Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám, csütörtök

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KONGRESSZUSÁNAK VITÁJA Anna Janove elvtársnőnek, / o bratislavai Városi Kórház orvosnőjének felszólalása Teljes mérték­ben támogatjuk a CSSZSZK gaz­dasági és szo­ciális fejleszté­sének 1976— '1980. évi irány­elvjavaslatát, mivel ebben lát­juk társadal­munk biztos távlatát, vala­mint a szocia­lista egészség­ügy további fej­lesztésének igényes de ugyanakkor re­ális programját is. Tudjuk, hogy az irányelv teljesítése jobb és hatékonyabb munkát követel mindnyájunktól. Az elmúlt időszakban egyik legfonto­sabb tevékenységünk az volt, hogy Bra­tislavában biztosítsuk az egészségügyi politika irányvonalát. És meg kell mon­dani, hogy az egészségügy területén kitűzött feladatokat sikeresen teljesí­tettük és a bratislavai Nemzeti Front választási programjából eredő célokat elértük. Elsősorban az kedvező ered­mény, hogy minden létesítményben és minden munkahelyen következetesen érvényesül a párt vezető szerepe. Emellett főleg arra törekedtünk, hogy tovább fejlesszük a járó betegek gyó­gyítását. A területi ambuláns gyógyel- látás személyi létszáma 15 százalékkal, az üzemi gyógyellátásé pedig közel 100 százalékkal nőtt. Az üzemi gyógyellá- tás területén az utóbbi két évben csök­kent az intézeti szakorvosok száma, ezeket a Városi Népegészségügyi Inté­zet a saját állományába vette át. Az üzemi egészségügyi gondoskodás szakaszán egyre csökken az egy orvos­ra számított dolgozók száma. Ennek el­lenére még sok megoldatlan problé­mánk van. Azonban hangsúlyozzuk, hogy elsősorban a megelőzésre, az egészségügyi nevelésre, valamint arra törekszünk, hogy a munkakörnyezetről való gondoskodásban minél jobban együttműködjünk az üzemek vezetősé­geivel. örvendünk annak, hogy a mun­kaképtelenség kérdéseinek olyan átfo­gó megoldása, amiből kiiktatták az ad­minisztratív beavatkozást, és ami teljes •mértékben tiszteletben tartja a. humánus szempontokat, nagyon rövid idő alatt páratlan eredményeket hozott. A köz­társaság többi kerületéhez viszonyítva Bratislavában a legalacsonyabb a hiányzás aránya. Ehhez a felülvizsgáló szolgálat több mint 100 százalékos megerősítése is hozzájárult. Jelentősen csökkent a munkaképtelenség időtar­tama is. Ma — 1970-hez viszonyítva — naponta 3000 dolgozóval több tér visz- sza a munkahelyére. Ennek termelési értéke, az ötödik ötéves tervidőszak­ban, néhány száz millió korona és ugyanakkor 125 millió korona táppénzt takarítottunk meg. A megelőző egészségügyi gondosko­dás területén továbbra is fontos felada­tunk fokozottan gondoskodni az anyá­ról és a gyermekről és különösen gyer­mekeink további egészséges fejlődésé­ről. Tanúsíthatjuk, hogy a társadalom­ban a populációt támogató intézkedé­sek kedvezően növelték a születések számát. A fiatal nemzedékről és az idős emberekről való gondoskodás egyiké azoknak a főbb feladatoknak, amiket a CSKP XIV. kongresszusa után teljesítettünk és nem titkoljuk afeletti örömünket, hogy igen jelenlős eredmé­nyeket értünk el. Elsősorban a kórházi ágyak hiányát igyekeztünk megoldani úgy, hogy a nem sürgős esetekben szombatra és va­sárnapra is felvettük a pácienseket, ami azt jelenti, hogy a kórházakban a munka üteme ezeken a napokon sem csökken. Jelentős javulásnak tartjuk az egészségügyi szolgáltatás területén a délutáni rendelőórákat. Ez a tény kü­lönös jelentőséget nyer azáltal, hogy egyrészt elősegíti a dolgozók idejével való takarékoskodást, másrészt lehető­vé teszi, hogy fokozottabb mértékben használjuk ki az egészségügyi létesít­ményeket. Ezzel kapcsolatban kieme­lést érdemel az egészségügyi dolgozók­nak az a kezdeményezése, hogy ezeket az intézkedéseket a létszámnövelés igénye nélkül realizálták. Ez a tény nagyon fontos, mert tudjuk, hogy az egészségügyi dolgozók 84 százaléka asszony és anya. Nagy előrelépést je­lent munkánkban, hogy bevezettük a számítástechnika kihasználását. A La­dislav Dérer akadémikusról elnevezett kramárei kórházban a közelmúltban he­lyezték üzembe az automatizált irányí­tórendszert. Számos pozitív eredmény ellenére továbbra is pótolhatatlanok a meleg szavak, az, hogy az egészségügyi dolgozó együtt érezzen a pácienssel. Tény, hogy még jobb eredményeket érhettünk volna el, ha az üzemek na­gyobb elkötelezettséggel építették vol­na az egészségügyi létesítményeket, a bölcsődéket és határozottabban oldották volna meg az élet- és munkakörnyezet kérdéseit. Az a követelmény, hogy az egészségügy szakaszán sokkal nagyobb ľelvilágosító munkát végezzünk a dol­gozók és a lakosság között, éppen egészségük védelme érdekében. Követ­kezetesen kell harcolni az alkohol, a nikotin és más mérgező anyagok ellen. Munkahelyeinken szilárdítani fogjuk az emberi kapcsolatokat és fokozott szor­galommal, szocialista munkabrigádok alakításával igyekszünk gyarapítani az elért eredményeket. A feladatok telje­sítésére minden lehetőséget kihaszná­lunk és a problémákat nem fogjuk kö­zömbösen kerülgetni, hanem feltárjuk és következetesen megoldjuk. Az elért eredmények felett érzett jogos büszke­ség nem vezet önelégültséghez, hanem ellenkezőleg arra serkent, hogy a bí­ráló elemzés módszerével és nagyon igényesen dolgozzuk fel az SZLKP kongresszusán elfogadott feladatokat. Vladimír Mináč nemzeti művész, író felszólalása Nem fogok az eszmei és a kul­turális front eredményei­ről beszélni, mert ezeket lé nyegileg az SZLKP Központi Bizottságá­nak jelentése amúgy is tártál mazza. Inkább néhány problé máról szeretnék szólni. Új viszo nyok kialakulásával, új tények felfede­zésével néha — mint éppen a mi időnkben — együtt járnak a kiforga­tott tények is. Emlékezzenek csak né­hány tudományos, műszaki, de a szo­ciális viszonyokban felfedezett tényre is, mindig ezzel egyidőben ugranak talpra, mint a vásári céllövölde bábui azok, akik a marxizmust helyesbítik. A marxizmus ilyen helyesbítői sokan van­nak és különfélék. Vannak — például — sajátjaink, hazaiak, akik most tulaj­donképpen a hazával és a marxizmus­sal szemben az externisták álláspont­jára helyezkedtek, de nagy és vegyes tábora van a helyesbítőknek a Távol- Kelettől a Közel-Nyugatig. Ezek a he­lyesbítők könyökig koptatják a kezüket azt bizonyítva, hogy az új tények any- nyira túlhaladták a „régi“ marxizmust, hogy ez a marxizmus szelíd, de talán mérsékelten izgató köretként alkalmaz­ható a polgári filozófiai vitákban. Mindnyájan tudják, hogy a marxiz­mus módosítását célzó kísérletek pon­tosan a marxizmusnak, mint bolygónk új eszmei nagyhatalmának a kezdetétől tárjanak. Hogy ezek a módosítások különfélék, az adott történelmi helyzet és az egyes személyiségek színárnya­lata szerint, különböző kezdeti indíté­kokból erednek, és szándékaik sem mindig azonosak, de mindenkor azo­nosak a következményeik: kapituláció a burzsoázia előtt, tehát kapituláció a történelmi mozgás, vagy e mozgás irá­nyának megváltoztatása előtt. Természetesen a marxista filozófiá­nak és az ezen alapuló politikai gya­korlatnak tiszteletben kell tartania az új tényeket, ezeket elemeznie kell és ezek ismeretéből kell kiindulnia az irá­nyító folyamatokról való döntéseknél, de más dolog a tényeket tiszteletben tartani és megint más a tények előtt kapitulálni. Ha az úi tények ürügyén lemondanak az alapvető elvekről, ha valaki stratégiai szövetségre lép a bur­zsoázia különféle csoportjaival, ha en­gedményeket tesz a burzsoáziának az osztályharc, a forradalom és a proletár internacionalizmus kérdéseiben, akkor éppen az új tények előtt, a történelem előtt kapitulál. Bizonyosan emlékeznek rá, hogy néhány évvel ezelőtt mindez megtörtént nálunk. Ezért ezekről az ügyekről nem kedvtelésből, nem elvon­tan beszélünk, hanem főleg azért, mert okultunk saját keserves történelmi ta­pasztalatainkból. Magától értetődő, hogy mindez érinti a kultúrát. Különösen azért, mert a szocialista kultúra nem elszigetelt te­rület a törvényesen védett nemzeti parkban, hanem a szubjektív óhajokra való tekintet nélkül ma és mindenkor összefügg bolygónk sorsával és akarva- akaratlan az aréna, a küzdelem közép­pontjában áll. És éppen a szocialista kultúra területén dolgozik sok régi vagy elavult mechanizmus. Például lát­ható, hogy a pártfogás politikája úgy, ahogy azt néha még — kényelemsze­rel étből, vagy adminisztratív megszo- kottságból — előszeretettel gyakorol­ják, hatástalan, mert figyelmen kívül hagyja acélén világ új — például mű­szaki tényeit is. Műszaki szempontból ma már nincs határ a vetélkedő ideo­lógiák között, nem létezik — sem ma, sem a jövőben —, valami gyönyörű el­szigeteltség a kényelemszeretők és a megrémültek számára, hanem csak a szüntelen küzdelem lehetséges. Végül is a szocialista kultúra nem zsenge vi­rág, amit védeni kell a kívülről érkező szelektől, és adminisztratív úton úgy sem lehet védeni, önmagát kell meg­védenie, saját hatalmas erőforrásaiból, a társadalommal szemben tanúsított po­zitív magatartásával. Sőt: kell annyi bátorságának és erejének lennie, hogy elébe menjen az emberiség jövőjéért vívott küzdelemnek: ez a történelmi le­hetősége és a történelmi kötelessége, ez az, amit ideológiai offenzívaként szo­kás emlegetni, az a mi szocialista hu­manizmusunk igazi alakja. Az utóbbi években a szovjet elvtársak­kal és más szocialista országok elvtár­saival együtt gyakran töprengtünk en­nek az offenzívának a formáiról és le­hetőségeiről. Meggyőződésem, hogy a közvetlen találkozások, a közvetlen összecsapások és viták elkerülhetetle­nek ugyan, de nem a legfontosabbak. A közvetlen vita napi feladat, de azok a világméretű feladatok, amiket emlí­tettem, csak évtizedek, egy egész tör­ténelmi időszak alatt teljesíthetők. És különösen pozitív tettekkel teljesíthe­tők, főleg azzal, hogy a szocialista kul­túra a maga minőségének súlyával hó­dít teret befolyása, vallomása hordere- je számára. Ezáltal a szocialista kultúra minősé­ge az ideológiai offenzíva döntő felté­tele. Ez a mércéje a szocialista élet minőségének és vonzerejének is. Szeretném szerényen hangsúlyozni, hogy Lenin már a szovjet állam első éveiben rámutatott; kulturális épít­mény nélkül nem lehet felépíteni a kommunizmust. Ez a cáfolhatatlan, szi­gorú és ugyanakkor feltétlen tantétel a szocialista építés törvényszerűségei­nek mélyreható ismeretéből indul ki. A kultúra születése és minősége ugyan­olyan nélkülözhetetlen a szocializmus számára, mint a gazdasági élet növe­kedése és minősége. Ahhoz, hogy a szocialista kultúra tel­jesíthette nagy humanista feladatait, szüksége van az egész társadalom se­gítségére és különösen arra, hogy a kultúrával és annak értékeivel kapcso­latban sokak magatartásában alapvető fordulat következzék ke. Egyetlen kom­munistának sem lehet közömbös, hogy milyen életet és környezetet, milyen vizet és levegőt, milyen fákat és mi­lyen réteket, milyen épületeket, váro­sokat és tereket, milyen zenét, költé­szetet hagyunk a következő nemzedé­kekre, senkinek nem lehet közömbös, hogy mit mentünk meg a nemzeti kultúra történetéből. A kultúra nem valami nyomaték, hímem szükségszerűség, a szocialista társadalmi szerkezet- nélkü­lözhetetlen tartozéka. A kultúra dolgo­zói sem csupán mellérendelt toldalé­kok, hanem — ha úgy tetszik — épí­tők az építők között. Ügy sejtem, hogy beszélnem kellene az alkotó értelmiségről is, csakhogy beismerem, nem tudom pontosan hol a határ az alkotó és a nem alkotó ér­telmiség között. Például a tanító, aki nagy lelkesedéssel, jól végzi a nevelő munkát, körülbelül alkotó értelmiség, a silány verseket faragó költő, nem al­kotó. De mégis legalább néhány szót arról, ami a legközelebb áll hozzám és ami számomra a legkínosabb: az emberek­ről, akik irodalmárok és művészek. Az élet rövid, a művészet hosszú. Az igazi művészet túlnő rajtunk, túléli vé­ges csontjainkat, urnába zárt hamvain­kat, túlél számos nemzedéket, sőt tár­sadalmi formációt is. És olyan kortár­sak, akik figyelmen kívül hagyták a valódi művészi alkotásokat, ártanak nemcsak a konkrét műalkotásoknak, hanem a társadalomnak és kulturális alkotó erőinek is. A kapitalizmus bomlását a legmar­kánsabban kultúrájának .totális bomlá­sa láttatja. A burzsoá kultúra minden szellemi érték pusztulásának hű és fé­lelemgerjesztő tükörképe. Ezt már tit­kolni sem igyekeznek, minden csak a hiúság vására, és ebben a vásárban a szó legigazibb értelmében mindent a maga csupasz valóságában árusítanak. Egyetlen szabadság van, a pénz sza­badsága, hogy további pénzt csináljon és ezt a durva vonást már semmiféle frázissal nem lehet leplezni. Éppen eb­ben a történelmi helyzetben van világ- történelmi szerepe a szocialista kultú­rának, ami nem csupán a szocializmus, hanem az egész emberiség reménye. Hiszem, hogy a mi szlovák szocialista kultúránk is képviselni fogja az új embert és az új világot, mert ez egy örök, szépséges és romantikus feladat Ján Koska elvtársnak, a podbrezovái vasmű pártalapszervezete elnökének felszólalása A podbrezovái Sverma Vasmű dolgozói számá ra az elmúlt öl év az egyik leg sikeresebb idő szakot jelen­tette. Becsület tel teljesítettük a feladatokat, amelyeket az 5. ötéves tervre Csehszlová­kia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa számunkra kitűzött. Főleg a hideghúzással gyártott precíziós csö­vek termelését kell bővíteni. Az árutermelési feladatokat már 1975. október 22-én teljesítettük. Az ötéves tervidőszak végéig terven felül 58 000 tonna nyersacélt gyártottunk, 68 000 tonna hengerelt anyagot és 11 000 tonna csőidom-darabot. Az 5. ötéves* terv eredményeit sike­rült teljesítenünk, ami főleg a széles körűen kibontakozott szocialista ver­senynek és a dolgozók kezdeményezé­sének köszönhető. Minden évben egyre igényesebb feladatokat fogadtunk el. Ezek biztosítása és a vele kapcsolatos problémák megoldása során következe­tesen érvényesítettük a párt vezető szerepét. Az 5. ötéves terv mutatóinak kedvező teljesítése annál is értékesebb, hogy szembe kellett néznünk az 1974. évi elemi csapás következményeivel. A munkások, technikusok, gazdasági dol­gozók egységükkel, fegyelmezettségük­kel, akaraterejükkel és áldozatkészsé­gükkel aránylag rövid idő alatt újra megindították a gyárban a termelést. A Sverma Vasmű dolgozói megértéssel fogadták az 1976. évi gazdasági tervet is, amely minden téren progresszív. Munkájukban a legfőbb súlyt a terme­lés hatékonyságának növelésére, az ál­lóalapok kihasználására és a gazdasá­gosságra fektetik. E célból bevezetjük a lemezhengerde négy munkacsoport­ban való üzemelését, a horganyle­mezgyártás három műszakos üzemelé­sét, ami közvetlenül befolyásolja majd az állóeszközök jobb kihasználását, a termelés hatékonyságának és a műsza­kok számának növelését. Ez a nép­gazdaságnak 5000 tonna hengerelt anyaggal és 3000 tonna varrat nélküli horganycsővel többet jelent .a tervhez képest. ­A komplex szocialista racionalizálás műszaki fejlesztési tervfeladatainak jnegvalósításával nemcsak kiadást ta­karítunk meg, hanem 3500 tonna fajla­gos fűtőanyagot, 1500 tonna vasfémet és 85 tonna színes fémet is. Arról, hogy a Sverma Vasmű dolgo­zói pozitívan fogadták tervfeladataikat, az idei év első eredményei is tanús­kodnak. Az év első két hónapjában az árutermelési tervet 2 900 000 koronával túlteljesítettük. Terven felül 868 tonna nyersacélt, 258 tonna hengerelt anya­got és 37 tonna acélcsövet gyártottunk. Nem maradtunk le a gazdasági muta­tók teljesítésében sem, terven felül 1300 000 korona nyereséget értünk e! az új módszerrel, minden száz korona értékű teljesítményre 30 fillér megta­karítás jut. A podbrezovái Sverma Vasmű jelen­leg dinamikus fejlődésnek indult. 1968—1971-ben vállalatunkban felépí­tettük a kisátmérőjű precíziós csőhúzó­üzemet, ami vállalatunk fejlődésében történelmi változásnak számít. Jelenleg biztosítjuk a hideghúzással gyártott precíziós csöveket a hazai piacra, így az ilyen csőfajta behozatala a tőkés országokból teljesen megszűnt. Szeretnék köszönetét mondani a kom­munista pártnak és valamennyi szervé­nek az említett mű megvalósításához nyújtott segítségért. Szeretném megkö­szönni a chomutovi Csőhengerde és Vasmű elvtársainak azt, hogy felkészí­tették dolgozóinkat az új termelési módszer bevezetésére. Itt mutatkozott meg a legkonkrétabb formában a cseh munkásosztály segítsége. 1971—1972-ben alapvetően megválto­zott vállalatunk fejlesztési koncepciója. A podbrezovái Sverma Vasművet a szö­vetségi kormány azzal bízta meg, hogy a Szovjetunió számára széntartalmú acélból hidegen húzott precíziós csöve­ket szállítson. Ez az igényes feladat megköveteli új végtermékeket gyártó üzem építését és néhány meglevő üzem korszerűsítését és átépítését. A varrat nélküli és a hidegen húzott precíziós csövek nagy mennyiségben való gyár­tása fontos változást hoz vállalatunk életében, ugyanakkor a magas fokú szakosítás következtében lényegesen megváltozik a termelés struktúrája. Ezért szükségszerű, hogy a koncepció fokozatos megvalósítását ne befolyásol­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom