Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-09 / 136. szám, szerda

Jozef Lenárt elvtárs gyászbeszéde '(Folytatás az 1. oldalról) Egy olyan ember nemes szí­ve szűnt meg dobogni, aki fia­tal kora óta a saját bőrén ta­pasztalta a tőkés társadalmi rendszer igazságtalanságait, a társadalmilag, osztályszempont­ból és nemzetileg kizsákmányolt és elnyomott proletárok keserű osztályrészét, átélte az első és a második világháború borzal­mait és aktívan kivette részét a szocialista országépítésből. A munkás- és a komunista mozgalom hazánkban folytatott forradalmi harcának minden fontosabb megmozdulásában részt vett. Tizennyolc éves korában a Magyar Tanácsköztársaság for­radalmi kormányának felhívá­sára belépett a Magyar Vörös Hadseregbe. Ettől a perctől kezdve életé­ben a legfontosabb helyet a társadalmi igazságért, a lenini eszmék győzelméért vívott harc foglalta el. Ha most, e szomorú alkalom­mal is elgondolkodunk azon, mi jelölte ki oly biztosan an­nak az embernek az életútját, aki egész életét alkotó módon a dolgozó nép jólétéért vívott küzdelemnek szentelte, akkor kirajzolódnak az ember azon alaptulajdonságai, amelyek ösz- szessége a kommunista portré­ját adja meg. A munkásság és a hatalmon levő burzsoázia első nagy tár­sadalmi összeütközéseiből le­szűrt tapasztalatok, a jobbol­dali szociáldemokrata vezetők 1920-ban tanúsított opportunis­ta magatartása és az akkor nemrég megalakult Csehszlová­kiában történt más események, valamint az orosz bolsevikok hatására hazánkban is megala­kult a munkásság forradalmi pártja. Banská Štiavnica proletár környezete, amelyben Zupka elvtárs élt, valamint politikai és élettapasztalata arra ösztö­nözte őt, hogy véglegesen a' munkásosztály legöntudatosabb erőinek pártjához csatlakozzon és elhatárolja magát az op­portunistáktól. Aktív tevékenységet fejtett ki azon elvek elfogadása érdeké­ben, amelyek — mint a Kom­munista Internacionáléba való felvétel előfeltételei — az ép­pen megalakuló Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenysé­gének kiinduló pontját jelentet­ték. A Banská Štiavnica-i bá­nyászok és munkások körében Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásának idején kifejtett tevékenységével a munkásosztály öntudatos fia­ként állta meg a helyét. A kom­munista párt létezésének első percétől kezdve részt vett a párt szervezetének megalakítá­sában, ez az új forradalmi párt pedig az ő személyiségét ala­kította. A személyiség és a mozgalom ezen egysége a for­radalmár egész életét áthatot­ta. Ezért Zupka elvtárs pályá­ját a becsületesség, a harcias­ság, az elvszerűség, és a kom­munista mozgalom alapelveihez való hűség pályájaként tartjuk számon. A CSKP V. kongresszusát megelőző és követő években Zupka elvtárs Prágában a Sko­da üzemben tevékenykedett. Nemcsak szemlélője volt annak a küzdelemnek, amelynek nyo­mán a CSKP élére új vezető­ség került, hanem személyesen is részt vett a párt bolsevizá- lásában. Annak idején Klemefíf Gottwald elvtársat személy sze­rint ismerte. Az, hogy Zupka elvtárs együttműködött komunista pár­tunk személyiségeivel, pl. Kle­ment Gottwald, Antonín Zápo- ťocfeý, Steiner Gábor, Major István, Karol Smidke, Gustáv Husák elvtársai; az, hogy halá­láig a CSKP Központi Bizottsá­gának aktív tagja volt, meggyő­zően bizonyítja: Zupka elvtárs pártunk egész 55 éves történe­te során a CSKP egyik élvonal­beli harcosa volt. Pártunk, munkásosztályunk, és hazánk összes többi dolgo­zója előtt Zupka elvtárs * dol­gozók társadalmi jogaiért vívott küzdelem élvonalbeli és tán­toríthatatlan harcosaként is­mert. így volt ez a burzsoá Csehszlovák Köztársaság: ide­jén, amikor a Vörös Szakszer­vezetik tisztségviselőjeként Zupka elvtárs szívósan vezette a dolgozóknak a kenyérért, a munkáért és a szabadságért ví­vott harcát. Ilyen embernek is­merték őt meg a Banská Štiav­nica- i bányászok, a prágai Škoda gyár dolgozói, a csalló­közi zsellérek és kisparasztok, a Felső-Garam mente favágói, a bratislavai és a košicei pro­letárok. Forradalmi szószóló­juknak tartották,- szeretettel és bizalommal vették őt körül. An­nál inkább gyűlölték és üldöz­ték viszont a burzsoá vezetők. Zupka elvtárs mindig szívén viselte a dolgozók jólétének, az emberek gondjainak és szük­ségleteinek az ügyét. Ez volt a legfőbb értelme nemes igye­kezetének, hatalmas munkájá­nak, amelyet Antonín Zápotoc- kýval és más elvtársakkal együttműködve hazánk felsza­badulása után az egységes For­radalmi Szakszervezeti Mozga­lom megszervezőjeként és veze­tő tisztségviselőjeként fejtett ki. Az ő érdeme is, hogy For­radalmi Szakszervezeti Mozgal­munk a szocialista országépí­tés éveiben teljesítette és telje­síti felelősségteljes küldetését. Zupka elvtárs igazi szlovák és csehszlovákiai hazafi volt, valóban szerette szülőföldjét. Ezért, amikor a hitleri fasiz­mus veszélyeztette a köztár­saságot, kommunista tisztségvi­selőként és hazafiként minden erejével támogatta az ország védelméért és az egységes nép­frontkormány megteremtéséért kibontakoztatott mozgalmat. Meggyőződése, és fasiszta­ellenes tevékenysége miatt a' megszállás első napjaiban bör­tönbe vetették, majd megjárta a politikai foglyok nehéz kál­váriáját Dachauban, Gross- rosenben, Oranienburgban, Sachsenhausenben, Mauthau- senben. Minden erejét össze kellett szednie, hogy ne hull­jon el a borzasztó halálmenet­ben. Végül is Lenin országá­nak fiai, a szovjet katonák, neki ugyanúgy, mint az embe­rek ezreinek és millióinak meghozták a szabadságot. Zupka elvtársat, a kommunis­tát, a forradalmi hazafit, a le­hető legforróbb, legbarátibb szálak fűzték á Szovjetunió­hoz. Lelkesedéssel tűzte zász­lajára a Nagy Októberi Fórra»« dalom eszméit és azért har­colt, hogy ezek az eszmék ha­zánkban is győzzenek. Már ak­kor, amikor a moszkvai Lenin Iskolában tanult, alaposan meg- - ismerte és megszerette a szov­jet embereket. Egész életébe* aktívan küzdött a Szovjetunió­val és népével való sokoldalú' baráti kapcsolatok elmélyíté­séért. A Szovjetunió iránti pozitív viszonya mély internacionalis­ta meggyőződésének szerves részét képezte. Ez a meggyőződés Zupka élvtársban abban a munkáskör­nyezetben alakult ki, amelyben élt. Jól ismerte a szlovák, a cseh, a román, a magyar és az osztrák munkások életét. Velük együtt küzdött az új világ meg­teremtéséért. Ebben a harcban a proletárok szolidaritására, a nemzetközi munkásmozgalom egységének az eszméjére tá­maszkodott. Ezért az egydégőrt a Szakszervezeti Világszövet­ség alelnökeként is sokat tett. Egész életében hű maradt a munkások osztályszövetségé-: nek eszméjéhez, a munkásmoz­galom nemzetközi egységéhez.- Emlékeznünk kell arra is, mennyire fontos szerepet ját­szott a Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom és személy sze­rint Zupka elvtárs a reakció számításainak áthúzásában# és a szlovákiai politikai válság megoldásában 1947 őszén, mí^d 1948 februárjában, amikor ki­csúcsosodott Csehszlovákia munkásosztályának a hatalom megszerzéséért vívott küzdel­me. Arra is emlékezünk, hogy húsz évvel később, amikor ha­zánkban a szocializmus v*» szélyben forgott, Zupka eivtárs tántoríthatatlanul a munkásosz­tály igazságát védelmezte. Ezért szilárdaa támogatta pár­tunk új vezetőségét, harcos­társával, Gustáv Husák elvtárs­sal az élen. Biztosítva látta, hogy az új pártvezetőség irá­nyításával pártunk szilárdan a lenini úton halad előre. E po­litika sikeréért, az új célok el­éréséért életének utolsó per­céig fáradhatatlanul tevékeny­kedett. Zupka elvtárs értékes embe­ri tulajdonságokat mondhatott a magáénak, különösen rend­kívüli munkabírásával és áldo­zatkészségével tűnt ki. Sohasem felejtjük el munkatársai iránti szívélyes barátságát, emberies és szeretetteljes viszonyát. An­nak ellenére^ hogy nagy érde­meket szerzett és munkásságát magas kitüntetésekkel méltá­nyolták, mindhalálig szerény ember, példás kommunista maradt. Neve számunkra mind­örökké a párt és a munkás- osztály iránti hűségét jelké­pezi. Az olyan kommunista for­radalmár, amilyen Zupka elv­társ volt, épít, értékeket alkot, munkájával és küzdelmével a nép ügyét szolgálja. Bár a ha­lál pontot tett életútjára, még­sem tette semmissé életművét, amelyet nagy lelkesedéssel és alkotó erővel hozott létre. Ezt a művet tekintve a kommunis­ta átlépi az egyéni lét hatá­rait. „Az ember meghal, de a munkája él és nevét sosem felejtjük el.“ Kedves Zupka elvtárs! Búcsúzunk tőled Csehszlová­kia Kommunista Pártjának ne­vében, annak a pártnak a ne­vében, amelynek hű és oda­adó fia voltál. Eljött, hogy búcsút vegyen tőled Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztársa­sági elnök, akinek mindig kö­zeli és őszinte barátja, hű har­costársa voltál. Búcsúzunk tőled a Szövetsé­gi Gyűlés elnökségének nevé­ben. Parlamentünk képviselője­ként mindig gyümölcsözően kamatoztattad gazdag életta­pasztalatodat. Búcsúzik tőled — örök hűséggel —- választási körzeted, amelytől képviselői megbízatásodat kaptad. Búcsúzunk tőled a Szakszer­vezetek Központi Tanácsának nevében. A tanács elnökeként sok éven át fejtettél ki har­cos tevékenységet. Tiszteletét fejezi ki irántad á Nemzeti Front, amelynek ki­alakításában, fejlesztésében és megszilárdításában részt vettél. Búcsúznak tőled dolgozóink, akik mindörökké a munka lan­kadatlan képviselőjeként és áldozatkész osztálytestvérként fognak emlékezni rád. Ezúton fejezik ki hálájukat harcostársaid, barátaid, elv­társaid és munkatársaid. Búcsúzunk tőled a hozzátar­tozóid nevében is, különösen a feleséged nevében. Ez az érté­kes asszony téged az életen hűen végigkísért. Köszönet neked, kedves Zup­ka elvtárs! Tisztelet halhatatlan emlé­kednek! Edward Gierek az NSZIJC-bctm Nagy jelentőségű látogatás Bonn — Százhúsz főnyi kül­döttség élén kedden délután ötnapos hivatalos látogatásra Nyugat-Néme'tországba érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Kí­séretében számos lengyel veze­tő személyiség tartózkodik. A lengyel vendégeket kato­nai díszpompával fogadták a hamburgi repülőtéren. Edward Giereket Helmut Schmidt szö­vetségi kancellár, valamint llans-Dietrich Genscher külügy­miniszter üdvözölte. Nem sokkal a megérkezés után Gierek beírta nevét a hamburgi városháza aranyköny­vébe, majd koszorúzási ünnep­ségen vett részt. Este nyolc órakor Schmidt kancellár hamburgi házában zártkörű vacsorát adott vendé­ge tiszteletére. Ma délelőtt a lengyel vezető és kísérete a hamburgi kikötőt tekintette meg, majd Bonnba utazik repülőgépen, ahol Wil­ly Brandt, az SPD elnöke ad díszebédet tiszteletére. A hivatalos lengyel—nyugat- met megbeszéléseket a szövet­ségi fővárosban tartják. A hamburgi magánbeszélgetésen kívül Gierek Bonnban két hiva­talos eszmecserét tart Schmidt kancellárral. Találkozik Walter Scheel szövetségi elnökkel és a bonni politikai pártok veze­tőivel. Helmut Schmidt kancellár a lengyel rádiónak és televízió­nak adott nyilatkozatában „tör­ténelmi horderejű eseménynek'1 értékelte a látogatást, amely fordulópont a két állam kap­csolataiban. Kifejezte reményét, hogy a látogatás „konkrét megállapodásokat eredmé­nyez“. Schmidt melegen mél­tatta Edward Gierek egyénisé­gét és olyan személyiségnek nevezte, aki „realista módon és a gyakorlati megoldások iránti jó érzékkel képviseli ha­zája érdekeit.“ A szovjet nagykövet látogatása (ČSTK) — Vlagyimir Vlagyi- mirovics Mackevics, a Szovjet­unió csehszlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, tegnap a Nové Zámky-i (érsek- újvári járásba) látogatott. A vendéget Ignác Janák az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Párt. bizottságának vezető titkára és Ján Králik, a Nyugat-szlová­kiai Kerületi Nemzeti Bizott­ság elnöke kísérte. Kíséretében volt továbbá Nyikolaj Andreje- vics Goncsarov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja is. Mackevics elvtárs beszélge­tést folytatott a járás párt- és állami szerveinek vezető képvi­selőivel, majd megtekintette Dvory nad Zitavou-ban a szö­vetkezeti baromfitenyésztő-tele­pet és a Komjaticei Efsz-t. Támogatlak a CSKP országépitö programját A katolikus lelkészek Hradec Kráľove-i tanácskozása részvevőinek nyilatkozata (ČSTK) — Bővített ülést tar­tott tegnap Hradec Královéban a katolikus lelkészek Pacem in terris egyesületének szövetsé­gi bizottsága. A CSKP XV. kongresszusán hozott határoza­tok értelmében foglalkoztak ha­zánk fejlesztése távlatával kap­csolatos kérdésekkel. A CSSZSZK fejlesztésének fő irányvonalait az elkövetkező öt év viszonylatában dr. Jan Kolár, a szövetségi kormányel­nökség hivatalának főosztály­vezetője ismertette a katolikus egyház jelenlevő 200 cseh és szlovák lelkészével és tisztség- viselőjével. Az ülés résztvevői teljes tá­mogatásukról biztosították a CSKP országépítő programját. Hangsúlyozták, hogy a katoli­kus lelkészek Pacem in terris egyesülete nem csupán a béke­mozgalom területén akarja el­kötelezni magát, de a lelkésze­ket és a hívőket hazánk sokol­dalú fejlesztésében való rész­vételre is buzdítani akarja. Erről szól az a nyilatkozat is, amelyet a Hradec Královéban megtartott tanácskozás végén fogadott el a katolikus lelké­szek Pacem in terris egyesüle­tének szövetségi bizottsága. A nyilatkozatban kiemelik a szovjet nép önzetlen segítségét és barátságát hazánk dolgozói iránt, valamint békekezdemé­nyezését. Ezért a csehszlovák —szovjet barátság további el­mélyítését valamennyi cseh­szlovák állampolgár becsületbe­li és erkölcsi ügyének tekinti. A csefi és a szlovák katolikus lelkészek nyilatkozatukban tel­jes mértékben azonosítják ma­gukat a második stockholmi felhívásban lefektetett alapel­vekkel. Támogatják továbbá an­nak az értekezletnek az össze­hívását, amelyet a béke, a le­szerelés és a nemzetek közti kapcsolatok elmélyítése érde­kében tartanak meg jövőre Moszkvában a résztvevők fele- kezetére való tekintet nélkül. Végső búcsú František Zupka elvtárstól '(Folytatás az 1. oldalról) — Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke is. A gyászszertartáson részt ve­vő vendégek között jelen vol­tak továbbá az SZLKP KB El­nökségének, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, s a szlovák kor­mánynak tagjai, a Szakszerve­zetek Központi Tanácsának, az SZSZK NF Központi Bizottsá­gának és a Szlovák Szakszer­vezeti Tanácsnak tisztségvise­lői, valamint az elhunyt válasz­tási körzetének képviselői. A teremben helyet foglalt Alžbe­ta Zupková, az elhunyt felesé­ge, legközelebbi rokonai és ba­rátai, valamint a dolgozók szá­mos küldöttsége. Jelen volt a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége Akisz Fantisz titkár vezetésé­vel, valamint külföldi szakszer­vezeti szervezetek küldöttsége is. A csehszlovák állami him­nusz elhangzása után Jozef Le­nárt elvtárs, a CSKP KB kül­döttségének vezetője megtartot­ta gyászbeszédét. A gyászbe­széd után a hangversenyterem­ben felhangzottak a forradalmi munkásdalok, amelyekkel a Bradlan énekkar búcsúztatta népünk nagy fiát. František Zupka elvtárs ko­porsóját ezután a népi milícia tagjai kivítték a bratislavai Vi­gadó épülete elé, ahonnan a bratislavai halotthamvasztóba szállították. A bratislavai halotthamvasztó szertartástermében a legköze­lebbi rokonok és a gyászszer­tartáson részt vett vendégek jelenlétében Ladislav Abrahám elvtárs vett búcsút az elhunyt František Zupkától, a kiváló hazafitól és internacionalistá­tól. Gyászbeszédében kiemelte, hogy az elhunyt életéből mint pártunk forradalmi harcairól és a munkásosztály elszánt küz­delmeiről szóló tankönyvből tanulhat a dolgozók elkövetke­ző nemzedéke is. Bátorságával, de szerénységével, személyes hősiességével és megingathatat­lan marxi—lenini meggyőződé­sével is példát mutatott. Egész, munkás és gyümölcsöző életét a szocialista társadalmi ren­dért folytatott harc ügyének szentelte. Akisz Fantisz, a Szakszerve­zeti Világszövetség titlkára gyászbeszédében kifejezte mély fájdalmát František Zupkának,- a csehszlovák nép állhatatos fiának elhunyta alkalmából. Zupka elvtárs neve szorosan összeforrt a Szakszervezeti Vi­lágszövetséggel. Majd így foly­tatta: „A Szakszervezeti Világ­szövetség dolgozói, Zupka elv- társ volt munkatársai igen jól emlékeznek arra, hogy Franti­šek Zupka, a Szakszervezeti Világszövetség volt alelnöke és Főtanácsának tagja mindig ak­tívan részt vett a Szakszerve­zeti Világszövetség politikai irányvonalának kidolgozásában, annak sikeres megvalósításá­ban. Mindörökre olyan ember­ként marad meg emlékeze­tünkben, aki egész életét a dolgozók szolgálatába és a nemzetközi szakszervezeti moz­galom egységéért folytatott harc ügyének szolgálatába ál­lította. Ilyen volt František Zupka elvtárs. aki élő példa marad a számunkra és az egész fiatal nemzedék számára. Éle­tét a munkásosztály érdekeiért folytatott harc ügyének szen­telte. E harc stafétabotját most átadta nekünk, és mi azt to­vábbvisszük“. Választókörzete lakosságá­nak őszinte gyászát fejezte ki búcsúbeszédében Jozef Pecko, a Trnavai Gépkocsigyár üzemi szakszervezeti bizottságának el­nöke. Az elhunytat utolsó útjára az Elesett forradalmárok induló­jának hangjai kísérték. A halotthamvasztóban meg­tartott gyászszertartás az Un­ter’” fonáléval végződött. Alžbeta Zupkovának, az el­hunyt feleségének ezután a gyászoló közönség kifejezte őszinte és mély részvétét. BUS 1978. VI. 9. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom