Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-08 / 135. szám, kedd
Az ötvenes évek elején Induló csehszlovák magyar írók egyik legjelesebbikének az utóbbi öt esztendőben immár harmadik prózai kötete jelenik meg a Madách Könyvkiadónál. Bábi Tibor „Patak és jorrás“ címen kiadott kötete, előbb két gyűjteményéhez, az „Európából Európába“ című riportkötethez és „A hűség arca“ című szociografikus íráshoz hasonlóan, heterogén műfajú könyv. Tematikailag a kötet igen változatos, és nemcsak napjaink életét ecseteli, hanem találkozunk benne a közelmúlt problémáival is (iparosítás, a falu szocializálása). Az írásokra jellemző a kritikus szemlélet és a szerző vitathatatlan elkötelezettsége. Az „alapozó nemzedék“ másik tagjának, L. Gály Olgának új verseskönyve jelent meg „Tiszta vászon“ címmel. A kötet szerzője további fejlődéséről tanúskodik. Lírája őszintébb, elmélyültebb, mondanivalója sokrétűbb, gazdagabb, mint korábban volt. Legjobb versei azok, amelyekben szenvedélyesen védi igazát, perbe szállva emberekkel, elvekkel, nézetekkel, elmúlással és halállal. Költészete az évszakok termékeny erőinek dicséretéről a tavasz, a nyár, az ősz és a tél szépségeinek csodálatától, a kétségekkel küzdő, mélyen érző női lélek gondjain át az emberiség tiszta, nagy eszméinek hirdetéséig ível. Az említett szerzőkön kívül további három csehszlovákiai magyar költő verseskönyve jelent meg az utóbbi hetekben. Gál Sándor „Tisztább havakra“ című kötete a Versbarátok Köre idei évfolyamában látott napvilágot. Varga Erzsébet „Zöld vizek, piros kavicsok“ című kötete a rokonszenves fiatal költőnő első önálló bemutatkozása, míg Varga Imre „Crusoe-szal- tók“ című kötetével a csehszlovákiai magyar költészet alighanem egyik legfigyelemreméltóbb műve kerül az olvasók asztalára. Újra megjelent Vas Zoltán nagysikerű Horthy-monográfiá,- ja, a szerző előbbi két könyvének, az „Őfelsége szárnysegédje“ és a „Horthy vagy a király?“ című munkáknak egyesített kiadása. A természettudományok kedvelői a Gondolat Kiadó „Természettudományos kisenciklopé- dia“ című pompás vállalkozását üdvözölhetik különös örömmel. A nagysikerű „Németóra“ szerzőjének, Seigfried Lenznek új regénye, „A példakép“ a Magyar Könyvbarátok Köre alapsorozatában látott napvilágot, míg Vekerdy Tamás írása, a „Fiatal szülők könyve“ a Minerva Családi Könyvek sorozatában kapható. Kiadóink természetesen most sem feledkeztek meg ifjú olvasóinkról. „Szerelmesek“ címmel a „Kozmosz-könyvek“ sorozatban jelent meg egy antológia a világirodalom szerelmes novelláiból. Újra kapható Arany János halhatatlan „Toldi“-jának illusztrált kiadása, valamint Illyés Gyula „Hét meg hét magyar népmese“ című munkája. Szántó György történelmi regényének címe „A három vaskorona“. A Delfin Könyvek olvasói Bahdaj „A fekete sombrero“, illetve Taylor „A homokzátony“ című regényeit vásárolhatják meg, míg a legeslegkisebbek Weöres Sándor „Bóbi- rá“-ját, illetve az „Egyszer egy király fi“ című leporellót lapozhatják gyönyörűséggel. A második világháború utolsó pillanatait, a felszabadulás előtti közvetlen órákat és perceket idézi Alfonz Bednár két hosszabb elbeszélése, egy-egy kis helyre sűrítve a sorsokat immár végképp eldöntő eseményeket. S ha az egyiknek csak egy öreg pásztor és egy bujkáló menekült a szereplője (a kötet címét Is adó „Kőkalitka“ című elbeszélés), a másikban egy egész falu, a falut megszállva tartó német egység és egy maroknyi partizán sorsa pereg le előttünk egyetlen éjszaka alatt (Órák és percek). A kitűnő szlovák prózaíró, Alfonz Bednár egyike volt az elsőknek a szlovák irodalomban, akik méltó irodalmi színvonalon nyúltak a Szlovák Nemzeti Felkelés hatalmas áb rázolási lehetőségeket kínáló témájához. Húsz esztendeje immár, hogy 1956-ban először megjelent immár klasszikusnak számító elbeszéléskötete, az „Örák és percek“. A mostani magyar válogatás, amely a Madách Könyvkiadó és a budapesti Európa Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg, az eredeti elbeszélésciklusnak csupán az említett két legszebb írását tartalmazza, de így is méltóképpen vagy így talán még méltóbban reprezentálja a hazai és a magyarországi magyar olvasók előtt is nemcsak szerzőjének, de az egész kortárs szlovák irodalomnak magas színvonalát. Ehhez a színvonalhoz méltóképpen járul a két fordító, Tóth Tibor és Cséfalvay Eszter kiváló munkája. Illés Béla „Honfoglalás" című regénytrilógiája a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó közös vállalkozásában, a „Harminc év“ című sorozatban jelent meg újra. A sorozat a magyar irodalomnak a felszabadulástól napjainkig született, kiemelkedő alkotásait adja köz re száz kötetben. A „Honfoglalás“ a szó legteljesebb, legeredetibb értelmében történelmi regény: sorsfordulóról, az egész nép életére kiható eseményekről tudósít, a történettudomány pontosságával és a riport frisseségével. A nagyszabású — és mégis meghitt — történelmi képsor 1943 telétől, a voronyezsi csatától 1945-ig, az első magyar kormány megalakulásáig, a fél ország felszabadulásáig ível. Belefért nemcsak a hadifog lyok, táborok élete, a magyar partizánok harca, de a felszabadító szovjet hadsereg Kárpá tokbeli hadműveletei is, a Magyar Szó (Új Szó) szerkesztésének és terjesztésének kalandos krónikája és a szovjet hadifogságba került Horthy-tábor- nokok szövevényes és változékony intrikáinak, szervezkedéseinek mulatságos története is. Mire a regény utolsó lapjain elbúcsúzunk a hősöktől: a kopasz Bálint őrnagytól, Oldner főhadnagytól, Pásztor Gyulától és a többiektől, a szabad országrészeken s az ideiglenes fővárosban, Debrecenben már kezdetét vette a magyar nép második és végleges honfoglalása, az új, szabad élet építése. Illés Béla trilógiája, a „Honfoglalás“ egyik legreprezentatívabb kötete a „Harminc év“ című sorozatnak, s bízvást hihetjük, hogy az olvasmányos regé nyék nagyszámú hívének is megnyeri a tetszését. — il— A Szlovák Filharmónia évadzáró estje ANDA GÉZA VENDÉGSZEREPLÉSE Anda Géza, a Svájcban élő világhírű magyar pianista Beethoven 3. zongoraversenyének előadásával rendkívüli élményben részesítette hallgatóságát. Nemes, kiérlelt, komoly művészet az övé, a hallagtót is mély komolysággal tölti el és megérezteti vele a művészet lélekemelő nagyságát. Anda az évek folyamán tökéletesen megfejtette hangszere titkait és a jelek szerint a maga bonyolult művészi alkatának nyitját is megtalálta. Magvas, acélos billen- tése szinte tudományosan kimunkált, de mintha egész előadóművészete valamiféle különleges Anda-elméletből bontakozna ki. Zenei jelenléte akkor is nagyon intenzív, ha szólama hallgatásra készteti. Érdekes módon a zongora mellől bizonyos mértékig a „társvezénylő“ szerepét is vállalta. Nem egyszer fordul elő, hogy szólista és dirigens külön utakon járnak, néha bizony hasznosnak bizonyulna, ha a szólista az összehangoltság érdekében némileg „beleszólna“ a karmester dolgába. Ezt persze csak erős művészi egyéniség engedheti meg magának, és nem is veszélytelen vállalkozás, mert az előadó figyelme megoszlik saját szólama és a kísérő együttes működése között. De Anda Géza níigy formátumú művészete ezt is pompásan „győzte“. Csak az utolsó tételben volt az a benyomásunk, hogy a játékos színek aránylag halványabbak a palettáján. Anda akkor is súlyosan szól, ha könnyebb gesztusra volna szükség. De erős vonalú, markáns művészete tökéletes hangzásával, tévedhetetlen zenei biztonságával zavartalan műélvezetet szerzett. Az est karmestere, Rajler Lajos Ján Zimmer „A régi Bratislava muzsikája“ címet viselő, régi stílusban írt szvitjének bemutató előadásával nyitotta meg műsorát. Zimmer ezúttal ismét beszédes tanúságát adta annak, hogy a szlovák zeneszerzők élvonalába tartozik. Barokk szvitje illusztratív zene, képszerűségében szinte a hallgató elé varázsol a a jól ismert, kellemes helyeket, amelyek kialakították a város sajátos arculatát. A közönség nagy tetszéssel fogadta a kellemes művét, amely szeretettel idézi fel a hajdani Bratislava hangú latát és jellegzetességeit. A szél) estet Brahms III. szimfóniájának különösen jól sikerült megszólaltatása koronázta meg. Tudjuk, hogy Brahms Raj tér kedvenc zeneszerzői közé tartozik. Mély megértéssel tolmácsolta a „nagy magányos“ mélyenszántó gondolatait, aki csak a zene nyelvén tudott szíve szerint megszólalni. HAVAS MÁRTA A SUTTOGÓ FANTOM szlovák) Jozef A. Tallo forgatókönyv- író és Andrej Lettrich rendező alkotóműhelyét újabb, immár az ötödik bűnügyi film hagyta el. (Korábbi közös alkotásaik: A halál esőben jön, Gyilkos a túlvilágról, A démonok hívása, A szép ledér nő esete.) A szlovák filmművészetben tulajdonPedig az alkotók igazi „csemegét“ akarnak nyújtani a közönségnek, ezért ömlesztett formában „tálalták“ a bűnügyi esetet. Csakhogy a képletet oly bizonytalanul állították fel, s a bűnügyi eset oly „ingatag lábakon áll“, hogy a sztori szinte kártyavárszenínn omlik össze. A fantom egyik áldozata (Regina Rázlová) képpen csak ez a szerzőpáros forgat rendszeresen krimiket. Míg előző film, eik kedvező fogadtatásra találtak nemcsak a közönség, hartem a kritikusok körében is, az utóbbi és a mostani film láttán ez, sajnos, a legjobb szándékkal sem mondható el. A suttogó jantom nemcsak, hogy nem hozott semmi újat, de nem éri el a korábbi már amúgy is gyenge krimi színvonalát sem. Nagyobb következetesség és valószerűség, megalapozottabb motiváltság nem lett volna a film kárára. Mit érnek a látványos jelenetek, egy-egy eset reális alapja, ha a történet alatt mozog a talaj? Csakis sajnálhatjuk, hogy az ismert szerzőpáros „bűnügyi vállalkozása“ ezúttal kudarcot vallott, pedig Andrej Lettrichet rutinos rendezőként, J. A. Tallot pedi^g jó forgatókönyvíróként ismerjük. Wajda megint meglep, mert ismét új oldalról mutatkozik be, mindig más korhoz, íróhoz nyúl, más nézőpontból közelít a történethez —de mindig önmaga, lengyel művész, aki szinte valamennyi eddigi filmjében ugyanarra a kérdésre keres választ: honnan jöttünk, hogyan lettünk ilyenek, mitől alakult ilyen ellentmondásosan a közép-kelet- európai népek újkori történelme. Andrzej Wajda lenyűgöz; mert a Reymont-regény alapján készült film ugyan a lengyel iparosodás kialakulásának korszakába viszi a nézőt, a klasz- szikusnál is kegyetlenebből megteremtett lengyel kapitalizmust mutatja be, de Wajda a könyvről önálló véleményt mond, továbbviszi az író gondolatait. A mű a „lengyel Manchester“, Lódz textilmágnásainak világáról ad panorámaképet. Szélesen hömpölyög a történet a múlt század végén Lódz városában. Lengyel nemesek, zsidók, német gyárosok hisztérikus sietségben élnek, forr, zsibong a város, a törtetők rohamra indulnak a modern tőkés hatolomért. Az ígéret földje remekül ábrázolja a gyárosokat; figurájuk színes és gazdag — kíméletlenek, mohók, célratörők. Ebben a kavalkádban fojtott szenvedélyek törnek elő, a kispénzű gyárosok belebuknak a kíméletlen konkurren- cia-harcba, revolverek dörren- nek, vér folyik, emberek rokkannak bele a textilgépek forgásába, leánygyermekek válnak csábítók áldozatává. Ebben a kegyetlen világban próbál kiemelkedni egy fiatal lengyel nemes, Karol Borowiec- ki, aki két barátjával egyetlen fillér nélkül vág neki a gyár- alapításnak. Karol kegyetlenebb és kíméletlenebb a város valamennyi tőkésénél, hideg fejjel és -vérrel törtet a célhoz, befolyásos asszonyok ágyában keresve a kitörés lehetőségeit. Két barátja, Max és Mo- ryc alkalmatlan a szabadverseny céljaira, s bár hihetetlen tettvágyai és energiával ugyan sikerül hármuknak megalapítaniuk a gyárat, a nehezen megszerzett tőke semmivé válik, mert a gyárat Karol szeretőjének féltékeny férje felgyújtotta. Borowiecki azonban világosabban lát és tehetségesebb mindenkinél, s főleg gátlástalanul hatalomra törő. ezért célba ér — egy elhagyott menyasszony, egy megcsúfolt szerető, s egy érdekből feleségül vett gazdag német nő kihasználásával. Ez a nagyszabású törtető barátságon, hűségen, emberségen, méltányosságon, szerelmen átgázolva jut el a céljához. A két barát alulmarad, megbukik, csak az életvidám, friss, mindenkit „felfaló“ Borowieczki képes végigmenni az úton... és a film befejező képsoraiban ez a kíméletlenséghez szokott nemes fiú rezzenéstelen arccal lövet a sztrájkoló munkásokra. Az ígéret földje a kapitalista világ dzsungeltörvényeinek a leleplezése. A film nemsak Wajda pályáján jelentős állomás, hanem Daniel Olbrychskién is. Olbrychski kemény, vad, elszánt és kegyetlenül célratörő Borowieczki-figurája magába sűríti a kor tőkés hatalmáért folyó harcnak minden ellentmondásosságát. Wajda finom iróniával szemléli a Reymont által megrajzolt világot, s ez az irónia Olbrychski tekintetén, egész lényén is átsüt. Egy nagy rendező és egy nagy színész közös alkotása Az ígéret földje, mely a tavalyi moszkvai filmfesztiválon aranydíjat nyert. —i/m— Jelenet Az ígéret földjéből; balra Dániel Olbrychski Júniusi könyvújdonságok ÚJ FILMEK Kmetty János: Önarckép almával, szénraiz AZ ÍGÉRET FÖLDJE (lengyel)
