Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-01 / 103. szám, szombat
PÉLDAMUTATÓ MUNKÁVAL SZOCIÁLIS Immár hagyomány, hogy május elsejének, a munka ünnepének előestéjén társadalmi elismerésként magas állami és egyéb kitüntetésekben részesülnek azok a dolgozók, művészek, közéleti tényezők, akik erejüknek, tudásuknak a legjavát adták, akik munkájukkal lényegesen hozzájárultak szocialista hazánk építéséhez. Tisztelet és megbecsülés alkotó munkájuknak. lé embensmerő, kitűnő szakmunkás Alkotásai megszépítik a hét Szurelők. „Vándorló“ munkások, de jó értelemben azok. Ma itt, holnap már másutt találhatók. Aki ennek a szakmának szentelte az életét, az talán az egész országban otthon van, igazán pedig csak a nyugdíjba vonulás után pihenhet meg. Szerelőkkel minden építkezésen találkozhatunk, s a jó szerelőknek, szerelőiizemnek a híre még az országhatáron túlra is eljut. így van ez Ján Capko szerelőmunkás esetében is, aki a košicei Keletszlovákiai Gépgyár alkalmazottja. Jelenleg a bratislavai Slovnaft vállalat oxigéntermelő-részlegé- nek szerelésén dolgozik brigádjával, ahol már a napokban befejezik a rájuk bízott tartályok szerelését Ján Capko Ján Capko nevét, annak ellenére, hogy itt is csak „vendég- munkás“, a vállalatban jól ismerik. Munkája körültekintést, jó szervezőképességet, és természetesen alapos szaktudást követel. Mindenütt ott van, ahol az emberei dolgoznak, ezért elég nehéz őt megtalálni. Amikor ez sikerült, megkértük, hogy elevenítse fel számunkra életének néhány jelentősebb állomását. — Kelet-Szlovákia egyik kis községéből, Príkraból származom. Hatan voltunk testvérek, akik közül én a kovácsmesterséget sajátítottam el. Az ötvenes évek elején kerültem a košicei Kelet-szlovákiai Gépgyárba. Éppen most lesz 25 éve — mondja, s egy pillanatra elgondolkozik, majd folytatja. — Rövidesen a szerelő- csoportba kerültem, s itt úgy érzem, magamra találtam. Érdekel ez a munka, az, hogy mindig újabb és eddig számomra ismeretlen szerkezeteket kell összeállítani. Nagyon sokszor előfordult, hogy csak a saját tapasztalatunknak és „merészségünknek“ köszönhetjük egy-egy bonyolult szerelési munka sikeres elvégzését. 1952 májusában üzemünk Magyarországon vállalta el néhány épülő gyár szerelését. így jutottam el egy nagyobb szerelő- csoporttal én is Magyarországra, ahol összesen hét és fél évet töltöttem. Almásfüzitő, Mosonmagyaróvár, Ajka, Leninváros — ezek voltak az ottani állomásaink. Munkánkkal elégedettek voltak déli szomszédaink. Ezt az is bizonyítja, hogy hármunkat magas rangú kitüntetésben részesítettek. így lettem én is tulajdonosa a Magyar Népköztársaság Munkaérdemrendjének. Nehezen, de elárulja azt is, hogy birtokosa a csehszlovák Munkaérdemrendnek, ezenkívül több ágazati kitüntetésnek és elismerésnek. Ezután pedig őszinte lelkesedéssel kezdi sorolni azokat a hazai üzemeket, amelyeknek szerelésén ő is ott volt. — A poprádi Vagongyár, a sviti Chemosvit. és több kisebb építkezés után a Kelet-szlovákiai Vasműben töltöttem öt évet, majd három és fél évig a štú- rovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár komplett szerelési munkáinak elvégzésénél voltam, ott voltam a vranovi Bukóza építésén és a šaľai Duslo IV. építési szakasza szerelési munkáinál is. Ez utóbbinál nagyon sokszor bebizonyítottuk, hogy a Kelet-szlovákiai Gépgyár szerelői értik a mesterségüket. A bonyolult tartályok, csőrendszerek hegesztése. összeillesztése nagyon pontos munkát követelt tőlünk. Rajtunk kíviil más szerelőüzem nem merte vállalni ezt a munkát. Nekünk sikerült, sőt korábban végeztünk a többi ott dolgozó szerelővállalatnál. Többet erről nem mond, de mintegy bizonyítékul előveszi az általa vezetett szocialista munkabrigád naplóját is, amelyben példásan sorakoznak a brigád nehéz munkájáról és változatos életéről készített fényképek, bejegyzések. Köztük ott találhatók a Duslo vállalattól kapott elismerő oklevelek fényképmásolatai is. Az ideiglenesen irodahelyiséggé átalakított szerelőkocsiban Ján ČapkovaI rögtönzött beszélgetésünket kint, a szerelőcsoport munkahelyén folytattuk. Riportalanyunk közvetlen munkatársait kértük meg, hogy mondjanak néhány szót vezetőjükről, Ján Cap- koról. Ladislav Oleniő csoportvezető, Ernest Kvasnica, Antonín Šmodrk, Bernát Jenis, Móricz Géza szerelőmunkások, valamennyien a Kelet-szlovákiai Gépgyár alkalmazottai, Ján Capkóról szinte egy emberként, a legnagyobb őszinteséggel csupa jót mondtak. Ízelítőként néhány a felsorolt véleményekből: Ladislav Olenič csoportvezető: „Az ötvenes évektől ismerem őt. Az összes nagy építkezésen együtt voltunk. Ha a munkánk néha el is választott bennünket, mindig kapcsolatban voltunk egymással. Tapasztalt, jó emberismerő, kitűnő szakmunkás, egyszóval kiváló ember, kiváló kommunista. Valamennyien nagyon örültünk és büszkék voltunk, hogy ő is ott lehetett a XV. kongresszuson. Tapasztalatairól, ottani benyomásairól nagyon szívesen beszél. Sok munkája mellett esti tanfolyamon elvégezte a gépipari szakközépiskolát is. Mindenre és mindenkire jut ideje. Példásan vezeti szocialista munkabrigádunk naplóját. Éjszakákon keresztül képes töprengeni egy-egy feladat olcsóbb megoldásán. Részben neki köszönhetjük, hogy vállalásainkat maradéktalanul tudjuk teljesíteni“. Móricz Géza: „Nagy érdeme, hogy ismeri az embereket. Neki nem lehet hazudni. Tudja, hogy ki mire képes. A legjobban — velünk együtt — az egyes fiataloknál mutatkozó hanyagságot, láhaságot ítéli el. A pontos munkát mindenkitől megköveteli. Szeretjük őt, mert jó szervező, s nem riad vissza az újtól, az ismeretlentől sem.“ Szaporodnak a felelevenített közös élmények, amelyeket a nagy építkezéseken szereztek. ’ Széllel, hóval, esővel, meleggel dacoló, kalapáccsal, hegesztőpisztollyal keményen dolgozó emberek közös emlékei. Kicseng belőlük a munka szeretete, az együvé tartozás, a közös megbecsülés öröme, még ha olykor évekig nem is látják egymást. Mindig tudják, ki hol dolgozik, melyik építkezésen kamatoztatja tudását. Ján Capko egy közülük, aki ugyancsak btisz.kén mondhatja családjának, hogy Szlovákia minden jelentős építkezésén ott volt, és valószínű, hogy ott lesz a továbbiakban is. PÁKOZDI GERTRÜD Václav Uobiás cseh zeneszerző mögött gazdag, tartalmas évek sorakoznak. Szimfonikus költemények, kantáták, nagy sikerű mozgalmi dalok, indulók, színházi kísérőzene, filmzene, a spartakiád bemutatóinak zenéje ... és még tovább sorolhatnánk a zene szerző alkotó tehetségének eredményeit. A nemzetközi Békedíjas Václav Dobiáš, akit szocialista társadalmunk a művészeknek adományozható legmagasabb elismeréssel, a Nemzeti művész címmel tüntetett ki, azok közé tartozik, akiknek életműve elválaszthatatlan a felszabadult Csehszlovákia szocialista szellemiségétől. Szerzeményei nemcsak a zenebúvárok számára jelentenek nagy élményt. A zenekedvelő közönség tömegei számára is vonzó, örömet adó alkotások. A Cseh paradicsom néven ismert wszak-csehországi vidéken, a Semily melletti Radcicén született 1909-ben. Akkor még élő hagyományként hatott a híres cseh népi muzsikusok példája. Václav Dobiáš édesapja is egyike volt e tehetséges népi muzsikusoknak. A kis Václav legmélyebbre ható gyermekkori élményei közé tartoznak azok az esték, amikor házukban, édesapja irányításával zenekari próbákat tartottak. Zsenge korában a helyi népi zenekar számára táncszerzeményeket komponál. Jičínben elvégzi a tanítóképzőt, majd Prágába kerül, ahol nagyszerű lehetősége nyílik" zenei műveltségének kibontakoztatására. A cseh zenekultúra jeles személyiségei, Josef Bohuslav Foerster, Vítézslav Novák, Jozef Suk és Alois Hába egyengetik, érlelik művészi fejlődését. A cseh nép nemzeti és társadalmi harcainak döntő szakaszaiban szilárdul meg benne a meggyőződés: az igazi művész nem állhat tétlenül a haladásért, az emberi jogokért vívott küzdelemben. A náci megszállás idején magatartásáért üldöztetésben, sok szenvedésben van része. 1945-ben harmincnyolc éves. Művével teljes odaadással a munkásosztály eszméi és a fiatal népi demokrácia szolgálatába áll. Alkotásaiban a cseh klasszikusok, Smetana, üvo- rák hagyományaira és a cseh népdalművészetre támaszkodik. Lelki alkatához nagyon közelinek érzi Csajkovszkijt. Sosztako- vicsot ... Sztálingrád-ki\nt&iá]ával mesterien juttatja kifejezésre csodálatát a hősi város védelmezői iránt. Egy másik kantátájával (A 368. sz. parancs) nagyszerű zenei emléket állít Prága hősi felszabadítóinak. A szocialista építés útjára lépő cseh és szlovák nép elhatározását az igazságos társaVáclav Dobiáš dalom felépítésére az Építsd a hazát — erősíted a békét című, Halas-versre komponált zeneművel fejezi ki. A Szülőföldről kamaraműveinek csúcspontját jelenti, II. szimfóniájában meggyőzően fejezi ki az új társadalmat építő ember lelkivilágát. Václav Dobiáš tevékenyen kivette és ma is ’ kiveszi részét a szocialista kultúra szervezéséből. Művészi alkotómunkájáért, elkötelezett közéleti tevékenységéért szocialista államunk számos kitíintetésbeň részesítette: három ízben kapta meg az Állami díjat, 1959-ben a Munka Érdemrendet, 1973-ban az Érdemes művész címet stb. A prágai Zeneművészeti Akadémia pedagógusaként több mint negyedszázada vezeti be hallgatóit a zeneelmélet, a zeneszerzéstan titkaiba. Kiváló pedagógus, az ifjúság Szocialista módon élni és dolgozni Sok víz folyt le a Handlovkán azóta, hogy munkatársai így szóltak hozzá: — Štefan, ügyes vagy, jól ismered a bányát és az embereket. Te leszel az elő- munkásunk. így döntöttünk. Ma, húsz év után is gyakran jutnak eszébe ezek a szavak. Arra is emlékszik, hogy nem akart beleegyezni, de társai szóhoz sem engedték jutni. Az igazat megvallva, sohasem jutott eszébe, hogy a tapasztalt, idősebb bányászok is az ő uta- rtásai és tanácsai szerint dolgoznak majd. Ö ugyanis sohasem parancsol. Inkább kér. vagy ja vasol. — Hogyan is másképpen? A bányában nem lehet parancsolni — mondja. Nem is szeretnék olyan emberekkel dolgozni, akiknek parancsolni kell. A bányában mindenkinek tudnia kell, mi a feladata. Elegendő egy mozdulat, egy pillantás. Tökéletes összhang nélkül nem születhetnek jó eredmények. Húsztagú kollektívája pedig már nagyon sok jó eredményt ért el. Ezt tanúsítják a csúcsteljesítményekért kapott oklevelek és kitüntetések. Ilandlovában nem részesítenek akárkit ilyen elismerésben. Ján Šišulák, Martin Linkes, Tibor Ja- ruska, Vojtech Bújna kollektíváját még a legtapasztaltabb bányászok is tisztelik. Tavaly őszszel csehszlovák rekordot értek el a folyosóhajtásban, 31 munkanap alatt 660 méter folyosót hajtottak. Egyesek meg is jegyezték: Öukanék kitűnőek, A legjobbak a köztársaságban. Többre már nem lehetnek képesek. Tévedés. Štefan Čukan kommunista, nem tartozik azok közé, akik pihenni szeretnek a babérokon. Munka közben mindig azon jár az esze, mit lehetne még javítani, hogyan lehetne olcsóbbá és gyorsabbá tenni a fejtést. A becsületes munkát már mint asztalosina* megtanulta, $ Štefan Cukan amikor kitanulta a mesterséget, örült, hogy nem kell a kulákok- nál könyörögnie egy falat kenyérért, vagy elhordott kabátért, cipőért, mint a „humanista“ Masaryk köztársasága alatt. Később a bánya szinte megbabonázta. Már negyed évszázada bányász. A közelmúltban felkereste Solar igazgatóhelyettest, és így szólt hozzá: — Štefan, tudod, hogy a CSKP megalakításának 55. évfordulóját méltóképpen szeretnénk megünnepelni. Azt szerelnénk, hogy a te kollektívád Tibor faruska szocialista munkabrigádjával együtt új rekordot érjen el és 31 nap alatt 800 méter folyosót hajtson ki. Mit szóltok hozzá? Az ötvenöt éves előmunkás mosolyogva válaszolt: — Nem lehetetlen. Először meg kell a kollektívával vitatni, csak aztán adunk végleges választ. Másnap a munka után összehívta a csoportot. Nincs szónoki tehetsége, de mindenki megértette, hogy a nyár elején a IV. fejtési szakaszon új, dollárért vásárolt berendezést akarnak felszerelni. Augusztus elsején indulna meg a próbafejtés. Az így feltárt falból mintegy 140 000 tonna szenet akarnak fejteni. — Fiúk, nekivágunk? — kérdezte munkatársaitól. Gabi Kováč, a helyettese, azonnal válaszolt: — Hallottunk már erről az akcióról, beszéltünk is már róla. Egyetértünk. Azt hiszem, hogy a 800 méternél még többet is elkészíthetnénk. Természetesen mindennek simán kell mennie, a szállításnak, az-anyag- ellátásnak, a karbantartásnak és a többinek is. Bízhatsz bennünk, Štefan. Nem maradunk szégyenben. Štefan Cukan és Tibor Jaruska komplex kollektívája így ma a „négyesen“ az új csehszlovák rekord elérésén fáradozik. Cukan elvtársat a közelmúltban a lakásán kerestük fel. Éppen jegyzetfüzetében lapozgatott, amely sok érdekes észrevételt, gondolatot tartalmaz a CSKP XV. kongresszusáról. Többek között ez a mondat is a jegyzetek között szerepel: Elegendő szenet kell biztosítani a népgazdaság számára úgy, hogy minden szükségletet kielégíthessünk ... Ezek Husák elvtárs szavai, a bányászokhoz intézte őket a kongresz- szusi szónoki emelvényről. A kommunista Stefan Cukan a többi bányász hathatós támogatásával már meg is kezdte ennek a kongresszusi irányvonalnak a megvalósítását. Ö maga azonban nemcsak a munkában mutat példát. Azzal is törődik, hogy a kiváló jelző a többi handlovai kollektívát is megillesse. Tagja az üzemi szakszervezeti bizottság szocialista munkabrigád — tanácsának. Amikor a cím odaítéléséről döntenek, nem elégszik meg csak a tervteljesítésre vonatkozó adatokkal. A vezetőtől megkérdezi, hogyan művelődnek a kollektíva tagjai, milyen a kapcsolatuk a védnökségi iskolával, megtartják-e azt az elvet, hogy szocialista módon élni és dolgozni. Cukan kollektívájának egyik tagja egészségügyi okokból nem dolgozhat a föld alatt. Helyére több bányász is jelentkezik a többi kollektívából. Az előmunkás azonban nem maga választ. A kollektíva dönt. Mindenki tudja, hogy ebbe a csoportba csak olyan bányászokat vesznek fel, akik nemcsak a munkában haladnak az élen. Cukan brigádjának tagjai Szlovákiában elsőként kapták meg az arany jelvényeket. Július Fučík nevét viselik. Vezetőjük így vélekedik: — A Rudé právo volt szerkesztője, a fasizmus elleni harc hőse példát mutat nekünk a munkában és a nevelésben is. Valamennyien tiszteljük becsületes helytállását, a Szovjetunió iránti szeretetét és töretlen hitét, hogy a fasizmus vereséget szenved. Riport az akasztófa tövéből című könyvét mindannyian elolvastuk. Most annak örülünk, hogy személyesen is találkozhatunk Gusta Fuöíko- vá elvtársnővel. A kongresszuson az egyik szünetben megkértem, látogasson el közénk. Megígérte, hogy biztosan eljön Handlovára. Védnökségi iskolánk pionírjainak is elmondtam már, milyen becses vendégünk lesz. Ügy gondolom ugyanis, nem elegendő, ha a kommunista csak a munkahelyén tűnik ki. Többet kell a fiatalokkal foglalkoznunk. A handlovai előmunkás ebben is példát mutat. RÁTÖRI JÁNOS
