Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-23 / 148. szám, szerda
A Portugál Kommunista Párt felhívása PATO JELÖLÉSE = A SZOCIALISTA PERSPEKTÍVA TÁMOGATÁSÁVAL ENSZ-FÓRUMON KELL A CIPRUSI VÁLSÁGOT RENDEZNI A TASZSZ nyilatkozata Lisszabon — A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának üléséről kiadott közleményben felhívja a választókat, hogy támogasság Octavio Patót, a párt elnökjelöltjét. A felhívás mindazokhoz szól, akik a portugál demokráciát szocialista perspektívával képzelik el. A PKP KB megállapítja, hogy Pato támogatására hatalmas tömegmozgalom indult, amely már magában a dolgozók érdekeinek, a demokratikus szabadságjogoknak és a forradalmi vívmányoknak a védelmét szolgálja. Ez a mozgalom egy jobboldali kormány létrehozása ellen irányul és hozzá kíván járulni egy baloldali kormány kialakításához természetesen a PKP részvételével, amely egyedül lenne képes a nép és az P!V0RSTERUT A világsajtót bejárta a hír, hogy Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere „valamikor e hét közepén“ — kiszivárgott. értesülések szerint ma és holnap — találkozik Johannes Balthazar Vorster dél- afrikai miniszterelnökkel. Szinte nincs kommentátor, aki ne emlékeztetne arra, hogy Kissinger a minap utazott haza az Amerikai Államok Szervezetének santiagói konferenciájáról, ahol találkozott Augusto Pino- chettal, a junta vezetőjével is. Van valami szomorú szimbolikája annak, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere rövid néhány nap leforgása alatt személyesen találkozik a földkerekség talán leggyűlöltebb két politikusával. Pinochetet nem kell bemutatnunk, Vorster neve pedig azonosult a legnyíltabb és legbrutálisabb fejüldőző rezsim, az apartheid fogalmával — és .gyakorlatával. Az talán kevésbé közismert, hogy Vorstert a brit hatóságok — akkor még Dél-Afrika domínium volt — a második világháború alatt kénytelenek voltak letartóztatni és hosszasan őrizetben tartani. A jelenlegi kormányfő ugyanis egy másik úrral együtt szabotázs-kommandókat szervezett a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek gyengítésére, a náci birodalom szolgálatában. A másik úr neve, Van den Bergh; rendfokozata tábornok, beosztása ma: a délafrikai titkosszolgálat, a Boss nevű pretóriai gestapo vezetője ... Pinochet után ezzel a Vorster- rel találkozik Kissinger — méghozzá akkor, amikor újra Dél- Afrikáról beszél a világ; amikor az a rezsim, amely a shar- peville-i vérengzéssel tette fel a koronát addigi működésére, most túlszárnyalta azt a sowe- tói tömeggyilkossággal. Vajon miért találkozik Kissinger a Pinochet- és Vorster-kate- góriájú zsarnokokkal? Az ő válaszát ismerjük: megpróbálja — mondja — „belülről“ enyhíteni a Chile, illetve Dél-Afrika népére nehezedő nyomást. De a tényeket is ismerjük, Pinochet engedékenységének késik a híre, annál sietősebben dicsekedett Kissinger látogatásával. És nem kevésbé tény: Washingtonnak mind Santiagóban, mind Pretóriában olyan gazdasági-politikai adui vannak, hogy valóban módosíthatná a rezsimek jellegét — ha akarná. De nem akarja és ez ismét a régi amerikai „öntudathasadás“ amit Diemtől Trujillóig, Thieu- tól Francóig annyit láttunk. Lényege: Washington szívesebben látna szalonképesebb szövetségeseket, de ha választani kell egy haladó földcsuszamlás vagy a rezzenetlen reakció között — nos, akkor inkább Pinochet és Vorster. (K S) ország érdekeinek megfelelő politika megvalósítására. A PIDE, a volt portugál fasiszta titkosrendőrség 62 volt tagját felmentették és szabadon bocsátották. Ideiglenesen szabadon bocsátottak további 1222 volt Ügynököt és felelős személyiségeket, köztük három volt minisztert. A szabadon bocsátások az 1975. decemberében hozott törvény alapján valósulnak meg. Riberio Faria tábornok, a PIDE felszámolására létrehozott bizottság elnöke bírálta a sajtó egy részét, hogy az ellopott dokumentumok alapján a PIDE tevékenységéről bizalmasabb anyagokkal is rendelkezik, mint hivatala. Volt antifasiszta bebörtönzöt- tek egy csoportia nyilatkozatában ítélte el Faria tábornok kijelentéseit és azokat súlyos provokációnak minősítette a portugál antifasiszták tekintélyével szemben. Kissinger—Vorster találkozó Bonn — Dél-Afrikában újabb véres összetűzésekre került sor. Henry Kissinger amerikai külügyminisztert ezek az események sem akadályozták meg abban, hogy találkozzon John Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel. Washington a pretoriai rendszert szövetségének tartja, mert támogatja az USA dél-afrikai stratégiai, politikai és gazdasági érdekeinek megvédését. A Dél-afrikai Köztársaság kormánya szeretne kijutni abból a helyzetből, ahová azért jutott, mert a számtalan elítélő ENSZ határozat ellenére is tovább folytatja fajüldöző politikáját és nem számolja fel a faji megkülönböztetést, és nem számít, hogy a nemzetközi elszigeteltség korlátjait éppen Amerika támogatásával sikerül áttörnie. A Dél-afrikai Köztársaságban lefolyt eseményekről Washington hallgat, mert így kívánják gazdasági érdekei, hiszen az amerikai monopóliumok az utóbbi tíz év alatt növelték délafrikai befektetéseiket, ami jelenleg majdnem eléri az 1,5 milliárd dollárt. Az afrikai országok és az amerikai közvélemény tiltakozik a Kissinger— Vorster találkozó ellen. De tiltakozik a nyugatnémet lakosság is Vorster bonni jelenléte ellen és a Dél-afrikai Köztársaság nagykövetségének épülete előtt tiltakozó tüntetéseket rendeztek. Moszkva — A TASZSZ hírügynökség a következő nyilatkozatot tette közzé Ciprusról: Az utóbbi időben fokozódnak az arra irányuló kísérletek, hogy megosszák Ciprust és felszámolják az egységes ciprusi államot. Az országban a szakadatlan külföldi beavatkozás következtében csaknem két esztendeje nem folyik normális mederben az élet. A ciprusiak ezrei lettek földönfutóvá saját országukban. A Biztonsági Tanácsnak és az ENSZ-közgyűlés- nek a ciprusi válság rendezését célzó határozatait nem hajtják végre. A sziget görög és török közösségének képviselői közötti tárgyalások zsákutcába jutottak. Ciprus területén változatlanul külföldi csapatok állomásoznak. Nem szabad szemet hunyni afelett sem, hogy bizonyos kö-‘ rökben mindikább megnyilvánul az a törekvés, hogy Ciprust az ENSZ határozatok megkerülésével a NATO támaszpontjává változtassák. A Szovjetunió a ciprusi válság kezdetétől fogva és annak valamenyi szakaszában sürgette és jelenleg is sürgeti, hogy a rendezés alapját a ciprusi állam függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének elvei képezzék, hogy kiiktassanak mindenfajta külföldi beavatkozást és Ciprus belügyét maguk a ciprusiak oldják meg, a sziget görög és török lakosLondon — Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök feleségével és kíséretének nagy táborával tegnap megkezdte négynapos látogatását NagyBritanniában. A francia államfőt érkezése után a hagyományok diktálta fényes külsőségek közepette üdvözölte az uralkodópár, a királyi család és a teljes brit kormány, majd pedig az elnök Er- szébettel udvari hintón, testőrkísérettel hajtatott végig a félig lezárt főváros rendőrök őrizte sétányain. A francia elnököt gondosan kimunkált programja sűrűn szállítja az eseményekre, a látogatás érdemi része azonban sokkal prózaibb, mivel a brit— francia kapcsolatok Jelenleg mélyponton vannak. Az államközi konzultációs érintkezést London és Párizs között főleg közalkalmazotti szinten, rendszertelenül tartották fenn, miközben Anglia és Nyugat-Német ország, valamint szemben. Ennek eredményeként 1973 januárja óta Nagy-Britan- nia is a Közös Piac tagja. Ezt a tagságot részben a francia nagytőke is sürgette. Franciaor- szágban ugyanis a hatvanas évek végén már mutatkoztak a „Soisióisflk" találkozója válságtünetek és a nagytőke abban reménykedett, hogy Anglia közös piaci belépésével megnyílnak a francia áruk előtt a brit piacok. Csakhogy a válság a brit szigeteket sem kerülte el, sőt jobban elhatalmasodott, mint Franciaországban. Ily módon a négy napig tartó Giscard—Callaghan eszmecsere tulajdonképpen „sorstársak“ találkozójának Is nevezhető. Sorstársak olyan értelemben, hogy országukban mindketten küzdenek az inflációval és a munkanélküliséggel. Nem vitás, hogy ezek megoldása egyik legfontosabb napirendi pontja lesz az említett tanácskozásnak. Giscard elutazása előtt Párizsban kijelentette, itt az ideje, hogy végre normali- zálják és rendszeresítsék a két ország kapcsolatait. Francia gazdasági körökben azonban bíráló megjegyzések hangzottak el londoni útjával összefüggéssága érdekeinek kellő figyelem- bevételével. Mint ismeretes, a rendezésnek ezek az elvei képezték az ENSZ által elfogadott határozatok alapját. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy szovjet vezető körökben komoly aggodalommal szemlélik a ciprusi rendezés indokolatlan halogatását és azokat a kísérleteket, hogy a súlyos helyzetet, amelybe a Ciprusi Köztársaság került, arra használják fel, hogy a ciprusi nép érdekeitől idegen határozatokat erőszakoljanak a köztársaságra. A Szovjetunió ellenzi, hogy a ciprusi rendezés lehetőségeit a ciprusi nép megkerülésével egyes országok vagy katonai tömbök szűkén vett érdekeinek megfelelően próbálják keresni. A Szovjetuniónak változatlanul az a véleménye, hogy a ciprusi probléma rendezésének legjobb lehetősége egy széles képviseletű nemzetközi ciprusi konferencia összehívása lenne az ENSZ kereteiben. A Szovjetunió határozottan sürgeti, hogy haladéktalanul és maradéktalanul hajtsák végre a Ciprussal kapcsolatos ENSZ-ha- tározatokat, s kész együttműködni más államokkal a ciprusi válság igazságos megoldása, valamint az események olyan alakulásának megakadályozása érdekében, amely tovább élezné a helyzetet ebben a térségben. Franciaország és Nyugat-Né- metország között államközi szerződés szabályozza a vezetők időszakonkénti konzultációját. Az angol burzsoá sajtó most előrevetíti a háromszög harmadik oldalának bezárultát a Közös Piac legerősebb ■ hatalmai között. Ez abban a sajátos időszakba* következik be, amikor Bonn és Párizs között némileg elhidegült a kapcsolat. A régebbi keletű angol és francia vitatémák áttekintéséhez® enyhítette a légkört az, hogy a Giscard d’Estaing szemében népszerűtlen Wilson távozott a politikai életből. A vitás közöspiaci kérdések, amelyek egyúttal meghatározzák az államközi tárgyalások programját is, az angolok szerint egyenlőtlen közös mezőgazdasági politikától. a britek részéről ugyancsak sérelmezett halászati politikán át az angolok északi- tengeri olajának áráig terjednek. Szóba kerülnek majd nemzetközi kérdések i9. ben. Szemére vetették, hogy Londonban semmi esetre sem oldhatja meg a francia gazdaság bajait, sőt Nagy-Brltannlá- ból esetleg szintén csak inflációt exportálhat. Más megfigyelők szerint Giscard elsősorban olajügyben kíván tárgyalni a brit vezetőkkel. Köztudott, hogy Nagy-Britannia áprilisban megkezdte a hatalmas északi-tengeri olajlelőhely kincsének fel- színrehozását. Párizs inkább venne a közeli brit olajból, mintsem, hogy fizesse a Közel- Keletről származó olaj magas szállítási költségeit. A francia elnököt egyébként az utóbbi napokban nemcsak a londoni látogatás kapcsán érték éles bírálatok. Elhangzottak olyan vélemények, hogy az elnök keveset foglalkozik belpolitikai kérdésekkel. Szemére vetették, hogy a libanoni válság megoldására hajlandó seregeket indítani Bejrútba, közben otthon, Franciaországban egyre tornyosulnak a gazdasági nehézségek. Egyes bírálói egyenesen kijelentették, hogy a londoni látogatás nem is időszerű. Hangoztatták, hogy Giscard inkább az otthoni bajok orvoslására összpontosítsa figyelmét. A francia elnök e megjegyzésekre azt válaszolta, hogy Franciaország közös piaci tagország és gazdasági problémák csak a Közös Piac többi tagországával karöltve orvosolhatók hatásosan. P. VONYIK ERZSÉBET JOSEF HAVLlNNAK, a CSKP titkárának vezetésével négytagú pártküldöttség érkezett Brüsszelbe a Belga Szocialista Párt meghívására. PJOTR ABRASSZIMOV, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete Nyugat-Berlinben felkereste Oliver Wright-ot, Nagy-Britannia NSZK-beli nagykövetét. Wright, a nyugat-berlini brit katonai közigazgatásnak is vezetője. BUKARESTBEN a csehszlovák —román gazdasági és tudományos-műszaki kormánybizottság 9. ülésszaka tegnap folytatta munkáját. JÓSÉ RAMON MACHAD, a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja vezetésével kubai pártküldöttség egyhetes látogatásra Japánba érkezett. KUBA és Thaiföld diplomáciai kapcsolatait nagyköveti szintre emelte. NICOLAU CEAUSESCU, a Román Szocialista Köztársaság elnöke, tegnap négynapos hivatalos látogatásra Törökországba érkezett. ISABEL PERON, volt argentin elnök, akit három hónappal ezelőtt vértelen puccsal eltávolítottak a hatalomból, ügyvédet fogadott, hogy az megvédje azoktól a vádaktól, miszerint elnöksége alatt saját céljaira fordította a népjóléti alapot. JAMES KRUGER, dél-afrikai Igazságügy-miniszter a parlamentben közölte, hogy a múlt hét közepén Johannesburg környékén kezdődött zavargásokban összesen 140 személy vesztette életét és 1128-an sebesül* tek meg. A BIZTONSÁGI TANÁCS taglal zárt ajtók mögött megtartott tanácskozásukon úgy döntöttek, hogy a testület napirendjére tűzik Angola ENSZ- tagságának ügyét. A kérdésről valószínűleg ma szavaznak. AZ USA szenátusa ratifikálta az öt évre szóló spanyol- amerikai barátsági és együttműködési szerződést. IZRAELI hivatalos személyiségek bejelentették: Kissinger amerikai külügyminiszter is megerősítette, hogy Washington a kért 550 millió dollár helyett csak 200 milliót ad segély formájában Izraelnek. MILOS MINICS, jugoszláv külügyminiszter, finn kollégája Kaveli Sorsa meghívására háromnapos hivatalos látogatásra Helsinkibe érkezett. INDIA és Pakisztán a dip-1 lomáciai kapcsolatok helyreállítását követően kinevezte nagyköveteit. Letartóztatások — botrányügyben Tokió — A Lockheed-botrány ügyében folyó vizsgálatok eredményeként Tokióban sor került az első letartóztatásokra. A rendőrség a nap folyamán őrizetbe vette Okubo Tosiharut, a marubeni kereskedő ház volt igazgatóját és az AH Nippon Airpgays (ANA) japán légitársaság három vezetőjét. A Marubeni Corporation volt igazgatója ellen az a vád, hogy hamis tanúvallomást tett a parlament vizsgáló bizottsága előtt, amikor a Lockheed-botrány ügyében két ízben is kihallgatták. Az ANA légitársaság három vezetőjét azért tartóztatták le, ■ mert a rendőrség a vizsgálat során olyan bizonyítékokra bukkant, amelyek megerősítették, hogy a légitársaság vezetői ötven millió japán jen megvesztegetési pénzt vettek fel Lockheedtől. Tokiói megfigyelők rámutatnak, hogy a letartóztatások után a japán közvélemény fokozódó érdeklődéssel várja, vajon sor kerül-e a megvesztegetett vezető politikusok nevének nyilvánosságra hozatalára vagy letartóztatásukra. GISCARD d'ESTAING LONDONBAN Kimozdulnak a mélypontról a kapcsolatok? Kommentárunk T egnap délután ritka vendéget fogadott Londonban Callaghan brit miniszter- elnök. Giscard d’Estaing francia elnök ugyan már nemegyszer járt Londonban pénzügy- miniszterként, de elnöki minőségben most* tartózkodik először a brit fővárosban. Figyelemre méltó mozzanat, hogy 1963 óta nem járt francia államfő Londonban. A giscardi látogatás most ezt a több mint egy évtizedes szünetet törte meg. Felmerül a kérdés, miért is volt szükség erre a hosszú kimaradásra. Válaszként vissza kell nyúlni a gaulleista korszakba. Ismeretes, hogy a tábornok-elnök a hatvanas években egy szilárd, erős, francia állam megteremtésén fáradozott. E magatartásának eredménye volt többek között, hogy Nagy-Britannia csak 1971-ben, vagyis az ő visszavonulása, illetve halála után léphetett be a Közös Piacba. De Gaulle Anglia közös piaci távol tartásával igyekezett védelmezni a francia gazdaságot a brit áru-expanzió elől. Ezért kétszer is vétózott, amikor Anglia közös piaci belépéséről volt szó. így most már érthető, hogy miért maradt el a hatvanas években az akkori francia elnök londoni látogatása. Időközben de Gaulle halálával feloldódott ez a tartózkodás és merevség a britekkel
