Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-28 / 178. szám, szerda

Neto: Angola nem áll egyedül küzdelmében Carter népszerűbb Reagannál és Fordnál Reagan már alelnökjelöltet is választott Havanna — Kuba nemzeti ün­nepén, a független szocialista Kuba megteremtéséért indított fegyveres harc kirobbanásának huszonharmadik évfordulóján, nagygyűlést rendeztek Pinar del Rióban. Több mint százezer ember hallgatta végig a két szónokot, Fidel Castróí, a Kubai KP első titkárát, és Agostinho Neto an­golai államfőt, aki hivatalos kubai látogatáson tartózkodik. Agostinho Neto mindenek­előtt arról beszélt, hogy a ku­bai és az angolai nép barátsága az imperializmus és gyarmato­sítás ellent közös harcból táp­lálkozik. Az angolai elnök rámutatolt — Angola nem áll egyedül küz­delmében, a függetlenségért ví­vott harc első pillanatától kezdve élvezte a Szovjetunió és a többi szocialista ország se­gítségét. Kiemelkedő ■ helyet foglal el ebben a támogatás­ban az a szolidaritás, amelyet a MPLA kérésére a kubai fegy­veres erők a külső agtesszió elleni harcban nyújtottak. Neto a továbbiakban — az ország ellen végrehajtott külső agressziót elemezve — megálla­pította, hogy a Kínai Népköz- társaság kormánya az Angolá­val kapcsolatos politikai téren közös platformra került az im­perializmussal, amely erőit az angolai függetlenség eltiprására összpontosította. Ezután Fidel Castro emelke­dett szólásra. A miniszterelnök megismétel­te — azokat a kubai egysége­ket, amelyek jelenlétére jelen­leg nincs feltétlen szükség — a korábbi bejelentéssel össz­hangban — kivonják Angolá­ból. Ugyanakkor Angolában ma­rad a kubai fegyverzet és állo­mány, amely egy esetleges kül­ső agresszió esetén az ország megvédéséhez szükséges. „Ku­bai egységek maradnak Angolá­ban mindaddig, amíg az önál­ló angolai hadsereg megszerve­zése, felszerelése és kiképzése; azt megkívánja“ — tette hoz­zá Fidel Castro. Fidel Castro végezetül han­goztatta — Angolában ma a harc hősi szakasza után — a béke korszaka jött el. Kuba — annak a támogatásnak és szo­lidaritásnak keretében, amely­ben a szocialista országok An­golát részesítik — katonai és politikai segítséget nyújt a fia­tal államnak, és mindenekelőtt az egészségügy, közoktatás, ha­lászat, cukor- és kávéipar fej­lesztésében segít. Az utóbbi hónapokban szá­mos nyugati országban foko­zódott az enyhülés, a béke és a biztonság ellenfeleinek az aknamunkája. Az államok együttműködésének Helsinki­ben összefoglalt elveit a tőkés országok jobboldali körei gyak­ran megsértik, megkísérlik a beavatkozást a szocialista or­szágok belső ügyeibe, s nem teljesítik azokat a rendelkezé­E gy évvel a helsinki kon­ferencia sikeres befeje­zése után a haladó világ meg­elégedéssel állapítja meg: nap­jaink nemzetközi fejlődésének fő jellemzője a békés egymás mellett élés politikájának és gyakorlatának térnyerése. Az enyhülés a nemzetközi politika uralkodó Irányzatává vált. A szocialista országok, a béké­ért és biztonságért küzdő más erők az enyhülést tartóssá, visszafordíthatatlanná kívánják tenni. Ez érthető, hisz a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés együttműködése csökkenti a fegyveres konflik­tusok, háborúk kockázatát, elő­segíti a fegyverkezési verseny mérséklését, s ennek következ­tében anyagi eszközök szaba­dulhatnak fel a békés építő- munka, az életszínvonal emelé­sének céljaira. A Helsinkiben aláírt záróok­mány részletesen összefoglalja azt, hogy mik a teendők az eu­rópai államok sokrétű együtt­működésének fejlesztéséért. An­nak azonban, hogy a záróok­mányban foglaltak nem való­sulnak meg könnyen és gyor­san, több oka is van. Elsősor­ban tekintetbe kell venni, hogy a békés egymás mellett élésnek ez az alapokmánya hosszú tá­vú programot foglal magában, amely évekre, sőt évtizedekre tűzi ki a megvalósítandó fela­datokat. De a már most elér­hető célok megvalósulásának késleltetésében .nem csekély szerepük van azoknak az erők­nek, amelyek fékezni próbál­ják az enyhülési folyamatot, sőt kétségbe vonják a célszerű­ségét, értelmét. Űjabb erőfeszí­tések szükségesek tehát, hogy az enyhülés irányzata megma­radjon, folytatódjék. SZTANKO TODOROV, a Bol­gár Népköztársaság Miniszter­tanácsának elnöke és Manea Manescu, a Román Szocialista Köztársaság kormányelnöke, tegnap Szófiában megkezdte hi­vatalos tárgyalásait. IVAN ARHIPOV, a Szovjet­unió Minisztertanácsának alel­nöke tegnap fogadta Ion Pat- sant, a Román Szocialista Köz­társaság kormányának alelnö- két, akivel megbeszélést foly­tat A SZOVJETUNIÓBAN tegnap egv Kozmosz—845 típusú mű­holdat küldtek föld körüli pá­lyára. Fedélzetén a kozmikus térség további vizsgálataira szolgáló tudományos berende­zések találhatók. EL SALVADOR és Honduras megállapodott, hogy csütörtö­kön külügyminiszteri értekez­letet tartanak Guatemalában a két ország közötti határviszály újbóli kitörésének megelőzésé­re. TODOR ZSIVKOV, a BKP KB első titkára a bojanai reziden­cián fogadta Martin Gunnar Knutsent, a Norvég Kommunis­ta Párt elnökét, aki szabadsá­gát tölti Bulgáriában. RAVENNÄBAN több ezer olasz fiatal ifjúsági internacio­nalista szolidaritási felvonulást rendezett. AZ EGYESÜLT • ÁLLAMOK négy F—5-ös szuparszónikus vadászbombázót adott el a chi­lei fasiszta rendszernek. A gé­pek hétfőn érkeztek Santiagó- ba, ahol Gustavo Leigh tábor­nok, a chilei légierő főparancs­noka fogadta őket. Kudarcba fúlt merénylet New York — Egy görög szár­mazású férfi a New York-i Wal­dorf Astoria szállóban pisztoly- lyal támadt BuTent Ecevit volt török miniszterelnökre. Az Egyesült Államokban tárgyaló török politikus merénylőjének azonban nem volt ideje hasz­nálni fegyverét, mert a bizton­sági szolgálat emberei legyűr­ték. Korábban görögpárti tüntetők gyűltek össze a szálloda előtt, tiltakozva Ankara ciprusi poli­tikája miatt. A gépkocsijából kiszálló Ecevitet megdobálták, egy petárda közvetlen közelé­ben robbant. A Harris közvéleménykutató Intézet felmérést végzett a de­mokrata párt elnökjelölő New York-l konvenciója után, amely­nek eredménye szerint Carter jelentősen megelőzi népszerű­ségben mind a két lehetséges köztársasági párti jelöltet. A Harris jelentése szerint Forddal szemben 66:27, Reagennel szem­ben 68:26 arányban vezet. Az eredmény ezenkívül jelzi azt is, hogy Ford és Reagan még mindig csaknem egyenlő eséllyel halad a köztársasági párt elnökjelöltségéért. Bár Ford és Reagan hívei egyaránt bejelentették már, hogy meg­szerezték a jelöléshez szüksé­ges 1130 delegátusi támogatást, azonban a tények mindkét tá­bort cáfolják. Mississippi állam el nem kötelezett delegátusai, akikre mind Ford, mind Reagan számított, bejelentették, az au­gusztus 16 án kezdődő konven­cióig nem kötelezik el magu­kat egyik jelölt mellett sem. Reagan élesen cáfolta azt a Ford tábora által terjesztett, az el nem kötelezettek megszerzé­sét szolgáló híresztelést, hogy vállalja az alelnökjelöltséget Ford mellett. Ronald Reagan, az amerikai republikánus párt elnökségére pályázó politikusa az elnökje­lölő konvenció előtt bejelentet­te, hogy ha elnyeri a jelöltsé­get, alelnökjelöltként Richard Schweiker, pennsylvániai sze­nátort veszi maga mellé. A viszonylag kevéssé Ismert Schweiker szenátor a párt li­berális szárnyához tartozik, és sok fontos kérdésben nézetei eddig homlokegyenest ellenkez­tek Reaganével. A meglepő vá­lasztás magyarázatát a megfi­gyelők abban látják, hogy a je­löltségért némi hátrányban küz­dő Reagan a pennsylvániai ál­lam 103 el nem kötelezett de­legátusát így akarja magának megnyerni. Letartóztatták Tanakát Gyűrűzik a Lockheed botrány Japánban Tokió — A Lockheed meg­vesztegetési botrány ügyében Japánban indított vizsgálat ke­retében Tokióban letartóztat­ták Tanaka Kakuet volt japán miniszterelnököt. Hivatalosan azzal vádolják, hogy megszeg­te a deviza- és külkereskedel­mi áruforgalom ellenőrzéséről szóló törvényt. A volt kormányfőt azzal gya­núsítják, hogy 500 millió jen (hozzávetőlegesen 1,7 millió dollár) kenőpénzt fogadott el egy Lockheed amerikai repülő­gépgyártó társaságtól, s e te­temes megvesztegetési összeg ellenében befolyásolta és arra ösztönözte az All Nippon Air­ways japán légiforgalmi társa­ságot, hogy vásároljon Tristar típusú repülőgépeket az ame­rikai Lockheed cégtől. A volt miniszterelnök lakásán és irodájában házkutatást tar­tottak. Tanakán kívül eddig a devi­zaelőírások megszegésének gya­nújával tizennégy japán gazda­sági vezetőt vettek őrizetbe. A volt kormányfő letartózta­tásának híre tokioi politikai kö­rökben bombaként robbant, ide­gesen reagált a tokiói tőzsde is. Már negyedórával a nyitás után zuhantak az árfolyamok. Tanaka Kakuei volt Japán miniszterelnök kedden, négy órával letartóztatása után hiva­talosan lemondott párttagságá­ról. A volt kormányfő 1972-től 1974-ig a Liberális demokrata párt elnöki tisztét is betöltötte, az utóbbi Időben pedig a kor­mánypárt számszerűleg legerő­sebb frakciójának élén áll. Miki Takeo Japán miniszter- elnök a letartóztatásról érte­sülve sajtókonferenciát hívott össze. Elismerte, hogy Tanaka őrizetbe vétele nyomán a Libe­rális Demokrata Párt húszéves történetének legsúlyosabb vál­ságába került. A párt vezetősége és a kor­mány Tanaka letartóztatása után rendkívüli ülésre ült ősz- sze, hogy megvitassa a hely­zetet. A letartóztatással foglalkozó nyilatkozatokban megállapítot­ták, hogy a kormánypárt pozí­ciói megrendültek, s követelték a szerteágazó botrány további és teljes felderítését. lú katonai előnyöket szeretné­nek szerezni a maguk számá­ra. A szocialista országok a tárgyalásokon kitartóan törek­szenek az előrehaladásra, s re­mélik, hogy a NATO-országok a gyakorlatban is érvényesíteni engedik a szavakban általuk Is elfogadott egyenlő biztonság elvét, s még a belgrádi érte­kezlet előtt megszületik az el­ső megállapodás. A fegyverke­ta közösség többi országa a jö­vőben Is kitart emellett az irányvonal mellett. Az SZKP XXV. kongresszusa elfogadta „A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányzatait“ és ebben fela­datként jelölte ki a helsinki záróokmányban foglaltak meg­valósításához szükséges Intéz­kedések elfogadását. A Szovjet­unió javasolta, • hogy hívjanak Egy évvel Helsinki után seket, amelyeket a biztonsági értekezlet záróokmányának második fejezetében megfogal­maztak. Csak a harmadik feje­zetre, s annak is csak néhány — számukra propagandisztiku- san fontos — részletére helye­zik a súlyt. Egyre szembetűnőbb a nemzetközi reakció mester­kedése: már előre a szocialista országokra hárítani a felelős­séget a helsinki _ záróokmány végrehajtásának esetleges elhú­zódásáért és közben mindent megtenni annak érdekében, hogy ne történjék lényeges elő­relépés a záróokmány teljesíté­sében. Nyugaton sokat beszélnek a leszerelési intézkedések szük­ségességéről, ugyanakkor a szélsőséges imperialista körök nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ne történjék előrelépés, vagy olyan „megoldások“ szüles­senek, amelyek hátrányosak a szocialista országoknak. A bé­csi haderőcsökkentési tárgyalá­sok nyugati résztvevői például — noha egyetértenek a közép­európai katonai szembenállás veszélye csökkentésének szük­ségességével — mégis egyolda­zésl verseny folytatását kívánó monopolista körök késleltetik a stratégiai fegyverkezés korláto­zásáról Genfben folyó szovjet- amerikai tárgyalások sikeres be­fejezését Is. Rendkívül időszerű lenne a megállapodás olyan kérdések­ben, mint a környezeti hadvi­selés tilalma, az új tömegpusz­tító fegyverek kifejlesztésének és gyártásának megtiltása, a leszereiési világértekezlet mi­előbbi összehívása. E kérdések­ben egész sor szovjet Javaslat fekszik az Egyesült Nemzetek Szervezete előtt. A helsinki értekezlet síkra- szállt a gazdasági, tudományos­műszaki és környezetvédelmi együttműködés bővítése mellett. Az értekezlet záróokmányának ajánlásai nyomán a szocialista közösség országai tovább fej­lesztették gazdasági, kereske­delmi és tudományos-műszaki kapcsolataikat a tőkés orszá­gokkal. Számos nagyszabású megállapodás született, amely a korábban kialakult Irányzatot erősítette meg. A Szovjetunió és a szocialis­össze összeurópai vagy állam­közi tanácskozásokat a környe­zetvédelmi, a közlekedési és energetikai együttműködés kérdéseivel kapcsolatosan. Saj­nálatos módon azonban a nyu­gati hatalmak várakozó állás­pontot foglaltak el. Ezek az ingadozások jellem­zők — mutatnak rá Moszkvá­ban az Európai Gazdasági Kö­zösség és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa közötti közvetlen kapcsolatok létesíté­sének kérdésében is. A két szervezet kapcsolataink alapel­veiről a KGST által előterjesz­tett megállapodás-tervezet elő­irányozza, hogy a KGST és az EGK között meg kell teremte­ni a kedvező feltételeket az egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködéshez csakúgy, mint a két szervezethez tarto­zó országok közötti együttmű­ködés számára. A KGST javas­lata azonban eddig nem talált pozitív válaszra. Az európai kommunista és munkáspártok berlini konferen­ciája a gazdasági együttműkö­dés fejlesztéséért folytatandó harcra szólított fel. Az együtt­működés független a különböző államok gazdasági-társadalmi rendszerétől, az egyenlő jogok minden állam nemzeti szuvere­nitásán és a kölcsönös előnyök tiszteletben tartásán alapul, le­hetővé teszi a legnagyobb ked­vezmény elve rendszerének megteremtését és az európai kereskedelem fejlődését gátló akadályok, diszkriminációs in­tézkedések felszámolását. Amint Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára berlini felszólalásá­ban is hangsúlyozta, a Szovjet­unió továbbra is kész az euró­pai országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének út­ján haladni. Nem sokkal a testvérpártok berlini értekezlete után ült össze ugyancsak az NDK fővá­rosában a KGST jubileumi ülés* szaka, amely kitűzte a követ­kező évek és évtizedek szocia­lista gazdasági együttműködésé­nek, a közösség népei életszín­vonala emelésének a távlatait. Ugyanakkor leszögezte, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés a különböző társadal­mi rendszerű országok békés egymás mellett élésének egyik feltétele és biztosítéka. Mindkét értekezlet szelleme megfelelt a Helsinkiben közö­sen elfogadott tíz alapelv meg­valósításának, az államok sok­oldalú kapcsolatai fejlesztésére irányuló törekvésnek. Most a tőkés országok kormányain a sor, mert csak a kölcsönösség vezethet tovább a Helsinkiben egy évvel ezelőtt megkezdett helyes úton, eredményezheti az európai, és nemcsak az euró­pai enyhülési folyamat kibon­takozását és elmélyülését. PROTICS JOLÁN Kommentárunk Berlinben Luis Curoalán lányai és menye (balról Maria Victo­ria Corvalán az unokával L. Corvalán Diegóval, Vivlana Corva­lán és Ruth Vuszkovic) megtekintették a Magyar Kultúra Házá­ban az NDK Szolidaritási Bizottságának kiállítását. (Telefoto: CSTK — ZBJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom