Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-21 / 94. szám, szerda

Ä CSSZSZK 1976-1980. évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelvei (Folytatás a 8. oldalról) túrában való szállítását az épülő be­ruházásokra. azzal a céllal, hogy csök­kenjen a befejezetlen építkezések szá­ma, a beruházások átlagos határideje a 6. ötéves tervidőszak végéig pedig 15—18 százalékkal csökkenjen. Számolni kell azzal, hogy a beruhá­zások terjedelme a 6. ötéves terv idő­szakában kb. 800 milliárd korona lesz, miközben nő a gépek részaránya a be­ruházások összterjedelmében. Emellett biztosítani kell az ipari beruházások gyorsabb növekedését, főleg a legfon­tosabb tüzelőanyag-források, a villany, és a hőenergia biztosításával, a hazai nyersanyagok, az integrációs egyezmé­nyekből eredő beruházási programok, a döntő fejlesztési és korszerűsítési programok alkalmazásával. Az eszkö­zöket a termőföld hozamának növelésé­re, a növénytermesztés és állattenyész­tés nagyobb fokú gépesítésére, a mező- gazdasági termények tárolását szolgáló kapacitások bővítésére kell összponto­sítani. Bővíteni kell a beruházásokat a közlekedés és a vízgazdálkodás fej­lesztésével, növelni kell a lakótelepek műszaki ellátottságát, és járulékos be­ruházásait célzó eszközök terjedelmét. Prágában, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosában, folytatni kell a városfejlesztés általános terve táv­lati célkitűzéseinek és gazdasági szer­kezetének megvalósítását. Biztosítani kell az ipari alapok átalakítását és korszerűsítését, a munkaerő ezzel kap­csolatos mellőzhetetlen stabilizálását és átcsoportosítását. Legalább 58 000 la kást kell átadni. A lakásépítéssel pár­huzamosan törődni kell az eddigi la­kásállomány karbantartásával, átépíté­sével és korszerűsítésével, ki kell kü­szöbölnünk a műszaki és társadalmi ellátottság terén mutatkozó lemara­dást, javítani kell a hőenergiával való ellátást, fokozni kell a tüzelőanyagok felhasználását, fel kell újítani és meg kell javítani a villanyáram és a fűtő­gázok elosztási rendszerét. Folytatni kell az egészségügyi-vízgazdálkodási berendezések építését. Mielőbb hozzá kell fogni az elavult egészségügyi ob­jektumok felújításához, bővíteni kell a kórházak, polikllnikák és a főiskolai diákotthonok kapacitását, meg kell va­lósítani a földalatti vasút építésének programját. Folytatni kell a döntő fon­tosságú közlekedési hálózatok építését és a városból az autópályákra kivezető utak építését. Javítani kell a műszaki szolgáltatások és a kommunális létesít­mények állapotát, amelyek feltétlenül fontosak a város zavartalan életének biztosításában. IX. Külgazdasági kapcsolatok A népgazdaság dinamikus fejlődésé­nek nélkülözhetetlen feltétele Cseh­szlovákia gazdaságának a nemzetközi munkamegosztásban való aktív rész­vételének elmélyítése. Ezt az elvet meg kell tartani a népgazdaság valamennyi irányítási fokán, főleg a termelés struktúrájának tökéletesítésében, műsza­ki, gazdasági színvonalában és minő­ségében. Külső gazdasági kapcsolataink fej­lesztési alapjának kell tekinteni to­vábbra is a szocialista országokkal, el­sősorban a Szovjetunióval való sokol­dalú gazdasági és tudományos-műszaki együttműködést. Emellett a következő tényekből kell kiindulnunk: — a csehszlovák gazdaságnak a szo­cialista gazdasági integráció folyama­tába való intenzív bekapcsolása nélkü­lözhetetlen előfeltétele annak, hogy megoldjuk a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népgazdaságának alapvető fejlesztési problémáit és tovább növel­jük a népgazdaság hatékonyságát; — gazdaságunknak a Szovjetunió gazdaságával, hatalmas tudományos­műszaki termelési potenciáljával, nagy természeti gazdagságával való szoros összekapcsolása, a CSSZSZK gazdasági fejlődése stabilitásának és dinamikájá­nak a legfőbb szavatolója. Az állami és gazdasági tervekben és a tervek megvalósításában következe­tesen biztosítani kell a sokoldalú in­tegrációs intézkedésekből, a KGST egyes tagállamai koordinációs tervei­ből, valamint a további sokoldalú és kétoldalú egyezményekből eredő cseh­szlovák kötelezettségvállalásokat. Fejleszteni kell a KGST-tagállamok együttes tervezési tevékenységének új irányzatait; aktívan részt kell venni a KGST-tagállamok távlati tüzelőanyag, energia, nyersanyag, egyéb anyag, kor­szerű gépek és berendezések, élelmi­szer és közszükségleti árucikkszükség­leteinek biztosításával, valamint a köz­lekedés koordinált fejlesztésével kap­csolatos kérdések közös kidolgozásá­ban A fejlett tőkés országokkal való gaz­dasági együttműködés fejlesztésében rendszeresen meg kell teremteni a feltételeket a kölcsönösen előnyös táv­lati kapcsolatok fejlődéséhez, emellett hatékonyabb módon kell alkalmazni a termelési és tudományos műszaki koo­perációt. Fokozottabb figyelmet kell szentelni a fejlődő országokkal való gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatok kiszélesítésének. Hatékonyabban kell kihasználni az ilyen országokkal foly­tatott, a termelőerők fejlesztésére irá­nyuló hosszú lejáratú együttműködés különféle formáit, felhasználni azokat Csehszlovákia tüzelőanyag-, nyers­anyag- és termelési szükségleteinek biztosítására. Mintegy 35—37 százalékkal növelni kell a külkereskedelmi forgalmat; emellett biztosítani kell a kivitel túl­súlyát a behozatallal szemben. A ter­melés és a külkereskedelem valameny- nyi irányítási szintjén a népgazdaság fokozott kiviteli képességére kell össz­pontosítani a figyelmet. A külföldi piacokon az egyre növekvő igényekre való tekintettel rendszeresen javítani kell a műszaki-gazdasági mutatókat a műszaki és szerviz szolgáltatások szín­vonalát, a gyártmányok használati tu­lajdonságait és minőségét. A kivitel fejlesztésekor alapvető célkitűzésnek kell tekinteni a gépipari gyártmányok kivitele dinamikus növelésének meg­gyorsítását; külön figyelmet kell szen­telni a technológiai komplex berende­zések és beruházási egységek export- képessége megerősítésének s azon gépipari szakágazatok és gyártási rész­legek kiemelt fejlesztésének, ahol már jelenleg, vagy a közeljövőben olyan műszaki és gazdasági színvonalat kell elérni, amelyek vetélkednek a világ élenjáró termelőivel. A beruházási egy­ségek kivitelét a gépipari szállítói ügy- vivés kiszélesítésével kell támogatni. A behozatali politikát a devizaesz­közökkel való optimális gazdálkodásra kell irányítani. Magas műszaki színvo­nalú gépeket és berendezéseket kell behozni olyan határidőben, amelyek le­hetővé teszik az ilyen gépek gyors ki­használását. Ehhez meg kell teremteni a legszükségesebb feltételeket a ter­vezésben a szállítói-megrendelői kap­csolatokban és a pénzellátásban. Tovább kell erősíteni a külkereske­delem szerepét a népgazdaság általá­nos hatékonyságának növelésénél. El kell mélyíteni a külső gazdasági kap­csolatok hatékonyságát és irányítási színvonalát, olyan módon, hogy az na­gyobb mértékben ösztönözze az integ­rációs folyamat további fejlődését a KGST-országok keretében és megfelel­jen az igényesebb külső feltételeknek is. Tökéletesíteni kell a külkereskede­lem irányítását, haladást kell elérni a külkereskedelem célszerű koncentrálá­sa terén, javítani kell a kereskedelmi munkát, főleg a külkereskedelmi mo­nopólium jobb érvényesítésével. Fokoz­ni kell a külkereskedelem és a terme­lés rugalmasságát és felkészültségét a világpiacokon történő fejlődésre rea­gálva; el kell mélyíteni a külkereske­delem és a termelés együttműködését és fejleszteni kell az ilyen együttmű­ködés hatékony formáit, amelyek első­sorban a társadalmi érdekeltség meg­erősítésére irányulnak a külkereske­delem hatékonyságának növelése terén. X. Az életszínvonal fejlesztése Az életszínvonal fejlesztését egvbe kell kötni az anyagi szükségletek, a szociális vívmányok és a nép széles tömegei biztonságérzete eddig elért ma­gas fokával s azt sokoldalúan fejleszte­ni kell. Erősíteni kell az életszínvonal aktív hatását a termelőerők fejlődésére. A társadalmi termelés növelésével, haté­konyságával összhangban biztosítani kell a gazdasági feltételeket a nép anyagi és szellemi szükségleteinek magasabb fokú kielégítéséhez. Támo­gatni kell a szocialista életmód alakí­tását, a nép alkotóképességének fejlő­dését, társadalmi elkötelezettségét, munka iránti felelősségérzetét. Céltu­datosan érvényre kell juttatni a mun­ka jellegében a haladó változásokat, javítani kell a munka szociális, gaz­dasági és termelési feltételeit, meg kell teremteni a feltételeket társadalmunk valamennyi tagjának kulturális fejlett­sége szocialista öntudatosságának nö­velése számára Az életszínvonal sokoldalú és ará­nyos fejlődésének további megerősíté­se, a társadalmi érdekek és az egyéni érdekek, valamint a csoportérdekek összhangjának elmélyítése, a lakosság létbiztonsága megszilárdítása céljából; — erősíteni kell a munkáért járó ju­talmazás jelentőségét és hatását az életszínvonal fejlesztésében mint a szo­cialista társadalom elosztási alapelvét; ugyanakkor biztosítani kell az olyan személyek életszínvonalának növelé­sét. akik nem kapcsolódhatnak be a munkafolyamatba; — növelni kell a lakosság személyi fogyasztását, javítani kell a fogyasztás összetételét a kínálat gazdagításával, javítani kell a jobb minőségű és a műszaki szempontból tökéletesebb áru választékát; fokozni kell a szolgálta­tások minőségi színvonalát és rugal­masságát; — huszonhárom-huszonöt százalék­kal emelni kell a lakosság munka- és szociális reáljövedelmét; — a népgazdaság fejlesztésével, ha­tékonyságának növelésével összhang­ban — amelyek az életszínvonal emel­kedésének alapfeltételei — végre kell hajtani a kiskereskedelmi árak szintje stabilizálásának politikáját az alapvető létszükségleti árucikkeknél; — tovább kell bővíteni és tökélete­síteni az egészségügyi és szociális gondoskodás fejlett rendszerét, az ok­tatási és művelődési rendszert, a kul­túrát és a testnevelést, mégpedig a társadalmi eszközök hatékony, és a munkaerő racionális kihasználása mel­lett; ilyen módon fokozatosan növelni kell a lakosság társadalmi fogyasztá­sát, az eddig ingyenesen nyújtott szol­gálatok további biztosításával; — folytatni kell a céltudatos kör­nyezetvédelmet, a munkakörnyezet tö­kélesítését, javítani kell a lakáskultú­rát, fejleszteni kell az üzlethálózatot, az iskolai, egészségügyi berendezések hálózatát az út és hírközlő hálozatot. 1. Bérpolitika A munka mennyisége, minősége és társadalmi jelentősége szerinti jutal­mazás szocialista elvének következetes érvényesítésével hatékonyan kell tá­mogatni a nagyobb munkatermelékeny­ség elérése érdekéljen a gazdaságos­ságra és a tudományos-műszaki hala­dás meggyorsítására irányuló törek­vést. Az ösztönző bérformákat következe­tesen és elsősorban a minőség javítá­sára, a költségek csökkentésére, a fel­adatok időbeni és arányos teljesítésé­re, valamint a haladó termelési mód­szerek bevezetésére kell összpontosí­tani. Nagyobb súlyt kell fektetni a dolgozók érdekeltségére a több mű­szakos és a megszakítás nélkül üze­melő munkahelyeken. Állandóan ügyelni kell a teljesít­ménynormák helyes megállapítására, meg kell tartani magas színvonalukat az összes hozzáférhető tudományos is­meret kihasználásával. Nagyobb figyel­met kell szentelni a kezelési és rezsi­munkák, a gazdasági és igazgatási te­vékenység szabályozásának. Fokozni kell a bérszabályozás haté­konyságát, hogy nagyobb mértékben hozzájáruljon a társadalmi, gazdasági feladatok teljesítéséhez. Folytatni kell a munka ésszerűsítését, az új bérrend­szerek bevezetését a népgazdaság to­vábbi szakágazataiban, ahol azt eddig még nem vezették be, meg kell szilár­dítani a bérrendszerek eredményeit az alapvető termelési ágazatokban. El kell mélyíteni a jutalmazás dif­ferenciálását az egyén és a munka­kollektíva tényeleges érdemei alapján a tervfeladatok teljesítésekor. Továbbra is előnyben kell részesíteni a gépipari szakmákat, a folyamatos gyártásban és az automatizált üzem­részlegekben dolgozó munkásokat. Harcolni -kell az ártalmas nivelizációs irányzatok ellen a bérezésben, ame­lyek az átlagossággal és a progresszív munkamódszerek elégtelen érvényesí­tésével való megalkuvás megnyilatko­zásai. 1980-től a munkatermelékenység nö­velésétől függően 13—15 százalékkal kell emelni a népgazdaságban dolgo zó munkások és alkalmazottak átlag­bérét. Az egységes földművesszövetke­zetek tagjainak jutalmazását a diffe­renciálási rendszer hatékonyságának el­mélyítésével, a munkájukban elért eredmények, érdemük szerint kell vég­rehajtani. Fokozatosan el kell érni azt, hogy a mezőgazdaságban a szak- képzettséget igénylő munkát ugyanúgy jutalmazzák, mint a népgazdaság többi ágazatában. 2. A társadalmi fogyasztás Az életszínvonal fejlesztésének to­vábbra is döntő tényezője lesz a lakosság anyagi szükségleteinek fej­lesztése. A kiskereskedelmi áruforgal­mat 23—25 százalékkal kell emelni. A fogyasztás struktúrájában minősé­gi változásokat kell eszközölni, az iparcikkek árusítását az élelmiszerek árusításánál gyorsabb ütemben kell fo­kozni, emellett elsősorban a tartós fogyasztási cikkek árusítását, a minő­ség és magas színvonalú műszaki mu­latókkal rendelkező áruk fogyasztását kell bővíteni. Súlyt kell fektetni főleg a gépipari áru választékának bővíté­sére, a gyártmányfelújításra. Az öt­éves tervidőszakban a belpiacra 1,8— 1,9, millió hűtőszekrényt, 1,9—2,1 mil­lió mosó- és csavarógépet — emellett fokozni kell a teljesen automata mo­sógépek arányszámát — és 1,6—1,8 millió tévékészüléket kell szállítani, s ki kell szélesíteni a színes vételű té­vékészülékek árusítását. Fokozni kell minden fajta építőanyag kínálatát; az ötéves tervidőszakban 9,0—9,5 millió tonna cementet és 8—8,5 milliárd tég­lát kell előállítani. Emelni kell a bú­torárusítást. Meg kell teremteni a fel­tételeket a lakosság személygépkocsik­kal való további ellátására; az elkövet­kező öt évben mintegy 80 000 gépko­csit kell a piacra szállítani. A ruházati cikkeknél és a cipőgyártásban bizto­sítani kell a divat iránti egyre növek­vő igények kielégítését súlyt fektetve az esztétikai értékekre, a jobb minő­ségre és használati tulajdonságra, a könnyebb és a gyorsabb karbantartás­ra. Számolni kell azzal, hogy 1980-ban a textilipari áru eladása eléri a 34— 35 milliárd koronát a lábbelié pedig a 70 millió párat. A lakosság fokozot­tabb kielégítésekor ugyancsak nagy fi­gyelmet kell szentelni a napi fogyasz­tási cikkek összetételének. Az élelmiszerkínálatban továbbra is növelni kell a biológiai szempontból értékesebb és jobb minőségű élelmisze­rek arányát, bővíteni kell az olyan iparilag előállított élelmiszerek árusí­tását, amelyek félkészáruként közvet­lenül felhasználhatók a háztartások­ban; gazdagítani kell az egész élelmi­szerválasztékot. A belpiaci árucikkek növekvő minő­ségét és választékát, a kínálat rugal­masságát jelentős tényezőnek kell te­kinteni a lakosság egyre fejlődő szük­ségleteinek kielégítésekor. Biztosítani kell, hogy a termelésben és a fogyasz­tásban egyaránt gazdagabb legyen a fogyasztási cikkek kínálata minden ár­ban, hogy az alapvető árufajták kívánt arányának megtartásakor bővüljön a legjobb minőségű és divatos árufajták kínálata, ily módon kielégüljenek a lakosság életszínvonalának növekedé» séből eredő követelmények is. A kereskedelmi hálózatban hozzá kell járulni a fogyasztói kereslet folyamatosabb kielégítéséhez, a vásár­lás meggyorsításához és megkönnyíté­séhez, az árusítás kultúrájának növe­léséhez, az árusítás önkiszolgáló for­máinak további bővítésével, a szabad választékú és a minta szerinti árusí­tás kiszélesítésével, az üzletek cél­szerűbb elhelyezésével, koncentrálásá­val és szakosításával. Főleg a nagyobb városokban ésszerűsíteni kell a közét­keztetés minden formáját, elsősorban az élelmiszeripari nyersanyagokból iparilag készített félkész áruk árusí­tásával, a közétkeztetési hálózat meg­felelő koncentrálásával és szakosításá­val, továbbá az önkiszolgáló éttermek fejlesztésével. Ezekkel a módszerekkel hozzá kell járulni a jobb munkaerő­gazdálkodáshoz. A fizetett lakossági szolgáltatások terjedelmét 23—25 százalékkal kell bő­víteni. Előnyben részesítve kell fej­leszteni a lakáskultúra növelésével kapcsolatos szolgáltatásokat. Figyelmet kell szentelni az olyan szolgáltatások fejlesztésének és színvonalának, ame­lyek megkönnyítik a háztartási mun­kát, javítják a családok életfeltételeit, mégpedig főleg a gyors szolgáltatóhá­lózatok létesítésével. A személygépko­csik számának növekedésével párhuza­mosan növelni kell a gépkocsijavítást célzó szolgáltatásokat, beleértve a szer­vizszolgálatot. Javítani kell a személy- szállítási szolgáltatásokat, főleg a vá­rosi személyszállításnál, a távközlési szolgáltatásokat, a lakosság kulturális szükségleteinek kielégítésével és üdül­tetésével kapcsolatos szolgáltatásokat. 20—22 százalékkal kell növelni a helyi gazdálkodási és a termelőszövet­kezetek által nyújtott szolgáltatásokat és munkákat; emellett célszerű kon­centrációval és szakosítással meg kell teremteni a feltételeket a műszaki fej­lődés szélesebb körű és hatékonyabb érvényesítésére a lakossági szolgálta­tások és rendelések terén. A helyi gazdasági vállalatokban és az ipari termelőszövetkezetekben to­vább kell fejleszteni a belpiac szük­ségleteit kielégítő célszerű, kiegészítő termelést. Fokozni kell a szolgáltatások kul­túráját, javítani kell a vevők szükség­letei iránti viszonyt, megfelelően kell módosítani a nyitvatartási időt, hogy az a lehető legjobban megfeleljen a lakosság szükségleteinek. (Folytatás a 10. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom