Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-13 / 88. szám, kedd

BESZÁMOLD A PART TIVEKENVSEGtRŰL - A TÁRSADALOM FEIIŰDESE A CSKP XIV. KONGRESSZUSA OíA ES A PART TOVÁBBI FELARATAI (folytatás az 5. oldulról) Külkereskedelmünknek tökéletesíte­nie kell üzleti tevékenységéi, rugal­masan kell reagálnia a külföldi pia­cok helyzetének alakulására, a lehető legkedvezőbb feltételeket kell megte­remtenie az export és az import lebo­nyolításához, jobban ki kell használnia az államilag irányított külkereskede­lem előnyeit és ennek érdekében foly­tatni az illetékes vállalatok koncent­rációját. Nem elégedhetünk meg a termelők és a külkereskedelmi válla­latok együttműködésének eddigi szín­vonalával. Az exportfeladatok teljesí­tése, a versenyképesség növelése a világpiacokon és a behozatal csök­kentése a hatodik ötéves tervidőszak­ban az egyes népgazdasági ágazatok és szakágazatok munkája és eredmé nyei értékelésének egyik legfőbb szem­pontja. tilvtársak! Gazdaságunk erejének növelésével és színvonalának emelésével, a tudo­mányos-műszaki haladás ütemének gyorsításával, a nemzetközi munka megosztás elmélyítésével nő a nép­gazdaság sokoldalúsága és összetett­sége, ós vele együtt növekednek a tervszerű irányítás színvonalával szem­beni követelmények is. A XIV. pártkongresszus óla állandó­an figyelmet szenteltünk az irányítás és a tervezés kérdéseinek, állandóan foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel az elnökségben és a Központi Bizottság ülésein, egyre nagyobb követelménye­ket támasztottunk az irányító szervek munkájával szemben minden fokon. Ezen a téren is előbbre léptünk, ami nélkül nem érhettük volna el az ötö­dik ötéves tervidőszak eredményeit, távolról sem elégedhetünk meg min­dennel ezen a téren. A legtöbb hiá­nyosságot, amelyekre bírálóan rámu­tatunk, szubjektív tényezők idézték elő. Az irányító, a tervező és a szer­vező munka gyenge pontjai, a l'egyel- metlenség és a társadalmi érdekek el­hanyagolása a hiányosságok fő for­rása. Már csak azért sem elégedhetünk meg a mostani helyzettel, mert a ha­todik ötéves tervidőszak új feltételei és feladatai sokkal nagyobb követel­ményeket támasztanak az egész gaz­dasági mechanizmus működésének ha­tékonyságával szemben a központi irányító szervektől kezdve az egyes vállalatok és műhelyek munkaszerve­zéséig. A hatodik ötéves tervidőszakban a tervszerű irányítás rendszerének töké­letesítése során megőrizzük és fej­lesztjük mindazt, ami bevált. Egyide­jűleg új elemeket fogunk kipróbálni és bevezetni mindenekelőtt ott, ahol az eddigi eszközök nem segítik elő eléggé gazdaságpolitikánk megvalósí­tását. Ez megköveteli a tervezés mi­nőségének javítását, a gazdasági ösz­tönzők hatékonyságának növeléséi, a termelési-műszaki alap szervezésének tökéletesítését, az irányító és szervező munka javítását és a dolgozók részvé­telének elmélyítését az irányításban.. Az állami és a gazdasági szervektől el­várjuk, hogy egész sor intézkedést dolgozzanak ki, amelyekkel biztosítják az anyagi és pénzügyi forrásoknak, valamint az emberek munkájának íni­néi jobb felhasználását a kongresszus irányelveinek teljesítése érdekében. Ezen a téren is fel fogjuk használni a testvéri szocialista országok, külö­nösen a Szovjetunió tapasztalatait, az SZKP XXV. kongresszusának gazdag ösztönző erejét. A tervezés módszereinek tökéletesí­tése, a tervek megalkotása és lebon­tása, komplex jellege, kiegyensúlyo­zottsága kulcsfontosságú kérdés. Ez elsősorban a népgazdasági ágazatok közötti kapcsolatok javítását, a terve­zésben a mérlegmódszerek lényegesen nagyobb terjedelemben való érvénye­sítését, a tervezés szabvány alapjának javítását, az egyes ágazatok és terüle­tek szempontjainak jobb összehangolá­sát előfeltételezi. A tervmutatók rend­szerének határozottabban érvényesí­tenie kell a társadalmi szükségleteket, jobban kell egyesítenie a vállalatok és a társadalom érdekeit, hatékonyabban kell ösztönöznie a népgazdasági ága­zatok és a szakágazatok konkrét kö­rülményei közepette a hatékonyság nö­velésének és a minőség javításának irányzatait. Ezzel szorosan összefügg a tervezési fegyelem megszilárdítása is. A tervnek az irányítás összes szint­je számára törvénnyé kell válnia. El­kerülhetetlenül fontos, hogy az irányí­tó szervek, a vezető dolgozók teljen felelősséggel biztosítsák a társadalom szükségleteit és hatékonyan használ­ják ki a rájuk bízott eszközöket. Ugyancsak fontos, hogy energikusan küzdjünk a terv különféle spekulációs módszerekkel való „jobb teljesítése“ ellen, a céltalan kooperációt is bele­értve, mert ezek társadalomellenes je­lenségek. Az áll'tmi és a gazdasági szerveknek hatékony intézkedéseket kell elfogadniuk a szállítói-megrende­lői kapcsolatok helyzetének javítása érdekében, amit joggal követeltek a kongresszus előtti vitában. Társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztésében a kulcsfontosságú kér­dések megoldása távlati komplex programok kidolgozását követeli meg. A tervező és a gazdasági szervek előtt az a feladat áll, hogy emeljék a táv­lati tervezés színvonalát, jobban figyel­jék a társadalom fejlődési irányzatait és szükségleteit, reálisan mérjék fel az igények kielégítésének forrásait, sokoldalúbban vizsgálják a társadalmi fejlődés és a társadalmi termelés ha­tékonysága közötti összefüggéseket. Az irányítás javítását összekapcsol­juk a pénzügyi, ár- és béreszközök hatékonyabb kihasználásával. A terv célkitűzéseivel összhangban és a tár­gyi feladatok megoldásával egységben szükséges ezen eszközök szerepének megerősítése a ráfordított munka el­lenőrzéséhez, a költségek csökkenté­séhez és a tartalékok feltárásához. A gazdasági eszközök rendszere töké­letesítésének fontos eszköze érvénye­sítésük hatékonyabb módjainak és for­máinak kísérleti ellenőrzése. Egyide­jűleg szükséges a hozraszcsot szere­pének növelése, a vállalaton belüli irányítás tökéletesítése, a kalkuláció és a normák jobb felhasználása. A vál­lalatoknak és a vezérigazgatóságok­nak egyre nagyobb érdeklődést kell tanúsítaniuk az igényes tervek elfo­gadása és egyre jobb eredmények rendszeres elérése iránt. Előnyös hely­zetben kell lenniük a jól dolgozó vállalatoknak. Ezzel szemben felelős­ségre kell vonni azokat a vállalato­kat, amelyek lemaradnak, alacsony műszaki színvonalú, nem kielégítő minőségű termékeket gyártanak és nem használják ki termelési lehető­ségeiket. A gazdaságosság növelését, a tarta­lékok jobb kihasználását szolgálja a nagykereskedelmi árak módosítása is, amely jövő év január 1-én lép életbe. Az ármódosítás helyes megvalósításá­nak nagy figyelmet kell szentelni a gazdasági irányítás minden szintjén. Fontos feladat a népgazdaság szer­vezési szerkezetének és irányítási mód­szereinek tökéletesítése. A gyakorlat bizonyítja, hogy a nagy vállalatoknál Is egyre nehezebb átfogóan dönteni a népgazdaság megfelelő termékekkel való ellátásáról, a tudományos-műsza­ki és a beruházási politika céltuda­tos érvényesítéséről, valamint a terme­lés célszerű koncentrációjáról és sza­kosításáról. Ezeknek a feladatoknak a biztosítása feltételezi a szakminisz­tériumok és a középső szintű irányító szervek munkája színvonalának eme­lését, hogy az eddiginél is jobban teljesítsenek olyan fontos feladatokat, mint az egyes ágazatok és szakágaza tok koncepciós fejlesztése, az egységes műszaki és beruházási politika kiala kítása és megvalósítása, a népgazda ságnak az illető ágazat termékeivel való ellátása, a külső gazdasági kap­csolatok fejlesztése és a terv teljesíté­sének megszervezése. Az élet kikényszeríti, hogy kifeje­zően előrehaladjunk az irányítás egyes szintjei közötti ésszerű munka- megosztás és az irányító munka in­tegrálása útján. Ez megköveteli, hogy hozzáfogjunk az egyes ágak és ágaza­tok szervezésének és irányításának át­fogó tökéletesítéséhez. Kormányaink és minisztériumaink szerepkörének megerősítése és munkájuk színvonalá­nak javítása mellett a vezérigazgató­ságot kell megtenni az irányítás leg­fontosabb szervévé. Ez olyan folya­mat, amelyet megfontoltan, de határo­zottan és a konkrét feltételek figye­lembevételével kel] végrehajtanunk. Az irányítás színvonalát a vezető dolgozók munkastílusa feltételezi. Több olyan vezetőnk van még, akik csak nyilvántartják a fogyatékosságokat, a határozatokat tudomásul veszik, de félnek attól, hogy döntsenek és konk­rét felelősséget vállaljanak. Ez fölös­leges huzavonákhoz vezet Megköveteljük a vezető dolgozók­tól, hogy legyenek bátrak és kezde- ményezőek, fokozzák munkájuk haté­konyságát, lépjenek fel a bürokratiz­mus és reszortizmus megnyilvánulásai ellen, legyenek minden haladó úttörői, törekedjenek a legjobb tapasztalatok gyakorlati érvényesítésére, ügyeljenek a gazdaságosságra, az állami fegyelem megtartására és a társadalmi érdekek érvényesítésére. Az idei terv és az egész 6. ötéves tervidőszak feladatainak teljesítése nagy. igényeket támaszt az egész párt­tal, mindannyiunkkal szemben. Azzal a meggyőződéssel látunk hozzá a gaz­dasági építés feladataihoz, hogy telje­sítjük őket. Biztonságunk pártunk ké­pességéből, az összegyűjtött erőből és tapasztalatokból, népünk áldozatkész­ségéből, a szocialista közösséghez va­ló tartozásunkból és a Szovjetunióval folytatott testvéri Együttműködésünk­ből ered. Népünk előtt a lét- és szo­ciális biztonság további megszilárdí­tásának, az életszínvonal állandó emelkedésének távlata áll. Meggyőződ désünk, hogy munkásaink, földműve­seink, az értelmiségiek a CSKP veze­tésével mindent megtesznek az igé­nyes program megvalósításáért. Az el­ső negyedévi eredmények tanúsága szerint általában sikeresen teljesítjük az idei népgazdasági terv igényesebb feladatait. Ez a 6. ötéves tervidőszak sikeres kezdetét jelenti. III. A pórt feladatai a szocialista állam fejlesztéseben és szocialista társadalmunk politikai rendszerének tökéletesítése Elvtársak! Államunk gazdasági erejének növe­kedésével és a szocialista termelési vi­szonyok megszilárdításával párhuza­mosan folytatódtak a pozitív változá­sok társadalmunk szociális struktú­rájában. Megszilárdult a munkásosz­tály vezető szerepe és szövetsége a szövetkezeti földművesekkel és az ér­telmiséggel, elmélyült nemzeteink és nemzetiségeink egysége. Tovább fejlő­dött társadalmunk politikai rendsze­re. Kibővültek tevékenységének szfé­rái, ezekben megnyilvánul rendsze­rünk mély demokratizmusa és huma­nizmusa. Fokozódott a dolgozók öntu­data, műveltsége és kulturális színvo­nala. Jelentősen megszilárdult társa­dalmunk szocialista jellege. Az elért fejlődési szint új lehető­ségeket teremt a szocialista rendszer előnyeinek kihasználásához. A fejlett szocialista társadalom további építésé­nek programját bátran ezekre alapoz­hatjuk. A fejlett szocialista társadalmat — építése jelenti az jidott időszak tar­talmát — elsősorban a tudományos­technikai forradalom eredményeinek az új társadalmi viszonyokkal a poli­tikai, szociális-gazdasági, kulturális és eszmei-nevelő kérdések komplex megoldásával való összekapcsolása jel­lemzi, ami lehetővé teszi a nép egyre nagyobb szükségleteinek kielégítését. Ezért, ebben a szakaszban törvény­szerűen fokozódik a marxista—leninis­ta párt szerepe, nagyobb követelménye­ket támasztunk a kommunisták munká­jával és fedettségével, valamint a párt- szervek és -szervezetek azon képessé­gével szemben, hogy érvényesíteni tud­ják a párt vezető szerepét. Növekszik • a szubjektív tényezők, az emberek ak­tivitásának és öntudatának jelentősé­ge. Egyre több függ az összes irányító szerv és intézmény munkájának minő­ségétől, kölcsönösen egybehangolt eljá- rásuktól és attól, hogy hogyan tudato­sítják felelősségüket nemcsak saját fel­adataik teljesítéséért, hanem az egész közösségért, továbbá fegyelmezettsé­güktől, kezdeményezésüktől és alkotó- képességüktől. A nép alkotótevékenysége a szocia­lista társadalom legsajátosabb s egyre felújuló kimeríthetetlen forrását jelen­ti. Feladatunk, hogy fejlesszük a dol­gozók aktivitását a termelési folyamat­ban és az egész társadalmi életben. Elsősorban a munkásosztály — tár­sadalmunk vezető ereje — képviseli az alkotőenergia, ierő és -képességek óriá­si erőforrását. Az újkori történelem azt bizonyítja, hogy a párt állal veze­tett munkásosztály, amely következete­sen Marx, Engels és Lenin tanításából indult ki, döntő szerepet tölt be a tár sadalmi rendszer forradalmi megváltoz­tatásában, a kapitalizmusból a szocia­lizmusba való átmenet időszakában, va­lamint a kommunizmushoz vezető fejlő­désben. Csakis a munkásosztály tudja leküzdeni a forradalmi folyamatban és az új társadalom építésében a nehézsé­geket és akadályokat, csakis a munkás- osztály tudja egyesíteni a dolgozó nép rétegeinek és az osztályok érdekeit, csakis a munkásosztály vezeti a tár­sadalmat a leghaladóbb szociális esz­mék, a kommunizmus eszméinek meg­valósításához. A XIV. pártkongresszus utáni fejlő­dés egyik legjelentősebb eredménye, hogy megszilárdult a munkásosztály, az anyagi értékek gazdájának és fő előállítójának, politikai rendszerünk gerincének helyzete, fokozódott öntuda­ta, emelkedett műszaki és kulturális színvonala. A munkásosztály képezi lakosságunk több mint 60 százalékát. Mint vezető osztály egyre jobban befolyásolja a tár­sadalom életének valamennyi területét. A politikai és munkaaktivitásban olyan tulajdonságokat érvényesít, amelyek fo­kozatosan tipikussá válnak a nép cse> lekedeteit és gondolkodását illetően. Ez elsősorban a munka iránti öntuda­tos és alkotó állásfoglalása, a társadat mi felelősségérzet, a szervezettség, az áldozatkészség, a kollektivitás, a kitar­tás, a nehézségek leküzdésének képes­sége, valamint az új és a haladó iránti érzék. A munkásosztály szocialista társada­lomban betöltött szerepének növekedé­sével párhuzamosan fejlődik a munkás- osztály alkotóereje, új gondolkozást stílust sajátít el, új módon viszonyul az életkörülmények megváltoztatásához, átalakítja önmagát és egyúttal megvál­toztatja az egész társadalom életmód­ját. A jövőben is sokoldalúan ügyelünk a munkásosztály alkotóereje széles kö­rű érvényesítésére, aktivitásának fej­lesztésére. öntudatának fokozására, a politikai és a társadalmi életben való részvételének kibővítésére, ügyelünk arra, hogy a munkásosztály álljon az újító kezdeményezés élén, javuljanak élet- és munkafeltételei. Mindig szem előtt tartjuk a marxizmus—leninizmus- nak azt az alapgondolatát, mely szerint csakis az a politikai párt lehet élcsa­pat, csak az a politikai párt lehet való­ban a forradalmi és a tudományos kom­munizmus pártja, amely elismeri a munkásosztály vezető szerepét a tár­sadalom forradalmi átépítésében. A munkásosztály vezető szerepének elmé­lyülése korszakunk alapvető törvény- szerűsége és Lenin szerint vezető sze­repének, világtörténelmi küldetésének eszméje a marxista elmélet elsőrendű és fő pillére. Erről győz meg bennünket pártunk egész története. A munkásosztály szilárd szövetsége­se a szövetkezeti földművesek osztálya. Új osztályt jelent, amely falvaink for­radalmi megváltozásának folyamatában alakult ki. A mezőgazdasági dolgozók élete egy nemzedék alatt teljesen meg­változott. A vidék régi elmaradottsága már a múlté. A mezőgazdaság szocialista átépíté­se folyamán valódi forradalom ment végbe falvainkon a termelési módban és az életben. A termelés koncentrálásával és szakosításával, a tudományos-műsza­ki haladással, az ipari módszerek és a nagyüzemi technológiák alkalmazásá­val, a szakképzettség növelésével meg­változik a mezőgazdasági munka jel­lege, elmélyül a szövetkezeti földmű­vesek kapcsolata a szocialista társada­lom érdekeivel és szükségleteivel. Már maga az a tény, hogy egyre több me­zőgazdasági dolgozó dolgozik korszerű gépekkel és berendezésekkel, arról ta­núskodik, hogy milyen gyorsan egyen­lítődik a mezőgazdasági és az ipari munka jellege. A korszerű nagyüzemi ter­melésre támaszkodó szocialista szövet­kezeti mezőgazdaság lehetővé tette a műveltség és a szakképzettség gyors növekedését. A mezőgazdaságban ma 1000 dolgozóra 106 közép- és főiskolai végzettséggel rendelkező szakember jut. Azoknak a fiataloknak, akik mostaná­ban kezdtek a mezőgazdaságban dol­gozni, több mint 94 százaléka szakkép­zettséget szerzett. A vidéki fiatalok ma ugyanúgy hozzájutnak a művelődeshez és a kultúrához, mint a városi fiatalok. Pártunk és szocialista államunk nagy gondoskodása, munkásosztályunk fal­vaknak nyújtott segítsége olyan gazda­sági és politikai eredményekhez veze­tett, amelyeknek jogosan örülünk és amelyekre jogosan büszkék vagyunk. Lehetővé teszik, hogy pártunk, állami és társadalmi szerveink és szerveze­teink még nagyobb figyelmet szentel­jenek falvaink további politikai, gazda­sági és kulturális fellendülésének. Fi­gyelmük a XV. pártkongresszus után i,s a munkásosztály és a szövetkezeti pa­rasztság szövetségének további meg­szilárdítására irányul, amely szocialis­ta rendszerünk alapját képezi. (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ szó 1976. IV. 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom