Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-24 / 149. szám, csütörtök

Derű, kevés felhővel Jegyzetek a XXI. országos kulturális ünnepségről Személygépkocsink csak lé­pésben haladt előre, olykor meg is állt. A gombaszögi úton em­beráradat bömpölygött a sza­badtéri színpad felé. Ezúttal nem bosszankodtunk amiatt, hogy nehezen jutunk előre, sőt jóleső érzéssel figyeltük azokat, akik ismét eljöttek, hogy bele­kóstoljanak a népdalok és népi táncok csodálatos zamatéba és kellemes órákat töltsenek el a festői szépségű völgyben. Kí­váncsi volt a Nap is, mert a kulturális ünnepség ideje alatt alig tűnt el az égről, sugarai­val még derűsebbé varázsolta ezt a rendezvényt. Örömünket az is fokozta, hogy ebben az évben a színpad díszlete is han­gulatos, korszerű volt. Gombaszög már szimbólum hazai magyar kulturális éle­tünkben, nemzeteink, nemzeti­ségeink együvétartozásának egyik szép jelképe. Ez a lég­kör hatotta át az ünnepi mani- fesztációt és a műsorokat eb­ben az esztendőben is. Két na­pon át tapsoltunk legjobb hazai magyar tánccsoportjainknak és népi együtteseinknek, amelyek színvonalas műsorral bizonyí­tották, hogy népművészetünk kincsestára mennyire gazdag, kimeríthetetlen, örvendetes je­lenség volt — s ezt a párt- és állami küldöttség vezetője, Pirč elvtárs is hangsúlyozta —, hogy a népművészet ápolásá­ban a fiatalabb nemzedék is egyre nagyobb részt vállal. Csaknem valamennyi együttes­ben a tapasztalt és nagy érde­mieket szerzett idősebb tagok mellett fiatalokat is láttunk táncolni, énekelni. Legjobb ha­zai magyar amatőr népi együt­teseink és tánccsoportjaink nagyszabású seregszemléje is­mét igazolta, hogy a CSEMA­DOK Központi Bizottsága, vala­mint sok helyi szervezet e té­ren valóban érdemdús munkát végez. Részben igazságtalanság, ha a színvonalas műsorból nem említünk meg minden csopor­tot, de ezt helyszűke miatt nem tehetjük meg. A sok szép tánc- és énekszám közül nekünk az érsekújvári, fiilekpüspüki, a ri­maszombati, a lévai és a féli együttes tetszett a legjobbban, de a többi csoport is rászol­gált az elismerésre. A Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium tanulói újra bebizonyították, hogy iskolájukban sokrétű is­kolán kívüli tevékenység is fo­lyik. Itt most a táncosok arat­tak megérdemelt sikert. A folklórműsor színvonalát a három vendégegyüttes fellépése is növelte. A revúcai Lykotex, a kamienkai Barvinok és a Cső pel Táncegyüttes sokszor ra­gadtatta tapsra a közönséget, a temperamentumos, máskor pe­dig lírai szépségű műsorral. Évről évre gondot jelent a rendezőknek az esti főműsor­ban fellépő együttes kiválasz­tása. Ezúttal szerencsés kezük volt, mert a bratislavai Katonai Művészegyüttes mind a két na­pon változatos, korszerű szó­rakozást nyújtott. Ugyancsak sokszor okozott fejtörést — a műsor után pedig hiányérzetet — a magyarországi vendégmű­vészek fellépése is. Ezúttal er­ről is csak az elismerés hang­ján írhatunk. Kovács Katinak és a V ’73-együttesnek nem volt szükség semmilyen pózo­lásra, hatásvadászatra. Ük a legnemesebbe), a művészetük­kel hódították meg a közönsé­get, és megérdemelten arattak nagy sikert. Napfényben fürdött két na­pon át a gombaszögi rét, ír­A galántai gimnazisták megérdemelt sikert arattak. (Prandl Sándor felvétele) tam, csak itt-ott mutatkoztak fellegek. Ilyen volt a műsor is: a derűt csak néha árnyékolták be az apró hibák. Az egyik megoldásra váró feladat véle­ményem szerint az ünnepi ma- nifesztáció időpontjának a meg­választása, és az előtte levő műsorok, valamint az üdvözlő szövegek gondos összeállítása, így érjük majd el, hogy a kul­turális ünnepség egyik csúcs­pontja szépséghibáktól is men­tes lesz. A másik „szeplő“ sem újkeletű. Évről évre megírjuk, hogy több népi együttesünk, tánccsoportunk műsora itt Gombaszögön hosszadalmasnak tűnik, s emiatt ez a műsorblokk vontatottá válik. Ebben az év­ben is — habár nem olyan mér­tékben mint a múltban — volt néhány esetben ilyen érzé­sünk. Folklórcsoportjaink mű­sorának az értékelése teljesen a szakemberek dolga. Szükség is van erre. Nekünk ezúttal is úgy tűnt, hogy a csoportok ko­reográfiái, táncai színvonala­sak, eléggé változatosak, vi­szont a zenei anyag heterogén. A népdal és a népi tánc olykor indokolatlanul keveredik a mű­dallal, s ez a furcsa egyveleg gyakran rontja a hatást. E té­ren is lehet, sőt kell is javí­tani. Gombaszög elsősorban dal- és táncünnepély, de nemcsak az. A rendezők igyekeznek sokré­tűbbé, színesebbé tenni. Ebben az esztendőben író-olvasó ta­lálkozókra és az amatőr képző­művészek kiállítására került sor. A következő évben nem ártana még egy-két ilyen ötlet. Az ételt, italt kínáló sátrak so­kasága között felfedeztem egy könyvsátort és egy újságos bó­dét is, gyér választékkal. Úgy vélem, minden szempontból üd­vös lenne, ha a két nap során szellemi „táplálékot“ olyan for­mában is kínálnánk, hogy ezen a kulturális ünnepségen hazai magyar könyvkiadásunk és pub­licisztikánk is méltóan, a láto­gatók számára vonzóan képvi­seltetné magát írókkal, szer­kesztőségek vezetőivel és mun­katársaival, kiadványokkal egy­aránt. Vasárnap este sokezer ember indult haza megelégedve, jóked­vűen. Gazdagabbak lettek, erőt, lelkesedést gyűjtöttek a hét­köznapok gondokat sem nél­külöző munkájához. Ez is a gombaszögi ünnepségek értel­me, ezért érdemes évről évre eljönni ide. SZILVÁSSY JÓZSEF Szakemberek lesznek Egy iskola hétköznapjai A korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés évről év­re egyre több szakképzett egyént követel meg. Mind több traktoristára, kombájnosra, karbantartóra van szükség, olyanokra, akik kellő szakmai ismeretek birtokában értenek a mezőgazdasági gépek üze­meltetéséhez. A . somorjai Mezőgazdasági Szaktanintézet már nyolc éve mezőgazdasági középkádereket nevel. A tanulók a kötelező tanulmányi idő alatt különbö­ző mezőgazdasági szakágazati ismereteket szerezhetnek. A ta­nulmányi idő három év, s a növendékek ez idő alatt közép­fokú általános és szakmai mű­veltségre tesznek szert. Tibor Petrila mérnök, iskolaigazgató szerint a szaktanintézet végzős ta. ulói a jövőben a szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után érettségivel végződő me­zőgazdasági-műszaki szakkö­zépiskolában folytathatják ta­nulmányaikat. S ez számukra nagy lehetőség, hiszen öt év leforgása alatt a fiatal szak- képesítést és általános mű­veltséget is szerezhet: Ha figye­lembe vesszük azt a tényt, hogy gimnáziumokból egyre többen kérik felvételüket felső- oktatási intézménybe, és a fel­vételi vizsgák egyre igényeseb­bek, s emiatt számos fiatal kí­vül reked a főiskola, az egye­tem kapuján — a szaktanin­tézet kétségtelenül óriási jelen­tőségű. S ezt nem ártana tuda­tosítaniuk mind a szülőknek, mind a tanulóknak. A szaktanintézetben tett láto­gatásunk során az iskolaigaz­gató és Száraz Lajos nevelő kí­séretében megnéztük az iskola épületét, a tantermeket, a diák­étkezdét, a tornatermet és a diákotthont. Az intézet mellett több sportpálya van, jelenleg egy újabb sportpálya építésén munkálkodnak. Megtekintettük a forradalmi hagyományok szo­báját is. Az ember csak ritkán lát ilyen ügyesen és ötletesen berendezett, kellő dokumentum­anyaggal ellátott szobát. Az itt található anyag segédeszköz­ként is remekül felhasználható az állampolgári nevelési órákon. Az intézet növendékei sza­bad idejüket hasznosan tölthe­tik. Az ügyes kezek szakköré­nek tagjai korszerű villanyvar­rógépeken ruhát varrnak ma­guknak, a fiúk fából faragott gyertyatartókat, emléktárgya­kat készítenek. Szabad estéiket is hasznosan töltik el szórakoz­tató vetélkedők, zenés, táncos összejövetelek rendezésével. Az iskola vezetősége megkülön­böztetett figyelmet szentel az ifjúság körében végzett politi­kai tömegmunkának is. Az is­kola pártalapszervezete tagjai­nak vezetésével ateista kör lé­tesült, melynek 30 tanuló a tag­ja. A szakkör tagjai gyakran tanulmányi kiránduláson vesz­nek részt, felkeresik a dicső harcok színhelyét. A tanulók jártak már az NDK-ban, a Szovjetunióban, Lengyelország­ban és Magyarországon is, ter­mészetesen díjmentesen. A szaktanintézetben tett lá­togatásunk során szerzett ta­pasztalataink arról győznek meg bennünket, hogy a mező- gazdasági szaktanintézetet vá­lasztó fiatalokra nagy jövő vár. Hiszen szakképesítést szerez­ve lehetőségük nyílik arra, hogy tanulmányaikat valami­lyen szakközépiskolában foly­tassák, s érettségi bizonyítványt szerezve felsőoktatási intéz­ménybe kerüljenek. Pártunk XV. kongresszusa is alátámasz­totta, hogy a mezőgazdaság népgazdaságunknak egyik leg­fontosabb ága. A lakosság el­látásáról való gondoskodás tár­sadalmunk egyik legfőbb célki­tűzése, ezért a szakképzett mezőgazdasági dolgozókról a lehető legjobban kell gondos­kodnunk. JURAJ KIESEL Bizonyítványosztás előtt Egykori iskolámba, az Ipoly­sági gimnáziumba igyekszem. Útközben az autóbuszban, egy hosszú hajú falumbeli kis­lányt faggatok: — Te oda jársz. Milyen ma az iskola? — Mint a többi. Lezajlott az érettségi, a többiek meg a bi­zonyítványt várják. 1. Az iskolában Molnár Zoltán igazgatóhelyettestől kérdezem ugyanezt: — Hogy milyen ma az is­kola? öreg és mégis nagyon fiatal. Megmagyarázom: az épület valóban öreg, elavult, a diákok és a tanárok azon­ban fiatalok. A tizennyolc tagú tanári kar átlagéletkora har­mincnyolc év. Kétszázötvenegy diák tanul a nyolc osztályban, s ebből hatvannégyen érettsé­giztek. A tanulmányi eredmé­nyek javítása érdekében nem­rég bevezettünk egy újítást: a tanulókat az osztályokban ha­tos-hetes csoportokra osztot­tuk. Az egyes csoportok veze­Darida Erika tői havonként értékelik a cso­port tanulmányi előmenetelét, és az eredményt leadják a SZISZ tanulmányi felelősének, de ezt az osztályfőnökkel mi is átnézzük. Ez a tanulási mód­szer az eddigi tapasztalatok alapján nagyon jónak bizo­nyult, így hónapról hónapra szemmel tartható az illető diák előmenetele, s idejében figyel­meztethetjük, ha szükséges. — Ez a módszer már a mos­tani bizonyítványosztásnál is érezteti majd jótékony hatását. Az iskolában tudomásom sze­rint sok szakkör működik. — Tizenkettő. Érdemesnek tartom kiemelni a régészeti csoport munkáját, amelyet ma­ga az igazgató elvtárs vezet. Ez a csoport gyűjtötte össze a város pártműzeumába a szük­séges dokumentumokat, kiállí­tást is rendeztünk belőlük. Gyakran itt a múzeumban tartjuk a polgári neveléstan órákat, így színesebbek, szem- léltetőbbek. Beszélhetnénk még a sport- és kulturális életről, a József Attila Irodalmi Szín­padról, amely mind-mind része, alkotója, éltetője az iskolának, de erről már sokat írtak má­sok is. A SZISZ iskolai szervezeté­nek klubjában ülünk. Darida Erika, Kristóf Beáta, Szoby Zoltán, Gyebnár Éva és én. Elsősorban a bizonyítványosz­tásról beszélgetünk az ifjúsági szervezet vezetőségének tagjai­val és elnökével, Szoby Zoltán­nal. Az igazgatóhelyettes azt mondja, ha a legjobb tanulókat keresném, hát mind a négyen a „kiválasztottak“ között len­nének. Erika és Zoli másodikosok, Beáta és Éva idősebbek, egy évvel. — Milyen lesz a bizonyít­vány? — Tiszta egyes, esetleg egy kettes — válaszolják. — Ezért meg kellett dolgoz­ni... — Bizony — mondja Gyeb­nár Éva. — Nekem január és június az átkom. Ilyenkor a feje tetejére áll minden. Fe­lelni, javítani akarunk, minden sarokban tanuló diákot látni Szoby Zoltán meg a feleltető tanárt, mert hát az utolsó napokban, órá­kon nem jut mindenkire idő. — Én most egy közhelyet mondok — vág közbe Darida Erika —, de nagyon megszív­lelendő frázist. Ez az év végi hajrá a rendszeres tanulással kiküszöbölhető. De hát azért diák a diák, hogy ezt csak azért se tartsa be — teszi hoz­zá mosolyogva. Pedig tanulni kell rendsze­resen, amit Zoli is alátámaszt, méghozzá a már említett ta­nulmányi csoportok munkájá­val, hiszen most már nemcsak az év végén, hanem havonként is szembetűnő a jó vagy a rossz átlag. — És melyik a legjobb osz­tály? — Nehéz választanom, de az I. B.-t és a III. B-t emelném ki. — Gondolom, nemcsak a ta­nulmányi eredmények alapján lettek a legjobbak .. . — Valóban nem. Ezekben az osztályokban található a leg­több aktív SZISZ-tag is. Isko­lánk ifjúsági szervezete tavaly a lévai járás legrosszabb isko­lai alapszervezete volt. Az idén új vezetőséggel kezdtünk. Leg­fontosabb teendőnknek tartot­Kristóf Beáta Gyebnár Éva tünk, hogy minden tagot meg­felelő feladattal bízzunk meg. Rendszeresen ellenőrizzünk, hogyan végezte el a rábízott munkát. Van egy védnökünk is, az Ipolyszakállasi Efsz, amely harmincezer koronát adott a szervezetünknek a klub berendezésére és a hang­szerekre. Zoli lelkesen beszél. Még csak másodikos, de már sike­rült elérnie, hogy a negyedi­kesek is hallgatnak rá. Kristóf Beátát kérdezem, miért szavazott Zolira. — Tudtuk azt, hogy Zoli ak­tív, kiáll az érdekünkért, nem „bólogatójános“, akinél min­den egyre megy. Eddig nem is csalódtunk benne. — Iskolátok arról is ismert, hogy mindig segít a környező gazdaságokban ,az idénymun­kák alatt. Az idén hol fogtok brigádozni? — A védnökhöz, az ipoly­szakállasi szövetkezetbe me­gyünk húszán, ötvenen pedig a löki' állami gazdaságba. Biz­tosan jól érezzük majd magun­kat. Az autóbuszban hazafelé is­mét egy falumbeli gimnazista, Jutka mellett ülök. Kémiát ta­nul. — A bizonyítványt tiszta egyessel szeretném átvenni. Ezért ezt a félórái utazást is kihasználom. ZOLCER JÄNOS 1976. VI. 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom