Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám, csütörtök

MŰVÉSZEK A PÁRTNAK Képzőművészeti kiállítás a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére A szlovákiai képzőművészok nagyszabású kiállítással kö szöntik pártunk közelgő XV. kongresszusát. A bratislavai Kultúra Házában megrendezett tárlat mintegy 500 alkotása ékesszólóan bizonyítja pártunk kultúrpolitikájának helyességét, s azt, hogy képzőművészeink magukévá tét'ék ezeket az el­veket. Alkotó munkájukkal Igyekeznek hozzájárulni társa­dalmunk céljainak megvalósítá­sához, dolgozóink életszemléle­tének, életstílusának megfelelő formálásához. A kiállítás egyik értéke, hogy képzőművészeink a 60-as évek végén tapasztalható zűrzavarok és többnyire öncélú kísérlete­zései után tartalmilag és for­mailag sokrétűen, ugyanakkor azonban a szocialista realiz­mus kritériumainak megfele­lően alkotnak. A kiállítás egyik célja az volt, hogy legalább vázlatos áttekintést nyújtson a CSKP XIV. kongresszusa óta el­telt Időszak képzőművészeti fejlődéséről. A szervezők, élén dr. Andrej Nemlohával elérték céljukat: változatos, műfajilag sokrétű tárlatot szemlélhetünk. Fontos eredménynek számít az is, hogy a kiállításon a szlová­kiai képzőművészek valamennyi nemzedékének képviselőit meg­találhatjuk. Néhány sorban, yagy akár oldalban, nehéz len­ne a csaknem félezer alkotás­ról érdemlegeset írni, éppen ezért most csak a legjellem- . ^bb alkotások méltatására szo­rítkozunk. Ľudovít Krizán, a legidősebb a kiállítók közül. A régi Bra­tislava című grafikai gyűjtemé­nye történelmi hűséggel ábrá­zolja a már lebontott avagy még létező épületeket. Weiner- Král Imre szintén az idősebb nemzedékhez tartozik. Itt kiál­lított alkotásai arról tanúskod­nak, hogy műveiben a szürrea­lista elemeket is sikeresen használta fel a téma megjelení­téséhez. Az 1909-es nemzedék (Bednár, Lörincz, Nemőík, Heč­ko, Šimerová, Želibský) sajátos stílusú alkotásaival szerepel. Lőrincz Gyula új kompozíciói­ban elsősorban az újszerű szín- árnyalatok, megoldások tűnnek fel (A patak mellett). A tárlat látogatói nagy érdeklődéssel szemlélik majd meg Štefan Bednár Vytry 1848 című kom­pozícióját. Július Nemčík költői szépségű festményeiben a téma sokszínűsége ragadja magával a látogatót. Sajátos úton jár Ester Simerová is, aki a kubiz­mus néhány megoldását ugyan­csak felhasználja napjaink té­máinak megfelelő ábrázolásá­hoz. Jožo Hečko a postimpresz- szionista kísérletezések után ma már a realista kifejezésmód felé közeledik. František Kud- láč 1848 február című festmé­nyében Gottwald beszédének történelmi jelentőségét és ha­tását ábrázolja. Ján Zelibskij festményeiben a sötét színhar­móniákkal megfelelő légkört teremt és jól jelzi a tartalmat, különösen a Szlovák ballada, című festményében. Mária Medvecká, Vladimír Vestenický, Martin Tvrdoň, Jo­zef Chovan, alkotásaiban első­sorban az úgynevezett impresz- szív realizmus elemeinek sokré­tű felhasználása érdekes. Külö­nös figyelmet érdemel Josef Šturdik képeinek harmóniája, az egyes elemek közötti egy­ség. Barta Gyula geometrikus formájú festményeiben újszerű­én és szuggesztív erővel ábrá­zolja az ipari központokat. Bo- huš Kul'havy festményeiben el­sősorban a pszichologizáló ele­mek és jelek eredményes fel- használására figyelünk fel. Ka­rol IJrexner, a Szabadság útja című alkotásaiban Buzuluktól a Duklán át ábrázolja felszabadu­lásunk, a szovjet hadsereg har­cainak legfontosabb állomását. Viera Žilinčanová és Spanner Edit festményeiben az érzelmi gazdaság ragad magával. Mű­vészileg hitelesen és sokrétűen fejezi ki a mai nő tartalmas életét. Peter Romaňák a termé­szet csodálója és tehetséges megjelenítője. Festményeiben a színharmóniák tűnnek fel első­sorban. Zmeták Ernő festménye elsősorban színkul túrájával, szerzőjének a színkeverés irán­ti fogékonyságával emelkedik ki. A legifjabb festőnemzedék közül Ladislav Berger festésze­tünkben részben újszerű stílus­jegyével, tiszta színkeverésével, a képfelület egyéni értelmezé­da Rappensbergerová alkotásai pedig monumentalitásukkal emelkednek az átlagos művek fölé. A tárlat látogatói minden bi­zonnyal sok időt töltenek el a szobroknál is. Az idősebb nemzedék közül Rudolf Pribiš és Jozef Kostka kifejező erejű szobrai érdemelnek megkülön­böztetett figyelmet. Tibor Bárt- fuy monumentális Gottwald és Kopernikus szobrában, Ján Ku- lich pedig Lenin, valamint Édes­anyám című művében vall nem­csak az ábrázolt alany emberi kvalitásairól, hanem a hozzájuk fűződő kapcsolatáról is. Ladis­lav Snopek és l.udmila Cveng- rošová sajátos, realista stílus jegyű szobraikkal vettek részt a kiállításon. A középnemzedék közül Pataki Klára művei kel­tik a legnagyobb figyelmet. Az ismert szobrásznő a különböző anyagokon (fa, kő) csak a leg­szükségesebb változásokat hajt­ja végre és így akar maximá­lis expresszív hatást elérni. Ľu­dovít Korkoš a népművészet hagyományaira épít, s ezeket érvényesíti stílusában. A fiatal szobrászok közül Mikulás Pálka és Stefan Prokop nevét kell el­Pillanatkép a kiállításról sével tűnik ki. Milan Chovanec is kitűnő festő és rajzoló. Fi­gurális kompozícióiban az éle­tet, a szerelmet és a,nőt ün­nepli. Ö monumentális festésze­tünk egyik legígéretesebb tehet­sége. Stefan Bobota figurái szimbólikus értelmet kapnak, s ez teszi őket sajátossá. Slavo- mír Brezina expresszív erejű Harc a fasizmus ellen című kreációjában elsősorban a drá­mai légkör megfelelő érzékel­tetésére törekszik. Margita Štr- bíková festményei Is a munkás- mozgalom egy-egy mozzanatát elevenítik fel. Eugénia Lehocká festményeiben a család, és a gyermek életének megannyi ap­ró örömteli részletét jeleníti meg. A kiállítás egyik legszínvo­nalasabb részét képezik a gra­fikák. Közülük is Szabó Gyula dinamikus, sodró erejű ... és mégis élni kell! című grafikai ciklusa emelkedik ki. A szín­vonalas grafikai lapok közül elsősorban Orest Dubay op-art kreációi és Robert Dúbravec a népművészeti elemeket is fel­használó grafikai alkotásai tűn­nek ki. Jozef Báláz, A békéért című ciklusa expresszív megje- nítő erejével hat. Kvéta Fulje- rová grafikái líraiságukkal, Na­sősorban megjegyeznünk. Külö­nösen figyelmet érdemel Miku­láš Pálka Allende elnök halála című formailag is érdekes-szob­ra. A kerámiai alkotások sorából Dagmar Rosulková kreációja, Az alkotás öröme, valamint Éva Trachtová és Pavol Uhlík al­kotása tűnik ki. A kiállítás sa­játos színfoltja és egyik leg­értékesebb darabja Elena Holé- czyová csipkekölteménye és Éva Trizuljaková art-protisa. A mű­vészi fotót ezen a tárlaton csu­pán Bedrich Schreiber felvéte- telei képviselik. Az ismert fo­tóművész a kohászokról készült felvételeiben nemcsak a mun­kafolyamatokat ábrázolja, ha­nem légkört is teremt és jelle­mez is. A felsorolást, az értékelést sokáig lehetne folytatni. Ügy véljük azonban, hogy az eddig említett szerzők és alkotásaik jól érzékeltetik a szlovákiai képzőművészet gazdag jelenét, tematikai és műfaji sokszínűsé­gét. Ez a tárlat is igazolja, hogy képzőművészetünk a 70 es évek elefén helyes útra lépett, és minden feltétele megvan a további töretlen fejlődéshez. JURAJ FUCHS KULTURÁLIS HÍREK □ „1966-ban Orson Welles rendezésében forgattam a Fals­taff című filmet. Orson Welles rendezői munkája annyira meg­kapott, hogy elhatároztam: kö­vetem példáját. A Lumiere cí­mű film rendezésével próbálko­zom, a főszerepet magamra osz­tottam, a többi szerepen Caroli­na Cartier, Lucia Bosé, Keith Carradine osztozik.“ — így nyi­latkozott Jeanna Moreau, az is­mert francia filmszínésznő. □ Egy gyári pszichológusnő­ről szól Ingmar Bergman új filmje, a Szemtől szembe. A fő­szerepet Liv Ulmann játssza. □ Wolfgang Liebeneiner ren­dező filmet forgat a Götz von Berlichingem című Goethe-drá- máből. A címszerepet Gert Frö- be játssza; a partnemője Senta Berger. □ Film készül A piros szeg­fű című Enzo Vittorini-regény- ből. Elsa Martinéin játssza a főszerepet, az asszonyt, aki be­leszeret egy fiatalabb fiúba. A szereposztás érdekessége, hogy ezt az ifjút Miguel Dominguez, Lucia Bosé fia alakítja. □ Rudolph Valentino halálá­nak ötvenedik évfordulójára, 1976-ra tervezik a Valentino ’76 című film bemutatóját. A némafilm legnépszerűbb filmszí­nészét Franco Nero alakítja. □ Georgij Danelija szovjet filmrendező filmre viszi Jaros­lav Hašek világhírű regényét, a Švejket, Švejk, a derék katona élményei címmel. Švejket Jev- genyij Leonov szovjet színész alakítja. A film szovjet—cseh­szlovák koprodukcióban készül. □ Jean-LouJs Trintignant és Jacqueline Bisset játsszák a Frutlero és Lucentini nagy si­kerű „szociológiai“ krimijéből készült film, A vasárnapi nő főszerepeit. A rendező Lulgi Comencini. Trintignant a Vale­rio Zerlini rendezésében készü­lő Tatárpusztában (Buzatti re­gényének filmváltozatában J játssza következő nagy szere­pét Henry Fondával és Lauren­ce Olivierral együtt. □ Agatha Christie Gyilkos­ság az Orient-expresszen című könyvének filmváltozata akko­ra sikert ért el, hogy egy angol filmvállalat elhatározta, filmre viszi az írónő további tíz regé­nyét. A sorozat első filmjének címe: Gonosz tett a nap alatt. A Gyilkosság az Orient-expresz- szen egyébként nemcsak Agat­ha Christle-nek hozott sikert, Ingrid Bergmannak is meghozta a harmadik Oscar-díjat a film­ben nyújtott alakításáért. A TÁRSADALOM ÉS A TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY A felszabadulás óta a társa­dalmunkban végbement szociá­lis és gazdasági átalakulás megnyitotta az utat a társada­lomtudományok sokoldalú fej­lődéséhez, a társadalmi fejlő­dés tudományos megismerésé­hez. Az útkeresés és a marxis­ta módszertan elsajátításának éveiben a társadalomtudomá­nyok területén értékes munkák születtek. Lényeges változás azonban mégiscsak az 1968— 69-es válságos időszak után kö­vetkezett be. A CSKP XIV. kongresszusának határozata egyértelműen hangsúlyozta a társadalomtudományok pártirá- nyíťäsának szükségességét, a tudomány eszmei szerepét, a revizionista és a burzsoá esz­mék elleni harc nélkülözhetet­lenségét. Dr. Jozef Hrozienčik: A törté­nelmi folyamat marxista—leni­nista magyarázatáról van szó című — a Pravdában megjelent — elemző cikkében megállapít­ja, hogy a szocialista társada­lomban a tudományok között különösen jelentős helyet fog­lal el a történelemtudomány. »UPBAVIIA A történelem mint tudomány­ág elképzelhetetlen a társada­lom nélkül éppúgy, mint a tár­sadalom a történelem nélkül. Tanulmányozása hozzásegít a történelmi fejlődés törvénysze­rűségeinek megismeréséhez. Egyedül csak a múlt bonyolult ellentétes mechanizmusai — osztály, gazdasági, szociális, po­litikai és kulturális kapcsola­tainak analízise — alapján ért­hetjük meg helyesen társadal­munk jelenlegi fejlettségi szint­jét. A történelmi fejlődés isme­rete nélkül elképzelhetetlen a fiatal generációnak a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében történő sikeres nevelése. A szocializ­mus és a kommunzimus győzel­mének szükségszerűségéről is akkor győződhetünk meg iga­zán, ha ismerjük az emberiség és a társadalmak fejlődési fo­lyamatát. CSEHSZLOVÁKJA ÉS A KGST A csehszlovák gazdaság po­zitív fejlődése az 1971—75-ös időszakban kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy Csehszlo­vákia eredményesen vegyen részt a KGST integrációs folya­matában. Anton Ružička: Részvételünk a KGST-államok tervkoordiná­ciójában című írásában, amely a Nové slovóban jelent meg, részletesen elemzi, milyen Csehszlovákia és a szocialista államok gazdasági együttműkö­dése. Elmondja, hogy ez az együttműködés jelentősen hoz­zájárul ahhoz, hogy a csehszlo­vák gazdaságot nem érintették jelentősen a nyugati világ gaz­dasági válságának hatásai. A válságjelek főleg a külkereske­delem révén jelentkeztek. A kí­vülről jött negatív hatások azonban nem befolyásolták gaz­daságunk egyenletes fejlődését és a lakosság életszínvonalát. A stabilitás mindenekelőtt a a CSKP helyes politikájának, valamint a szocialista államok, és főleg a Szovjetunió felé irá­nyuló külpolitikai orientációk­nak köszönhető. • A szerző kifejti, hogy a KGST 1976—80-ra szóló terve kidol­gozásakor csehszlovák szem­pontból figyelembe vették a csehszlovák gazdaság széles körű és mélyebb bekapcsolódá­sa feltételeinek kialakítását, a növekvő tüzelőanyag-, nyers­anyag- és élelmiszerigény biz­tosítását, a termelési szakosítás és a feldolgozó ipar kooperá­ciójának kiszélesítését. A nyersanyag- és a tüzelő­anyag-export esetében 12 szá­zalékos emelkedés várható. Ez­zel a növekedéssel Csehszlová­kia saját számára biztosítja a szükséges tüzelő- és nyersanya­gokat. Az áruk csoportjában — mind a kivitelkor, mind a beho­zatalkor — a legnagyobb növe­kedést a gépek és a gépi be­rendezések érik el. Ezzel szem­ben a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek kivitelét és behozatalát csökkentik, mivel a hatodik ötéves terv az élel­m iszer-ellátásban nagyobb mér­tékű önállóságot irányoz elő. A közszükségleti cikkek importja 13 százalékkal emelkedik, a be­hozatal pedig 2 százalékkal csökken. A KGST teljes mértékben fi­gyelembe veszi a csehszlovák népgazdaság fejlődésének vala­mennyi követelményét, együtt­működésünk a KGST országai­val kölcsönösen előnyös. A VERESÉGRE ÍTÉLT TÖREKVÉS Az utóbbi időben a nyugati világban újabb szovjetellenes hullám bontakozott ki. Az uszí­tás élén a burzsoá sajtó, rádió és televízió áll. A Helsinki szel­lemét sértő káros jelenségről Vilém Novy: Az antiszovjetiz- mus a béke ellensége címmel a Tribunában írt cikket. Többek között elmondja, hogy a szov- jetellenesség legfőbb célja az, hogy elterelje a figyelmet a kapitalista világ válságáról. Kö­vetői mindenekelőtt arra törek­szenek, hogy a Szovjetuniót el­térítsék a békeprogramtól, fő­leg a leszerelés irányában tett igyekezetétől. Az ilyen szán­dék azonban hiábavaló. A béke és a békés egymás mellett élés politikája a Szovjetunió részé­ről a szovjet állam megalaku­lása óta törvény. Az antiszovjetizmus történel­mi fejlődése azt bizonyítja, hogy az agresszió akkor növek­szik, amikor az imperialista ér­dekek vereségei és sikertelen­ségei mellett a haladás, a sza­badság, a béke és a szocializ­mus erői győzedelmeskednek, így volt ez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a má­sodik világháború után is. Az antikommunista ideológu­sok hiába igyekeznek bizony­gatni, hogy korunk nehézségei­nek és válságának nem a ka­pitalizmus, az imperializmus és a kizsákmányolás az oka. A ha­ladás erői ismerik a tényeket. A munkásosztály, amely már a nyugati világban is megerősí­tette sorait, tudja, hogy az ural­kodó körök azért szítják az an- tiszovjetizmust, hogy védjék a kapitalizmus- és az imperializ­mus érdekét. Az elemzés végkövetkezteté­seként azt vonja le, hogy a szovjetellenesség, amely ez- idáig minden harcot elvesztett, bizonyos, hogy a jövőben is alulmarad. Elsősorban azért, mert nemcsak a munkásosztály- lyal és a szabadságukért harco­ló nemzetekkel találja magát szemben, hanem az egész em­beriség érdekével is. KOVÁCS ILONA 1976. IV. 1. 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom