Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-05 / 81. szám, hétfő

Atoli világbajnoki címért A lengyelországi Katowice városában április 8-tól 25-ig rendezik meg á 42. jégkorong­világbajnokságot. E nagy ese­mény iránt mindenfelé nagy érdeklődés nyilvánul meg. A jégkorongsport új fejezetét 1954 óta írjuk, amikor a szov­jet válogatott első alkalommal mutatkozott be a világbajnok­ságon és Stockholmban meg­előzte az egész mezőnyt, meg­szerezte az aranyérmeket. Azóta is tart a szovjet jég- korongozók párját ritkító siker- sorozata, amely 14 világbajnoki címben, öt második és két har­madik helyezésben mutatkozik meg, míg az olimpiai játékokon ez az együttes végzett az első helyen Cortina d’Ampezzóban (1956), Innsbruckban (1964), Grenoble-ban (I960), Sapporó- ban (1972) és ismét Innsbruck­ban (1976). A szovjet jégkorongozók köz­vetlenül Katowice előtt Svéd­országban szerepeltek, s az el­ső mérkőzésen 2:1 arányú ve­reséget szenvedtek, a másodi­kon 2:2 arányú döntetlent ér­tek el. Svédországban a kővet­kező 21 játékos jutott szerep­léshez: Tretyak (CSZKA Moszk­va), Szigyelnyikov (Krilja szov­jetov) — kapusok, Vasziljev, Filipov (Dinamó Moszkva), Gu- szev, Lutcsenko, Cigankov (CSZKA Moszkva), Ljapkin (Szpartak Moszkva), Babinov (Krilja szovjetov) — hátvédek, Mihajlov, Petrov, Harlamov, Alekszandrov, Zsluktov (CSZKA), Salimov, Sadrin,' Ja­kusev (Szpartak Moszkva), Malcev (Dinamó Moszkva), Alekszander és Vlagyimir Goli­kov (Himik Voszkreszenszk), Balderis (Dinamó Riga) — csatárok. A szovjet szakvezetés az em­lített főpróbák során minden számításba jövő játékosának le­hetőséget adott. E pillanatban még nem lehet tudni, hogy eb­ből a 21 tagú keretből melyik játékos marad kŕ, mert a világ- bajnokságra 20 tagú csapattal érkezhetnek az egyes váloga­tottak. A számszerű eredményekből nem lehet messzemenő követ­keztetést levonni. A svédeket egyrészt fűtötte a becsvágy, másrészt az olimpiai torna ki­hagyása után minden erejüket a közelgő világbajnokság fő­próbáira is tartogatták. Várha­tó, hogy formájuk Katowicére éri el csúcspontját, akkor nem­csak a szovjet válogatottnak, de a mi együttesünknek is nagy ellenfelei lesznek. A svédek a hozzánk érkezett jelentések szerint már szinte kiéheztek a jó jégkorongozásra, de kérdés, hogy a nagy kedv és a lendület bírja-e a világbajnoki sorozat végéig. A szovjet válogatottról köz­tudott, hogy mesterien tudj?i formáját fokozni, s a csúcsfor­mát a világbajnokság egész tartama alatt megőrzi. Ezért tartjuk változatlanul a világ- bajnoki cím első számú esélye­sének. Ahhoz nem fér kétség, hogy a katowicei világbajnokság csúcspontjai közé megint a szovjet—csehszlovák, a szovjet —svéd és a csehszlovák—svéd találkozók tartoznak majd. Hazánk együttesének össze­állítása Innsbruckkal összeha­sonlítva néhány helyen váltó zik majd, a szakértők sokat várnak az új emberek szerep­lésétől, bemutatkozásától. Elő­fordulhat, hogy akárcsak a fin­nek elleni első barátságos mér­kőzésen, teljesen fiatalokból álló, úgynevezett mezőnyötös kap szereplési lehetőséget, amelynek vezetője Peter Šťast­ný, a Slovan leggólerősebb fia­tal, tehetséges középcsatára. Csak dicsérni lehet a Gut— Starší edző kettős elhatározá­sát, hogy Holeček tartalékául a kapuban Dzurillát vették szá­mításba, akinek tapasztalata, nyugalma s hosszú ideje tartó kiváló formája a legjobb biz­tosíték arra, hogy szükség ese­tén válogatottunk újbóli erős­sége lesz. Za) 17 NYÁRI OLIMPIA ST. LOUIS — 1904 Jellegzetes kép egy nagy jégkorong-találkozóról. A gólt ütő csa­pat játékosai lelkendeznek, az ellenfél jégkuroif'gozói szemrehá­nyóan néznek egymásra. Távlatikat nyitó sportlétesítmények A Rimavská Sobota-i (Rima- szombati) sport vezetői és tár­sadalmi munkásai az elmúlt évek során szinte refrénszerüen ismételték a tömegsport hely­zetével foglalkozó újságírók­nak, hogy kevés a sportlétesít­mény, ennélfogva szűkösek a sportolási lehetőségek. Viszony­lag gyakran, s — a jelek sze­rint nem is eredménytelenül — foglalkoztak az áldatlan álla­pottal az Üj Szó munkatársai is. Különösen a teremsportok képviselőinek jelentett nagy hátrányt a tornatermek és egy játékcsarnok hiánya. A segítő szándékú bírálat, s a tömegek egyre fokozódó igénye eredmé­nyezte, hogy az épülő-szépülő városban egyidejűleg több sportlétesítmény építése is meg­kezdődött. Az első helyre ezek közül már csak jelentőségénél fogva is a fedett uszoda kívánkozik. A közel 20 millió koronás be­ruházással épülő létesítmény átadására 1979-ben kerül sor. Az alapozási és kanalizációs munkálatok eddig több mint egymillió korona ráfordítást igényeltek. A tervezők és ki­vitelezők számításai szerint a város és a járás építőipari vál­lalatainak, valamint az üzemek és intézmények dolgozóinak társadalmi munkája eléri majd a 4 millió koronát. Az eddig is szép eredmények­kel működő tekézők és más sportolók is saját otthonhoz jutnak a közeljövőben, hiszen a Rima-partján épülő sport­kombinátban többek között he­lyet kapnak az erősítő-, edző­termek és egy négysávos auto­mata tekepálya modern lelátó­val és szociális helyiségekkel. A meglévő, s szinte a késő esti órákig ,,üzembei»levő“ négy tornaterem mellé a legközeleb­bi évek során újabb négy épül, ami természetesen nemcsak az 1976 IV. 5. iskolák, hanem a sportegyesü- letek felkészülési és a töme­gek mozgásigényeit is kielégíti majd. A hamarosan elkészülő Közgazdasági Középiskola mel­lett nemcsak tornaterem, ha­nem uszoda is épül, s ugyan­csak modern tornacsarnok épül a Mezőgazdasági Szakközépis­kola komplexumában. Szintén tornatermek épülnek a Rima túlsó oldalán és a Hviezdoslav utcában. Ez utóbbi előregyár­tott elemekből készül, s jövőre már a gyerekek, a sportolók rendelkezésére áll. Ugyancsak jövőre vehetik birtokukba Tamásfalva város­negyed lakói a Barátság Sport­telepét, mely egy labdarúgó-, röp- és kézilabdapályát foglal magában. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a városi mű­jégpálya létesítését, amely ugyan nem szerepelt a válasz­tási programban, de a járás és a város vezetőinek szorgalma zására rekord idő alatt készül el, s már jövőre használhat­ják a korcsolyázók és jégko­rongozók. Az egyelőre négymil­lió koronás beruházással épülő műjégpályát úgy tervezik, ho;,y később esetleg be is fedhessék. Az előttünk álló két-három esztendő során tehát sokkal több sportlétesítmény épül an­nál, mint a 900 éves város egész történelme során. És egy sor ma még kevésbé nép­szerű sportág fejlődése előtt nyílnak meg új távlatok. HACSI ATTILA Viktor biztosan kaparintja ma­gához a labdát a Franciaor­szág—Csehszlovákia barátságos labdarúgó-mérkőzésen. Hibát­lan teljesítményére nagy szük­ség lesz szerdán is, amikor Lip­csében az NDK—Csehszlovákia olimpiai selejtező-mérkőzést vívják. Eredetileg Chicago kapta a megbízást a III. olimpia rende­zésére, de azután T. Rooswelt elnök személyes közbelépésé­re — alig fél évvel a játékok kezdete előtt — visszalépett a világkiállítást rendező St. Louis javára. A NOB hozzájárult a változtatáshoz, és csak később ébredt rá: ez az olimpia is elsikkad egy kiállítás árnyé kában. Üzleti alapon Az amerikaikat éppen olyan kevésbé érdekelte az olimpiai gondolat népszerűsítése, mint négy évvel előtte a franciákat. Minden ünnepélyesség nélkül, rideg üzleti alapon rendezték meg a versenyeket. Sok előze­tes, csábító ígéretük közül azt sem váltották be, hogy az eu­rópai versenyzőkért külön hajót küldjenek, eléggé udvariatlan, nemtörődöm házigazdáknak bi­zonyultak. Amint az varnatO volt, a vi­lágkiállítás rendezősége rek­lámcélokra használta fel az el­ső tengeren túli olimpiát, a lá­togatottság azonban így is jó­val várakozáson alul maradt, egy versenyen sem volt 2000- nél több néző. Csaknem három hónapon keresztül 390 különfé­le versenyt bonyolítottak le „olimpiai“ elnevezéssel, de ezek nagy többségének semmi közük sem volt az olimpiai küzdelmekhez. Ennek értelmé­ben a NOB csak 15 sportág 102 versenyszámát tartja nyilván. A nagy távolságok miatt az európai országokat csak kis küldöttségek képviselték, az angolok és a franciák bojkot- tálták az olimpiát, hiányoztak a svédek, a svájciak és Cseh­ország sportolói, így mindössze 123 külföldi (10 országból) és 431 (!!!) amerikai résztvevője volt a St. Louis-i olimpiának. És a vendéglátók — 18 szám kivételével — mindent meg­nyertek. Igaz, ebben a korban még nagyon divatos volt a „ha­zarendezés“, amikor a vendég­látók a náluk űzött és elterjedt sportokat iktatták az olimpia műsorába. St. Louisbar» szere­pelt először a női íjászverseny. Hogy miért? Nézzük csak ... Kis távolságú verseny: 1. Ho- wel, 2. Coolen, 3. Pollock. Nagy távolságú verseny: 1. Howel, 2. Pollock, 3. XJoolen ... Vala­mennyien az USA-ból. Sőt, csa­patversenyben is: 1. USA I, 2. USA II, 3. USA III. Ez mind­járt kilenc érem a rendező or­szágnak. Tojással és brandyvel Az atlétikai versenyeken a rendezési hibák és a rossz pá­lyák ellenére is hat új világ­csúcs született. Kiemelkedett közülük az amerikai Hahn* vi­lágrekordja a 200 méteres sík­futásban (21,6 mp). Ezt az eredményt csupán húsz eszten­dő múlva, az 1924-es párizsi olimpián érte el a győztes, és csak 28 év elteltével, a Los Angeles-i olimpián javította meg 21,2-re a néger Tolan. Ró­la jut eszünkbe egy másik né­ger, Poage: St. Louisban 200 m gáton bronzérmet szerzett, s ezzel az olimpiák történetében először állt dobogóra néger sportoló. A helyből ugrások „császára“, Ewry .ismét három aranyérmet nyert (a helyből tá­volugrásban 3,47 méterre javí­totta a világcsúcsot), s a mes­terhármas megszerzése még há­rom atlétának — Hahn (60 m: 7 mp, 100 m: 11 mp, 200 m: 21,6 mp), Lightbody (800 m: 1:56,0 p., 1500 m: 4:05,4 p., 2500 m akadályfutás: 7:39,6 p.) és Hillman (200 m gát: 24,6 mp, 400 m gát: 53,00, 400 m sík­futás: 49,2 mp.) sikerült. Nem sikerült viszont az ame­rikai maratonfutó Lorz „trükk­je“. Elsőnek érkezett ugyan célba, de rövidesen kiderült, hogy csak 15 kilométert futott, ott autóba szállt, 2—3 kilomé­terrel a cél előtt ismét futni kezdett és győzött. A csalásra azonban rájöttek és Lorzot megfosztották „bajnoki címé­től“, örökre eltiltották a ver­senyzéstől (a következő évben azonban már „kegyelmet" ka­pott). így a bajnoki cím a má­sodiknak beérkezett angol szár­mazású hívatásos szórakoztató­nak, Hicksnek jutott, aki a ki­merültségtől át sem tudta ven­ni a díjat. Nem is csoda: ne­héz terepen, nagy hőségben bo­nyolították le a maratoni fu­tást. Hicks 3:28:53 óra alatt tette meg a 40 kilométert. Ma szinte hihetetlennek tű­nik, hogy Hickst táv közben a kísérő kocsiból tojással és brandyvel „erősítették“! Két arany- egy ezüst- és két bronzérem kivételével minden „fémet“ az amerikai atléták vettek birtokukba. Pedig 24 ver­senyszámban avattak bajnoko­kat. Az összehasonlítás ked­véért néhány korabeli ered­mény: magasugrás 180 cm, rúd­ugrás 350 cm, távolugrás 735 cm, súlylökés 14,80 m. diszkosz- vetés 39,28 m. Ne mosolyogjunk ezeken az eredményeken, 72 esztendővel ezelőtt születtek... És azon sem, hogy például diszkoszve­tésben holtverseny után pőtdo- bás döntötte el az elsőség kér­dését. És azon sem, hogy az atlétikai számok között szere­pelt az egykaros és a kétkaros súlyemelés ... Fejesugrás távolba Párizsban volt akadályúszás (vagy ha úgy tetszik, gátúszás), búvárúszás, s mindennek a te­tejébe öten úsztak a váltóban. St. Louis is tartogatott hasonló meglepetéseket. Itt is világkiál­lítás volt... Csak egyet említünk, a fejes­ugrást távolba. Hogy mi ez? Hát röviden: az ember ugrik egy óriási fejest, aztán mozdu­latlanul siklik a víz tetején, amíg a lendület viszi. A győ­zelmet az amerikai Dickey sze­rezte meg 19.05 méteres telje­sítménnyel. 1904-ben szerepelt először az olimpián a műugrás, s össze­sen 11 számban avattak úszó­bajnokokat. A két legrövidebb távon, 50 és 3,00 yard gyorson (már volt mellúszás és hát­úszás is) a magyar HALMAY ZOLTÁN bizonyult a legjobb­nak. Az előbbi távon mintegy karcsapással győzött, de a két célbíró egyike az amerikai Lea- ryt „látta“ győztesnek. Erre nagy vita, majd tömegvereke­dés támadt a parton. A zsűri holtversenyt állapított meg, s salamoni döntést hozott: meg­ismételni a döntőt. Halmay ma­gabiztosan lett első ... Az ember lapozgatja a régi eredménylistákat, és néha nem akar hinni a szemének. St. Louisban például egy-egy ököl­vívó több érmet is szerzett. Té­vedés? Nem. Néhány győztes kedvet ka­pott arra, hogy sikere után felsőbb súlycsoportokban is szerencsét próbáljon. Ezt nem tiltotta a szabály. Egyébként hét súlycsoportban versenyez­tek 1904-ben az ökölvívók, és minden érmet (!!) az ameri­kaiak nyerték. Akárcsak vívásban a kubaiaki Még a középkori eredetű bot­vívásban is, amely St. Louisban szerepelt először és utoljára az olimpia műsorán. A magyarok nem indultak. ,,Etnográfiai olir oia" A St. Louis-i olimpia mellett, a bevételek növelése érdekében úgynevezett „etnográfiai olim­piát“ is rendeztek, amelyen — mint büszkén hirdették — „kép­viselve van a földkerekség minden rangú és színű nációja a dél-amerikai indián törzsek­től a kínai kuliig és az afrikai szerecsenig“. Az „etnográfiai olimpián“ résztvevő versenyzők a világkiállítás területén műkö­dő mutatványos park alkalma­zottai közül kerültek ki. A ren­dezőket az sem zavarta, hogy a legtöbbjük most látott elő­ször sportpályát, nyugodtan végigversenyeztettek velük né­hány „olimpiai“ számot. A jel­legzetesen amerikai vállalkozás nagy közönséget vonzott, és ha sport szempontból csődöt mon* dott Is, az anyagi haszon nem maradt el. És erről volt szó elsősorban a St. Louis-i III. nyári olim­pián. (T. V.J

Next

/
Oldalképek
Tartalom