Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-07 / 108. szám, péntek

NEM ELÉG CSAK HIRDETNI Ivan Skála a mai cseh költészetben azok közé tar­tozik, akik művészetükkel, magatartásukkal a szocialis­ta művészet térhódításáért [áradoznak. Azok közé tar­tozik, akiket a hibák és át­meneti nehézségek tántorí­tottak el a szocialista köl­tészetért vívott küzdelem tői. 1922-ben Brandýs nad La bem-ben született. Alig tét te le az érettségi vizsgát n prágai Kereskedelmi Akadé mián, amikor a náci meg szállók őt is kényszermim kára küldik. A felszabadulás után a Politikai és Társa dalomtudományi Főiskolán tanul, s közben, 1046-tól a Rudé právo kulturális róva tát is szerkeszti. 1959—196-1 között az írószövetség első titkári posztját tölti be. Je lenleg a Československý spi­sovateľ kiadó igazgatója. Költői pályafutását, közéleti munkásságát több magas el­ismerés, kitüntetés fémjelzi. Megkapta a Kiváló munká­ért kitüntetést, a Klement Gottwald állami díjat, s 1973-ban az Érdemes Művész címet. Első kötetével, a Tüzcsi- liolóval 1946-ban jelentke­zett. A háborús években írt verseit adta közzé. A ké­sőbbiek során megjelent kö­teteiben már teljesen az új társadalom alapjainak lera­kásán fáradozó ember hősi­ességét énekli meg. Tudato­san derűlátó, közérthető ver­seket írt, amelyek tartal­mukkal és összefüggéseik­kel kiléptek a költői intimi­tás légköréből. Költői fejlő­dése egyértelműen az elkö­telezett politikai költészet felé irányult. Számára ide­gen az élettől elvont „tisz­ta költészet“. — <4 művé­szetben az élettől, a világtól való elfordulás, még akkor is, ha ezt az úgynevezett tiszta művészet követői programként is hirdetik, a valóságban naiv ábránd ... S az meg magától értetődő, hogy a tartalmatlan, mon­danivaló nélküli művészet, amelynek nem célja emberi közösségekhez szólni, s nem hajlandó kifejezésre juttat­ni óz emberek érzéseit és vágyait — nem számolhat nagyobb érdeklődésre — vallja Ivan Skála egyik nyi­latkozatában. Ivan Skála költészetével céltudatosan törekszik meg­győződésének kiteljesítésé­re. Szerinte a költő felada­ta u történelem országút iái­nak úiKeres/iüZwviea^ii uuin, hogy szilárd politikai meg­győződésének szellemében legyen elegendő ereje szólni a mához. Versesköteteiből korunk gazdag költői képe tárul az olvasó olé. Ahánv vers, annyi mély élmény, annyi művészien kifejezett hangulat... Távoli orszá­gok, városok légköre kerül hozzánk emberközelbe, sajá­tos költői tolmácsolásban. Ivan Skála költészetében, költői magatartásában min­dig jelen van a kommunista publicista szemlélete. Költői világa kitárul a világ népei­nek osztályharca előtt; az elnyomás ellen, a szabadsá­gért küzdők oldalán harcol. Verseiben erőteljesen ki- domborodik a szeretet és gyűlölet, a béke és a hábo­rú, a remény és a remény­telenség, a világosság és a sötétség ellenpólusa. Ezek az ellentétpárok Skála köl­tészetében, a jelenkor poli­tikai valóságába ágyazva, a szerző és kortársai életévei összefonódva jelentkeznek. Költészete a múlt és a jelen keresztmetszete, az egyéni sorsokkal foglalkozó versei­ben is emberi közösségek sorsa, érzése jut kifejezés­re. Ha belelapozunk Kőtörőfű című verseskötetébe (ebben a kötetben jelentek meg a költő legkiforrottabb versei ], minden versből új emberek, tájak, szinte az egész világ kerül hozzánk szinte érzé­kelhető közelségbe. Versei­ből egyértelműen kisugárzik a meggyőződés: a költő és a költő nemzedéke saját élettapasztalatából megértet­te, hogy kevés az emberiessé­get csupán hirdetni, megva­lósításáért meg is kell küz­deni. Ez a bölcs céltudatos­sággal párosuló pozitív alap­állás teszi Ivan Skála költé­szetét emberi melegséggel telítődött művészetté. Ivan Skála legutóbbi ver­seskötete, az Otravaló, ta­valy jelent meg, s a felsza­badulás 30. évfordulója tisz­teletére meghirdetett irodal­mi pályázaton a díjnyertes művek közé tartozott. Ez a verseskötet a ma ötvenhá­rom éves költő kiforrottsá­gának értékes művészi do­kumentuma. A kor nagy kérdéseivel összefonódó köl­tői életrajz ez a kötet, s a szerző vallomása szerint az utolsó tíz év élményeiből merít. Ez a kötet is tükrözi Ivan Skála felelősségérzetét népe. s az egész emberiség sorsáért. Elragadó frissesség­gel. megannyi költői tehet­séggel megörökített pilla­natként tárulnak az olvasó elé a költő gyermekkori és háborús élményei, lelkivilá­gának finom rezdülései. Az idei Május 1-ének előestéjén ezért a kötetért részesült — immár másodszor — a Kle­ment Gr'ttwn’d :í')ami díj­ba n. Ivan Skála költészete ér­tékes alkotóelem a csehszlo­vákiai szocialista irodalom­ban. Igazolása, az elkötele­zett szocialista művészet összefüggéseiről, hagyomá­nyairól és a jelenéről alko­tott marxista szemlélet he­lyességének. SOMOGYI MÁTYÁS A DUNDO MAROJE zenés változatban BEMUTATÓ A BRATISLAVAI ÜJ SZÍNPADOD A bratislavai Űj Színpad ze­nei együttese évek óta céltuda­tosan törekszik arra, hogy a szocialista országokban bemu­tatott új musicalokat mielőbb megismertesse a hazai közön­séggel is. Ez a felfedező értékű munka, amely nemcsak a ten­geren túl keres színvonalas ze­nés darabokat, már megérlelte első gyümölcseit. Az elmúlt év­adokban több új, jó muslcalnak tapsolhattunk, melyek közül most a Piros karavánt említjük meg. Ez a magyar musical mél­tán aratott nagy szakmai és közönségsikert Bratislavában is. Az említett dramaturgiai munka folytatásaként most az egyik ismert jugoszláv rene­szánsz kori színmű zenés vál­tozata került színre. ' Marin Drzics dubrovniki drámaíró mű vét 1551-ben mutatták be elő­ször, s minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy népszerűségé­ből évszázadokon át semmit sem vesztett. Az elmúlt évti­zedekben számos világhírű szín­műből készült musical. Most Djelo Juszics zeneszerző készí­tette el a Dundo Maroje zenés változatát. Elöljáróban már el­mondhatjuk. hogy a 38 éves dubrovniki zeneszerző próbál­kozását siker koronázta. Külö­nösen a musical zenéjének dal­lamgazdagsága, temperamentu­ma és számos friss ötlete ra­gad magával. Juszics zenéje bő­ven merít a jugoszláviai és más déli népek folklórjából, szerencsésen ötvözi a rene- •szánsz kori és a mai zenei ele­meket. Számos szerzeménye annyira fülbemászó, hogy szin­te az első hallásra megtanuljuk melódiáját. Zenéjének egyetlen szépséghibája, hogy a második részben az ötletek már szegé­nyesebbek. s így nem érik el az első rész színvonalát. E szépséghiba ellenére juszics ze­néjéről csak az elismerés hang­ján írhatunk. Az Űj Színpad előadásának közreműködői nehéz feladat előtt álltak. Különösen Bedrich Kramosil rendezőre vonatkozik ez a megállapítás. Tudvalevő ugyanis, hogy nem könnyű olyan színművet újrarendezni, amelyet már mindenki nagyon jól ismer. Kramosil sikerrel bir­kózott meg ezzel a nem köny- nyű feladattal. Sok találó, szel lemes rendezői ötlettel kellő ritmusú, pergő előadást hozott létre. Maximálisan kihasználta a színpad nyújtotta teret, kü­lönösen a viszonylag nagy tö­megeket mozgató jeleneteknél. A reneszánsz kori színmű könnyedséget, jó értelembe vett lazaságot kíván a szereplőktől. A rendezői koncepció is ezt kö­vetelte meg valamennyiüktől.. Sajnos, ennek az igénynek nem minden közreműködő felelt meg. Több esetben nehézkessé­get, fölösleges pátoszt, túlzott gesztikulálást, fölösleges „rá­játszást“ tapasztaltunk, s ez olykor rontotta a hatást. Az egyetlen hibátlan színészi teljesítményt Ivo Heller nyúj­totta, aki a könnyelmű, pénz­szóró, élvhajhászó Mára sze­repében természetes, könnyed játékával tűnt ki. Kisebb hibák­tól eltekintve ugyancsak dicsér­hetjük Miskovics László játékát is. Ö a reneszánsz kori vígjá­tékokból ismert figurát, a ra­vasz, agyafúrt és a cselekményt bonyolító Pometet keltette élet­re. A többi szereplő közül Mag­da Schweighoferová játékára fi gyelliink fel. A neves színész­nő ismét bebizonyította, hogy különösen színészi eszközeiben még mindig tud újat, érdekeset nyújtani. A többi színész tel­jesítménye nem haladta meg az átlagosat, a megszokottat. Peter Boria koreográfus mun­kájáról szintén az elismerés hangján írhatunk. A következő előadásokban remélhetően az egyes koreográfiái betétek, ba­lettek és táncok frissebbek, ele­venebbek lesznek. Az előadás pozitívumai közé tartozik Bo­hus Slezák zenei betanítása is. Ezúttal a temperamentumos, sodró ritmusú zenét is kellően tolmácsolta. Oto Buján díszle­tei és Soŕía Vaníöková jelmezei ugyancsak hozzájárultak az előadás sikeréhez. A Dundo Maroje musical vál­tozatban is nagy sikert aratott és minden bizonnyal hosszú hó­napokon át telt házakat vonz majd. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy az Új Színpad dra­maturgiai munkája eredményes, s az utóbbi időben bemutatott, zenés játékok tartalmas, szín­vonalas szórakozást nyújtanak. ALFRÉD GABAUER A LEGIFJABBAK ÖRÖMÉRE A gyermek színjátszók és bábcsoportok fesztiválja előtt A jövő héten rendezik meg Dunaszerdahelyen a csehszlo­vákiai magyar gyermek színjátszók és bábcsoportok országos fesztiválját. Az érdekesnek ígérkező rendezvény részleteiről Petőcz Csillától, a Népművelési Intézet nemzetiségi- osztályá­nak szakelőadójától kértünk tájékoztatót. • Ilyen formában első ízben kerül sor a gyermek színját­szók és bábcsoportok fesztivál­jára. Mi indokolja a szerkezeti változást? — Elöljáróban örömmel szá molok be arról, hogy az utóbbi időben sokat fejlődött a cseh­szlovákiai magyar gyermekszín­játszás. Különösen a dunaszer­dahelyi és a komáromi járás­ban alakultak újabb bábcsopor­tok és gyermekszínjátszó kö­rök. Fejlődésük kívánja meg, hogy színvonalas fórumot biz­tosítsunk számukra. Az előző évben a |ókai-napokon léptek föl, ez azonban nem volt a leg­szerencsésebb, mert zsúfolttá tette a komáromi seregszemle műsorát. Intézetünk több éven át igyekezett önálló ifjúsági rendezvényt szervezni, s ez most a Dunaszerd’ahelyi Jnb és a Vnb, valamint a Járási Nép­művelési Központ segítségével sikerült. Minden feltétel bizto­sítottnak látszik ahhoz, hogy Dunaszerdahely évről évre a gyermekszínjátszók fóruma is legyen. Ez a rendezvény remél­hetőleg ösztönzőleg hat majd a közép-szlovákiai és különösen a keleti pedagógusokra és nép­művelőkre is, mert ott nem­csak a gyermekszínjátszás sza­kaszán, hanem általában az amatőr művészeti mozgalomban is sok a probléma. A trebišovi járásból például sem Dunaszer- dahelyre, sem pedig a [ókai- ■ napokra egyetlen csoport sem jutott el és ez bizony elgondol­koztató. 9 Milyen lesz a rendezvény műsora? — A fesztivál május 13-án; délután kezdődik, amikor a du­naszerdahelyi és a vágsellyei gyermekszínjátszók lépnek föl. Másnap a dunamocsi, az ógyal- lai, az eperjesi és a dunaszer­dahelyi bábcsoport mutatkozik be, majd késő délután a zsérei és a kürti színjátszókat lát­hatjuk. Pénteken két kassai, va­lamint a tornai és a dunaszer­dahelyi bábosok műsorát tekint­hetjük meg, majd a füleki és a tornai gyermekek kövelkez- nek. Ezután a tonkházai gyer­mek irodalmi színpad lép föl vendégként, mivel több i'yen csoport nem nevezett a feszti­válra. Este kerül sor az ünne­pélyes eredményhirdetésre. • Az említett műsorokon Jci- vül még mit láthatunk a három nap során? — A dunaszerdahelyi állami szervek és kulturális intézmé­nyek támogatásával szeretnénk elérni, hogy az egész város a gyermekfesztivál légkörében éljen. Több meglepetést készí­tünk elő. Az egyes előadások után például az ifjú nézők le­rajzolhatják az élményeiket, s a legsikeresebb alkotást megju­talmazzuk. Ha az időjárás meg­engedi, az utcán is sor kerül olyan vetélkedőkre, amelyek a gyermek ügyességét, szépérzé­két fejlesztik. A pedagógusok számára szakmai megbeszélést szerveztünk. Ugyancsak érdek­lődéssel tekintünk a győri báb­színjátszók vendégszereplése elé is. Minden jel arra vall, hogy a gyermek színjátszók és bábcsoportok országos fesztivál­ja érdekes és tartalmas lesz.-y-í A múlt előremutató zenéje Magyar művészek vendégszereplése Lehel György, az est buda­pesti karmester vendége Ivan Rezáč orgonára, vonóskarra és ütősökre írt versenyművével nyitotta meg műsorát. Az igé­nyes orgonaszólót az ismert kiváló cseh orgonaművész, dr. jirí Reinberger tolmácsolta mű­vészi érzékenységgel. Ŕezáč új müve annál is nagyobb igénye­ket támaszt az előadó elé, mert a kompozíció hangvétele az or­gona eredeti hangzás- és han­gulatvilágától eléggé idegen. A „hangszerek királya“, az orgo­na más síkon mozog és mások a kifejezési sajátosságai. Ez fokozottan vonatkozik a két té­teles kompozíció második téte­lére, különös módon mégis ez a rész tartalmaz érdekesebb és kialakultabb elgondolást. Az est nagy élményét Händel Acis és Galathea című művének előadása nyújtotta. Händel nagyszabású, mélyen emberi muzsikája a ma emberét is ma­gával ragadja. A Händel-mu- zsikából csodálatos tisztaság árad, amely a hallgatót a hu­mánum érzésével hatja át. Élet­igenlő. amellett előremutató zene, Händel a századokon át is közvetlenül szól hozzánk. A mű tartalmát egy antik monda képezi. Galathea. a szép nimfa Acist, az ifjú pásztort szereti. Visszautasítja Poliphe- mus szerelmét és a barbár óriás féltékenységében, vér­szomjas bosszújában megöli Aciszt. Galathea Erosz és a természet életadó örök erőinek szimbólumaként ezüstpatakká varázsolja halott szerelmesét. Lehel György teljes bizton­sággal „beszélte“ Händel kris­tálytiszta zenei „nyelvezetét“. Kibontakoztatta a Händel-pnsz- torál megkapó líráját és drámai feszültségé^. Világos felépítése megéreztette, hogy Händel mű­ve mozgásban és sokrétűség­ben él. A kitűnő magyar kar­mester egyszerű eszközökkel nagy hatást ért el. A Szlovák Filharmonikus Énekkar ismét bebizonyította nagyszerű kvalitásait. Külön említést érdemel az Acist sira­tó kórustétel ellehelt pianói- nak megindító szépsége. A vokális triót éneklő buda­pesti énekművészek zavartalan műélvezetet nyújtottak. Ritka öröm egy ilyen kiegyensúlyo­zott, összehangolt énekes hár­mast hallani. Kiváló hangi adottságaik és nagyon szép énekesi teljesítményük mellett őszinte . beleérző készséggel, stílusosan „alakították“ is sze­repüket. Csengery Adrienne (szopránj gyöngéd, nőies báj­jal, Fülöp Attila (tenor) fér­fias, meleg érzéssel és Gáti István (bariton) a tomboló, romboló szörnyeteg figurájára szabott sötét szenvedéllyel. A hallgatóság nagy érdeklő­déssel követte a hündeli alko­tás értékes előadását. HAVAS MÁRTA Ünnepi énekkari hangverseny A CSEMADOK Központi Bi­zottsága a Szlovák Filharmónia hangversenytermében holnap 19,30 órai kezdettel ünnepi énekkari hangversenyt rendez a CSKP megalakulásának 55. évfordulója tiszteletére. A hang­versenyen a somorjai, a zsérei, a diószegi, a dunaszerdahelyi és a galántai énekkar, valamint a Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkara szere­pel Jegyeket a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságán, valamint a galántai, dunaszerdahelyi, ko­máromi és nyitrai járási bi­zottságán lehet még beszerez­új szó 1976. V. 7. Portré lvan Skáláról

Next

/
Oldalképek
Tartalom