Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-01 / 103. szám, szombat

Baleset nélkül

dolgoznak

LÁTOGATÓBAN A HOSTIVAftl RUGÖGYÄRBAM

örömüket. A közeli alapiskola felett vállalt védnökség keretében a tanulók politechnikai neveléséhez segédeszközökkel, kirándulásaikhoz pedig minden évben 6000 koronával járul hozzá a szakszervezet. Időnként még az üzem autóbuszát is kölcsönadja a gyermekeknek, akik cserébe szavalattal, énekkel vesznek részt a Rugógyár kulturális rendezvényein.

Megelőzik a baleseteket

A dolgozókról való gondoskodás is kielégítő az üzemben. Mindenki dicséri a kellemes környezetet, a szociális berendezéseket, bár a gépeket tekintve az üzem ma már nem tartozik a legkorszerűbbek közé. A régi gépeket fokozatosan újabb, tökéletesebb, nagyobb teljesítményű és természetesen biztonságosabb gépekkel igyekeznek helyettesíteni. Ezzel is magyarázható, hogy évek óta nem fordult elő nálunk komolyabb baleset és a múlt évben a könnyű balesetek száma sem volt több húsznál — utal Miroslav Novák többnyire a dolgozók elővigyázatlanságára visszavezethető karcolásokra, vagy a magas cipősarok okozta bokaficamokra. — Több mint 12 esztendeje dolgozom az üzemben, de halálos balesetre vagy foglalkozási betegségre nem volt példa. A könnyű lefolyású balesetek miatt elmulasztott munkanapok száma a múlt évben alig tett ki 350 napot.

A termelés szempontjából azonban ez is nagy kárt jelent, ha meggondoljuk, hogy a tervet minden körülmények között teljesíteniük kell. Ezért oly fontos a balesetek megelő zése.

A szakszervezetnek tehát fokozottabb figyelmet kell szentelnie a munkavédelemnek. Intézkedései elsősorban a géphibák azonnali eltávolítására és a géppark korszerűsítésére irányulnak. Ennek a munka racionalizálásának köszönhető, hogy például a rugók csiszolása már nem kézzel történik. Nem is lenne okuk panaszra, ha a dolgozók munka közben jobban óvnák egészségüket. A hanyagság és az elővigyázatlanság megelőzése ugyanis meglehetősen nagy probléma. Az egyetlen orvosság a dolgozók fegyelmezetlensége ellen a gyakori figyelmeztetés és a rendszeresen folyó munkavédelmi, valamint tűzvédelmi oktatás.

A védőeszközök használata kötelező

Más lapra tartozik azonban

— és arra a szakszervezet különösen nagy gondot fordít —, hogy használják-e a dolgozók az előírt védőeszközöket, amelyek azonban nem mindig hi* bátlanok. Köztudomású, hogy például a védőkesztyűk minősége, és kivitelezése többnyire

— az országszerte emelt panaszok ellenére — sem felel meg a követelményeknek. A kesztyű használata azonban mégií ugyanúgy kötelező, mint a vé* dőszemüvegé a rugók csiszolásakor. Még a túlzott zajtól védő fülbetét alkalmazását iá rendszeresen ellenőrizzük — mondja Miroslav Novák.

A szakszervezet a vállalattal kötött kollektív szerződés értelmében a környezetvédelemmel kapcsolatos követelményeket sem hanyagolja el. Az új szűrőberendezés két és félszer nagyobb teljesítményű lesz a réginél.

— Tisztában vagyunk azzal, hogy évről évre igényesebb feladatainkat a fárasztó kétkezi munka kiküszöbölésével, új technológiai folyamatok bevezetésével, a gépek célszerűbb széthelyezésével és az üzemen belüli szállítás korszerűsítésével teljesíthetjük csak — mondja Jan Turek. Rövidesen tehát olyan változásoknak lesz tanúja a Rugógyár, amelyeknek o- voltából a munkaerőhiány ellenére is biztosítható a termelékenység lényeges növekedése.

E kettős cél megvalósításán fáradozik az üzemi bizottság. Nem kételkedünk abban, hogy igyekezete eredménves lesz.

KARDOS MÁRTA

Távol a főváros zajától, Hos- tiva'rnak, Prága egyik külvárosának abban a részében járok, ahol a szórványosan beépített telkek, egymástól távol eső üzemek között nem könnyű eligazodni az idegennek. Meg sem találnám a Rugógyárat, ha az egyik „bennszülött“ nem kísérne el a bejáratig. Innen is csak az üzemi őr segítségével érek célba. Biztos léptekkel vezet végig a tágas udvaron és a csarnokokon, miközben az utunkba eső kisebb-nagyobb ládák tartalmára hívja fel figyelmemet.

Í — \ legtöbb gép, készülék, szersrám eszköz vagy tárgy

I

' rugók ns’ktil nem teljesítené küldetésit — utal a rugók több i ezer faj Iájára. A legfinomabbak ] a hajszálvékony acélból készültek, például óraalkatrészként szolgálnak: Az ennél valamivel erősebbek a patentceruza tartozékai, a vastagabbaknak pedig többek között az elektrotechnikában látják hasznukat. A leg- vaskosabb rugók különböző fajtái — ezekből van itt a legtöbb — a mozdonyok, vagonok, a személy- és teherautók, valamint más gépek nélkülözhetetlen kellékei. Csak a Skoda személygépkocsik üzemeltetéséhez 36 különböző típusú rugóra van szükség.

Gazdasági sikerek

Ennek a betekintésnek köszönhettem tehát, hogy a gyár szakszervezeti bizottságának irodahelyiségében Jan Turek kai, az üzemi bizottság elnökével, Josef Stanélckal, a munkavédelmi bizottság elnökével és Miroslav Novák munkavédelmi előadóval folytatott beszélgetésemkor, mindjárt a tárgyra térve, időszerű kérdésekre terelhettem a szót.

— Valamennyiünkben mély benyomást keltett Husák elvtársnak a CSKP XV. kongresz- szusán elhangzott beszámolója. Megnyugvással vettük tudomásul, hogy a párt és az ország irányítása jó kezekben van — mondja Jan Turek. — A kongresszusi tanácskozások, mint mindenütt, nálunk is a fogyatékosságok kiküszöbölésére irányuló élénk vitát váltottak ki. Kétségtelen ugyanis, hogy a párt politikájának céltudatos valóra váltásával még szebb, gondtalanabb jövőt biztosíthatunk magunknak és gyermekeinknek.

— Ezt a törekvésünket tükrözi, hogy a CSKP XV. kongresz- szusának tiszteletére vállalt kötelezettségeinket — annak ellenére, hogy a terv által előírt 1100 dolgozó helyett két műszakban alig 600 munkaerővel dolgozunk — maradéktalanul teljesítettük — veszi át a szót Josef Stanék. Elmondja, hogy az 1976. évi termelési tervet a felajánlott 300 000 korona helyett április 3-ig majdnem 400 ezer Koronával, a munkatermelékenység tervét pedig 1,7 százalékkal teljesítették túl. Ugyanakkor az önköltséget e rövid idő alatt 0,2 helyett 0,3 százalékkal sikerült csökkenteniük. Az idei évre előirányzott 600 000 koronát kitevő r.yersanyagmegtakarítási tervet március végéig 50 százalékra teljesítették. A dolgozók öntu- datosságát és rendkívüli lelkesedését bizonyítja az is, hogy a társadalmi munka keretében ledolgozott brigádokon kívül az április 3-i műszakban kb. 250 ezer korona értékű árut gyártottak. s hogy míg a legtöbben teljesen lemondtak munkabérükről, mások annak 30—50 százalékát a szociális és kulturális alapra adományozták.

Ennek az alapnak a gyarapítását és a munkaerőmegtakarítást tartotta szem előtt Jan Turek is, amikor felajánlotta, hogy a szakszervezeti elnök tisztségét a műszaki ellenőrző osztály vezetőjeként fogja betölteni. Az így megtakarított összeget is a politikai nevelőmunkával, valamint a dolgozók és gyermekeik üdülésével kapcsolatos költségek fedezésére szánják.

A szakszervezet különösen a gyermekek egészségére fordít nagy gondot, akiknek Igen lót tesz a nyaralás az üzem pionírtáborában, évközben pedig a vasárnapi kirándulásokban lelik

\ szerző felvétele]

Hiába kerestem a munkahelyén Tóth Dobó Lajost, a csernői rakodóállomás dolgozóját. Éppen szabadnapos volt. így Leleszen a Hegy utcai családi ház udvarán találkoztam vele. Az udvaron, a szőlőlugas körül szorgoskodott. Amikor kezet fogtunk, akkor tudta^n meg, hogy regi ismerősök vagyunk. Gyermekkori közös élményeink után azonban útjaink elváltak. A kamasz- és a felnőttkor emlékeiről, későbbi életsoráről beszélgettünk.

— Kitanultam az asztalosmesterséget, és a felszabadulás után is a szakmában dolgoztam egy ideig. Aztán bevonultam katonának. A leszerelés után Csernőbe mentem dolgozni. Kézi erővel raktuk át a szovjet búzát, annak idr '^ji a gépesítés még jóformán nem is létezett itt. Később a „magas rampára“ mentem dolgozni. A vasércátrakás nehéz kenyér, abban az időben ez volt a legveszélyesebb jiunkahely. Igaz, a fizetés jó volt. Most már minden munkahelyen könnyebb dolgozni. Ott is, ahol 1960 óta az eredeti szakmámhoz 1 ;zel álló munkát vegzek.

Beszélgetésünk további részében az is kiderült, hogy tulajdonképpen mit is csinál Tóth elvtárs, az asztalos, mint „A közlekedés példás dolgozója“ címet is viselő vasutas. Olyan munkahelyen dolgozik, ahol a fedett vasúti kocsikat készítik elő az ömlesztett áru: termény, só, műtrágya stb. szállítására. És Tóth Dobó elvtárs kapta azt a feladatot, hogy a beérkezett vagonok közül kiválogassa a megfelelőket, megjelölje, me

lyik milyen áru szállítására alkalmas. Ha ki.il, kisepri a kocsikat, eltávolítja belőlük a hulladékot. Az itt dolgozó munka- közösség javítja ki a meghibásodott kocsik deszkázott részeit és előkészíti őket arra, hogy az ömlesztett árukat minimális veszteséggel szállítsák rendeltetési helyükre. Tehát felelősségteljes munka ez.

És hogy miért éppen Tóth Dobó Lajost bízták meg ezen a munkahelyen a legfontosabb

feladatokkal? Erre a esernyői rakodóállomás személyzeti osztályának vezetője, Ténai elvtárstól már korábban megkaptam a választ. Elmondta, hogy. Tóth Dobó elvtárs becsületes, fegyelmezett dolgozó és szókimondó kommunista, aki valóban jól végzi feladatát a munkahelyén és a pártbizottságban is. Nem válogat a munkában. Joggal megérdemelte, hogy a kerület legjobb dolgozói között az ő fényképe és ne.e is a košicei Fő utcán elhelyezett dicsőségtáblára kerüljön.

— Üjabb nagy megtiszteltetés ez számomra és annak bizonyítéka — hangsúlyozta a házigazda —, hogy a mi társadalmunk megbecsüli a 161 végzett munkát. Szeretem a munkámat. Látom a jövőt benne, azért dolgozom úgy, hogy munkámmal meg legyenek elégedve A szoba asztalán, melynél ülünk, az Oj Sző egyik kongJózsika beszámol nevelőapjának

resszusi száma szétnyitva fekszik a házigazda előtt. — Tegnap este fejeztem be a XV. pártkongresszuson jóváhagyott dokumentumok olvasását — jegyezte meg Tóth Dobó elvtárs. — Én csak egyszerű munkás- jember vagyok, de az újságot „élőiről“ szeretem olvasni, a

politika érdekel. Annyira, hogy talán el se tudnék aludni — bármilyen fáradt vagyok —

mielőtt a napisajtót el nem olvasom.

Arra a kérdésre, hogy milyen következtetéseket vont le a CSKP XV. kongresszusának tanácskozásából, summázva így válaszolt:

— Régebben sokat kellett dolgozni, ezt már megtanultuk, de ma már jól is kell dolgozni, minőségi munkára kell törekedni. Ez a fejlődés követelménye.

Az utóbbi mondat már a napfényes udvaron hangzott el. Ott folytattuk a lócára telepedve a beszélgetést. Témakört is változtattunk, a családra terelődött a szó. Az asszony, a gyerekek felől érdeklődtem.

— Vasutas nálunk a család minden felnőtt tagja — közölte mosolyogva Tóth elvtárs. — A feleségem, Marika szintén esernyőben dolgozik. A vagonokra ragasztgatja az irányító cédulákat. A 27 éves Feri fiunk már nős. Bratislavában dolgozik mint vasúti gépjavító. Lajos fiam 5 évvel fiatalabb, ő eredetileg vízvezeték-szerelő szakmát tanult, és most Špiš- ká Nová Vesben dolgozik a vasútnál. És a 19 éves Gábor fiunk automechanikus, szintén a esernyői rakodóállomáson dolgozik.

A kiskapu nyitása zavarta meg beszélgetésünket. Egy aktatáskás fiúcska lépett be rajta. „Csókolom papa!“ — köszöntötte a házigazdát.

— Szervusz, kisfiam, gyere csak ide, mutatkozz be a bácsinak — szólt Tóth Dobó Lajos, és mosolyogva megsimogatta a fiúcska gondozott haját, aki félénken hozzám lépett s fejét hajtva megszólalt: „Holub József vagyok“. Barátságosan kezet fogtunk, miközben azon gondolkodtam, hogy a más nevet viselő kisfiú miért szólíthatta papának Dobó Lajost.

— Mi újság az iskolában? — kérdezte a házigazda atyai gondossággal.

Józsika röviden beszámolt. Dolgozatot írtak, történelemből egye9t kapott. A nevelőapa — már gondoltam, hogy az — belelapozott az ellenőrző könyvecskébe. Ezt a pillanatot lencsevégre vettem, megörökítettem.

— No jól van fiam, menj, mossál kezet és ebédelj. Olyat főztem, amit szeretsz.

Elfogődottan szemléltem mindazt, ami körülöttem tör tént. Tóth elvtárs elmondta, hogy a kisfiú árva gyermek. Három évvel ezelőtt, Józsika szüleinek elhalálozása után vállalták a 11 éves fiúcska felnevelését. A házigazda nemes- lelkűségére, emberségére utalnak azok a szavak is, amelyeket búcsúzásunk előtt mondott.

— Józsika ugyanolyan kedves gyermekünk, mint a többi, akiket a feleségem hozott a világra. Szeretnénk belőle is olyan becsületes embert nevelni, akinek öröme telik a munkában, az alkotásban.

KULIK GELLERT

A Slovenská Lupča-i Biotika nemzeti vállalat dolgozói a CSKP

XIV. kongresszusa határozatainak megvalósításakor elért kiváló eredményekért immár harmadszor nyerték el a vörös zászlót, amelyet a CSSZSZK- kormánya és a Szakszervezetek Központi Tanácsa adományoz. A Biotika gyógyszeripari vállalat Munkaérdemrenddel kitüntetett dolgozóinak április 27-én, ünnepi nagygyűlésen adta át a zászlót Emil M at e j í č e k, az SZSZK egészségügyi minisztere. A zászlót Henrich Hofbauer mérnök, a Biotika igazgatófa vette át.

(Telefoto: T. Babjak — CSTK)