Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-13 / 113. szám, csütörtök
Nevelőeszköz-e a pénz? Emlékszem egy régi iskolai esetre. Még a háború idején, a középiskola első osztályában történt. A tanévkezdés után, a legelső pénzgazdálkodási ellenőrzéskor kizárással fenyegették meg az egyik könnyelmű, de talán csak feledékeny osztálytársamat, mert nem fizette be a tandíjat. Abban az időben ugyanis, a néhány kitüntetett szegény diákon kívül, akik tandíjkedvezményben részesülhettek vagy tandíjmentesek leheltek, bizony a többiek — havonta — különböző összegű tanítási díjat fizettek. Aki akkor tanulni akart, annak úgyszólván mindenért fizetnie kellett: tankönyvekért tanszerekért, a főiskolákon és egyetemeken pedig a vizsgákért is. A kedvezőtlen szociális helyzetű családokból származó gyermekek továbbtanulására valóban csak erősen korlátozott lehetőségek voltak. Ez volt a múlt, mondanák sokan, s esetleg legyintenének. Szerintünk azonban a régi idők ilyen vonatkozású ismerete is szükséges ahhoz, hogy tanítványaink értékelni és becsülni tudják szocialista társadalmunk vívmányait. Nem célunk a pénznek az oktató-nevelő munka anyagi biztosításában betöltött szerepével foglalkozni, mert ez nálunk népgazdasági kérdés. Állam- háztartásunk feladata a pedagógiai munkához szükséges anyagi alap megteremtése és elosztása. Országunkban — köztudottan — egységes állami iskolarendszer van. Az oktatásban és nevelésben — a bölcsődétől az egyetemig — mindenki ingyenesen részesül. Mivel az iskoláskor előtti gyermekek és a tanulóifjúság is az eltartottak kategóriájába tartozik, az állami támogatás mellett javarészt a szülőkre hárulnak a gyermekneveléssel kapcsolatos kiadások. A inai fiatalok közül azonban sokan természetesnek tekintik mindazt a gondoskodást, amelyben a szülők és az iskola, illetőleg az egész társadalom része- siti őket. Akik figyelik a környezetükben levő gyermekek anyagi ellátottságát, költekezéseit, általában megállapíthatják, hogy feleslegesen sok pénz van a fiataloknál. Már az alapiskola alsó osztályaiban is pénz van a gyermekek kezében. A középiskolások között pedig még sokkal több a pénzes diák. Ez nem is lenne baj, mert a jelenség életszínvonalunk emelkedésével magyarázható. Az egészségtelen tünetek okát a tanulóknak juttatott, olykor túlméretezett pénzforrásokban kell keresnünk. Hogyan és honnan jutnak a tanulók leggyakrabban pénzhez? Ha a zsebpénz és általában a diákjövedelem eredetét kutatjuk, akkor csaknem mindig a szülőkhöz jutunk el. Az Idősebb tanulók azonban az otthonról kapott pénzen, a tanulmányi segélyeken kívül brigád és más alkalmi munkák díjazásából is pénzhez juthatnak. El kell ismerni, hogy az így szerzett pénz gyakran nehéz és kitartó munka eredménye. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a diákok munkája sokszor fontos társadalmi szükségletet elégít ki, akkor a szabad idejükben dologra vállalkozó fiatalok megérdemlik mind a bért, mind pedig a dicséretet! Csak nagy vonalakban vázoltuk fel a tanulóifjúság „va- gyonforrásait“, hiszen a pénzszerzésnek más lehetőségei is vannak. Vizsgáljuk meg azonban a fiatalokhoz kerülő pénz útját, s annak pozitív és gyakran jelentkező negatív nevelőhatását is. Sok fiatal a családjában, közösségében mutatkozó anyagi eszközök hiányát nemcsak látja, hanem segíteni akar vagy tehetségéhez mérten segít is áthidalásukban. A helyzetét tárgyilagosan felmérni tudó tanuló szüleit azzal is segítheti, hogy takarékoskodik, vagy még inkább úgy, hogy zsebpénzéről, sőt személyi tárgyainak az előteremtéséről is részben maga gondoskodik. Lehetőség erre van, hiszen az esetleges ösztöndíj vagy diák kereset lényegesen nagyobb, mint a fiatalok zsebpánzszükséglete. A család anyagi helyzetének reális Felmérése, költségvetésének elfogadása és tehermentesítése megmutathatja a tanulóifjúságnak azokat a realitásokat és arányokat is, amelyeket az egyes családoknak az egész társadalomhoz hasonlóan meg kell tartaniuk. Nem kevés szülő azonban a helytelenül értelmezett szere tetre hivatkozva teletömi a gyermekét pénzzel. Olyan ez az elhibázott bőkezűség, mintha a szülő gyermekének ragaszkodását, vagy engedelmességet, széretetét is pénzzel szeretné megvásárolni. Az így elkényeztetett fiatal nemcsak a szülei pénzének forrását, a munkát nem fogja tudni igazán becsülni, hanem pazarlóvá is válik. Nyilván kevesen gondolnak arra, hogy a bőség alapja és következménye lehet a gyermek későbbi elégedetlenségének, kö- vetelődzéseinek és élősködésé- nek is. Viszonylag sokszor tapasztalható ez a már munka- viszonyban levő fiataloknál is. Sok helyen szokássá vált, hogy a szülőkkel közös háztartásban élő fiatalok keresetéből semmit sem igényelnek a szülők. Számtalan esetben a szülők és gyermekeik között emiatt tragédiába torkolló viszályok, gyűlölködések törnek ki. Az iskoláskorú gyermekek szülei közül jó néhányan a figyelmeztetéseket nem fogadják kellő felelősséggel. Sokan azt tartják és vallják, hogy „ha már nekem nem volt gyerekkoromban soha pénzem, legyen leg alább az én gyerekemnek“. Ezzel a hangzatos kijelentéssel a szülő valójában gyermekének és önmagának is rosszat tesz. Adjanak a szülők a gyermeküknek pénzt, ha azzal olyan célt követnek, amely a fiatalok művelődését, fizikai fejlődését, egészségvédelmét, vagy nemes szórakozását szolgálja. A jó niunkáért jutalomképpen adott pénznek megvan a maga ösztönzőereje és a kellő nevelőhatása is. A bizonyítványért, vagy más rendkívüli munkaeredményekért kapott jutalom megelégedéssel tölti el a megajándékozottat, s nem kisebb elégedettséggel és örömmel magát az ajándékozót is. Az iskoláskorú fiataloknak azonban közvetlenül a kezükbe ajándékba se adjunk nagyobb összegű pénzt. A pénzt helyettesítő ajándékozásnak sok más formáját választhatják a felnőttek. A tanulók közül ugyanis a legtöbben még a serdülőkor végén sem tudnak megfontoltan bánni a pénzzel. Az iskolai táborozásokon, sítanfolyamokon és a különféle kirándulásokon jól megfigyelhető néhány diák felelőtlen pénzkezelése. Nem ritkán éppen azoknál észlelhető szertelen tékozlás, akik — például — az iskolai könyvvásárokon évek óta egy könyvet sem vettek, vagy magára a kirándulásra is csak nehezen, az utolsók között fizettek be. Bizonyára a pedagógusok vagy a kísérő szülők is tapasztalhatták, hogy a diákok közül néhánynak olykor több pénze van, mint a felnőtteknek. Bár az említett problémák nem általánosok, de léteznek, ezért a szülőkkel közösen kell megoldanunk őket. Hogy ez az együttműködés gyümölcsözővé váljék, a kezdeményező lépéseket az iskoláknak kell megtenniük, mert az iskolák feladata a nevelés társadalmi céljainak a megvalósítása. A pénzzel, az anyagi értékekkel való ésszerű bánásmódra azonban már kiskortól kell nevelni a gyermekeket, és ebben a szülők segítsége nélkülözhetetlen. A szülőkkel együtt valamennyien jó érzéssel nézzük az ízlésesen öltözködő, szórakozó, életvidám ifjúságunkat. Fiataljaink életszínvonala, a pénzzel való gazdálkodása azonban alkalmazkodjék a valósághoz, a dolgozó szülők és szocialista társadalmunk lehetőségeihez. Meggyőződéssel értésükre kell adnunk, hogy nem lehet csak fogyasztani, hanem elsősorban produkálni, termelni kell. Ebbe a folyamatba friss erejükkel és tudásukkal majd egyszer nekik is be kell kapcsolódniuk. Or, PÁRKÁNY ANTAL Az érdeklődésnek megfelelően Sokrétű szakköri tevékenység Az osztályon kívüli iskolai tevékenység egyik legnépszerűbb formája a szakkörökben végzett munka és ma már nem is egy gimnáziumban igen értékes és sokrétű szakköri munka folyik, így van ez az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnáziumban is. A szakkörök tevékenységéről Csömör Béla iskolaigazgatótól érdeklődtünk. Válaszából kitűnt, hogy az ipolysági gimnáziumban tucatnyi szakkör működik igen eredményesen. Ennek titka, hogy a diákok valóban a hajlamaiknak, érdeklődésüknek és igényeiknek leginkább megfelelő szakkörben tevékenykednek. Az egyes szakkörök munkájáról, terveiről a szakköröket vezető pedagógusok tájékoztattak. Dicséretre méltó, hogy a szakkörök vezetésébe az iskola szítették. A Télapó-esten mutatkoztak be és nagy sikerrel adták elő a Marika és a medve, A kakas és a róka és Az elhagyott kunyhó című mesejátékokat. Műsorukat a helybeli óvodásoknak is bemutatják. Mészáros Mária két tánckört is vezet: a Búzavirág táncegyüttest és a Szovjetbarát Klub keretében működő Kalinka táncegyüttest. Az egyik táncegyüttes magyar, a másik csak orosz táncokat tanul be és ad elő a rendezvényeken. Az iskola legsikeresebb szakkörei, közé tartozik a Veszolije gyevuski orosz énekkar, amely már számos iskolai és iskolán kívüli rendezvényen lépett fel nagy sikerrel. Vezetőjük Cseri fenő magyar-szlovák szakos tanár; megtudtuk tőle, hogy az együttes kétszóVáltozulos szakköri tevékenység folyik iskoláinkban [Könözsi I. felvétele) igazgatója és igazgatóhelyettese is bekapcsolódik. Csömör Bő la igazgató a Lenin-kör vezetője. E szakkör tagjai Lenin életét és munkásságát tanulmányozzák havonként egyszer a szakköri foglalkozásokon. Leninről szóló könyveket olvas nak és róla készült filmeket tekintenek meg, gyűjtik a Lenin életének egyes mozzanatait bemutató fényképeket és természetesen e sokoldalú tevékenység közben igyekeznek elsajátítani a lenini eszméket. Molnár Zoltán igazgatóhelyettes az ateista-kör vezetője. A kör tagjai megismerkednek a tudományos ateizmus lényegével, a vallás keletkezésének okaival, az egyes vallások reakciós jellegével és fokozatosan elsajátítják a tudományos világnézet, a világ és az élet keletkezéséről szóló tanok alapjait. Mészáros Mária matematikafizika szakos tanárnő három szakkör vezetője. Szeptemberben alakult meg a bábjátszó kör, melynek tagjai Mészáros Mária vezetésével szép sikereket értek el. Nemcsak ügyes játékosoknak bizonyultak, hanem politechnikai képességeik is jók, hiszen a színpadot, a színfalakat, a díszleteket és a bábok egy részét is maguk kélamú orosz és szovjet dalokat tanul. Legutóbb a szovjetbarát szervezet új igazolványainak átadása alkalmából rendezett ünnepségen és az Ipolyszakál- lasi Efsz zárszámadó közgyűlésén léptek fel. Korpás Pál mágyar-szlovák szakos tanár a vezetője az iskola 15-tagú irodalmi körének. E, szakkör célja nem az íróvá, hanem az olvasóvá nevelés a magyar és a világirodalom legjobb műveinek megismerése által. Foglalkozásaikat az ipoiy- sági városi könyvtárban tartják és együttműködésük a könyvtár dolgozóival kitűnő. Igen érdekes és szép terve van a körnek. Nem egy-egy íróval vagy könyvvel foglalkoznak, hanem témakörök szerint ismerkednek a világirodalommal. Idei munkatervükben például többek közt ilyen témakörök szerepelnek: A humor a magyar és a világirodalomban, A második világháború ábrázolása különböző népek irodalmában, A NOSZF és a szovjet irodalom, A néger költészet, A finnugor népek irodalmának jelentős alkotásai, A csehszlovákiai magyar próza és költészet újdonságai stb. A viszonylag kislét- számú szakkör kétségtelenül hasznos tevékenységet fejt ki VONZÓ MÓDSZEREKKEL A PIONÍRTAN,ÁCS MUNKÁJÁRÓL A CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozottan rámutatott arra, hogy az ifjú nemzedék kommunista nevelése szorosan ösz- szefügg társadalmunk politikai és gazdasági céljaival, leszögezte, hogy iskoláink legfontosabb feladata a szocialista ember arculatának formálása, pozitív vonásainak kialakítása. Olyan embereket kell nevelnünk, akik képesek minden erejüket latba vetni szocialista hazánk felvirágzása érdekében, hisz boldogulásunk attól függ, hogyan dolgoznak, élnek és gondolkoznak polgáraink. Szocialista iskolánk pedagógusai tudatában vannak annak, hogy az oktatás mellett milyen jelentősége van a nevelésnek is. Tapasztalataink mutatják, hogy a tanítási órákon folyó oktatónevelő munkán kívül a kommunista nevelésben nagy szerepet tölt be a pionírszervezet is, mely jelentős mértékben hozzájárul a közösségi élet kialakításához. A losonci járási pionírtanács ■ közelmúltban megtartott elnökségi ülésén értékelte a járásban működő pionírcsapatok munkáját. Tevékenységük ebben az iskolai évben főleg a nemzeteink forradalmi hagyományainak és szocialista hazánk jelenének megismerésére, valamint a szocialista államok pionírszervezeteinek, mindenekelőtt a lenini pionírszervezet tagjaival való őszinte baráti kapcsolatok elmélyítésére irányul. Megállapította, hogy a CSKP XV. kongresszusának tiszteletére vállalt és teljesített kötelezettségek elsősorban a csapatvezetők és rajvezetők lelki- ismeretes és odaadó munkáját dicsérik. Pozitívumként könyvelhető el, hogy a pionírtevékenység módszerei és formái, melyek alapvetően eltérnek a tanítási formáktól és módszerektől, az utóbbi időben érdekessé, vonzóvá váltak a gyerekek számára. A pionírvezetők újabb és változatosabb munka- módszerekkel a gyerekeknek alkalmat nyújtanak arra, hogy aktívan bekapcsolódhassanak a szervezet tevékenységébe. Kerülik azonban az ösztönösséget és esetlegességet, a műértő olvasóvá nevelés terén. Az irodalom népszerűsítése az egyik feladata a József Attila Irodalmi Színpadnak is, amely Vas Ottó magyar-orosz szakos tanár vezetésével dolgozik. Az együttes a közelmúltban új műsorral mutatkozott be: egy ösz- szeállítással a szovjet szerelmi líra gyöngyszemeiből, Jevtusenko, Vagin, Gorbovszkij, Kapu- tikjan, Botvinnyik és Csiladze műveiből, Adjátok a vézna csodát címmel és egy másik ösz- szeállítással József Attila műveiből Dolgozni csak pontosan, szépen ... címmel. Az összeállítás egyes részeit bemutatták azon az esztrádműsoron is, melyet az iskola összes művészeti szakköre a párt XV. kongresz- szusa tiszteletére rendezett. Az irodalmi színpad ezenkívül benevezett a Jókai-napokra is. Pálinkás Tibor biológia-testnevelés szakos tanár az iskola új énekkarának a vezetője. A 30 tagú énekkar csupán lányokból áll. Magyar népdalokat és népfeldolgozásokat tanulnak és énekelnek. Az űrkutatás korában élő embernek ismernie kell a világűr eddig feltárt titkait — mondja igen szellemesen Lánczos Tamás fizika tanár, a csillagászati szakkör vezetője. A kör tagjai egy régi katonai látcső segítségével ismerkednek a csillagos ég titkaival, de készítenek maguk is egy új csillagászati látcsövet, hogy munkájuk még eredményesebbé váljék. Igen sok támogatást kapnak «1 lévai és az ógyallai csillag- vizsgáló intézettől. Hetenként kétszer egész délután edzés folyik a gimnázium tornatermében, Varga László tornatanár vezetésével. A sportszakkör tagjai között atléták, röplabdázók, kosárlabdázók, labdarúgók és tornászok vannak. A sportszakkör tagjai gumiasztal-gyakorlatokat, jazz- gimnasztikát és talajtornát mutattak be a közös esztrádműsoron. Varga László büszke a sportkör keretében működő honvédelmi körre is, melynek tagjai már több alkalommal jó helyezést értek el a járási és kerületi honvédelmi versenyeken. Dióssy Gyula tanár az iskola sakkozóinak szakkörét vezeti igen eredményesen. Az edző jó munkájának is köszönhető, hogy a szakkör egyik tagja, Dióssy Károly járási sakkbajnok lett. A fentiekben röviden vázoltuk azt a sokrétű tevékenységet, melyet az ipolysági gimnázium szakkörei kifejtenek. A szakkörök munkájába bekapcsolódom a pedagógusok döntő többsége. S éppen a szakkörök eredményes és lelkes munkájának köszönhető, hogy az ipolysági gimnáziumban soha nem okoz gondot egy ünnepi műsor, rendezvény összeállítása. SÁGI TÓTH TIBOR A szocialista hazafiságra nevelésben a járás pionírcsapatai sajátos formákat alkalmaznak. A pionírok örömmel vesznek részt a kirándulásokon, melyek a szülőföld megismerését szolgálják. Jól ismerik vörös Füleket, Budinát, Obručát, Utekáčot, a forradalmi múlt, az antifasiszta harc, a Szlovák Nemzeti Felkelés színhelyeit. Közkedveltek az idősebb kommunistákkal, a munkásharcok részvevőivel rendezett beszélgetések, összejövetelek. A járási pionírszervezet hasznos segítőtársra talált az egyes üzemekben és gyárakban működő szocialista munkabrigádok tagjaiban, például az utekáči üveggyár, a losonci Túróci Gépgyár fiatal munkásaiban, az üzemek pártszervezeteinek és szakszervezeteinek vezetőségében, a SZISZ tagjaiban és a szülőkben. A CSKP XV. kongresszusán kitűzött nevelési feladatok teljesítése érdekében a pionírszervezetben a jövőben is szükség lesz az új, érdekes és vonzó módszerek alkalmazására és a lelkes iskolabarátok segítségére. VIRÁG BARNÄNÉ
