Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-04 / 132. szám, péntek

Kultúránk seregszemléje Ma kezdődik a csehszlovákiai magyar dolgozók XXI. országos népművészeti fesztiválja Még be sem fejeződtek a Jókai-napok, s máris újabb seregszemle kezdődik: jú­nius 4-e és 6-a között — Zselízen — immár huszon­egyedszer — megrendezik a csehszlovákiai magyar dol­gozók országos népművé­szeti fesztiválját. A kulturá­lis szemlén az ország leg­jobb öntevékeny folklórcso­portjai mérik össze tudásu­kat, hogy a közönség előtt bizonyíthassák: a népművé­szet hamisítatlan, a népszo­kások forrása kiaknázhatat- lan. A zselízi rendezvény kül­detése, hogy ápolja az itt élő magyarság hagyomá­nyait, továbbfejlessze a szlovákiai magyarok népmű­vészetét, cselekvésre ösztö­nözze őket, elősegítse a folklórcsoportok és népdal­énekesek fejlődését, s ezzel hozzájáruljon a szocialista kultúra felvirágoztatásához. A fesztivál népművészeti jellegénél fogva különbözik a többi országos seregszem­létől, hiszen a közönség csak itt láthatja tájegysé­geink népszokásait, népvi­seletét, itt ismerheti meg népdalainkat, táncainkat. Az idei fesztivált a CSKP megalakulásának 55. évfor­dulója jegyében tartják meg. A CSEMADOK Közpon­ti Bizottsága a szemle mű­sorát azzal a céllal állítot­ta össze, hogy lemérhessük: az elmúlt években pártunk nemzetiségi politikája jó­voltából milyen művészi szinten ápolhattuk népi­nemzeti hagyományainkat és mekkorára terebélyese­dett folklórmozgalmunk. A zselízi országos népmű­vészeti fesztivál műsora változatos és sokrétű. Ma kerül sor a népi tánccso­portok versenyére, illetve fellépésére; itt lesznek a Bodrogköz, a Duna mente A zselízi országos népművészeti jesztiválon folklórcsoport­jaink bemutat iák tájegységük népviseletét is. (Kontár Gyula felv.) és a Garamvölgye együtte­sei, hogy tudásuk legjavát adva szebbnél szebb táncok­kal, dalokkal és népszoká sokkal szórakoztassák a Zselíz környéki közönséget. Szombaton a város művelő­dési otthonában néprajzi kiállítás nyílik, melyen a honti tájegység szőtteseit, varrottasait és népviseletét láthatják az érdeklődők, majd e tájegység népművé­szei és folklórcsoportjai mutatkoznak be. Az esti órákban a CSEMADOK bé- nyi helyi szervezete Kurta­szoknyás lakodalmas cím­mel ad műsort. Vasárnap délelőtt tartják meg a csehszlovákiai ma­gyar gyermektánccsoportok tok IV. országos seregszem­léjét, majd a Virágba szőtt álmok című műsor követke­zik, melynek keretében az együttesek bemutatják a csehszlovákiai magyarság népművészetét, népviseletét, szokásait, énekeit, táncait. A vasárnap délutáni rendez­vény a háromnapos szemle fénypontja lesz: a hazánk­ban élő nemzetek és nem­zetiségek, valamint a szom­szédos népek barátságának, testvéri együttélésének a jelképe, olyan ünnep, mely az együvé tartozást, a ba­rátságot és a nemzetközisé­get szimbolizálja. Ez alka­lomból bemutatkoznak a kö­zönségnek legjobb népmű­vészeti együtteseink, ven­dégként fellép a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola népszerű Technik táncegyüt­tese és a debreceni Jármű­javító Vállalat Bocskai táncegyüttese. Országos népművészeti fesztiválunk jelentősége év­ről évre nő; hozzájárul a tartalmában szocialista, for­májában pedig nemzeti kul­túra terjesztéséhez, ápolá­sához. Olyan fórum, amely lehetővé teszi, hogy amatőr együtteseink lemérjék tudá­sukat, összevessék munká­juk eredményeit, hogy sok szép élménnyel, emlékkel gazdagítsák a népművészet, a népi kultúra barátait, tisz­telőit. —yrn — LÉGY JÓ MINDHALÁLIG Bemutató a Magyar Területi Színházban HANGVERSENYÉVADUNK ESEMÉNYE A Leningrádi Filharmonikusok Szimfonikus Zenekarának vendégszereplése Bratislavában A Leningrádi Filharmoniku­sok Szimfonikus Zenekara tu­lajdonképpen második zenekar. Ez nem csupán ténymegállapí­tás, bizonyos értelemben rang­sorolás is, ami egészen termé­szetes, mert elképzelhetetlen, hogy a javarészt fiatal muzsi­kusokból álló „második szerep- osztás“ ugrásszerűen utolérje a világ egyik legjobb zeneka­rát, a Leningrádi Filharmoni­kusokat. De a nagy létszámú zenei testület a maga módján cs a maga eszközeivel kiváló zenekar, vendégszereplésük ér­tékes színnel gazdagította hangversenyé vadunkat. Zinovij Vinnyikov az est szólistája, Mozart G-dúr hege­dűversenyével lépett a közön­ség elé. A fiatal szovjet mű­vésznek nem volt könnyű hely­zete, mert Gidon Kremer előző heti hangversenyének emléké­vel nehéz megküzdeni. Kissé személytelen magatartásával Vinnyikov mintha éppen Kre­mer ellenpólusa volna. Igen jó manuális készséggel rendelke­zik, előadásmódja kellemes, játékának fő erénye a tiszta, behízelgő hegedűhang, Mozart versenyművét muzikálisan, gon­dosan kiművelt mozarti hang­vétellel tolmácsolta. De nem az a művészfajta, aki minden ne­hézséggel dacolva felküzdi magát a művészet legmagasabb ormaira. Éppen az hiányzik be­lőle, ami Kremer játékát és zenei egyéniségét ellenállha­tatlanná teszi: a varázslat ere­je, a zene eksztázisa. De Viny- nyikov még nagyon fiatal, te­hetsége mellett bármikor bekö­vetkezhet nála a „nagy áttö­rés“. Az est karmestere. Neeme Järvi, Csajkovszkii IV. szimfó­niájával nyitotta meg műsorát. Järvi nem „leregette ki“ széle­sen a szimfónia romantikus pátoszát, a bőbeszédűség elke­rülésével összefogottan konci- piált. Az első tételben a piano részek szép megoldása mellett a nagy kirobbanásokat inkább hangerővel mint belülről fel­törő szenvedéllyel érzékeltet­te, pedig, amint később meg­mutatkozott, nagy erővel él benne a vérbeli muzsikusok szenvedélye. Elgondolása egé­szében megvalósította a szim­fónia lényegét: az átmenetet a tragikus kétségbeesésből az életigenléshez. A szovjet művészek hangver­senye Ravel .11. üaphnis és Chloe-szvitjének előadásával érte el csúcspontját. Ravel ezernyi zenekari színben csil­logó, igazi mediterrán hangula­tot keltő muzsikáját kitűnő megszólaltatásban hallottuk. A francia zeneköltő színfestő ké­pessége ebben a műben teljes pompájában megmutatkozik, és a vendégkarmester a hangzás- beli árnyalások széles ská’ájá- val valóságos színorgiát idézett fel a hangversenyteremben. A közönség melegen ünne­pelte szovjet vendégeinket, két ráadás-számot is kitapsolt, alig akarta leengedni őket a hang­verseny dobogóról. HAVAS MÁRTA TIZENEGYEDSZER A LÍRÁÉRT MÓDOSÍTOTTÁK A TÁNCDALVERSENY KONCEPCIÓJÁT Tizenegyedik alkalommal kerül megrendezés re a Bratislavai Líra, a népszerű nemzetközi táncdalfesztivál. Az idei fesztivált új koncepció alapján szervezik meg. A hazai zeneszerzők ver senye a fesztivál műsorában már csak egy estét (június 10J foglal el. Június 11-én tartják meg a szocialista országok zeneszerzőinek és táncdal énekeseinek versenyét. A Líra ünnepélyes megkezdése alkalmából jú nius 9-én műsorra tűzik az utóbbi időszak leg népszerűbb csehszlovákiai dalait. Ebben a műsor­ban közreműködik: V. Špinarová, P. Novák, M. Laiferová. az Ulrych-testvérpár. /. Kocianová, M. és T. Elejteriadu, M. Rottrová, K. Duchoň, H. Vondráčková, P. Hammel. A táncdalfesztivál utolsó estjén, július 12-én fellépnek a Líra hazai és külföldi győztesei. Ezenkívül több vendégmű­vész is hangversenyt ad: Mac and Katie Kissoon *— Braňo Hronec zenekarának kíséretében, J. Ko­cianová, K. Gott és Ladislav Btaidl zenekara, va­larnint Gilbert O'Sullivan. A hazai zeneszerzői verseny után koncert során vendégként szerepel Christina angol énekesnő, John Kincade nyugat­német énekes ós az angol Rubettes-együttes. A szocialista országok nemzetközi versenyében ha­zánkat a nemzeti fesztivál győztese fogja képvi­selni. Jugoszláviát Zorán MiUoojevič, Bulgáriát Emília Markova, az NDK-t, Sandra Mo és Jan Gregor, Romániát Cor ina Chiriac, Lengyelorszá­got Dániel, Magyarországot Bódy Magda, a Szov­jetuniót A. B. Gradszkij, Kubát pedig Nereyda Naranje reprezentálja. Vendégként Maryla Ro- dovicz lengyel énekesnő, az NDK-beli Dina Straat és a Lift együttes, valamist a Fonográf magyar együttes mutatkozik be a közönségnek. Az idei Bratislavai Lírát a nagy érdeklődés miatt a téglamezei sportcsarnokban rendezik meg. A táncdalversenyt a televízió, valamint a Hviezda rádióállomás is közvetíti. (sk) Nyilas Misi története ben­nünk él. Méghozzá ifjúkori ol­vasói élményként, ezért talán kissé másképpen, mint ahogy azt eredetileg Móricz Zsigmond megírta. Vézna, arany szívű kisfiú jut az eszünkbe, aki még csak fél lábbal lép be a felnőt­tek világába és máris kemény leckét kap. Szentimentális, vagy didakti­kus színezetű értelmezést már sokszor láttunk és hallottunk, de így ma már nem érdemes színpadra vinni ezt a történe­tet sem, mert ott minden igaz­ságosan és szigorúan megmére­tik. A megfelelő motívumok nélküli felszínes játékról, a ha­mis pátoszról hamar lehull a lepel és az eredmény egészen más lesz, mint amit vártunk. Ezzel a gondolattal tulajdon­képpen elérkeztünk a klasszi­kus, vagy ismert színművek mai színpadra vitelének egyik alapvető törvényéhez. Az egy­síkú — csak az adott korról és figurákról szóló — történet napjainkban már nem él meg a színpadon. A néző ennél jóval többet akar: azt kívánja, hogy az ilyen témájú színmű is su­gall ion számára eleven gondo­latokat, érzéseket, problémákat. Így születik újra és újra a klasszikus alkotás a színpadon. A dramaturg, a rendező, to­vábbá a színészek és mások feladata megtalálni azokat a szálakat, amelyek a konfliktu­sok és a jellemek révén ösz- szekötik a színművek cselek­maturgot és Konrád József rendezőt dicsérik, aki a jó el­gondolásokat a színészek alko­tó közreműködésével megvaló­sította a színpadon. Rendezése egy pillanatra sem tévedt a ha­mis pátosz és a romantikus fel­hangok útvesztőibe. Konrád plasztikusan bontja ki és vezeti végig a cselekményt, gondosan hangsúlyozza a szereplők jel­lemvonásait. hiteles korrajzot ad, megfelelő légkört teremt. Jó a játék tempója, az egyes jelenetek részleteikben is ki­dolgozottak. A rendező sok ta­láló ötlettel teszi sokszínűbbé a játékot. Közülük különösen a tükör igénybevételét említem meg, ugyanis ennek a megol­dásnak több funkciója is van. Külön elismerést érdemel a zá- i’őielenet, amelv művészi csúcs­pontja az előző részeknek, min­den rájátszástól, kioktatástól mentes, ezért találó és hatá­sos. Konrád József figyelemre mél­tó rendezésének két apró szép­séghibája van. Az egyik Valkay tanár úr és a diákok jelenete, amely néhány fölösleges „rá­adás“ miatt néha csaknem más műfajba csap át. A diákokat alakító színésznők játéka, külö­nösen pedig a jellemábrázolás olyan jó, hogy ezt még más öt­lettel tetézni már nem érdemes. A másik „szeplőt“ is az első részben fedeztem föl, ahol Nyi­las Misi monológjai a felnőttek­ről olykor nem érik el a kí­vánt hatást, mert a rendező túl ­Felvét elünkön a színmű egyik jelenete. Az előtérben Varsányi Mari. (Nagy László felvétele) ményének az idejét napjaink­kal. A Magyar Területi Színház illetékeseié az érdem, hogy nemcsak felismerték ezt az említett alaptörvényt, hanem Nyilas Misi történetét ezeknek az elgondolásoknak az alapján, ellentmondások nélkül vitték színpadra. A színpadon ennek megfelelően nem „kötelező ol­vasmányt“, avagy idillikus elő­adást, hanem tel es értékű, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt sokat mondó produk­ciót láttunk. A cselekmény egyik fonala Nyilas Misit követi, amint meg­próbál eligazodni a konvenciók, erkölcsök, értékrendek és kép­mutatások útvesztőiben. Az elő­adásnak ez a része elsősorban a főszereplő árnyalt jellemzé­sével, a játék megfelelő foko­zatainak a megtartásával és át­gondolt hangsúlyozásával, vala­mint a színhely és a kor, nem utolsósorban pedig a többisze replő plasztikus ábrázolásával válik sokszínűvé, művészileg hitelessé. A játék azonban nem rekedt meg ezen a szin­ten. Többet, mást is nyújtott. A cselekmény további síkjá­ban a tiszta szándékú, értel­mes tettekre kész egyén és az ellentmondásoktól terhes, buk­tatókkal teli társadalom össze­ütközésének időálló példáit és összefüggéseit fedezhetjük föl. Elsősorban ezek révén emel­kedik ki az előadás az adott kor kereteiből, konfliktusai így válnak időtlenné, más szó­val mindie időszerűvé. Az át­gondolt színpadra vitel leg­szebb eredménye a cselekvő munka, az értelmes tett hang- súlyozása, amely művészileg hitelesen, szuggesztív erővel te­szi föl a koronát az előadásra. Az eddig elmondottak a dra­ságosan kiemeli ezeket a része­ket (beállításban, fényeszközök­kel, a szereplő hangjával) és teljesen leállítja a párhuzamo­san futtatható más színpadi szi­tuációt. Ezek a monológok emiatt néha mesterkéltnek tűn­tek. Nyilas Misi szerepében Var­sányi Mari eddigi színészi pá­lyafutásának egyik legnagyobb feladatát kapta. Játéka azt bizo­nyítja, hogy a fiatal színésznő sokat fejlődött az elmúlt évek­ben. Visszafogott, gesztusaiban is ehhez a felfogáshoz alkalimaz- kodó Nyilas Misije több. mint érdekes alakítás. Árnyalt, kidol­gozott játék, pontosan igazodik a rendezői elgondoláshoz, nagy­ban hozzájárul annak megvaló­sulásához. A továbbiakban első­sorban a megfelelő kiejtésre és a hangsúlyozásra kell ügyelnie, mert e téren még akadnak fo­gyatékosságai a szerepben. Ugyancsak elismerően írha­tunk a többi színész játékáról is. Holocsy István János ura kí­vánkozik a sor eleiére. Részle­teiben is átgondolt, kitűnően jellemző játéka hiteles dzsentrit keltett életre Palotás Gabi Török nénije, valamint Ferenczy Anna (Vio­la) és Kucman Eta (Bella) játé­ka is élménnyel szolgált. A vi­szonylag nagyszámú szereplő- gárda közül Pőthe István (Nagy úr), Bugár Béla (igaz­gató), Tóth László (Bagoly ta­nár úr) és Lőrincz Margit (Ilonka) érdemel külön dicsé­retet. Siposs Jenő az említett tanítási jelenet után igazolta színészi kvalitásait, jellemáb­rázoló képességeit. Platzner Tibor díszlete első­sorban megfelelő légkört te­remtett és így járult hozzá az előadás sikeréhez. SZILVÄSSY JÖZSEF EH 1976. IV. 4 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom