Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-22 / 147. szám, kedd
HŐSI HELYTÁLLÁS VOLT Az első tíz között Harmincöt évvel ezelőtt támadták meg a fasiszták a Szovjetuniót „Június 22-én megnyitottuk a kapukat, pedig nem tudtuk, mi van mögöttük“, ismerte el Hitler, miután — 35 évvel ezelőtt — négy hónapon át vívta hódító háborúját a Szovjetunió ellen. A Wchrmachtnak Nyugat-Eu- rópában elért „csodálatos sikerei“ arról győzték meg a hitleri vezérkart, hogy Keleten a „villámháború“ még reálisabb lehet. Sokan — sőt nemcsak a náci stratégák — azt hitték, hogy „a szovjet homokvár“ három-négy hét alatt összeomlik. A Wehrmacht legyőzhetetlenségéről szóló mítosz már a Szovjetunió megtámadása utáni első hónapokban kezdett szertefoszlani, a Moszkva melletti ütközetben pedig teljesen szétfoszlott. Éppen teljes erővel folytak a harcok Moszkva alatt, amikor Berlinben elhangzottak ezek a szavak: „... Megnyitottuk a kapukat és nem tudtuk, mi van mögöttük ...“ „A Vörös Hadsereg hatalmas meglepetést keltett a második világháborúban“ — írják M. Sayers és A. Khan amerikai történészek. „Egyetlen éjszaka leforgása alatt eloszlott a sűrű köd. és megismertük a Szovjetunió igazi arcát és jelentőségét, vezetőit és népét.“ A háború kemény próbának vetett alá minden szovjet embert és az egész állami gépezetet. Egyik napról a másikra megváltozott a kommunista párt és a szovjet hatalom feladata. Azelőtt a fő cél a békés építés volt, ekkor pedig kiadták a jelszót: Mindent a front számára, mindent a győzelemért! A párt Központi Bizottságának határozata alapján már a háború első napjaiban megalakult a Kitelepítési Tanács, amelynek munkáját később rendkívül nagyra értékelték. Megkezdődött az emberek millióinak, a vállalatoknak, a szervezeteknek, az iskoláknak és különféle értékeknek Keletre, a Volga, az Ural vidékére, Szibériába és Közép-Azsiába való költöztetése. „Minél több embert zsúfolnak össze Oroszország belsejében, annál nagyobb lesz a káosz“ — mondotta Hitler, és így folytatta: „Legfontosabb politikai célkitűzésünk, az Oroszországban élő népekkel kapcsolatban az, hogy támogassuk széthúzásukat.“ Mennyire váltak valóra ezek a remények és tervek? A kitelepítés nem idézett elő káoszt, bár akkora volt a nép- vándorlás, hogy ehhez hasonlót a történelemben nem találunk: mintegy 25 millió ember költözött Keletre. Ott pedig sikerült megoldani a rendkívül bonyolult problémákat, az ellátási nehézségeket. A mezőgazdaság mindenki számára eleget tudott termelni, a kolhoztagoknak is, a hadseregnek is (a katonák száma 5-ről 11 millióra emelkedett), s a 80 millió főnyi városi lakosságnak is. A szovjet rendszer kiállta a nehéz próbát. A Nagy Honvédő Háború valóban országos ügy- gyé vált, főhőse az egész szovjet nép volt. Hitler tábornokait kétségbe ejtették „az orosz hadiipar óriási sikerei“. 1945-ben Keitel marsall beismerte, hogy a náci hadvezetés alaposan tévedett a Szovjetunió katonai és gazdasági lehetőségeinek felmérése során. Természetesen a hatalmas erő nem a semmiből keletkezett. Alapja a társadalmi és gazdasági rendszer, valamint a Szovjetunió tudományos műszaki előrehaladása volt. Ezt lehetővé tette az ipar gyors fejlődése az első ötéves tervidőszakokban, főleg az ország keleti részén. Mindez a katonák hősiességével karöltve a Szovjetuniót bevehetetlen erődítménnyé változtatta, hiszen a náciknak a tudomány, a technika és a gazdaság hatalmas tárával kellett szembenézniük, amelyet a kommunista párt rendkívül rövid idő alatt tudott mozgósítani. A hadiipari termelés fejlesztését a tervgazdálkodási rendszer csak elősegítette. Lenin az ilyen gazdasági rendszerben látta a szocialista építés meggyorsító tényezőjét. A Szovjetunió népgazdasága nemcsak a békében fejlődött gyorsan, hanem akkor is, amikor elhangzott a jelszó: Mindent a front számára! 1943 júliusában a Vörös Hadseregnek csaknem háromszor annyi repülőgépe, kétszer any- nyi ágyúja és aknavetője, 1,6- szor annyi tankja volt, mint a Wehrmachtnak. A szovjet légierő a Luftwaffet nemcsak meny- nyiség, hanem minőség tekintetében is túlszárnyalta. A T 34- es tank Schneider náci tábornok szerint szenzációt keltett. Guderian azt javasolta Hitlernek, hogy a tankot kopírozzák le, és gyártsák sorozatban. A katyusák is nagyszámú ellenséget tettek ártalmatlanná. A szövetségesek támogatása is bizonyos mértékben elősegítette a végső győzelmet. Erről nem szabad megfeledkezni, sem a segítség jelentőségét túlbecsülni. A Szovjetunió a háború éveiben a „lend and lease bili“ alapján 50-szer kevesebb ágyút, kilencszer kevesebb tankot és hétszer kevesebb repülőgépet kapott, mint amennyit maga gyártott. „Mindazt a segítséget, amelyet nyújtani tudtunk, a szovjet emberek hatalmas erőfeszítéséhez képest csekélység“ — jelentette ki Bevin, a kor egyik élvonalbeli brit politikusa. „Utódaink a történelem tanulmányozása folyamán lelkesedéssel és hálával fognak gondolni az orosz nép hősiességére.“ Dr. JÁN MlCÁTEK alezredes Több mint másfél millió tonna öntvényt gyárt évente a csehszlovák fémöntő ipar, ezzel hazánk a világ tíz legnagyobb öntvénygyártóinak egyike. Vasöntvényekből több mint 100 kg jut egy lakosra, így ezen a téren hazánk megszerezte az elsőséget. A termelési kapacitásokat, technológiai eljárásokat és a műszaki ellátottságot tekintve az utóbbi években a csehszlovák fémöntő ipar intenzíven fejlődött. A legújabb feladatokkal kapcsolatban előtérbe kerülnek a KGST keretében folyó szakosítás kérdései és ezzel egyidejűleg az illetékesek vizsgálják a termelési programok koordinálásának lehetőségeit is. Csehszlovákia és a Szovjetunió között a hatodik ötéves tervidőszakra tudományos-műszaki együttműködési javaslat született az önkeményedő keverékekbe való formázás berendezéseinek kifejlesztése terén. Eszerint Csehszlovákia a kisebb méretű, a Szovjetunió pedig a nagyobb formázókeretek kifejlesztésére szakosítja magát. A formázókeverékek regenerálása terén Csehszlovákia a száraz, a Szovjetunió pedig a nedves regenerálással foglalkozik. Ugyancsak szakosításra került sor a csehszlovák és az NDK-beli fémöntő ipar között. Ennek keretében hazánk a formázókeverék tisztító, megmunkáló és regeneráló berendezéseit gyártja, a pneumatikus öntőgépekkel együtt. Ezzel szemben az NDK a rázás és a keretekbe való préselés elve szerint működő formázőgépek gyártására és különféle berendezések gyártására összpontosítja figyelmét. A Lengyelországgal folytatott együttműködésnek köszönhető, hogy az eddiginél több lengyel berendezést használnak a csehszlovákiai öntödékben. A CSSZSZK 1976—1980 as évi gazdaságfejlesztési irányelve rendkívüli figyelmei szentel a tüzelőanyagipari, energetikai alap fejlesztésének. A Plzeiíi Škoda Művekben az atoniprogram biztosítása céljából reaktorcsarnokot építenek. Felvételünkön a 36 méter magas reaktorcsarnok építése. (Felvétel: (ČSTK — J. Vlach) BtaacMüiii* -Ateaaaa» 1976. VI. 22. „Minél szervezettebb a proletariátus a fejlett kapitalista országban, a történelem a forradalomnak annál alaposabb előkészítését követeli tőlünk, és annál nagyobb alapossággal kell megnyernünk a munkás- osztály túlnyomó többségét.“ V. I. Lenin ezekkel a szavakkal fejezte ki a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa tanácskozásának vezérgondolatát, amely Moszkvában 1921. június 22-én kezdődött. Azt a gondolatot, hogy a proletár forradalom győzelmének alapfeltétele a tömegekért vívott harc, a munkásosztály túlnyomó többsége rendszeres és céltudatos megnyerése érdekében kifejtett igyekezet. A Kommunista Internacioná- lé III. kongresszusa a háború utáni forradalmi hullám elvonulása után kezdte tanácskozását. A proletariátusnak 1920 végén és az 1921-es év elején Csehszlovákiában, Németországban, Olaszországban és más országokban elszenvedett veresége jelt adott a burzsoáziának arra, hogy abbahagyja a manőverezési politikát és egyenes táftia- dásba lendüljön a dolgozók ellen. Az uralkodó osztályok nyomása és a forradalmi küzdelmek ütemének lelassulása a nemzetközi kommunista mozgalmat új fontos feladatok elé állították, és megkövetelték az olyan taktika kidolgozását, amely a döntő összecsapások esetére a proletariátus erőösz- szevonására irányul. A kommunista Internacioná- lé fennállása első éveiben szerzett tapasztalatok általánosítása alapján és szem előtt tartva a forradalmi mozgalom további fejlődésének távlatait, az Inter- nacionálé III. kongresszusa új taktikát dolgozott ki, amely a munkásosztály túlnyomó többségének megnyerésében, a tömegekkel való kapcsolat megszilárdításáért vívott harcban rejlik. Lényegét megtestesítette „A tömegekhez!“ lenini jelszó, amelyet a kongresszus elfogaA kommiBta pártok taktikájáról A taiußista iitemioüálé Ifi. topssziisának 55. évísiduJójára dott. Abból a felismerésből származott, hogy a kapitalizmussal vívott győzelmes küzdelem nem lehet csupán a forradalmi élcsapat ügye, hanem feltételezi a kommunista pártoknak a dolgozók széles tömegeivel való kapcsolata megszilárdítását. A Kommunista Internacionálé III. kongresszusa ezért meghagyta a kommunista pártoknak, hogy a tömegek megnyerése érdekében harcoljanak a proletariátus közvetlen követeléseiért, és rámutatott a részleges követelmények megvédésére indított mozgalom és a társadalom széles rétegeinek megnyeréáb közötti szoros kapcsolatra, a szocialista forradalomért vívott harc érdekében. Ha a kommunisták ilyen módon állnak a proletariátus gyakorlati harcának élére, csak így fogják támogatni a proletár diktatúráért vívott harcot — hangzik a kongresszuson elfogadott taktikáról szóló tan- tételekben. Az új taktika érvényre juttatásának az volt a feltétele, hogy leküzdjék az avanturista, szektárkodó nézeteket, amelyek tagadták a kommunista pártok tömegjellegéért vívott harc jelentőségét, és azonnali forradalmi akciókat követeltek. A Kommunista Internacionálé III. kongresszusa V. I. Lenin vezetésével bírálta és elutasította az ún. offenzív elmélet híveinek véleményét, akik azt hangoztatták, hogy a forradalmi pillanatokban elegendő, ha a kommunisták erélyesen fellépnek, és magukkal sodorják a tömegeket. Ez az elmélet gyengítette a pártnak a munkásosztályra gyakorolt hatását, és a tömegektől való elszigeteltségéhez vezetett. A Kommunista Internacionálé III. kongresszusa azzal a követelménnyel kapcsolatban, hogy meg kell nyerni a munkásosztály túlnyomó többségét, nagy figyelmet szentelt a kommunista pártok szervezeti felépítése és egysége kérdéseinek, valamint a kommunisták munkájának a szakszervezetekben és az ifjúsági szervezetekben. A Hl. kongresszus határozataiban hangsúlyozták: a kommunistáknak arra kell törekedniük, hogy a munkösosztály harcába aktívan bevonják a dolgozók különböző tömegszervezeteit. A munkásosztály széles tömegeinek a közös forradalmi harc számára való megnyerésével kapcsolatos lenini terv az egységfront taktikája gondolatának kiinduló pontjává vált. A kongresszuson a munkásosztály egységfrontja taktikájának lényeges alapelveit V. I. Lenin ismertette, majd széleskörűen a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának 1921 decemberében tartott ülése fejtette ki ezeket az elveket. Hogy a kommunista pártok irányításával nyerjék meg a proletariátust, a kisparasztokat, a kis- burzsoázia és az értelmiség egy részét, a Kommunista Internacionálé III. kongresszusa, a nemzetközi kommunista mozgalom történetében új szakaszt nyitott meg — a proletár egységfront kialakításáért vívott harc szakaszát. A Kommunista Internacionálé III. kongresszusa és V. I. Lenin személyes tanácsai felmérhetetlen segítséget jelentettek az alakuló félben levő kommunista pártoknak. A Komintern III. kongresszusa résztvevői számára felejthetetlen élmény volt V. I. Lenin felszólalása és személyes beszélgetései, amelyeket a kommunista pártok képviselőivel folytatott. K. Kreibich, aki B. Šmerallal és a KI III. kongresszusa további küldötteivel részt vett a kongresszus befejezését követő napon a V. I. Lenin által egybehívott külön- tanácskozáson, megemlékezéseiben többek között ezt írta: „Beszédéből érezhető volt, hogy bizonyos aggodalmai voltak afelől, miszerint a vereséget szenvedett „baloldaliak“, akik nem szokták meg a bírálat és a vita éles, bolsevista módját, ingerlékeny, lehangoló hangulatban hagyhatnák el Moszkvát, másrészről pedig a KI jobboldali irányzata a kongresszus határozatait opportunista módon magyarázhatná. Lenin elmondotta nekünk, hogy az óvatosság és a taktika, amelyhez ragaszkodunk, azt a célt követi csupán, hogy alaposan felkészüljünk arra a pillanatra, amikor újra támadásba lendülhetünk.“ V. I. Lenin a KI III. kongresz- szusán háromszor szólalt fel. Beszédet mondott az Oroszországi Kommunista Párt taktikájáról, az olasz kérdésről és beszámolót tartott a Kommunista Internacionálé taktikájának védelméről. Beszédeiben hangsúlyozta, hogy abban a helyzetben, amikor a kommunista mozgalom előrehaladt, ám a nemzetközi forradalom fejlődése nem egyenes vonalú, a kommunista pártok elsőrendű feladata a forradalom alapos előkészítése és a fejlett kapitalista országokban végbemenő konkrét fejlődésének mélyreható tanulmányozása. Sürgetően figyelmeztet te a kommunista pártokat, bogy a proletariátus győzelmének előfeltétele a tömegek rokon- szenvének a megszerzése. „Nincs mindig szükség abszolút többségre — mondotta V. I. Lenin, a Kommunista Internacionálé taktikájának védelmében című beszédében — „ahLuz azonban, hogy győzzünk, hogy a hatalmat megtartsuk, nemcsak a munkásosztály többségére van szükség, — hanem a kizsákmányolt és a dolgozó falusi lakosság többségére is.“ A KI III. kongresszusa rendkívüli szerepet töltött be a csehszlovák f >rradalmi mozgalom történetében is nemcsak azáltal, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártját felvette a Kommunista Internacionáléba. A kongresszus gondosan elemezte és vizsgálta a csehszlovák munkásmozgalom helyzetét, majd azt javasolta pártunknak, hogy „valóban kommunista agitáció- val nyerje meg a munkások további tömegeit, és Csehszlovákia valamennyi nemzete munkásainak egyesítésével alakítsa ki a proletariátus egységfrontját“. A Kommunista Internacio- nálénak a csehszlovák kérdésről hozott határozatai meggyorsították a CSKP-nak, mint egységes internacionális pártnak alakulási folyamatát. Ma is, több mint fél évszázad után még mindig érvényesek azok az elvek és célok, amelyeket a Kommunista Internacionálé III. kongresszusán és később a fasizmus elleni küzdelem időszakában a történelmi jelentőségű VII. kongresszuson kifejtett. A mai nemzetközi kommunista mozgalom a tömegek túlnyomó többségének a forradalom és a demokrácia számára való megnyerésével és e gondolat továbbfejlesztésével, a munkásosztály széthúzásának leküzdésére irányuló igyekei- zettel marxista—leninista elveken az új történelmi feltételek között a Kommunista Internacionálé III. kongresszusának határozataira épít és a gyakorlatban valóra váltja a lenini „A tömegekhez!“ jelszót. ANNA KRIVÁ
