Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-21 / 146. szám, hétfő
1970, VI. 21. Négyszáz új csúcs íVioiigóliában A Mongol Népi Forradalmi Párt legutóbbi XVI., és most folyó XVII. kongresszusa közötti időszakban jelentősen fejlődött a Mongol Népköztársaság testnevelése és sportmozgalma. Az eltelt öt esztendő alatt 400 új mongol csúcseredményt jegyeztek fel és a sportszövetségeknek már 66 300 tagja van. A minőségi snort színvonala egyre emelkedik. Eddig 360 férfi és női versenyző érdemelte ki a sportmesteri címet, a leg'obb mongol sportolók a világbajnokságokon, kontinensek közötti versenyeken és nemzetközi viadalokon összesen 630 érmet szereztek, nyolc mongol snortoló nyert világbajnokságot. A Mongol Népköztársaság sportági szövetségei már tizennégy nemzetközi sportszövetség tagjai, olimpiai bizottságuk pedig tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. A testnevelés és sport komoly állami támogatást élvez. Az állami támogatás összege 1975-től 25 százalékkal nőtt annak érdekében, hogy elsősorban a fiatalok mind nagyobb számban jussanak sportolási lehetőségekhez. Az ötéves terv megvalósítása során újabb stadionok, pályák épültek, bővültek a sportolási lehetőségek. A közeli jövőben téli sportközpont éoítése fejeződik be, ahol 1977- ben a gyorskorcsolyázásban, 1978-ban pedig az északi sí- számokban szeretnék megrendezni az IBV-t, a szocialista országok ifjúsági sportolóinak nagy seregszemléjét. Václav Kozák, irányítja a csehszlovák evezősök Montrealra történő felkészülését. Prágában a Vltaván tartanak rendszeres edzéseket és néhányuk formájáról arra lehet következtetni, hogy az olimpián nem fognak szégyent vallani. Felvételünkön Kozák edző utasításokat ad a kétpárevezős tagjainak, Jozef Strakának és Vladimir Lacinának. A terepmotorkerékpározás szépségeiről a legutóbbi bajnoki versenyen is meggyőződhettek a nézők. Felvételünk egyben arról tanúskodik, hogy jól kell a nyeregben ülnie annak, aki sikerrel akarja leküzdeni a terep nehézségeit. Curry és a jégbalett John Curry, a műkorcsolyázás angol olimpiai bajnoka Londonban bejelentette: talált egy angol és más külföldi tőkés csoportot ahhoz, hogy jégbalett bemutatókkal jövőre megkezdhesse világkörüli turnéját. Elmondta még, nincs szándékában amerikai mintájú ,,jégcirkusz“ utánzása, nem akarja túlszárnyalni a „Holiday on Ice“, vagy az ,.Ice Follies“ programját. Sőtl A nézőket a mükorcsolyázás művészi látványosságának új fajtájával, produkcióival akarja elkápráztatni. Kéri a zeneszerzőket és a koreográfusokat, hogy alkossanak számára speciális, a jégre komponált eredeti baletteket. John Curryt világkörüli útján — truppja tagjaként — elkíséri tíz másik műkorcsolyázó is. 1977 tavaszán Nagy-Britanniá- ban mutatják be először műsorukat, majd Európa, az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália következik. AHOL A JÖVŐ SIKEREIT KÉSZÍTIK ELŐ m szocialista országok testnevelési és sportjuk. mozgalmában már jó ideje fontos szerepet játszanak a sportközpontok, amelyek biztosítják az élversenyzők tudományos alapokra helyezett, zökkenőktől mentes és célszerű felkészülését. Hozzájárulva ezzel a minél jobb eredmények, világ- és Európa-csúcsok eléréséhez, valamint a világversenyeken szerezhető győzelmek, értékes helyezések biztosításához. Az első példával a Szovjetunió szolgált, mert a szovjet sportolók éppen a szakközpontokban végzett áldásos munkának köszönhették ' kimagasló eredményeiket, és azt, hogy — csekély kivételtől eltekintve — csaknem minden sportágban a világ élvonalába küzdötték fel magukat, s ott ma is a legjelentősebb szerepet játsszák. így nemcsoda, hogy a néhány hét múlva kezdődő olimpián is őket tartják a legesélyesebbeknek, s tőlük várják a legtöbb aranyérmet. A szovjet testnevelés és sport átütő sikerei legelőször az NDK testnevelési mozgalmára volt jelentős hatással, amiről az NDK sportolóinak az utóbbi években elért eredményei tanúskodnak a legékesebben. Érthető, hogy fokozatosan a szocialista tábor többi országában is átvették a szovjet tapasztalatokat, amit nem bántak meg. A szocialista sportolók átütő sikerei, illetve a tőkés országok versenyzőinek mérsékelt szereplése, sőt kudarca, érthetően előbb-utóbb oda hatott, hogy a szakemberek foglalkozni kezdtek a szocialista testnevelésben történtekkel, rámutattak a sportiskolák, sportközpontok fontosságára, s ma már náluk is igyekeznek legjobb- jaiknaíc megfelelő fejlődési, felkészülési lehetőséget biztosítani. Íme egy ékes példa. Párizs peremén erdőktől övezve egy 32 hektárnyi területen létesült a franciák legjelentősebb sportközpontja. A második világháború előtt itt egy katonai sportiskola működött, de ezekre az időkre csupán az internátus épületeinek egy része, valamint egy-két edzőterem emlékeztet. A többit az utóbbi években építették. A francia sportolók római olimpián elért eredményeivel ugyanis De Gaulle államelnök nagyon elégtelen volt és követelte a szakvezetéstől, készítsenek hosszúlejáratú terveket, amelyekkel biztosíthatnák a későbbi sikereket. Így kezdődött, s ennek köszönhető, hogy Párizs külvárosában Joinsville-ben minden igényt kielégítő sportközpont létesült. Persze, nem ment minden máról holnapra. Először egy 110 méter hosszú, 90 méter széles fedett csarnok épült, melyben a 280 méteres pálya biztosította a Jutók felkészülését, de a súlylőkők, magas-, rúd- és távolugrók, sőt a diszkoszvetők és gerelyhajítók is ideális edzés- lehetőségekhez jutottak. A távolugrók például választhatnak a tartán, bitumen és salak neki- futók közt. Építettek ezen kívül egy 33 és egy 50 méteres fedett uszodát, valamint speciálisan felszerelt edzőtermeket a vívók, ökölvívók és cselgáncsozók részére. Az első időben a létesítményeket edzők, oktatók kiképzésére használták fel, de miután az élsport színvonala nem emelkedett, Mazeaud sportminiszter javaslatára a francia kormány úgy határozott: megváltoztatja a sportközpont jellegét. Az idén január elejétől a sportközpont a test- nevelési főiskolával karöltve szolgálja az élsport nemes ügyét. A létesítmények a különböző sportágak válogatott versenyzőinek felkészülését szolgálják. Egyúttal tudományos kutató- központ működik itt és foglalkozik a csúcsteljesítmények problémáival. A szakemberek egyáltalán nem titkolják: legfőbb céljuk, hogy a francia sportolók a világ- és Európa-bajhokságokon, az olimpián az eddi ginéi jobb teljesítményt nyújtsanak. Több érmet akarnak szerezni, több értékes helyezést szeretnének elérni, mert annak, amu Innsbruckban történt — a franciák csak egyetlen bronzérmet nyertek — nem szabad megismétlődni. Hogy ezt biztosítani tudják, abban jelentős szerephez jut a nemzeti Sportközpont. A létesítmény berendezése a legkorszerűbb. Mindenütt tv-kamerákat helyeztek el s állandóan felvételeket készítenek a sportolók edzéseiről. A filmeket azután levetítik a versenyzők, edzők közösen értékelik a teljesítményeket és a látottak alapján dolgozzák ki a következő edzésterveket. De ugyanitt tekintik meg azokat a filmfelvételeket, amelyeket a sportközpont szakemberei a nagyszabású nemzetközi versenyeken, tornákon készítettek. Az internátusbán 400 sportolót szállásolhatnak el. A sportközpont jelenlegi legattraktívabb tagja nem más, mint Guy Drut, a müncheni olimpia 110 méteres gátfutó számának ezüstérmese, az Európa-bajnoki cím tulajdonosa. Öt nemzeti hősként tisztelik. Ragyogó technikája, remek eredményei, edzésmunkája mind példaképül szolgál a többieknek. Kell Is, mert a francia sportolók az utóbbi években nyújtott teljesítményükkel nem nagyon kényeztették el a sportszerető közönséget. A jövőben több sikert akarnak elérni, s ennek biztosítékát a sportközpontban nagy körültekintéssel végzett munkában látják. [k] 17 NYÁRI olimpia London — 1948 A második világháború következtében elmaradt az 1940 és 1944-re tervezett olimpia így a világ ifjúsága 12 esztendei kényszerű szünet után Londonban találkozott úlra egymással békés versengésben a XIV. nyári játékokon. A londoni olimpia még számos vonatkozásban magán viselte az egész világ sportját Is érintő háború nyomait, sokan a legjobbak közül elpusztultak, sokuk sportpályafutását derékba törte a háború. Ezerszámra mentek tönkre világszerte a sportpályák és sportcsarnokok, s úgy látszott, hogy a nagy megrázkódtatás évtizedekre visszaveti fejlődésében a háború sújtotta országok sportját. Nem így történt. Ezt mutatja Csehszlovákia és Magyarország példája is. A felszabadulás új, nagyszerű feltételeket teremtett a népi demokratikus országokban a testnevelés és a sport fejlődésének is. Itt van például Magyarország; a fasizmus dú- lásától és a háborús pusztításától súlyosan szenvedett ország sportolóit — a nemzetek nem hivatalos sorrendjében — csak a háborús károktól alig sújtott USA és a semleges Svédország csapatai előzték meg! A „repülő hollandi' Londonba meghívták a második világháborúban vesztes országokat, de a németek és a japánok részvételét nem tartották kívánatosnak. A nemzetközi sportéletbe fokozatosan bekapcsolódó Szovjetunió egyelőre megfigyelőket küldött. Az angolok igyekeztek mindent megtenni, ám a háború utáni viszonyok rányomták bélyegüket az előkészületekre. Hiányzott az olimpiai falu. sok nehézséget okoztak a nagy távolságok. A részvevők száma nőtt, és ha az eredmények nem is mindig érték el a háború előtti színvonalat, az 59 ország 4062 sportolójának nagyszerű küzdelme jól szolgálta és erősítette az olimpiai gondolatot. Minden idők legerősebb olimpiájának hőse a holland Fanny Blankers-Koen asszony volt, aki azt jelenti a világ atlétikájában, mint Jess Owens. A berlini olimpián, ahol Owens négy aranyat nyert, Fanny mint ismeretlen kezdő a magasugrásban indult, és a hatodik lett. Tizenkét évvel később négyszer állt a dobogó legfelső fokán, pedig akkor már 30 éves, kétgyermekes családanya volt. Nem is csoda tehát, hogy a világsajtó minden idők legnagyobb női atlétájának kiáltotta ki. Megnyerte a 100 és a ?00 m-es síkfutást (11,9 és 24,4), a 80 m-es gátfutást (11,2), befejezésül pedig ragyogó futással a negyedik helyről az elsőre hozta fel a holland váltótl Vajon hány aranyérmet szerzett volna Blankers-Koen asszony, ha a magasugrásban (a világcsúcsot 171 cm-el tartoJta és a távolugrásban 625 cm-mel ugyancsak ő volt a vilájrekor- derj is indulhatott volna? Erre nem volt lehetősége, mert kereszteződtek a versenyszámok. A „repülő holland*“ pályafutása alatt 12-szer javítót* világrekordot. Még 1950-ben, az Eu- rópa-bajnokságon is három első helyet szerzett, s csak betegsége és sérülése akadályozta meg, hogy nem vehetett rejzt a helsinki olimpián. Blankers-Koen asszony 20 évig versenyzett, legutoljára 1965-ben, 45(1!) éves korában is 575 centimétert ért el távolugrásban. Versenyzése mellett sohasem feledkezett meg a családjáról. A most 21 éves lánya és 26 esztendős fia sokat örököltek az anya tehetségéből, de egyiknek sem volt elég akarata, kitartása a kemény edzésekhez. Fanny asszony ma is sportol, főleg a teniszpályán érzi jól magát. Győzött- és megboirotválkozott Fanny Blankers-Koen mellett több nagy egyénisége volt a londoni játékoknak. Az amerikai néger Dillard például igazi számában, a gátfutásban kiesett, aztán „bánatában“ elindult 100 méteren — és győzött. Ráadásul tagja volt az aranyérmes amerikai váltónak is. A legnehezebb szám, a tízpróba bajnoka Robert Mathisas, a 17 éves( III] amerikai „csodagyerek“ lett (sikerét Helsinkiben is megismételte J és győzelme feletti örömében életében először megborotválkozott. Londonban kezdte olimpiai pályafutását Emil Zátopek is; megnyerte a 10 000 m-et (29:59,6) és a drámai küzdelmet hozó 5000 méteren csak egy méterrel szorult a győztes belga Reiff mögé. Akárcsak 1908-ban, drámai pillanatokban bővelkedett a nagyon nehéz terepen lebonyolított maratoni futás befutója. A belga Gailly rogyadozó térdekkel elsőnek ért a stadionba, de a célig ketten is megelőzték. Londonban megszületett az első néger olimpiai bajnoknő: Alice Coachmann (amerikai) 168 centiméterrel nyerte a magasugrást. Szinte hihetetlen szenzációval végződött a női súlylökés és diszkoszvetés. Egy francia zongoraművésznőt!!!) lett első a két dobószámban. Képzeljék csak el, micsoda ujjal lehettek a művésznőnek ... Ki ne emlékezne — q fiatalabbak közül is — minden idők legjobb kajakozójára, a svéd G. Fredrikssonra. 29 évesen nyerte Londonban első aranyérmét és 1960-ban, Rómában a hatodikat! Ha már a „minden idők“-nél tartunk: az amatőr ökölvívás legnagyobb alakja, Papp László is az angol fővárosban kezdte tüneményes olimpiai sikersorozatát, hogy aztán Helsinkiben és Mel- bournebar újra a dobogó legmagasabb fokára álljon. Ilyesmire nincs példa az ökölvívás történetében! Az „•acélember" nyilatkozata A magyar Takács Károly esete is példa nélkül áll a világ sporttörténetében. Azt mondták róla, hogy nem világklasszis, hanem egyenesen mondabeli hős. Válogatott céllövő volt már, amikor 1936-ban a gyutacs elvitte a jobb kezét (előzőleg VB-t nyert), aztán egy fél év alatt megtanult bal kézzel lőni. £s nem is akárhogyan! Két esztendővel később újra világbajnok lett. Londonban megnyerte az aranyat, aztán kihúzta zsebéből az előre megírt győzelmi nyilatkozatot és átadta az újságíróknak, ő pedig hidegvérrel tisztította tovább fegyverét. Helsinkiben újra megismételte: megint kihúzta zsebéből a nyilatkozatot. Abban azonban már benne volt Kun Szilárd második helye!! Sokan azt írták Takács Károlyról, hogy kőszikla, ilyennek képzelik a sportember ideálját. Takács Károly tavaly hunyt el tragikus körülmények között. Tizenegy érem A 78 csehszlovák sportoló közül a kajak-kenusok szerepeltek a legjobban: három alkalommal lettek elsők (J. Ho- leček, Fr. Čapek és a Brzák— Kudrna kettős). A másik három aranyérmet az ökölvlvő Torma Gyula, E. Zátopek (10 000 m) és a női tornászcsapat szerezte (Honsová, Mišaková, Ružičková, Srncová. Müllerová, Vefmirov- ská, Šilhanová, Kováfová). Ezen kívül még két ezüst- és három bronzérmet nyertek a csehszlovák sportolók. Magyarország mérlege: 10 arany-, 5 ezüst- és 11 bronzérem. Az aranyérmesek: Németh I. (kalapácsvetés). Gyarmati O. (távolugrás), Elek I. (női tőrvívás), Gerevich (kard egyéni) kardcsapat, Bóbis Gy. (birkózás), Papp L. (ökölvívás), Takács K. (gyorspisztoly), Pataky F. (torna), Csík F. (ökölvívás). (T. V.)
