Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-20 / 119. szám, csütörtök
ft SZOCIALISTA EMBER FilMAÜSl A VALLÄS TÁRSADALMI HÁTTERE ® A RÉGI ÉS AZ ÚJ 1976. V. 20. A CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a szocializmus és a kommunizmus építésének feltétele az anyagi alap, a tudomány és a technika fejlesztése, a szocialista viszonyok tökéletesítése, s ugyanakkor a nép szocialista tudatosságának, kultúrájának és a műveltségének növelése is. Ebből adódik, hogy a szocialista társadalom sokoldalú és sikeres fejlődése elválaszthatatlanul kapcsolódik a nép tudatában végbemenő mélyreható átalakulásokhoz, a nép öntudatának növekedéséhez. Pártunk ezért a szocialista ember egyéniségének a marxizmus—leninizmus alapján való formálását a jövőben is az egyik legjelentősebb feladatának tartja. Ez a követelmény nem véletlenszerű. Hiszen a CSKP XIV. kongresz- szusa után társadalmunkban elért eredmények a nép alkotó öntudatos munkájának az eredményei. Teljes mértékben beigazolódott a marxizmus tanítása arról, hogy ha a szocialista öntudatosságot elsajátítják a tömegek, az anyagi erővé alakul át. Arról van szó — hangsúlyozta a CSKP XV. kongresszusa —, hogy a kommunisták és a dolgozók egyre szélesebb rétege rendszeresen sajátítsa el a marxista—leninista tanítást, s azt alkotó módon, következetesen a gyakorlatban is érvényesítse. A szocialista ember nevelése a szocializmus építése konkrét feladatai teljesítéséért vívott mindennapi küzdelemben, az ellenséges ideológia hatásai ellen vívott szüntelen harcban, a burzsoá társadalom csökevé- nyei, a kispolgári erkölcs, a vallás, a társadalmi tudat sajátos formája elleni küzdelemben zajlik le. Az aktív, öntudatos szocialista embernek le kell vetnie a múlt csökevényeit, a sötétséget, amelynek egyik válfaja a vallás is. Az eddig elért pozitív eredmények ellenére, melyeket a nép szocialista tudatának alakításában elértünk, a vallás az egyik legtömegesebb nem szocialista ideológia, a legelterjedtebb nem marxista világnézeti rendszer maradt, amely legális terjesztési lehetőségekkel rendelkezik. Az egyház a nép túlnyomó többségét tartja még a vallási előítéletek és elképzelések fogságában. A marxizmus—leninizmus a vallást szociális és történelmi szempontból is átmeneti jelenségnek tartja. A vallás évszázadokon keresztül összekapcsolódott a szociális elnyomással. Visszatükrözte az ember tehetetlenségét a természet borzalmas és föl nem fogható erőivel szemben. Az osztályszempontból felosztott társadalomban a vallás gyökerei túlnyomórészt kapcsolatban vannak az emberek tehetetlenségével, a társadalmi fejlődés tervszerűtlen folyamataival, a tömegek kizsákmányolásával és óriási nyomorával. A vallás alapvető és döntő jele a földöntúliba vetett hit. A vallás a hit az alázat és a félelem vakon való követésén alapszik. Megbéklyózza az ember alkotó erőit. Korlátozza sokoldalú fejlődését és erkölcsi alapelveivel a másvilágon való boldog életre „jogosít fel.“ A szocialista társadalomban a boldog és örömteljes életre törekszünk, amiről már itt a földön gondoskodunk, nem bízunk semmilyen földöntúli erőkben, hanem saját alkotó munkánkban, amely a haladás anyja, az ember és az egész szocialista társadalom boldogságának alapja. A mindennapi életben meggyőződhetünk arról, hogy a szocialista társadalomban a vallás fékező és konzervatív tényezőként szerepel. A kommunista párt és vezetésével a szocialista állam valamennyi szerve, az iskola, a kultúra, a művészet, a tömegtájékoztatási eszközök és a társadalmi szervezetek oda akarnak hatni, hogy az emberek tudatából kitöröljék a vallási csökevénye- ket, s az embereket a marxizmus—-leninizmus ideológiájának szellemében neveljék. A párt és az egész ideológiai terület törekvése arra irányul, hogy az ember a tudományos világnézetet sajátjának vallja, hogy érthetővé tegye az ember számára a társadalmi fejlődés irányzatait, a kor eseményeit és mélyreható meggyőződés alapján hatékonyan vegyen részt a szocializmus építésének történelmi jelentőségű művében. A vallás a szocialista forradalom győzelmével és a fejlett szocialista társadalom felépítésével fokozatosan veszít pozíciójából, a társadalmi tudatra gyakorolt hatásából. A vallás kihalása azonban nem automatikus folyamat. A nép elmaradott gondolkodásmódjának és elavult érzelmeinek leküzdése hosszadalmas folyamat. Megköveteli a dolgozók körében kifejtett kitartó eszmei-nevelő munkát. A gyakorlati élet bizonyítja, hogy a társadalom anyagi létfeltételeinek megváltozása nem vezet automatikusan a szocialista tudat kialakításához. Kialakításában döntő szerepet játszik a párt politikája, eszmei nevelő munkája. A vallás nagy ellenállóképessége — amint azt az élet mutatja — többek között abban rejlik, hogy hosszú évtizedeken keresztül nemzedékről nemzedékre szilárdan beépült az emberek életmódjába a különböző szokások, hagyományok formájában. Ezek a szokások és hagyományok még mindig a hívők nagy megterhelését jelentik. A hívő csak nehezen tud kiszabadulni ebből a „kényszer- zubbonyból“ a szocialista társadalom valamennyi feladatának megoldására. Az ember felszabadulása, tudatának a vallási előítéletektől való megszabadítása ezért nagyon bonyolult folyamat, amely nagy igényeket támaszt a világnézeti és ateista neveléssel szemben, melynek értelme és küldetése az volt és marad, hogy a hívőket felszabadítja a szellemi elnyomatás alól, a földöntúli erőkbe vetett értelmetlen hit alól. Az a tény, hogy a szocialista állam tiszteletben tartja a hívők vallásosságát, semmiképpen sem csökkenti a tudományos világnézet terjesztésére vonatkozó kötelességünket — amint azt a CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozta. Ki kell emelnünk, hogy a tudományos világnézet céltudatos terjesztése nem a hívő polgárok elleni harc, akik alapjában és túlnyomórészt a szocializmus hívei, hanem az emberek tudatában élő vallási csökevények leküzdésére irányuló küzdelem, mert ezek a csökevények fékezik a nép sokoldalú, gazd agabb, szabadabb és boldogabb életét. Ma az a fontos számunkra hogy a tudományos világnézet a szocialista életmódba ne csupán véletlenszerűen vetítődjék, hanem tudatosan és célszerűen. Hogy például az egyházi-vallási ünnepek és ünnepségek, amelyek mindig a társadalmi élettel kapcsolódtak egybe, és ezért mélyen gyökereznek a nép tudatában, háttérbe szorul janak az új, szocialista tartalmú ünnepek és ünnepségek mögött. Hogy például az egy házi keresztelők, esküvők, bér múlások, temetések hagyomá nyár háttérbe szorítsa a haladó névadó ünnepség, a polgári es küvő, a személyi igazolványok ünnepélyes átadása, a polgári temetés stb. E szocialista polgári hagyományok és szokások félté teleinek kialakításakor nagy feladat hárul a nemzeti bizottságokra, a polgári ügyeket intéző testületekre, az ösz- szes társadalmi szervezetekre, főleg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomra és a Szocialista Ifjúsági Szövetségre. Igen fontos ugyanakkor, hogy a tudományos világnézetre való nevelésnek megnyerjék az egész családot, mert amint azt az élet is bizonyítja, a gyermekek és az ifjúság nevelésében a kétvágányúság igen negatívan és áldatlanul hat a fiatalok állásfoglalásának és jellemének formálására. A korábbi tapasztalatok bizonyítják, azok a szülők, akik vakon ragaszkodnak ahhoz, bogy gyermekeiket vallásosan neveljék — ellentétben a szocialista társadalom szükségleteivel és követelményeivel — nagyon rossz szolgálatot tesznek nekik. Állásfoglalásukat gyakran a gyermek iránti sze- retetükkel indokolják; hogy csak a javát akarják, alázatosságra, erkölcsösségre akarják nevelni stb. Ebből a szempontból sokkal inkább kell eszmeinevelési hatást gyakorolni a szülőkre, mégpedig a szülői értekezleteken keresztül. Célunk az, hogy a szocialista társadalom embere tudatosítsa képességeit, saját erejében és bölcsességében bízzon, tanulja meg felismerni a természet és a társadalom objektívan ható törvényszerűségeit ós azt, hogyan kell azokat saját érdekében és az egész társadalom javára kihasználni. A dolgozók világnézeti nevelésének alapja ma is tevékeny részvételük az építési feladatok teljesítésében. Hiszen az ember a gazdagabb és szebb holnapért vívott harcában nem csupán a környezetét változtatja meg, hanem maga is teljes egészében megváltozik. Dr JÁN MACHYNIAK A nők társadalmi szerepe A párt és egész társadalmunk igyekszik minél jobb feltételeket teremteni ahhoz, hogy egyre több lány és asszony érvényesüljön mind a gazdasági, mind a párt- és társadalmi életben. Az egyik legfontosabb feladat továbbra is a dolgozó nők szakképzettségének növelést', és helyes kihasználása. Annál is inkább, mert a közelmúltban végzett közvéleménykutatások bebizonyították, hogy különféle családi okokból a nők szakképzése lassúbb, mint a férfiaké. Anna Skorepová: Nők a szakszervezetekben cíinű, a Ru~ dé právoban megjelent kommentárjában megállapítja, hogy a CSKP XV. kongresszusa előtti időszakban a nők különösen magas fokú aktivitásról, önfeláldozásról és becsületességről tettek tanúbizonyságot. A CSKP KB kongresszusi beszámolója is hangsúlyozta, hogy a nők rendkívül jelentős szerepet játszanak társadalmunk valameny- nyi területén. A kommentár többek között elmondja, hogy a munkahelyek gazdasági-szociális problémái megoldásának leghatékonyabb fegyvere a hatódik ötéves terv irányelvének a realizálása. A nőkérdés céltudatos megoldásával a szakszervezetek, a Nemzeti Front, és a nemzeti bizottságok együttműködésének új formái születtek. Mindezt tudatosítani kell a képviselő-testületekben történő választások- évében is. A kommentár szerint a nők munka- és életfeltételeit úgy kell megjavítani, hogy a családról való gondoskodáson kívül részt vehessenek a társadalmi és a politikai életben A leszerelés ellenségei NOVÉ SLOVO A szocialista államoknak a leszerelés érdekében kifejtett igyekezete a szocialista rendszer alaptulajdonságából adódik. A békés egymás mellett élés elvéből, amelyet a szocialista államok szorgalmaznak, kitűnik, hogy a nemzetközi kérdéseket katonai eszközök nélkül kívánják megoldani. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa igyekszik minél több nemzetközi leszerelési szerződést kötni. Václav Regner: A NATO és a leszerelés című, a Nové Slovoban megjelent cikkében rámutat arra, hogy a NATO a fegyverkezési hajsza elleni harcban messzemenően ellenséges álláspontot képvisel. A leszerelés kérdése a NATO és a kapitalista országok politikájában hosszú ideig csak a politikai tárgyalások színvonalán mozog. Változást a hatvanas és a hetvenes évek hoztak, amikor a szocializmus javára megváltoztak az erőviszonyok. A Szovjetunió és az USA stratégiai atomegyensúlyának elérése után az atomháború elvesztette a szocializmus és a kapitalizmus közötti osztályellentét megoldása egyetlen eszközének szerepét. Ezen az alapon objektív feltételek születtek a katonai feszültség csökkentésére. Mindezt felismerve és kihasz nálva a szocialista államoknak sikerült néhány fegyverkorlátozási szerződést kötniök a kapitalista országokkal. A NATO egyre jobban elismeri, hogy a leszerelés olyan probléma, amely nagymértékben befolyásolja valamennyi nemzet, állam, és osztály érdekét. A kérdés megoldása kiküszöbölné a háború veszélyét, megteremtené a nemzetek biztonságát és nagymértékben elősegítené a nemzetközi kapcsolatok már megkezdett átépítését. A NATO ebben az általa képviselt körök anyagi érdekeinek és saját létének veszélyeztetését látja. Ezért minden igyekezetével az ilyen irányú fejlődés ellen harcol. Az ismertetett cikk részletesen elemzi azt is, hogy a katonai feszültségenyhülés által kialakított kedvező feltételek eddig nincsenek teljes mértékben kihasználva. A NATO tovább növeli katonai költségeit és új fegyvernemek gyártását szorgalmazza. Propagandánk célja és szerepe A XV. pártkongresszus irányelve megszabja az orvostudománynak, hogy folytassa az egészségügyi program megvalósítását, különösen a rákos megbetegedések elleni harcot. Ebből kiveszik részüket a Brnói Klinikai és Kísérleti Onkológiai Kutatóintézet dolgozói is. Felvételünkön: dr. Archimov Caha és dr. Zdena Kudlic- ková a betegek röntgenfelvételeit tanulmányozza. (Felvétel: ČSTK — V. Korčák) Miroslav Sole: Propagandánk sikerének feltételei című írásában, amely a Tríbunában jelent meg, a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepe elmélyítésének szükségességével. foglalkozik. Kifejti, hogy a kommunista párt vezető szerepének növelésével növekszik a pártszervek és -szervezetek eszmei és politikai tömeg- munkájának jelentősége. A propagandamunka fontosságát a CSKP XV. kongresszusa is hangsúlyozta. A marxista—leninista értelmezés szerint a propaganda rendszeres, céltudatos művelő és nevelő tevékenység, amelynek segítségével a párt közvetlenül vagy közvetve terjeszti a tömegek körében a marxista—leninista eszmét, harcol az ellenséges nézetek ellen, a munkásokkal megismerteti osztályuk politikáját, meggyőzi őket e politika helyességéről. Az így értelmezett propaganda szorosan összefügg az ideológiával. Az ideológia ugyanis tudományos ismereteket nyújt az igazság bizonyításához. Mindez fordítva is érvényes: a propaganda az ideológia terjesztésének egyik fontos eszköze. A marxista—leninista propaganda alapvető kritériuma a pártosság, a tudományosság és az igazság. Az igazság a siker elengedhetetlen feltétele. Ezzel a problémával Lenin is sokat foglalkozott. Megállapította, hogy a munkásságot minden körülmények között informálni kell az életben előforduló nehézségekről és fogyatékosságokról is. Propagandánk megköveteli a propagandista és a hallgatóság egyenrangú kapcsolatát. Feladata: a dolgozók eszmei-politikai ismereteinek bővítése, gazdagítása. Az ismertetett cikk többek között leszögezi: propagandánk célja, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek elfogadják és elsajátítsák a marxista—leninista elmélet alapelveit, hogy cselekedeteiket ezek a normák irányítsák, hogy ismereteikkel részt vegyenek a párt politikájának kidolgozásában és megvalósításában. A szocialista propaganda ésszerű propaganda, amely nagy hatással van az ember tudatára, és érzelmeire. Helyes alkalmazása nagymértékben hozzájárul pártunk vezető szerepének elmélyítéséhez és megszilárdításához. KOVÁCS ILONA
