Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-11 / 138. szám, péntek
Mi volt az asztalon ? Jegyzetek a XIII. Jókai-napokról Zoboralja gazdag népművészeti kincseinek ápolásában jelentős érdemeket szerzett a zsérei énekkar is. Felvételünkön ezt az együttest láthatjuk. (Kontár Gyula felvétele) Eredmények és gondok A XXI. országos népművészeti fesztivál tapasztalatai Komárom idén tizenharmad- szor adott otthont az irodalom lelkes közvetítőinek, azoknak, akik munkaidő után nem egyszer éjfélig, vagy annál is tovább gyakoroltak, birkóztak a kiszemelt anyaggal, művelődési otthonokban, klubhelyiségekben, sokszor nehezített körülmények között. Hogy legyen mit kibontani és felmutatni közös asztalunknál — művelve közben önmagukat és másokat, erősítve közben szocialista nemzetiségi kultúránkat, teremtve közben alkotó-gondolkodó' közösséget, önmagunkból és másokból. Hogy szándékuk olykor csak szándék maradt, nemcsak rajtuk múlott, hanem mindnyájunkon, akik az asztalhoz ültünk. De erről már szóltunk és szólunk még másutt. Egy biztos, ha mérlegre tesz- sziik a XIII. Jókai-napokat, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg: van súlyuk. Ha minőségi próbának vetnénk alá nagy része kiállná a próbát, egy-két helyütt azonban — képletesen szólva — elvékonyodna, talán el is szakadna, jelezve egyúttal, hogy jövőre nagyobb figyelemmel, magasabb igénnyel kell kiválasztani az anyagot, és értőbb, gondosabb kézzel kell megmunkálni. Ne vágjunk azonban a dolgok elébe. A vers- és prózamondók mezőnye kiegyensúlyozottabb volt a tavalyinál, kevesebb kiugró teljesítménynek tapsolhattunk, de kevesebb volt a hamis szövegértelmezésből, beszédhibából, érdes hangból is. Persze még mindig találkoztunk, különösen az első három kategóriában, helytelenül hangsúlyozott vagy túl hosszúra nyújtott szavakkal, szókapcsolatokkal, szövegből, előadásból kizökkentő intonációval. Dicséri viszont a pedagógusokat és szülőket, hogy — kevés kivételtől eltekintve — talán az előző évek tapasztalataiból is okulva, idén korukhoz, alkatukhoz illő szöveggel léptek pódiumra az előadók, mind az öt kategóriában. Több versenyzőtől a Jókai-napokon eddig ritkán vagy egyáltalán nem hallott verset, prózát hallottunk, tehát színesebb, gazdagabb lett a skála, ami ugyancsak örvendetes jelenség. Az már kevésbé, hogy a versenyzőkön és az értékelő bizottság tagjain kívül alig volt közönsége a versenynek. Pedig van néhány iskola, ifjúsági szervezet Komáromban és környékén. Lelkes Hajnalka könnyed, bájos előadása, Vavreczky Mónika jól kiválasztott (és még is nevettető) Dömdödödömje, Dobai Csaba bátor, ízes hangulatot teremtő fellépése, Kaszás Attila és Szűcs Adrianna lenyűgöző, belső tűzzel fűtött vers- illetve szövegmondása és természetesen azoké Is, akiket helyszűke miatt nem sorolhatunk föl. több nézőt, szurkolót, hangosabb tapsot érdemelt volna. Nemcsak műsort, közönséget is szervezni kell. Végül is az egyéni megnyilvánulás, ha úgy tetszik munka, ha úgy tetszik élmény, csak így válhat közösségivé. Hasznosnak tartjuk, hogy idén először a Jókai-napok keretében rendezték meg a kiejtési versenyt, amely ennek ellenére kevés figyelő szemet vont magára, csendesen, kicsit érdektelenül zajlott le, jóformán a bíráló bizottság és a versenyzők jelenlétében. Magasabb színvonalról nem beszélhetünk, ezen a téren még sok munka vár nyelvészeinkre, pedagógusainkra és a szülőkre, mindazokra, akik tisztelik, szeretik és felelősséggel ápolják édes anyanyelvűnket. Éveken keresztül csupán egykét élegyüttes és néhány újságcikk próbálkozott azzal, hogy oldjon, lazítson valamit meglehetősen merev, sztereotip irodalmi színpadi felfogásunkon. Most egyszerre többen kísérleteztek, eredményesen. A seregszemlén új ízek, színek keveredtek; olyan szellemes, ötletes megoldásokkal, színpadi fogásokkal találkoztunk, amelyek jelentősen tágították a műfaj {nálunk általában elég szűknek vélt} keretét. A műsorok összeállítói és rendezői (legalábbis v képzettebbek) már régóta nemcsak az anyag megszerkesztésére, felmondásának hogyanjára összpontosítanak, hanem összetettebb színpadi megjelenítésére, illusztrálására is — drámai elemek, rekvizitumok felhasználásával kontrasztokat, konfliktusokat teremtve, több síkban. Színpadi képekben fogalmaznak, értelmezik a szöveget. A szereplők egyre bátrabban alakítanak; egyre fontosabb szerepet kapnak a gesztusok, az arcok játékai. Nem véletlen tehát, hogy a zsűri idén már szé- lesebb-mélyebb fogalommal jelölte az együtteseket, irodalmi színpadi helyett kisszínpadinak. Reméljük ez az elnevezés végre gyökeret ereszt a köztudatban. Még akkor is, ha a jövőben erős műsorok készülnek a hagyományosabb formában. (Nem kívánunk részletesebben szólni a kisszínpadok seregszemléjén részvevő minden együttesről és műsorról, megtettük a kerületi versenyek után.) A szemlét a CSEMADOK ipolyhídvégi helyi szervezetének alig másfél éves Madách I'mre Irodalmi Színpada nyitotta, szlovákiai magyar költők verseiből összeállított műsorral, amelynek lényege; erős szálakkal kötődtünk a szülőföldhöz, nem választhatjuk le magunkról, bárhová vigyen szívünk, álmunk. A gondolati szempontból jól megépített, csaknem hibátlan vonalvezetésű összeállítás a rendező, Csáky Károly munkája. Hogy az előadás sikert aratott és kiemelkedett a középszerből, elsősorban Bodonyi András versekhez komponált népi hangvételű zenéjének, hangszerszólóinak Károlyi Magdolna szépszínű kulturált hangjának Treválecz László érett versmondásának és az egyszerű, de kifejező jelekből szerelt színpadképnek köszönhető. A Duna utcai Forrás, G. Molnár László rendezővel az élen, a gútai szemle óta sokat csiszolt Jajszó nélkül címmel bemutatott műsorán. Kár, hogy sokat bíztak a zenei betétekre és énekszámokra, helyenként szétszórták, meg-megbontották a fiatalos előadás ritmusát. Többet vártunk a dunaszerdahelyi Fókusz Átkelés című — Tóth László, Kulcsár Ferenc és Varga Imre hatalmas ívű verseiből összeállított — műsorától. A szuggesztív, határozott ritmikájú indítás után fokozatosan esett az előadás szívonala. Az Átkelés összeállítója és rendezője (Zalabai Zsigmond illetve Jarábikné Trúchli/ Gabriella) az egyébként mélységesen emberközpontú műsor második részében nem nagyon igyekezett csökkenteni a versek nagy sodrású, nagy feszültségű képeinek gyors fordulatszámát. így aztán helyenként követhetetlenné, élvezhetetlenné váltak a versek. A Fókusz redkívül merész kezdeményezése mindenképpen elismerést érdemel, hiszen íróink fiatalabb nemzedékének lettek úgyszólván első tolmácsolói. A kassai Szép Szó bemutatójáról írtunk a közelmúltban. Gá- gyor Péter rendező a Kassai Munkás című munkásmozgalmi tematikájú összeállításához, újnak és jónak a keresése közben, ismét kreált néhány expresszív, eredeti képet a műfaj szinte kimeríthetetlen eszköztárából. Az előadás hatásosabb és egységesebb lelt volna, ha jobban sűríti az anyagot és nem fogja vissza, nem fékezi az előadás tempóját. A komáromi Magyar Tannyelvű, Gimnázium irodalmi színpada Tvar^ dovszkij: Tyorkin című elbeszélő költeményét vitte színpadra. Az aránylag rövid műsorból a vérbő táncbetéteket és Kaszás Attila versmondását tudjuk dicsérni. Fass Ottó és népes csoportjaj, vagyis az Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad — sokak véleményével ellentétben — igazolta, hogy rövid két hónap alatt (ennyi telt el a kerületi verseny óta) rengeteget lehet dolgozni, javítani egy előadáson. József Attila-összeállításuk komáromi bemutatója jelesre sikeredett a sok kitűnő, szöveget értő versmondó meg- rendítően szép élményt nyújtott. Akárcsak a somorjai Üzenet Irodalmi Színpad Rege a tűzről és jácintról című műsora, amelyet Nagy László verséből Zalabai Zsigmond szerkesztett és Szilvássy József rendezett, a legapróbb részletekre is ügyelve. Erőteljes, kidolgozott előadás volt finoman kiélezett helyzetekkel, helyenként — a többi együtteshez hasonlóan — egészen a látvány nyelvére fordítva a szöveg mögöttieket. Örkény István írásai alapján a felnagyított emberi gyengékből pompás karikatúrát rajzolt az alapos színpadi műveltséggel, ismeretekkel rendelkező budapesti Egyetemi Irodalmi Színpad, mint vendégegyüttes. Ebből az előadásból és Ady-össze- állításukból is sokat tanulhattunk. Az idei Jőkai-napokon öt amatőr színjátszó együttes mutatkozott be, három közülük egészen magas színvonalon. Kispolgári allűröket, talpnyaló- kat, napjaink egészségtelen jelenségeit kifigurázó időszerű darabot, • Szakonyi Károly: Hongkongi paróka című kolmé- diáját mutatta be a gazdag múltú komáromi színjátszó együttes, Tarics János hozzáértő rendezésében. A jó képességű ismerős szereplőgárdából Sztrecs- kó Rudolf, Székely né Mórocz Erzsébet, Hollósi József és Do- lezsal József alakítását emeljük ki. Vincze Gábor, a vágkirályfai színjátszók vezetője, rendezője és motorja ismét igényes feladatot oldott meg, J. I. Barcs Ketten című lélektani drámáját vitte színre négy szereplővel. Az előadás amatőr színjátszó mozgalmunk jelentős eseménye. A szereplők közül különösen Moro- vics Imre fegyelmezett.ama- tőr színpadon ritkán látható mély átéléssel alakította szerepét. Bár Izsák Lajos az izsai együttes rendezője megmagyarázta, miért porolta le Sásdi Sándor: Nyolc hold föld című színművét, mi mégis úgy érezzük, a korral együtt kinőttük az ilyenfajta gyenge darabokat, még akkor is, ha hordoznak némi üzenetet a mai néző számára a rossz emlékű múltból. A látottak alapján az izsaiak többre képesek, hiszen egész sor művelt beszédű tehetséges ember képezi az együttest, a rendezőnek pedig kitűnő érzéke van a színpadhoz. Kállai István: Ilyennek hazudtalak című humorral, nyelvi ötletekkel teli komédiáját, sajnos, nem tudtuk élvezni a szepsi színjátszók előadásában, amely hemzsegett az elemi hibáktól; a szereplők alig játszottak a színpadon, sőt még a szöveg sem élt bennük. Tavaly a fíilekiek, idén az érsekújváriak jöttek a legnépesebb csoporttal. Nem számoltuk meg pontosan, de a jános Vitéz című daljátékban közel száz szereplő jelent meg a színpadon. Ennyi embert aktivizálni: egymagában komoly, nem könnyű feladat, mindenképpen dicséretes munka. Csakhogy, véleményünk szerint, ezzel a szereplő- gárdával lehetett volna többet, jobbat, kevesebb kockázattal járó, gondolat- és érzelemvilágra édeskés ízek nélkül, tisztábban ható darabot (darabokat) betanulni. Persze, ezzel nem akarunk levonni a bemutató erős részeinek, a kitűnő énekesek előadásának értékéből. Megjegyezzük azonban, hogy nem használt a bemutatónak a sok festék, színes fényözön; mintha cukros mázzal vonták volna be a színpadot.. jóval kevesebb jóval több lett volna. * • * Ennyit az idei Jókai-napokról. Inkább csak érzékeltetni kívántuk, mit hoztak a fiatalok és idősebbek közös asztalunkra, amelyet nagy örömünkre — egyetlen este kivételével — szép számban ültünk (a kisszínpadok bemutatóin még álltunk is) körül. BODNAR GYULA Legjobb hazai magyar népi tánccsoportjaink, népdalénekeseink évről évre Zselízen találkoznak, hogy számot adjanak munkájukról, tehetségükről. Az immár huszonegyedik alkalommal megrendezett országos népművészeti fesztivál legfontosabb célja továbbra is változatlan: a népművészet ki- meríthetetlenül gazdag kincsestárából minél többet megismertessen a ma emberével, szebbé, tartalmasabbá tegye az életét. A zselízi fesztivál elsősorban azoké, akik minden évben eljönnek, hogy jókedve1!, mosolyt árasszanak, művészetükkel felidézzék elődeink életét, örömét és bánatát. A XXI. országos fesztivál is igazolta, hogy kultúrpolitikánk nagy fontosságot tulajdonít népművészetünk rendszeres ápolásának. Elsősorban így vált ez a rendezvény országos szempontból is figyelemre méltó eseménnyé. Tartalmával, színvonalával egyaránt méltóan járult hozzá pártunk megalakulása 55. évfordulójának sokoldalú és méltó megünneplésléhez. Az idei fesztiválon ismét színpadra léptek legjobb hazai magyar együtteseink, hogy 20 perces műsorblokk keretében versenyezzenek a CSEMADOK KB által meghirdetett nagydíjért, valamint a Népművelési Intézet „Az év legjobb koreográfiája“ című kitüntetésért. Örömmel állapítjuk meg, hogy együtteseink koreográfusainak nagy része a csehszlovákiai magyar folklórból merített. Elgondolkoztató viszont az, hogy munkájukban csaknem kivétel nélkül a gömöri és bodrogközi tájegységre szorítkoztak, holott feldolgozásra, bemutatásra váró folklórkincs máshol is akad szép számban. A koreográfus munkája nagy mértékben befolyásolja minden népművészeti együttes tevékenységét. E munka sikere elsősorban az illető tehetségétől, továbbá a helyi körülményektől függ. Az alkotásokon keAz elmúlt napokban tért haza újabb sikeres NDK-beli vendégszerepléséről az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes. Kulcsár Tibor, az együttes igazgatója számolt be a sikeres fellépés részleteiről. Tavaly nagy sikerrel szerepeltünk Karl-Marx-Stadtban és más NDK-beli városokban. Vendéglátóink tetszését olyannyira megnyerte a műsorunk, hogy most a Szabad Német Ifjúság X. kongresszusa, tiszteletére rendezett díszünnepségre Csehszlovákiából minket hívtak meg. Berlini vendégszereplésünk nagy élményt jelentett valamennyiünk számára. Az Alexander Platzon százezer néző tekintette meg a több órás, nagyszabású műsort, amelyet az NDK televíziója is egyenes adásban közvetített. Fellépett a kisinyovi Moldavenszka együttes is, továbbá a lengyel resztül megismerhetjük a koreográfus kézjegyét. Természetesen sok múlik az előadókon is, akiknek az a feladata, hogy hűen tolmácsolják a koreográfus elképzeléseit. Ezúttal is meggyőződtünk arról, hogy e téren is sok még a javítani való, mert főleg a táncosok technikai felkészültségével, valamint a motívumok pontos és tiszta előadásával kapcsolatban komoly kifogásolni valók akadtak. Úgy véljük, nemcsak a koreográfusoknak és a vezetőknek, de a táncosoknak is tanulmányozni kell a motívumok sorrendjét, fűzését, kapcsolását, valamint a néptáncok szerkezetét. Az elméleti tudás nélkül fejlődést nem érhetünk el. A gondolatsort folytatva számos észrevételünk akadt a zenei összeállítással, az összhanggal és a kísérettel kapcsolatban. Több produkcióban nem volt megfelelő a dallam kiválasztása és annak besorolása. A zene és az ének több esetben nem volt összhangban. Ezt a fogyatékosságot a jövőben csak úgy tudják kiküszöbölni, ha a műsorok betanulásánál zenei tanácsadót alkalmazunk. Sajnos, a legtöbb probléma a zenei kíséretnél merül föl. Ez ugyanis sok esetben rombolóan hat, rontja a megfelelő hatást. Népi zenekaraink túlnyomó többségét le kell szoktatni a kávéházi stílusú kísérésről. Az ő feladatuk elsősorban az, hogy a népdalok világának megfelelő stílusban játsszanak. Az említett problémák ellenére az idei zselízi országos népművészeti fesztivál is igazolta, hogy népi együtteseink és koreográfusaink munkájában jelentős fejlődés tapasztalható. Az említett fogyatékosságokat azért említettük meg, hogy mielőbb kiküszöböljük ezeket, s így járuljunk hozzá népművészeti mozgalmunk töretlen előrehaladásához. CZINGEL LÄSZLÖ Krakowiak, valamint az Erich Weiner Katonai Akadémia Művészegyüttese is. A mi műsorunkból a közönségnek különösen az Ördöglagzi, a Keletszlovákiai táncszvit, valamint a Népek barátsága című kompozíció tetszett. Különösen az utóbbi produkció aratott nagy sikert. Véleményem szerint — és a jelenlevő NDK-beli szakembereknek is ez volt a véleményük — együttesünk sikeres fellépésével ismét igazolta, hogy hazánkban is megfelelő figyelmet fordítunk népművészetünk ápolására. Az együttes igazgatója tájékoztatásának végén beszámolt arról, hogy az Ifjú Szívek augusztus elején többhetes csehországi körútra indul. A tánccsoport pedig szeptemberben az NSZK-ban. Hollandiában és Belgiumban lép fel. Újabb siker az NDK-ban Az Ifjú Szívok vendégszerepléséről
