Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-29 / 127. szám, szombat
MOZART ÉS PRÁGA Emlékkiállítás a fővárosban Az idei Prágai Tavasz keretében Mozart születésének 220. és halálának 185. évfordulója alkalmából a fönti címmel rendeztek kiállítást a prágai Kle- mentinum ľ Cseh Állami Könyvtár) Tükörtermében, a nagy osztrák zeneszerző életének és életművének Prágához, s a cseh kultúrának az ő szellemiségéhez kötődő vonatkozásait bemutatandó. A kiállítás rendezői: a CSSZK Kulturális Minisztériuma, a Prágai Tavasz nemzetközi zenei fesztivál elnöksége és a Cseh Állami Könyvtár zenei intézete nemcsak azt akarták ez akcióval demonstrálni, hogy Wolfgang Amadeus Mozart léte bizonyos vonatkozásban elválaszthatatlan Prágától, hanem azt a célt is követték, hogy Prága lakossága és a zenei fesztivál vendégei még mélyebben megismerhessék Mozart zenei géniuszát, prágai működésének körülményeit, a cseh kultúrára gyakorolt hatását, szellemének egy nemzet lelkében való továbbélését. A Mozart iránti megbecsülés kifejezője az is, hogy a Prágai Tavasz programbizottsága eg? egész «peraciklust iktatott a műsorba, f A művek: Cosi fan tutte, Figaro házassága, Szök- tetés a szerájból, Varázsfuvola, Don )uan.) A prágai zenei fesztivál megrendezésének első évétől számolt Mozart műveivel, s szinte elképzelhetetlen is nélküle. Sőt, 1956-ban, Mozart születése 200. évfordulójának évében az egész fesztivált életművének szentelték, azonkívül nagyszabású nemzetközi muzikológiai konferenciát rendeztek Mozartról. Tehát a zeneköltőnek nemcsak az emléke él Prágában, hanem műve, egyénisége, szelleme is. „Mindennapi kenyérként“ — ahogyan azt a Cseh Zeneszerzők Szövetségében hallottam. És aktívan hat. De nézzük, hogyan demonstrálja az élő jelenlétet maga a kiállítás. Két részre tagolódik. Az egyik: a csehek éneklik és játsszák Mozart zenéjét, a másik: a szocialista Csehszlovákia nagy gonddal őrzi Mozart emlékét és zenei hagyományait. Az első részről szólva először is megemlítjük, hogy miután a bécsi színházi intrikák szinte lehetetlenné tették Mozart éleiét, a démoni indulatokat felidéző Don Jüant 1887-ben Prágában vitte színre. És ezzel tulajdonló. A Mozart busztája a prágai Bertramka kertben. Tomáš Šei- áan alkotása, 1876. {M. Novotný felvétele) képpen megkezdődik Mozart zenéjének prágai diadalmenete. A kiállítás bemutatja e világ- premier körülményeit és e nagyszabású mű más-más korokban való cseh értelmezésének és színrevitelének történetét. Még az opera 1966-os felújításának színpadkép-makettje is látható itt, melyet fosef Svo- boda nemzeti művész készített. Megismerkedhetünk továbbá Mozart operáinak alakjaival, a legjobb cseh énekesek megjelenítésében. Számos fénykép, plakát, műsorfüzet őriz egy- egy nagy pillanatot olyan művészek játékából, mint például Vladimír Tomiš, aki Otakar ANGOL PLAKÄTKIÁLLlTÁS BRATISLAVÁBAN A Művészet Házában a finn iparművészet tárlatát most az angol plakát bemutatója követi. Itt 1890 és 1970 között született legjelentősebb alkotásokkal ismerkednek a látogatók. A század vége és a XX. század eleje az egyetemes európai stílus, a szecesszió kora. Ez az irányzat tulajdonképpen a szigetországban született, ahol Liberty Stylenek, a szabadság stílusának nevezték, hiszen teljes szakítást jelentett a merev aka- demizmussal. A plakát propagandaeszköz, a falragasz korhoz és időhöz kötött műfaj. De mégsem kérész életű, ha művészi képzelet és tehetség szülöttje. Ezt igazolják az itt sorakozó, zömükben művészeti plakátok. Bár figyelemreméltóak a kereskedelmi-, és az ember egészségére és testi épségére, a városok, tájak sajátosságaira, s tisztaságuk megóvására figyelmeztető lapok is. Ma is megmarad és vonz D. Hardy müve (1893) a Walesi Herceg Színházában előadott Vidámság Leányának erős szín-, és vonalvezetésű, rafinált formakultúrával való képi megjelenítése. Közeli rokona Toulouse-Lautrec hasonló témájú alkotásának. E stílus egyik jellemzője a hangsúlyozott asszi- metria. J. Hasset egy zenés vígjáték főszereplőjét: a Francia leányt finom hullámos vonalakkal, síkszerűen ábrázolta. A. Turbayne a Páva Könyvki- - adó illusztrált regénysorozatára hívja fel a figyelmet. A pazar pompával formált, fent jelzett madár tollazatának színsíkjait hajlékony kontúrok választják el. Kevés eszközzel, annál több női érzékenységgel és költőien fogalmazta M. De- sormes a Tündérmesék című könyvhöz készült plakátját. Irodalmi és tudományos újságot ajánl az olvasóknak az új női ideált megtestesítő, kígyózó testű hölgy. Alakját ornamentummá stilizált növények veszik körül. A múlt századi plakátok festők művei. Palettájuk üde, telt színekben bővelkedett. A huszadik századi mesterek takarékosabban bánnak a színnel. Hammon fekete-szürke elgyötört Vénasszonyai E. Munch tragikus életérzését idézik. Don Quijote rendkívül kifejező alakját is csak néhány barna-fekete vonallal veti papírra a festő. Finom egységű és költői kompozíciójú a virágok közt holtan fekvő Oféliát sirató Hamlet. A Cyrano és a Koldusopera plakátja is figyelemreméltó. Kifejező a Luther King emlékalapra adományokat gyűjtő, jelzésekkel szóló falragasz, mely mélységesen elítéli a faji megkülönböztetést, a bőrük színe miatt üldözött emberek megalázását és kínzását. BÁRKÁNY JENÖNÉ Ostrčil idejében (1930—35) káprázatos életrekeltője volt Taminónak és Belmonténak. És ott sorakoznak a Mozart-zene interpretálói, olyan karmesterek, mint Václav Talich, Otakar Ostrčil, Václav Neumann, Karel Kovaŕovic, Jaroslav Krombholc és olyan hangszervirtuózok, mint Karéi Bidlo, Mozart fagottversenyének nemzetközi hírű előadója, Vlad. Ríha, a klarinét-kvintett világhírű megszól altatója. A kiállított tárgyak között ott láthatók Mozart versenydarabjainak, elsősorban hegedűversenyeinek, hanglemezfelvételei is, kitűnő cseh virtuózok (például Josef Suk és mások) előadásában, és e megörökítések nemzetközi sikereinek dokumentumai. Nem árt, ha megjegyezzük, hogy a Mozart-hanglemezf el vételek díja, a „Wiener Flötenuhr“ hatszor vándorol Prágába. A vonós és fúvós hangszerszólisták, valamint kamaraegyüttesek, szimfonikus és operazenekarok, amelyek szüntelenül életben tartották a csaknem 200 éves hagyományt, méltóak a zeneköltőnek arra a szállóigévé vált kijelentésére, hogy „Az én zenekarom Prágában van“. Mozart másik sokszor ismételt mondata: „Csak prágai barátaim értenek engem“ — a legszebb ajándék és örök lekötelezettség a cseh zene számára. Mozart nemcsak azért tette e megállapítást, hogy zenéjét Prágában gyakran és jól játszották, hanem elsősorban azért, mert a prágaiak lelkesedéssel és rajongva fogadták gondolati közléseit, sajátos eszmeiségét, melynek tartalmát az emberi érzelmek nyíltsága és tisztasága az ember erkölcsi nemessége, az élet természetes szerete- te és azokkal az erőkkel szemben meghirdetett harca jelentette, melyek megalázzák, gúzsba kötik és megsemmisítik az embert. A kiállítás másik része — a Mozart-hagyomány őrzése, az életművéről való gondoskodás. E vonatkozásban ott láthatók a kiállításon a Mozart család levelezésének legértékesebb lapjai, Mozart műveinek különböző évekből származó kiadásai, és a róla írott életrajzok, monográfiák egész sora. (A legjelentősebbek — T. Volek: Mozart és Prága, 1973; Mozart levelekben, 1956; Fr. Némeček: W. A. Mozart egyházi karnagy élete — ez utóbbi a legrégibb Mozart-életrajz cseh fordítása.) Ezenkívül megismerkedhetünk itt az 1956. évi Mozart-konfe- rencia gazdag anyagával is. A mozarti hagyományőrzés aranyalapja a Klementinum birtokában levő Mozarl-emlék- könyv, mely a Don Juan Tyll színházbeli bemutatójának 50. évfordulójakor született meg. (Most készül új, kritikai kiadása.) A prágai kiállítás jól dokumentálja, hogy Mozart nem a rég letűnt idők ezüst csillogá- sú legendája, hanem a cseh zeneértők és zenekedvelők megbecsült, naponta felkeresett kortársa. Csehországban ma többet éneklik és játsszák műveit, mint bármikor ezelőtt. A kiállítás június 6-ig tekinthető meg. KÖVESDI JÁNOS — Tagjaink tízezer órát dolgoztak le az elmúlt évben díjtalanul, vagyis brigádmunkában — hangsúlyozta az egyik tömegszervezet helyi elnöke az évzáró közgyűlésen. — En már nyugdíjas vagyok; csak mint brigádos dolgozom évente néhány napot a szövetkezetben, mert szeretek dolgozni, és a nyugdíjhoz keresek egypár koronát — nyilatkozott János bácsi az újságíróknak. — A munka szervezésének formái közül nálunk a dolgozók munkabrigádokba való szervezése bizonyult legjobbnak: a brigádmunka eredményessége minden eddigi formában végzett munkáét felülmúlta — jelentette ki az egyik üzem igazgatója a szakszervezeti gyűlésen. A brigád, brigádos, munkabrigád, brigádmunka, sőt. a bri- gádozik is gyakran használt szava a csehszlovákiai magyarságnak, sokkal gyakoribb, mint a magyarországiaknak. Nem azért, mintha a magyar nyelvterület más részein kevésbé ismernék ezekat a szavakat, vagy nálunk mások lennének e tekintetben a társadalmi viszonyok, mint pl. Magyarországon. Ott is dolgoznak a fiatalok díjtalanul, sőt az egyes öregek is vállalnak pénzért munkál mégsem halljuk tőlük ilyen esetekben a felsorolt szavakat. A magyarországi sajtóban is csak akkor találkozunk a brigádmunka szóval, ha azzal a munkabrigád, tehát az üzemekben vagy más munkahelyeken megszervezett munkacsoport munkáját nevezik meg. Ezzel szemben nálunk, Csehszlovákiában — mint az első két idézetből kivehető — „brigádmunkát végez az is, aki díjtalanul tesz valamit a közösségnek, sőt az is, aki pénzért dolgozik, de nincs a munkaadó vállalattal rendes munkaviszonyban, és a munkahelyen még csak munkabrigádnak sem tagja. Mivel magyarázható ez az eltérő szóhasználat? Azzal, hogy a szlovákban (és a csehben is) a brigáda szónak több jelentése fejlődött ki, mint a magyar nyelvben a brigád szónak. Ezekkel a szlovákban (és csehben) kialakult jelentésekkel ruházzák fel egyesek a brigád szót is. Ennek alapján a csehszlovákiai magyar számára már maga a brigád is több dolgot jelent, mint a magyarországi számára. Ha valaki azt mondja nálunk, hogy brigádban dolgozik, a hallgató már ezt is legalább háromféleképpen értelmezheti: 1. az illető egy szervezett munkacsoport tagja; 2. díjtalanul dolgozik a közösség javára; 3. nem rendes munkaviszonyban pénzért dolgozik. De mivel sok jelentése alakult ki nálunk a brigád szónak, éppen azért mond nagyon keveset. Csak a helyzet ismeretében, néha a. beszédösszefüggésből, gyakran újabb rákérdezés után válik a hallgató előtt világossá, melyik jelentése érvényesül az adott helyzetben. De más okból is kifogást emelhetünk e külön szóhasználat ellen. A szavak jelentését mindig a szóban forgó nyelvet beszélő nemzeti társadalom alakítja ki. A magyar vagy a magyarban használt szavakét tehát a magyar nemzeti társadalom. S e szavak elfogadott jelentését szótárakba is foglalják. Ha fellapozzuk a Magyar értelmező kéziszótárt, a brigád szónak ezeket a jelentéseit találhatjuk benne: 1. munkabrigád; 2. önkéntes harcosokból, partizánokból álló brigád; 3. dandár. A brigádmunka címszó alatt csak ez az egy jelentés szerepel: munkabrigádban végzett munka. Az említett szavak minden más jelentése tehát idegen a legtöbb magyar számára, esetleg csak a mi kis nemzetiségi társadalmunk tagjai előtt ismert. Két cél is vezet tehát bennünket annak szorgalmazásában, hogy ci brigád* brigádmunka stb. szavakat a magyar nyelvben is elfogadott jelentésekben használjuk. Az első: hogy megakadályozzuk a nyelvi elkülönülést, vagyis ebben az esetben azt, hogy a magyar vagy a magyarba is befogadott idegen szavaknak valamiféle „helyi“ vagy rosszul értelmezett „nemzetiségi“ jelentéseik alakuljanak ki. A másik cél meg az, hogy pontosabbá, egyértelműbbé tegyük mondanivalónkat. Ha a brigád szót, csak ,munkabrigád’, ,önkéntes harcosokból álló egység’ és ,dandár" jelentésében, a brigádmunka szót meg a ,munkabrigádban végzett munka’ jelentésében fogjuk használni, nem lesz félreértés, nem kell újabb meg újabb kérdésekkel tisztázni, ki mikor mit ért ezeken a szavakon. De hogyan nevezzük akkor meg a közösség javára ingyen vagy a munkahelyen pénzért, de nem munkaviszonyban végzett munkát? — kérdezik most bizonyára többen is. Ügy, hogy minden esetben azt a — minden magyar által ismert — szót vagy kifejezést használjuk, amelyik a legjobban, legpontosabban jelöli meg a szóban forgó fogalmat, és semmi, kétséget sem hagy senkiben az értelmét illetően. A közösség javára önként végzett munkának a neve: társadalmi munka. A bevezető idézetben említett szervezet tagjai a tízezer órát tehát társadalmi munkában dolgozták le. A munkahelyen pénzért, de nem munkaviszony keretében végzett munkának — jellege szerint — több neve is lehet: idénymunka, alkalmi munka stb. János bácsi tehát nem mint brigádos, hanem mint idénymunkás vagy alkalmi munkás, más alkalmazott (nem munkás) pedig idénymunkában, alkalmi munkában keres a nyugdíja mellé egy kis pénzt. Joggal beszélhetünk viszont a brigádmunka eredményességéről, ha ezt a munkát munkabrigádokba tömörült dolgozók végzik — akár bérért, akár társadalmi munkában. JAKAB ISTVÁN Az idei tavasz igazán bővelkedik kulturális eseményekben; közművelődésünk dolgozói forró napokat, heteket élnek, hogy minden a legnagyobb rendben legyen, modern korunkhoz méltó színvonalon és körülmények között művelődhessen, szórakozhasson a közönség, erősödjék nemzetiségi amatőr művészeti mozgalmunk. A Fábry-napok és az I. Duna- menti Tavasz után az elmúlt héten, szombaton rendezték meg a Tavaszi szél vizet áraszt országos döntőjét, ma pedig már a Jókai-napók kezdődnek. Az első autóbuszok már megérkeztek Komáromba, és indulnak rövidesen a többiek is, hogy Jókai kedves szülővárosába hozzák tájegységeink tehetséges, alkotó fiataljait, az emberi hang, a szép szó követeit. Akik — olykor-olykor nagy izgalomban, még nagyobb lámpalázban, de őszinte lelkesedéssel — közös asztalra teszik hónapok, évek munkájának eredményeit. Felejthetetlen pillananyét, és természetesen kíváncsiak vagyunk arra is, hogy a versenyzőknek mennyit sikerült levetniük az évről évre ismétlődő hibákból, mennyit sikerült és hogyan hozzátenni az írott A szép sző Itöretei tok, mély élmények, amikor fölhangzik a vastaps és jelzi, hogy nem végeztek rossz munkát, nem dolgoztak hiába, hosz- szú estéken, szabad szombatokon és vasárnap. Nemzetiségi kultúránk erős gyökeret eresztett, népszerű, sajátos hangulatú seregszemléje idén is izgalmasnak, színesnek, változatosnak ígérkezik. Kíváncsian várjuk a mindig kellemes meglepetésekkel szolgáló vers- és prózamondók verseszöveghez. Jó lesz majd ismét találkozni a legkisebbekkel, akik — köszönet a szülőknek és pedagógusoknak — korán megismerkednek és megismertetik gyermeki közösségüket a verseken, meséken keresztül édes anyanyelvűnkkel, a szép magyar beszéd titkaival. A Jókai-napokon az irodalmi színpadok és az amatőr színjátszó együttesek bemutatói vonzzák a legtöbb embert; ezek a bemutatók eredményes véleménycserékre, vitákra adnak lehetőséget — hiszen az előadások nagy területet fognak be, több műfajt egyesítenek. Az irodalmi színpadok szemléje — nemes funkcióin túl — a fiatal nemzedék alkotó fantáziájának, ízlésének, gondolkodásának tükre is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy ez a tükör egyre tisztább, fényesebb. Persze, sok még a folt, a homályos felület. Ezeket eltüntetni: közös feladat. Egyebek között ebből a szempontból is nagyon hasznos lenne, ha többen eljönnének Komáromba, mint az előző esztendőkben. Hogy ne maradjanak magukra sem a versenyzők, sem a bíráló bizottságok, amelyektől idén is a tavalyihoz hasonló tárgyilagos ítéleteket, hozzáértő, felelősséggel értékelő szavakat várunk, (bodnár) ti) sző 1976. V. 29.
