Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám, szombat

Csehszlovákia Kommunista Pártja XII. kongresszusának tanácskozása 1976. IV. 17. /Folytatás a 10. oldalról) hattunk fel, amelyeket csak a többi szocialista ország, mindenekelőtt a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával folytatott együttműködésnek köszönhe­tően érhettünk el. Engedjék meg, hogy erről a helyről őszinte köszönetét mondjak ezért az összes szocialista tu­dósnak A Csehszlovák Tudományos Akadémia sikeresen folytatta részvételét az Inter- kozmosz nemzetközi programban, ab­ban a magkutatásban melvet a Moszk­va melletti dubnói intézet vezet. Mind­két esetben a Szovjetunió olyan lehe­tőségeket nyújt a szocialista orszá­goknak, amelyeket semmilyen más szo­cialista ország nem tudnav önállóan biztosítani. Mély hálaérzettel közölhe­tem a kongresszus résztvevőivel, hogy ebben az évben a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia a Szovjet Tudomá­nyos Akadémiától egy Tokamak nevű berendezést kap, hogy részt vehessen a termonukleáris kutatásban is Az a jelentős előrehaladás, amelyet a XIV. kongresszus óta megtettünk, azokra a gyenge pontokra is felhívja figyelmünket, melyek akadályozzák a tudományos műszaki haladás felgyor­sítását. Az eddigi eredmények felhasz­nálásával kapcsolatos nehézségeken kí­vül nem sikerült egészen teljesíteni a tudományos munka hatékonyságának néhány további feltételét, például nem sikerült magasabb szintre jutni a prob­lémák elméleti megközelítésének átfo­góvá tételével, nem sikerült szorosab­bá tenni az együttműködést az összes összetevő között, megteremteni a szük­séges anyag] alapot és biztosítani a további fejlődés feltételeit. A káderállomány összetételének ja­vítása, a dolgozók nevelése és kivá­lasztása továbbra is nagy figyelmet követel. Nagy gondot kell fordítani a társadalomtudományi munkahelyek to­vábbi kiépítésére; ezen munkahelyek célkitűzéseit még jobban össze kell hangolni pártunk, államunk és társa­dalmi gyakorlatunk szükségleteivel. A tudományos kutatási alapot tekint­ve növelni kell az alapkutatás részese­dését, felgyorsítani fejlődését, mert nö­vekedési üteme elmarad a növekvő kö­vetelményektől. Bár vitathatatlan, hogy a tudományos élet koncentrálódása a fővárosokban mindig nagyobb lesz, az alapkutatási munkahelyek egyenlete­sebb területi megosztása országunkban igényes, de szükséges feladat. Ezt a célt a kerületi szervek teljes megértés­sel támogatják. Hozzájárul a tehetsé­gek jobb kihasználásához és segítségé­re van a főiskoláknak és maguknak a kerületeknek is, különösen, ha bizto­sítani tudjuk a célszerű szakosítást és a jó irányítást. A hatodik ötéves tervidőszak alapku­tatási állami tervjavaslatában hang­súlyozzák, hogy nagyobb mértékben kell összpontosítani a kapacitásokat a legfontosabb feladatokra, összhangban a műszaki fejlesztési tervvel és jobban ki kell használni a nemzetközi tudo­mányos együttműködés összes formáit, mert a nemzetközi együttműködésre a fő feladatok 90 százalékában szükség van. A tervjavaslat igényes, de reális. Az összes tudományos feladat sikeres teljesítésének biztosítéka, hogy a to­vábbi fejlesztés érdekében kifejtett erőfeszítések élén lenini pártunk áll, mely világosan tudatosítja a tudomá­nyos fejlődés logikáját és értelmét, és a problémákhoz való rugalmas hozzá­állásával megteremti az alkotó kutatás és megvalósítás légkörét Pártunk nagyra értékeli a tudományos és a műszaki értelmiség munkáját, és tu­datosítja a tudomány növekvő szerepét, melyet az emberiség jövője szempontjá­ból, alapvetően fontos kérdések megol­dásában betölt. Ezért ma az összes becsületes, tudományos és kutatási dolgozó támogatja pártunk politikáját és a jövőben is mindent megtesz azért, hogy teljesítse a XV. pártkongresszus határozataiból ráiuk háruló feladato­kat A kommunista pártok tudománypoliti­kája állandóan mélyül azzal, hogy a párt saját alkotó tevékenységet foly­tat, általánosítja a szocialista építés tapasztalatait. Ezért a párt minden egyes kongresszusán a fenti kérdéseknek nagy figyelmet szentelnek. Legutóbbi bizonyítéka ennek a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXV kongreszusának ^tanácskozása volt, melyen főképp az efmélet jelentőségét és küldetését emel­ték ki. „Jól tudjuk“ — mondotta Leo­nyid Iljics Brezsnyev elvtárs —, hogy a tudományos-műszaki haladás bővizű folyama kiszárad, ha nem tápláljuk ál­landóan az alapkutatás eredményeivel.“ Brezsnyev elvtárs kiemelte: „Elkerül­hetetlenül szükséges nagy tudományos programokat kidolgozni és megvalósí­tani ahhoz, hogy meggyorsítsuk a gaz­dasági fejlődést.“ Anatolij Petrovics Alekszandrov, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke, felszólalásában hozzátette- „A tudo­mányban könnyű hatékony eredménye­ket elérni, ha teljesítjük a jelen kis feladatait. Ez azonban nem befolyásol­ja az adott ország távlati fejlődését. A fejlődést nem lehet csak a meglevő ismeretekre építeni, hanem az alaptu­dományok új ismereteire is támaszkod­ni kell, melyek új utakat nyitnak meg és egészen új jelenségek kihasználását teszik lehetővé. Ebben kell látni a tu­domány felelősségteljes küldetését a társadalomban.“ Ezeket a gondolatokat teljes mérték­ben elfogadjuk. A csehszlovák tudo­mányt is kötelezik és nagy feladatot tűznek ki elébe. Annak a meggyőződé­semnek adok hangot, hogy a csehszlo­vákiai tudományos dolgozók a Szovjet­unió, valamint a többi szocialista or­szág tudományos akadémiáival és tudó­saival testvéri együttműködésben eze­ket a feladatokat becsületesen megva­lósítják. Bohumil Kvasil elvtársnak, a Cseh Műszaki Főiskola rektorának felszólalása A tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése vala­mennyi szak­ágazatban ta­pasztalható, s rendkívüli igé­nyeket támaszt a lakosság szak képzettségével és művelődésé vei szemben. Ha a tudományos­technikai fórra dalom idősza kában nem igyekeznénk fr> kozottabb mér tékben a művelődési kérdések megol­dására — akár mennyiségi, akár mi­nőségi jellegű problémákra gondolunk —, akkor nem lennénk képesek a tu­dományos-technikai forradalom vívmá­nyait pozitívan kihasználni a szocia­lista társadalom építésében. A szakképzettséggel és művelődéssel szemben támasztott egyre növekvő kö­vetelmények a lakosság minden réte­gét, minden korosztályát érintik, kü­lönösképpen azonban a főiskolai okta­tást. A mai főiskolai hallgatót a fejlett szocialista társadalom időszakára ké­szítjük fel. Ezért szakmai és politi­kai téren egyaránt jól fel kell készül­nie a kommunizmust építő társadalom­ra. A szaktudáson kívül olyan politi­kai és ideológiai ismeretekkel kell fel­vérteznünk, hogy képes legyen a mar­xista—leninista eszmék megvalósításá­ra, s hogy az internacionalista szo­lidaritás szellemében nevelve megis­merje a marxista filozófia alapjait. Ez az alapfeltétele annak, hogy a főisko­lák növendékei tanulmányaik befejezé­se után célszerűen hasznosíthassák szakmai ismereteiket a szocialista tár­sadalom nemes céljainak megvalósítá­sa érdekében. Az utóbbi időben nagy figyelmet szentelünk a diákok kommunista neve­lésének. E téren jelentős haladást ér­tünk el, önálló koncepciót dolgoztunk ki. Legfőbb törekvésünk, hogy fokozzuk a politikai-nevelő munka hatékonysá­gát núnd a pedagógusok, mind a diá­kok körében, mégpedig a nézetek fel­mérésével és a nevelőmunka tudomá­nyosan megalapozott irányításával. Mivel a termelési folyamatok tudo­mányosabb szintre emelkedtek, gyor­sabb lett az információközlés, s meg­gyorsult a tudományos felfedezések ér­vényesítése a gyakorlatban, ezért a je­lenlegi felsőoktatási rendszerben a sta­tikus nevelés helyett a tudományosan megalapozott oktatásnak-nevelésnek kell dominálnia. Az információrobbanás és a tudomá­nyos felfedezések gyors alkalmazása a gyakorlatban a főiskolák hallgatóitól, megköveteli, hogy gyorsan alkalmaz­kodjanak az új követelményekhez. A főiskolai hallgatók nevelésének célja tehát, hogy a növendékek a lehe­tő leggyorsabban és rugalmasan tudják érvényesíteni a gyakorlatban ismere­teiket és adottságaikat. A főiskolások nevelésének egyik legfőbb célja tehát, hogy az oktató-nevelő munka szüntele­nül kapcsolatban legyen a gyakorlattal. A mai főiskolák végzős növendéké­nek tanulmányai során szerzett elmé­leti ismeretei és készségei a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése mellett legfeljebb tíz évig elegendők. Ez az idő azonban egyre inkább rövi­dülni fog. Éppen ezért a tudományos­technikai forradalom egyik legjellem­zőbb vonása a permanens önképzés. Jelenleg folyamatban van a főiskolák tananyagának és struktúrájának módo­sítása, átépítése. A tudomány és a tech­nika dinamikus fejlődése megköveteli, hogy a főiskolai oktatás minőségileg különbözzön az előző időszak oktatá­sától. A tananyag módosítása s az át­építés nem korlátozódhat csupán új szakok létesítésére, nem Is egy csa­pásra megoldható feladat, hanem olyan folyamat, mely lehetővé teszi, hogy rendszeresen és folyamatosan tökélete­sítsük az egész oktatási rendszert, és a társadalom szükségleteihez igazítsuk. Hovatovább a népgazdaság fejlődésé­ben egyre jelentősebb szerepei tölt be a tudomány s ennek egvik jelentős tényezője a felsőoktatási intézmény. Az utóbbi években a főiskolákon sike­rült mozgósítanunk azokat az erőket, melyek képesek megoldani az alapvető jelentőségű feladatokat, vagy a műsza­ki fejlesztéssel kapcsolatos kérdéseket. Emelkedett azoknak a dolgozóknak a száma, akik bekapcsolódtak a tudomá­nyos kutatómunkába. Bővült főisko­láink együttműködése az ipari válla­latokkal. Ez nemcsak gazdasági szem­pontból nagy jelentőségű. Ezáltal a fő­iskolák közelebb kerülnek a gyakor­lathoz, ami rendkívül fontos a felső- oktatási intézmények nevelő munkája szempontjából. Mint már említettem, nagy jelentő­sége van a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának. A központi szervek és a párt prágai fővárosi bizottságának felhívása értelmében, miszerint a tudo­mányt és a technikát össze kell kap­csolni a termeléssel, a főiskolák és a Csehszlovák Tudományos Akadémia prágai kutatóintézetei . pártunk XV. kongresszusa tiszteletére kötelezettsé­get vállaltak, hogy a döntő fontosságú termelési feladatok teljesítésében együttműködnek számos prágai munka­hellyel. A XV. kongresszus megnyitá­sáig a kötelezettségvállalások közül többet sikerült teljesíteni A Cseh Műszaki Főiskola például 9 kollektív kötelezettségvállalást tett. Azonban jelentősek a többi felsőoktatá­si intézmény és a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia munkahelyeinek köte­lezettségvállalásai is. Ezek arról tanús­kodnak, hogy a prágai kutatóintézetek teljes mértékben megértették a tudo­mány és a gyakorlat kapcsolatának fontosságát, az együttműködés elmé­lyítésének szükségességét a jelentős népgazdasági feladatok teljesítésében. A kötelezettségvállalások konkrétak, ellenőrizhetők és mindkét fél számára nagy jelentőségűek, felentősek azért Is, mert teljesítésükbe bekapcsolódnak a főiskolai hallgatók, s így tapaszta­latra tesznek szert, aminek a jövőben feladataik teljesítése során hasznát ve­szik, megtanulják becsülni a kétkezi munkát, s közelebb kerülnek a munkás- osztályhoz. Jaroslav Vejr elvtársnak, a kelet-csehországi kerület Nový Bydžov-i Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz elnökének felszólalása A kelet-cseh országi kerület mezőgazdasági dolgozói teljes mértékben tá mogatják pár tunk politikáját a gyakorlatban érvényesítik a XIV. pártkong resszus és a Központi Bízott ság 1975. évi októberi ülésé nek határoza tait. Erről ta­núskodik az a számos nagyon jó eredmény, amelyet a mezőgazdasági termelés koncentrációjában és szakosítása terén elértek a kooperációs és integrációs kapcsolatok kihasználása mellett. Egy­séges földművesszövetkezetünk tagjai tudatosították, hogy a szervezésben és az irányításban, a haladó technika ki­használásában az ipari módszerek al­kalmazásához és ezáltal a mezőgazda- sági termelés magasabb fokú hatékony­ságához vezető út a nagyobb közössé­gekben rejlik. Olyan szövetkezet elnöke vagyok, amely a kommunisták kezdeményezése alapján valamennyi szövetkezeti tag jóváhagyásával négy egységes földmű­vesszövetkezetből alakult, öt évvel ez­előtt szövetkezetünk 900 hektárnyi te-. rületnél valamivel több földterülettel rendelkezett. Ma a „Csehszlovák—Szov­jet Barátság Efsz“ az egyesítés után öt és fél ezer hektárnyi mezőgazdasági területével és 1480 tagjával a kelet­csehországi kerület legnagyobb mező- gazdasági vállalatainak egyike. Az egyesítés nem volt ösztönös. Ki­használtuk a ma már kooperációs cso­portokba tömörült szövetkezetek, a nö­vénytermesztésben, állattenyésztésben, valamint a gépek kihasználása terén szerzett jó tapasztalatait. A tagok egy­máshoz való közeledésére igen kedvező hatással volt az, hogy a kooperáció keretében egyenlő bér-, társadalmi és kulturális politikát folytatunk. Ennek ellenére nem egyszerű dolog az ilyen hatalmas komplexum szervezése és irá­nyítása. A nagy efsz-ekben és állami gazda­ságokban kedvező feltételek alakulnak ki az irányítás szakágazati módszerére. Az újonnan csoportosult szövetkezet­ben a jelenlegi helyzetre való tekintet­tel átmeneti időre még a központokkal kombinált módszert választottuk. A központ nálunk természetesen csak egy kisegítő szervezeti alakult. Határai nem azonosak a volt efsz-ek határaival, elsősorban a községek köz- igazgatási elrendezését tartják szem előtt. Abból indulunk ki, hogy a me­zőgazdasági vállalat és tagjainak tevé­kenysége szoros összefüggésben van a Nemzeti Front társadalmi szervezetei­vel és a nemzeti bizottságok munkájá­val. A központ funkcióját abbé-1 látjuk, hogy ezen alakulatoknak szorosabb, a szövetkezetek tevékenységével való kapcsolata a mindennapi életben és az emberek szükségleteinek, követelmé­nyeinek jobb kielégítésében. A mezőgazdaságban az egyesítési fo­lyamat ugyanakkor megköveteli, hogy kifejezően elmélyítsük a párt vezető szerepét és javítsuk a pártszervezetek munkamódszereit. Szövetkezetünk kör­zetében öt falusi, az efsz mellett két alapszervezet és egy városi pártszerve­zet működött. Az egyes alapszerveze­tekben az összes párttagokkal való megvitatás után a járási pártbizottság segítségével az efsz mellett egy alap­szervezetet létesítettünk, amelynek ma 78 tagja és 17 párttagjelöltje van. A párt vezető szerepének érvényesítését az egyes központok keretében a párt- csoportokon keresztül biztosítjuk, míg nem térünk át a kétségtelenül megfele­lőbb formára — a termelési ágazatok szerint felosztott pártcsoportokra. Meg kell azonban oldanunk a pártta­goknak az egyes szakaszokon való, aránytalan elosztását. Főleg a növény- termesztésben, ahol túlnyomórészt nők dolgoznak. Legjobb a helyzet a gépösí- tés szakaszán, ahol főként fiatalok dol­goznak és közülük egyötöde párttag. A párttagok aránytalan képviseletére való tekintettel figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy bővítsük a tag­sági alapot és javítsuk korösszetételét. Maiié Kabrheiová elvtársnőnek, a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottsága elnökének felszólalása A XV. kong­resszus küldöt­tei mélyen meg illetődve, lelke­sen vesznek részt egy olyan jelentős esemé­nyen, amelyet mindnyájan jo­gosan tartunk az egyik legfon­tosabb és legsi keresebb idő­szaknak pártunk és társadalmunk életében. Át- érezzük a pilla­nat fontosságát, hiszen tanúi le­hetünk hazánk továbbfejlesztése távlati céljai kitűzésének, amelyek jelentős mértékben elősegítik majd az egész szocialista tábor megszilárdítását és anyagi jólétének növelését, továbbá a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusán kitűzött békepolitika megvalósítását. A XV. kongresszust az előkészületek rendkívül tevékeny időszaka előzte meg, amelyben nagyméretű aktivitá­sukkal és kezdeményezésükkel, kiváló tetteikkel a csehszlovákiai nők is egy­értelműen bizonyítékát’ adták pártunk Iránti forró szeretetüknek. Ez pozitív módon tükrözi a párt cél­tudatos munkájának hatását az egész (Folytatás a 12. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom