiránduláson vesz részt. SZISZ-tagjaink számára kirándulást szerveztünk a partizán- harcok színhelyére. Legutolsó rendezvényünk a kis kapus labdarúgótorna volt. Egyébként részlegünk futballcsapatának én is a tagja vagyok. A SZISZ-ta- gok számára a vállalat bérletjegyet vásárolt a helyi uszo- dába. Ilyenkor nyáron kevesebb a rendezvényünk, mivel a bejáró fiatalok lakóhelyükön segédkeznek, például a széna betakarításában. Az ingázó fiatalok a szombati rendezvényekről csak későn érnek haza, mert a hétvégeken ritkábban járnak az autóbuszok. A jövőben szín* házba is ellátogatunk. Ezenkívül politikai iskolázást szervezünk és előkészítjük a tag- könyvcserét.

Az V. alapszervezetben öt párttag, illetve tagjelölt is van. Egyikük Hruška elvtárs, akinek párttagságát alig két hete hagyták jóvá. Tag jelöltségre itt az üzemben szemelték ki, de jelölését a hadseregben, vagyis a tényleges katonai szolgálata idején hagyták jóvá.

— Ügy vélem, a párttagtól mindenki többet vár, mint a többi dolgozótól. Erről sosem feledkezem meg — mondta beszélgetésünk végén Jiŕí Hruška.

FÜLÖP IMRE

K

észülUnk a választásokra. Megnő az agitátorok és az agitációs központok szerepe, hivatása is. Az agitátoroktól és az agitációs központoktól az elkövetkező hetekben, hónapokban a sok egyéb mellett azt várjuk, hogy népszerűsítsék a választási felhívást, tegyék közismertté az elmúlt választási időszak sikerét, egyben mozgósítanak a hatodik ötéves terv feladatainak a teljesítésére.

Az agitátornak, hogy eredményes munkát végezhessen nemcsak témaismeretre, a háttéranyag és az érvanyag ismeretére van szUksége, hanem tudnia kell azt is, hogy az általa meggyőzendő személy milyen álláspontot képvisel, és milyen az illető érdeklődési köre. Fontos tudatosítani azt is, hogy a tudat formálása, fejlesztése, a tömegek politikai befolyásolása, orientálása, céljainknak megfelelő cselekvésre ösztönzése nem lehet spontán és alkalomszerű, hanem céltudatosnak és rendszeres munkát követelőnek kell lennie. A kitűzött célok — jelen esetben a választások sikere — érdekében nagyon szükséges, hogy az agitáció megfelelő eszközökkel rendelkezzék. Annál is inkább, mert a mi agitációnk a párt politikájával összhangban álló, meghatározott rendszerben, változatos módszerrel történő marxista—leninista eszmei-politikai ismeretnyújtás és meggyőzés. Közvetlen célja a közvélemény politikai befolyásolása, szemléleti alapjainak helyes irányú kialakítása, megfelelő szocialista, egyéni és társadalmi magatartás biztosítása érdekében.

Az agitáció a pártirányítás egyik megjelenési formája. Ám a párt nem szervezeti utasításokkal vagy egyszerűen a kommunista többség alapján, hanem eszmeipolitikai eszközökkel irányít. A pártirányítás eszmei-politikai jellege tartalmilag azt fejezi ki, hogy a párt mutatja meg a társadalom fejlesztésének fő irányát, megfogalmazza az építőmunka céljait és kidolgozza legalapvetőbb feladatait. A párt jelöli meg az egész társadalom számára a cselekvés fő irányát, biztosítja a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak azonos irányba történő eszmei-politikai orientálását. A párt útmutatásait minden szervezet és mozgalom önállóan alkalmazza saját tevékenységi területére, sajátos funkciójára.

A

z agitáció, amely a társadalmi tudatformálás és cselekvés szolgálatában áll, összefonódik a társadalom irányításával, annak minden szintjével és területével. A sokféle társadalmi hatás által kialakított személyes beállítottságra

és tudásanyagra építve magyarázza az időszerű politikai kérdéseket, tennivalókat, jelenleg a választásokkal kapcsolatos ismereteket. Mondanivalóját mindig az egyes emberhez szólóan fogalmazza meg, de ugyanakkor az egész társadalomhoz szól, figyelembe véve az adott helyzet valamennyi főbb összetevőjét: a közvéleményt, az esemény jellegét, újszerűségét stb., stb.

Az agitáció eredménytelen, ha csak megállapítja a tényeket vagy ha csak azt

VALASZTASOKBA

KÉSZÜLÜNK

Az agitáció és az agitációs központok § A pártirányítás

ismétli, amit már mindenki tud. Hatástalan az agitáció akkor is, ha elvont formában általánosítja a tényeket, eseményeket és folyamatokat anélkül, hogy konkrét példákat említene. A politikai agitáció akkor jó, és akkor éri el a kívánt hatást, ha gazdag tényanyagra épül, ha tájékoztató jellegű, érdekes, konkrét és megyőző.

A politikai agitációnak az agitációs központok adják a legjobb szervezeti formát. Az agitációs központok munkáját a társadalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok, az üzemek és az iskolák, a különféle intézmények és általában a dolgozók aktív részvételével közvetlenül a pártszervezetek irányítják. Érdemes elmondani azt is, hogy az agitációs központok munkaprogramja mindenkor a társadalom időszerű kérdéseire irányul, és felöleli a bel- és külpolitika eseményeinek az ismertetését, az új termelési- és munkamódszerek népszerűsítését, és sok más, a napi élettel összefüggő kérdést.

A CSKP XV. konresszusának irányvonalát követve az agitációs központok a választások előtti időszakban is a legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy küzdjenek a polgári, kispolgári nézet és erkölcs maradványai ellen, szocialista-kommunista szellemben neveljenek, sokoldalúan és harmonikusan fejlesszék az egyén képességeit, és megteremtsék az anyagi és szellemi kultúra gazdagságát. Tulajdonképpen arra törekednek, hogy minél több ember megismerje és mafáévá tegye a marxista—leninista tanokat, az emberek

helyesen tájékozódjanak a bel- és külpolitika kérdéseiben, tudatosan építsék a társadalmat és rendezzék be egyéni életüket. A vezetők konkrét munkatervet dolgoznak ki, s az agiátciós központ munka* ját úgy irányítják, hogy az mindenben megfeleljen a dolgozók '«ényeinek.

Többnyire azok az agitációs-központok dolgoznak jól, amelyek az agitációs -fűlikára megnyerik a tapasztalt pártfunkció^ náriusokat, a nemzeti bizottságok, a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek és a különféle munkahelyek legjobb dolgozóit, s amelyek mindenkit érdeklő kérdésekkel foglalkoznak.

M

ivel az agitációs központok többsége ma már állandó jellegű, munkájukat úgy kell megszervezni, hogy az napról-napra jobb, hatásosabb legyen, és az agitációs központok munkája révén mindenki helyesen értékelje a világban lejátszódó eseményeket, és mindenki megértse, hogy a munkafeladatok következetes teljesítése szorosan összefügg a szocialista tábor politikai és gazdasági erejének a megszilárdításával, végső soron a béke kérdésével.

A lényegét tekintve az agitációs központok hivatása és feladata sok tekintetben megegyezik a szocialista pedagógia és a szocialista népművelés hivatásával és feladatával. E feladat lényege: sokoldalúan és harmonikusan fejlett szocialista- kommunfsta meggyőződésű személyiségek nevelése. Ebben az értelemben nem is beszélhetünk az agitációs központok külön céljáról, hanem csak a szocialista társadalom egységes — a CSKP XV. kongresz- szusa által meghatározott — művelődési célról, azaz arról a műveltség és ember- eszményről, amelyben a szocialista és a kommunista társadalom követelményei tükröződnek, és amelyet a neve’ás egész rendszerének a segítségével, a nevelés* sokrétű feladatainak a teljesítése közben valósíthatunk és valósítunk meg. Tulajdonképpen az agitációs központok hivatását is — éppen úgy, mint az egész nevelést — az állandóan fejlődő gazdasági és társadalmi rendszer követelményei határozzák meg.

A

z agitációs központ nem oldja, és nem is oldhatja meg a felvilágosítással kapcsolatos kérdések mindengyikét. Az agitációs központok kiterjedt hálózatuk és jó politikai felvilágosító munkájuk révén azonban mégis jelentősen elősegítik a választásokra történő felkészülést, valamint azt, hogy társadalmunk dolgozói széles látókörű, politikai és szakismeretekkel alaposan felvértezett, művelt emberek legyenek. BALÁZS BÉLA