Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-27 / 99. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK

NYUGDÍJÜGYEKBEN

A. E.: Mivel ötnél több gyermeket nevelt fel, a nyugdíjkorhatárt az 53. életéve betöltésével érte el. A korhatár teljesítésén kívül 25 beszámítható évének kell lennie. Ebből a hat gyermeke felnevelése címén 17 és fél évet pőtidőként beszámítanak. A 17—22 éves korában a nagybirtokokon végzett munkáját is beszámíthatják, ha ezen idő ledolgozását az erre előírt nyomtatványon (a jnb említett járadékosztályán kaphat ilyen űrlapokat) legalább két volt munkatársa igazolja — hitelesített aláírással. Ha az említett tanuk nem dolgoztak együtt önnel, akkor kell, hogy a nyilatkozatban feltüntessék, hogy honnan van tudomásuk az Ön munkaviszonyáról. A nyugdíját az utolsó 5 vagy 10 év alatt .(lért keresetéből, az ilyen keresetből megállapított havi átlagkeresetből számítják ki. Önnek most csupán 3 fizetett ledolgozott éve van. A fentiek értelmében már valószínűleg t' Ijesíti az öregségi nyugdíj feltételeit, de kedvezőbb átlag- kereset érdekében ajánlatos lenne még két évet ledolgoznia.

T. J.: Kettőjük nyugdíját akkor emelik fel 1100 koronára, ha saját munkatevékenységükkel nem tudnak életszínvonalukon javítani. Ha ez így van, akkor az 1975/121 sz. törvény 42 §-ára való hivatkozással a jnb járadékosztályán beadott kérvénnyel kérjék az 1100 korona összegig való emelését.

B. I.: Mint állandó munkaviszonyban tovább dolgozó nyugdíjas csak akkor kaphat beteg- állomány idejére táppénzt (legfeljebb 60 munkanapra egy-egy évben), ha a kérdéses új munkahelyén már legalább 3 hónapon át van munkaviszonyban.

B. I.: Az előző válasz Önre iS vonatkozik, a magyar hadseregben való katonáskodása és hadifogsága idejének beszámításáról a jnb járadékbizottsága dönt [ezt külön kérje majd). Az I. munkakategóriában ledolgozott minden évért az ilyen kategóriába tartozó 20 munkaév után 2 %-kal emelkedik a havi átlagkeresete összege (az első húsz évért 60 százalékot ismernek el.)

CS. I.: Legkésőbb a nyugdíj- balépése utáni egy éven belül perelhette volna volt munkaadó vállalatát az üzemi balesete kártalanításáért, ha a balesetét nem okozta saját maga a munkabiztonsági előírások megszegésével. Mivel közben több mint egy év telt el, igényei a munkaadó vállalattal szemben elévültek.

F. A.: Az új 1975/121 sz. társadalombiztosítási törvény 32 § 2 bek. értelmében még gyermekkorában bekövetkezett rokkantsága (részleges rokkantsága) alapján, mivel már idősebb 26 évnél, igényelheti 1976. január 1-től kezdődően a részleges, esetleg teljes rokkantsági járadékot a jnb járadékok osztályán keresztül. Ennek legalacsonyabb összege — teljes rokkantság esetében — havi 500 korona, kivételes esetben még további 200 korona engedélyezhető.

SZ. V.: Ha ön, mint 50 éves özvegyasszony férjhez menne a 60 évnél idősebb, öregségi nyugdíjat élvező ismerőséhez, férjhezmentelével elveszíti majd az eddig élvezett özvegyi járadékát. Ha házasságkötésük után férje korábban halna meg mint ön, az együttélés idejére való tekintet nélkül igénye lesz majd férje után özvegyi járadékra férje nyugdíjának 60 %-a összegében. Az új törvény már nem kívánja meg, hogy az együttélés legalább két évig tartson abban az esetben, ha a férj idősebb 60 évnél. Ritkán, de adódik olvan eset is, hogy az új férjnek nincs igénye, vagy nem szerzett igényt öregségi, vagy rokkantiáradékra, ebben az esetben az özvegy korábbi özvegyi járadékigénye újul meg. Az új törvény módosította az eddigi előírásokat abban is, hogy az életközösségben együttélő, özvegyi járadékot élvező nő az együttélés ideje alatt sem veszíti el már az özvegyi járadék további folyósítására való igényét.

O. Š.: Az 1975/135 sz. rendelet értelmében teljes 1100 korona összegű nyugdíja mellett dolgozhat egy-egy naptári évben rövid ideig tartó munka- viszonyban 180 munkanapot, vagy 1200 munkaórát. Fontos, hogy ön is és a munkaadó vállalat is a munkaviszony megkötésétől számított 8 napon belül jelentsék a Nyugdíjellátási Hivatalnak (Űrad dôchodkového zabezpečenia, Bratislava) a nyugdíjtörzsszámra való hivatkozással a rövid ideig tartó munkaviszony megkötését az időtartam közlésével, és aztán befejeztét is.

SZ. J.: Az 1975-ben rövid

ideig tartó munkaviszonyban ledolgozott 160 munkanapja után (kb. 8 hónap az ötnapos munkahét esetében), mivel teljesítette az 5 havi várakozási időt, igénye keletkezett az egyébként Önt megillető, feltehetően 20 munkanap szabadság 8/12 részére. Ha szabadságát .részben munkaviszonya alatt merítette, ezt az időt is be kell számítani a megengedett 180 munkanapba. Ha szabadságát sem részben, sem egészben nem merítette ki a rövid ideig tartó munkaviszonya alatt, akkor annak befejeződése után igénye van a szabadság „kifizetésére“. Az így kifizetett szabadságnapok nem számítódnak be a megengedett 180 munkanapba. A szabadság kifizetésére szóló igény az Ön esetében a rövid ideig tartó munkaviszonya megszűntével nyílt meg és ez az igény egy éven belül évül el.

Az új, 1975/135 sz. rendelet (a nyugdíj melletti munkaviszony szabályozása) a szabadság kérdésében semmiféle módosítást nem tartalmaz és továbbra is eddigi általános — munkatörvénykönyv szerinti — előírások vannak érvényben.

AKACVIRÁG JELIGÉRE: Ha

kettőjük nyugdíját azon az alapon emelték fel 1100 koronára, hogy a nyugdíj megélhetésük egyetlen forrása, ha fiatalabbak 70 évnél, akkor mindegyikük csak évi 60 munkanapot dolgozhat, annak veszélyeztetése nélkül, hogy az emelést erre az időre megvonják, illetve csökkenthetik a munkaviszonyban szerzett fizetés számításba vételével. A 70 éven felüliekre ezek a korlátozások már nem vonatkoznak.

K. R.: Az 1975/121 sz. új

nyugdíjtörvény 47 §-a értelmében a magatehetetlenségi pótlék (dôchodok pre bezvládnosť) a feltételek adottsága esetében igényelhető juttatás (tehát már nem önkéntes juttatás). Ennek összege a részleges magatehetetlenség esetében havi 200, túlsúlyban levő magatehetetlenség esetében havi 300, és a teljes maga tehetetlenség esetében havi 400 korona; a nyugdíjnak és a magatehetetlenségi pótléknak együtt nem szabad meghaladnia a havi 1800 koronát. Tehát férje esetében a kb. 1000 korona összegű rokkantjáradéka még nem zárja ki a magatehetetlenségi pótlékra szóló igényét. A pótlék iránti kérelmet a jnb társadalombiztosítási osztályán lehet kérelmezni, visszamenőleg legfeljebb 1976. január 1-től kezdve, mert azelőtt a magatehetetlenségi pótlék csupán önkéntes juttatás volt. Az 1975/128 sz. végrehajtási rendelet szerint részben magatehetetlen az, akinek tartósan szüksége van bizonyos, az életben elkerülhetetlen tevékenységek végzésénél más személy segítségére (pl. a mosakodásnál, fésülkö- désnél, öltözködésnél); túlnyomóan magatehetetlennek kell tekinteni az olyan személyt, aki hosszú idő óta a főbb élettevékenységnél (pl. a járásnál, a testi szükségletek elvégzésénél) rendszeresen más személy segítségére szorul; teljesen magatehetetlennek számít az olyan személy, aki hosszú időn keresztül minden élettevékenységnél más személy segítségére szorul.

DR- F, J.

AZ ÖNTÖZÉS ÚJ ÚTJAI

A növénytermesztés biológiai tényezői közül az ember a tápanyag- és vízellátást a kezében tarthatja, s jó eredményt is csak e kettő megléte és egyensúlya esetében lehet elérni. Az öntözést mégis gyakran csupán az aszály elleni küzdelemnek tekintik, és sokak szerint a több víz mindjárt több, jobb terméssel egyenlő. Pedig a víz a növény egészséges fejlődéséhez szükséges tényezők között csak egy, s a többiek hiányában nemcsak hogy különösebb hatása nincs, hanem még káros is lehet. Ha például a növény a megfelelő mennyiségű tápanyagot nem kapja meg, akkor a sok víz eredménye csak rossz termés és a talaj kizsarolása lesz. Víz nélkül viszont a tápanyag nem hasznosul, mert a növény csak oldott állapotban tudja azt felvenni. Ahhoz, hogy folyamatosan jó terméseket lehessen elérni, valamennyi termési tényező optimális és egyidejű megteremtésére van szükség.

Öntözés és gazdaságosság

A korszerű mezőgazdálkodást műszaki berendezések nélkül ma már elképzelni sem lehet. Azt azonban soha nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos műszaki tevékenység során mindig a termelési, az agrotechnikai szempont az elsődleges, s a mérnöki munka annak csak kiszolgálója lehet.

Az öntözés nem csodaszer, alkalmazása függ a helyi adottságoktól és természetes, hogy a befektetések nagyságának arányban kell lenniük a várható termésnövekedéssel. Nagy befektetést öntözés létesítésére csak azok a területek érdemelnek meg, amelyeknek talaja öntözés nélkül is jó termést adott, vagyis, ahol már eleve biztosított a további lehetőségek jó kihasználása. Az öntözés gazdaságosságát végső soron nem az dönti el, hogy hányszorosára sikerült az eredetileg gyenge terméshozamot növelni, hanem hogy mennyivel több és értékesebb lesz a termés.

A felületi öntözés

Az öntözésnek két nagy rendszere ismeretes: a felületi és az esőszerű öntözés. A két módszer nem áll szemben egymással: mindig az adott

körülmények és a gazdaságosság dönti el melyiket kell alkalmazni. A modern, nagyüzemi öntözőrendszerekben ma már általában egymással kombinálva alkalmazzák e két módszert.

A felületi öntözés néhány évtizede még nem sokban különbözött az évezredekkel ezelőttitől. A vizet földcsatornákon vezették a vízforrástól az öntözendő táblákra. Egészen a legutóbbi időkig lényegében megmaradt az ősi, földcsatornás módszer, csupán bonyolultabb csatorna- rendszereket fejlesztettek ki: a rendszer gerincéből, a főcsatornából elágazó csatornarendszeren jutott el a víz az egyes gazdaságokba.

Ez a hagyományos rendszer azonban már elavult, nem felel meg a nagyüzemi mezőgazda- sági termelés követelményeinek. Először is azért, mert a földcsatornák szivárgása, vízvesztesége igen nagy (40—50 százalék). Ezt a víz- veszteséget bizonyos körülmények között lehet ugyan csökkenteni, ha a csatornákat műanyag fóliával bélelik, de ez sem old meg mindent. Másodszor pedig azért rossz a légi módszer, mert a csatornák által szétszabdalt termőterület nem alkalmas a gépek gazdaságos kihasználására, s a termőterület 5—8 százaléka elvész. A légi módszert tehát újnak, korszerűbbnek kellett felváltania. A követelményeknek megfelelően ki is alakultak az öntözés új módszerei.

Mint ahogy a városi közlekedés problémáit századunkban a földalatti és a magasvasút oldja meg, úgy a korszerű öntözésnél a vízvezető hálózat csöveit is a föld alatt, illetőleg a föld fölött vezetik. A földbe épített, felszín alatti vízvezetőrendszer azbeszt-cementből, acélból, vagy pörgetett betonból, újabban műanyagból készült csöveit kb. 1 méter mélységben, a fagyhatár alatt fektetik le. A nyomás alatti víz felszálló csöveken, hidránsokon keresztül jut el a felszínre. E csövekhez műanyag tömlők csatlakoznak, amelyeket mindig az adagolandó vízmeny- nyiségnek megfelelő méretű nyílásokkal látnak el. A víz műanyag tömlőkből közvetlenül a sávra vagy a barázdába kerül.

Föld alatt, föld felett

A felületi öntözés másik modern módszere a betonhéjcsatornás vízvezetés. A felszín felett vezetett vasbeton csatornák betonlábakon nyugszanak. A csatornarendszer igen kis lejtéssel ezer méter távolságra is vezethető. A vasbeton csatorna kioresztőiiyílásához csatlakozó műanyag tömlők viszik a vizet közvetlenül a tábla szélére.

Mindkét módszer egyformán megfelel a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek. A földbe épített csőrendszer és a betonhéjcsatorna is szi- várgásméntesen, úgyszólván teljesen vízveszteség nélkül szállítja a vizet. Sem a föld alatti, sem a föld feletti megoldás nem szabdalja szét a termőterületet, alkalmazásukkal tehát a nagyüzemi termelésnek megfelelő nagyságú táblák alakíthatók ki.

A felületi öntözés e korszerű módszereit külföldön széles körben alkalmazzák. A felületi öntözés világviszonylatban is talán legkorszerűbb rendszerét Üzbegisztánban használják. Az Éhségsztyeppe 300 000 hektárnyi területét részben felszín alatti, részben felszín feletti — betonhéjcsatornás — csővezetékkel szelték át több .száz kilométer hosszúságban. A két megoldást váltakozva alkalmazták, a vízmennyiségtől függően mindenütt a gazdaságosabb módszert választva. A rendszer vízszolgáltatását teljes mértékben automatizálták.

A tökéletes eső

A növények egyenletes fejlődését nagymértékben elősegíti, ha esőszerű cseppekben, egyenletesen, felülről kapják a nedvességet. A növényzet ezzel mindig megfelelő mennyiségű és minőségű esőt kaphat, amit azután — az egyéb feltételek biztosítása esetén — bő terméssel hálál meg.

Az esőztetőberendezések lehetnek hordozhatók vagy beépítettek. A csöveken meghatározott távolságban levő felszálló csövek végére erősítik a szórófejeket. A víz zárt hálózatban, nyomás alatt kerül a szórófejekbe, ahonnan igen finom eloszlású, permetszerű cseppekben Jut a levegőbe és a növényekre .

Az esőztetőberendezéseket a legkülönfélébb feladatokra alkalmazzák. Az őszi gabonavetést gyakran hosszabb szárazság követi, ezért az egyenletes csíráztatást kelesztő öntözéssel segítik elő.

Öntözés és trágyázás

A növények nemcsak a gyökéren, hanem a levélen át is fel tudnak venni vízben oldott tápanyagot. Ha tehát vízben oldott nitrogénműtrágyát esőszerűen juttatnak a növényekre, akkor nemcsak több, de jobb minőségű is lesz a termés. Kísérletek során bebizonyosodott, hogy a levéltrágyázott gabona és lucerna fehérjetartalma is növekszik. Ugyancsak az öntözést és a trágyázást egyesíti és egyúttal a víz takarékos használatát segíti elő a szennyvíz öntözésre való felhasználása.

A gyümölcstermesztésben külföldön már széles körben alkalmazzák a színesítő öntözést. A gyümölcs érésének szakában, a legnagyobb napsütésben (déli 12 órakor) 5—10 percig működtetik az esőztető berendezéseket. Ilyenkor a gyümölcs vízpárába burkolva napozik, s ettől élénkebb színt és fényt kap, ez pedig szebbé, kívánatosabbá teszi.

A fagy ellen

Az esőztető öntözés a fagyvédelemnek is fontos eszköze. Alapja az a jelenség, hogy minden vízcsepp, amely a növényeket éri, megfagy, és ekkor a jégpáncéllal körülvett növénynek leadja a felszabadult dermedés! hőt. Egy liter víz megfagyva 80 kilokalória hőt ad le (ez a hőmennyiség 1 liter víznek 80 C-fokkal való fel- melegítésére elég). Ez a melegmennyiség azután megakadályozza, hogy a növények hőmérséklete lényegesen 0 C-fok alá süllyedjen, és ezzel megvédi őket a fagytól. A fagyvédelmi öntözésnél vigyázni kell arra, hogy a szórófejek intenzitása (az egy óra alatt leadott vízmennyiség) ne haladja meg a 2—2,5 millimétert, mert akkor már jégcsapok keletkeznek, amelyek letörik a virágokat és a leveleket is.

ELEKTRONIKA fi 0ÉPKBCS1BÄM

Korunk egyik legdinamikusabban fejlődő iparága, az elektronika a következő években, évtizedekben döntő rohamra indul a benzingépko- csik ellen. A gépkocsik fejlesztésére, tökéletesítésére irányuló törekvések nagy többsége elektronikus elemek alkalmazásával kívánja elérni célját. A siker főként attól függ, sikerül-e olcsó, célszerű, biztonságtechnikai szempontból tökéletesen megfelelő és a gépkocsizás nehéz üzemi körülményei között is tökéletesen működő elektronikus elemeket gyártani. A győzelmet nyilvánvalóan az integrált áramkörök széles körű alkalmazása hozza meg, és a szakértők arra számítanak, hogy néhány év múlva a mikro- áramkörök legnagyobb fogyasztója a számítógépipar mellett a gépkocsigyártás lesz.

Elsőnek a mechanikus mérőműszereket elektronizálják majd. Elektronikus úton mérik a for- gatónyomatékot, a féknyomást, a szervoerősítők- ben levő nyomást, a gumiabroncsok súrlódási tényezőjét — ezeket az adatokat elektronikus úton dolgozzák majd fel a szükséges ellenőrző-vezérlő jelek létrehozására. Később sor kerül majd a számi tógép-vezérlésű hajtómű kidolgozására is: ez a szerkezet, a gyorsulástól, a terheléstől és az útellenállástól függően, teljesen önműködően kapcsolja majd a sebességi fokozatokat.

Infravörös érzékelők őrködnek majd a közlekedés biztonságán, mérik a gépkocsi előtt és után haladó járművek távolságát és sebességét, s önműködően gyorsítanak vagy fékeznek — kivédik a járművezető esetleges hibás intézkedéseit. A távolabbi jövőben sor kerül olyan robotberendezés kifejlesztésére is, amely az autóuta- kon teljesen átveszi a jármű vezetését.

Az első elektronikus berendezést — tranzisztoros gyújtást — 1963-ban kezdték a sorozatgyártású gépkocsikban alkalmazni. 1967 volt az első elektronikus feszültségszabályozó bevezetésének éve; ez a szerkezet is kitűnően vizsgázott. A következő nagy lépés az elektronikus benzinfecskendező kidolgozása volt.

Néhány gépkocsitípusban már ma is elektronikus úton végzik a sebességmérést. Egyes gén- kocsikban tárolószerkezet egészíti ki a kormányon az elektronikus sebességmérést. Ha a géD- kocsi elért bizonyos sebességet, elegendő megnyomni a tárolószerkezet gombját, a gépkocsi a továbbiakban ezzel a sebességgel halad a gázpedál nyomása nélkül. A fékpedál lenyomása azonnal kikapcsolja a készüléket.

Elektronikus újdonság az önműködő reflektorkapcsoló is. Az utóra szerelt fotocella érzékeli a szembejövő gépkocsi lámpájának fényét, és akkor is önműködően tomoítja a reflektor fényét, ha a gépkocsivezető megfeledkezne erről. fdfI