Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Parti» XV. kongresszusának tanácskozása (Folytatás a 3. oldalról) hoz. Nagy utat tettünk meg a fejlett szocialista társadalom fejlesztésében, építésében. Dicsekvés nélkül elmond­hatjuk, hogy meggyőző sikereket ér­tünk el a kül- és a belpolitikában, az igényes gazdasági és szociális program megvalósításával. Eredményeink még szembetűnőbbek, ha újból tudatosítjuk, milyen feltételek között kezdtünk dolgozni a súlyos vál­ság évei és az 1969-es áprilisi plénum után, amely döntő fordulatot jelentett és amelynek megvalósításától már hét év telt el. A mai kapitalista világot megrázó válsághoz viszonyítva, orszá­gunk a testvéri szocialista országokkal együtt a politikai, a szociális és a gaz­dasági biztonság országa. Ez mélyen és szervesen összefügg azokkal a feltéte­lekkel, amelyek a nemzetközi kapcso­latokban alakultak ki, és azokkal a si­kerekkel, amelyeket a békeprogram megvalósításában értünk el. E béke­program kialakítója és fő képviselője a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága, személy szerint Leo­nyid Iljics Brezsnyev elvtárs. A XV. pártkongresszus előkészületei folyamán a prágai kommunisták száz­húszezres hadserege ugyanúgy, mint egész pártunk, magas fokú politikai és munkaaktivitást tanúsított. A prágai kommunisták sikeres har­cot folytattak a jobboldali demagógia következményei ellen és levonták a kö­vetkeztetéseket az 1968 előtti hibákból és fogyatékosságokból. Ma jogosan ál­lapíthatjuk meg, hogy Prágában minő­ségileg új politikai helyzet uralkodik, megszilárdult a prágai dolgozók erköl­csi-politikai egysége, amelynek élén a munkásosztály áll. A XIV. pártkong­resszus óta 22 000 új tagjelölt és párt­tag lépett a prágai szervezet soraiba. 1973-tól sikeresen szilárdítjuk a prágai pártszervezet’ munkásmagvát, amelyet jelentősen megfiatalítottunk. Amikor öt évvel ezelőtt, ebben a te­remben jóváhagytuk a XIV. pártkong­resszus határozatait, mindenki érezte, hogy valóban nagy és bátor programot fogadunk el. amely új távlatokat nyit dolgozóink szocialista élete előtt, hi­szen, azok a feladatok is nagyobbak voltak a szokásosnál, amelyeket orszá­gunkban — és külön Prágában is — az utóbbi ötéves tervidőszakban megol­dottunk. Felelősségünk tudatában kije­lenthetjük, hogy a főváros kommunis­tái becsülettel teljesítették kötelessé­geiket, az 5. ötéves tervidőszakban és a város távlati építése nagyvonalú ter­vének megvalósításában. Biztosítani szeretném önöket arról, hogy az az el­ismerés, amellyel Husák elvtárs a vá­rosi pártkonferencián a prágai párt- szervezet munkájáról nyilatkozott, kö­telezettséget jelent számunkra, azt, hogy továbbra is áldozatkész munkát fejtsünk ki a XV. pártkongresszus ha­tározatainak teljesítésében. Hangsúlyozni szeretném, hogy szo­cialista fejlődésünk céljainak kitűzé­sében óriási hatóerejűek voltak a Szov­jetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XXV. kongresszusának ha­tározatai, amelyek gondolatai ösztönző tanulságok forrását jelentik számunkra a szocializmus építésében és egész pár­tunk munkájában. Engedjék meg, hogy biztosítsam a Szovjetunió Kommunista Pártjának Ki­rilenko elvtárs által vezetett küldöttsé­gét, hogy a prágai kommunisták, ép­pen úgy, mint egész pártunk, mindig meríteni fognak a szovjet kommunis­ták gazdag tapasztalataiból. A Központi Bizottság beszámolója kiemelte azokat a döntő tényezőket, amelyek dinamikussá teszik társadal­munk fejlődését. Rámutatott a gazda­sági erőnk növekedéséhez, hatékonysá­gához vezető forradalmi és reális utak­ra. Ez szükséges is ahhoz, hogy valóra váltsuk a fejlett szocialista társadalom építése további szakaszának szociális céljait. Valamennyien ismerjük Leninnek azt a gondolatát, hogy a szocialista társa­dalom csak akkor teheti meg a céljai megvalósításához vezető utat, ha a tár­sadalmi munka termelékenységében megelőzi a legfejlettebb kapitalista országokat. A gazdasági építés, a tudo­mányos-műszaki haladás, a társadalmi munka termelékenységének növelése — mindez a mai osztályharc legdráma­ibb részét képezi. Feszült figyelem­mel kísérjük a szovjet népnek a tudo- mányos-technikai forradalom területén kifejtett harcát. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a szocializmus dönt a tudomány és a technika vívmányainak felhasználásáról, a szocializmus hasz­nálja fel óriási erejét a dolgozók ér­dekében. A prágai kommunisták a XV. kong­resszus előkészítése során, gondosan mérlegelték, hogyan kell emelni az egyes szervezetek, kollektívák és min­den egyén munkájának színvonalát, ha teljesíteni akarjuk ezeket a kötelessé­geinket. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy csakis egy út vezet a feladatok politikai biztosításához, a hatékonyság forrásainak további mozgósításához, és ez az emberek kezdeményezésének fej­lesztése, az embereké, akik maguk dön­tenek a termelés színvonaláról. Ezért egyre nagyobb figyelmet szentelünk a munkások és az értelmiségiek aktivitá­sa fejlesztésének, kölcsönös együttmű­ködésüknek, a szocialista építés folya­matában magyarázzuk a dolgozóknak, hogy erejük az összes dolgozó szoros együttműködésében és kölcsönös meg­segítésében rejlik a munkásosztály ve­zetésével. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, meg kell állapítanunk, hogy a forra­dalmi energia milyen nagy forrását képviseli a munkásosztály. Felelősség- teljesen, áldozatkészen vesz részt tár­sadalmunk fejlesztésében, a tudomány és a termelés kapcsolatának megvaló­sításában. Prágában az elmúlt öt év­ben több száz racionalizációs brigád alakult és a munkások kezdeményezé­se egyre fokozódik a termelés tökéle­tesítésében. Az újítómozgalomban részt­vevő munkások ezáltal egyre jobban megismerik, milyen jelentős a tudo­mány a szocialista társadalomban. Technikusaink, mérnökeink, konstruk­tőreink és tudósaink a munkásosztály oldalán éppen a szocialista építés nagy feladataiban találják meg életcél­jaik megvalósítását. Amennyiben elérjük, hogy műszaki értelmiségünk egyetlen egy olyan újí­tási javaslata sem marad visszhangta- lan, amely a tudomány és a termelés összekapcsolására vontakozik, népünk szocialista egysége még szilárdabb lesz. Nagyobb kezdeményezést és felelős­séget várunk gazdasági vezetőinktől a tudomány és a technika ismereteinek a termelésben való érvényesítésében, elvárjuk, hogy „tanácskozni tudjanak a tudománnyal“ — amint ezt az SZPK XXV. kongresszusa is megemlítette. Az irányítómunka tehát elsősorban emberekkel végzett munkát, az embe­rek megnyerését, szervezését és egye­sítését jelenti, azon feladatok felépí­tésére, amelyeket a párt tűz ki képes­ségeik teljes érvényesítése alapján. Egyúttal megköveteli az olyan légkör kialakítását, amely tevékenységük nor­májává teszi a magas fokú hatékony­ságot és a minőséget. Egész társadal­munk, minden dolgozó érdekében olyan társadalmi, gazdasági és erkölcsi felté­teleket kell teremtenünk, amelyekben mindenki valóban erejéhez mérten já­rul hozzá a társadalom fejlesztéséhez és a lemaradás csak ideiglenes kitételt jelenthet, amely senki számára sem je­lenthet állandó előnyt. A korszerű tu­domány, technika és szervezés minde­nütt fegyelmet és rendet igényel. Enél- kül nem biztosíthatnánk teret a szo­cialista kezdeményezés számára, nem érvényesíthetjük a szocialista demok­ráciát, nem fejleszthetjük a kölcsönös együttműködés szocialista viszonyait. Amint a kongresszusi beszámoló meg­állapítja, feladataink egyre igényeseb­bek. A feladatok teljesítésével párhu­zamosan fejlődnek kádereink is. Meg­tanulják a szocialista építés új, egyre bonyolultabb problémáinak megoldását. Amint Klement Gottwald gyakran hang­súlyozta, elsősorban saját tapasztala­taink alapján tanulnak. Szocialista meggyőződésünk annál szilárdabb, mi­nél több feladatot oldottak meg. Poli­tikánk gyakorlati megvalósítása során valamennyien megtanuljuk megvalósí­tani a fejlett szocialista társadalom építését. Meggyőződésünk, hogy pár­tunk tevékenysége olyan színvonalat ért el, hogy az újonnan kitűzött nagy feladatokat is teljesíthetjük. A szocialista hazafiság szellemében való nevelésnél elsősorban arra tö­rekszünk, hogy mindenki megértse az alapvető tényt; nemzeteink haladó ha­gyományai és értékei a szocializmus­ba torkolltak. Polgáraink — de első­sorban a fiatal nemzedék körében — meg akarjuk szilárdítani a szocialista jelenünk fölötti jogos büszkeséget. Egy­úttal állandóan szem előtt tartjuk, hogy az 1969. áprilisa óta a pártmun­kában és az egész társadalomban el­ért pozitívumok elképzelhetetlenek len­nének pártunk gottwaldi internaciona­lista hagyományainak gazdag kibonta­koztatása nélkül, mely összekapcsoló­dik a proletár internacionalizmus kö­vetkezetes érvényesítésével a nemze­teink és nemzetiségeink közti kapcso­latokban, országunkban és nemzetközi viszonyainkban is. Elsőrendű szerepet töltenek be a testvéri együttműködésnek a Szovjet­unióhoz fűződő egyre mélyebb kapcso­latai, valamint Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának szilárd politikai, ideo­lógiai és akcióegysége Vlagyimir Il­jics Lenin pártjával a dicső szovjet­unió Kommunista Pártjával. A XV. kongresszus szónoki emelvé­nyéről nyíltan kijelentjük, hogy a pro­letár internacionalizmus számunkra nem az ünnepi gyűlések díszítőelemét jelenti, hanem marxista-leninista világ­nézetünk szilárd, létfontosságú részét képezi. Pártunk 55-éves történelmének mozgatóereje, legnagyobb értéke. Ta­pasztalataink megcáfolhatatlan tények­kel bizonyítják, hogy a proletár inter­nacionalizmus gondolata iránti hűség jelenti a legjobb szolgálatot az igazi nemzeti érdekeknek, a kommunistá­kat a munkásosztály igazi for­radalmi élcsapatává, a nemzet ve­zető erejévé teszi. Bizonyítják, hogy a szocialista távlatok megvalósításáért folytatott harcot nemcsak az állami lo­bogó alatt folytathatjuk, ki kell tűz­nünk a vörös zászlót is, a szolidaritás és az internacionalista haladás forra­dalmi zászlaját, ha azt akarjuk, hogy a szocializmusért folyó küzdelmet a munkásosztály és szövetségeseinek vég­ső tartós győzelme koronázza. Ezért következetesen védelmezzük azt az álláspontot, hogy a proletár in­ternacionalizmus azonosul a kommu­nista mozgalom egységének megszilár­dításáért kifejtett törekvéssel, az im­perializmus ellen és a nemzetek szó­Lumír Sakmar eivtársnak, az Oslravai Bányaipari Vallási Zárubek üzeme vájárcstpitja vezetőjének felszólalása Felelősségér­zettel lépek a szónoki emel­vényre. A mun­kásosztály, az észak-morvaor- szági kerület bányászai nevé­ben a XV. kong­resszussal is­mertetni kívá­nom nézetein­ket pártunk po­litikájával és eredményeivel kapcsolatban. A Központi Bizottság jelentése megállapítja, hogy pártunk politikája 1969 áprilisa és a XIV. kongresszus után helyes politikát folytatott. Nekünk, munkásoknak és az összes dolgozóknak ez volt a leghasz­nosabb politikai, és az egyedüli járha­tó út. Bányászhoz illően őszintén meg­mondom, hogy pártunk vezetősége Hu­sák elvtárssal az élen öt évi élmunkát végzett népünk javára. Ezért a mun­kások és az észak-morvaországi kerület összes dolgozóinak nevében szívélyes köszönetemet fejezem ki Husák elv- társnak. Az ostrava—karvinái szénmedence bányászai pártunk vezetőségét teljes mértékben támogatják, és a jövőben is minden erejükkel támogatni fogják a feladatok önkéntes teljesítésével. Pár­tunk politikájának eredményei meg­győzően bizonyítják, hogy olyan úton haladunk, amely biztosítja a társada­lom szükségleteinek és létérdekeinek sikeres megoldását. 1969 áprilisa óta sokszor meggyőződtünk róla, hogy or­szágunkban jól gazdálkodnak becsüle­tes munkánk értékeivel és eredményei­vel. Ezért a munkakezdeményezés fej­lesztésével, átgondoltan szervezett, ál­dozatkész munkával mondunk egyértel­mű köszönetét pártunknak, ez a sze­rény ajándékunk pártunk XV. kong­resszusának. Amikor munkacsoportunk válaszolni készült központi szerveink kongresszusi felhívására, a párt politikájának támo­gatását céltudatos élmunkával kívánta kifejezni csakúgy, mint a múltban ezt a szocialista munka hősei, Gavlas, Bo- ŕucký, Miska, Langer elvtársak és so­kan mások tették. Igényes programunk mindenekelőtt munkahelyünk szükségleteiből indult ki, és tekintetbe vette a 6. ötéves terv feladatait. Példánk a kongresszusi fel­ajánlási mozgalom fejlesztésében ha­talmas és spontán visszhangra talált nemcsak a bányaiparban, hanem más ágazatokban is. Felhívásunkhoz több mint 12 000 szocialista brigád csatlako­zott. A kezdeményezés új. hatékonyabb formáinak keresésében nem voltunk egyedül. A trineci Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom Vasműben Ogroc- ký elvtárs munkacsoportja és a szo­cialista brigádok a munkakezdeménye­zés fejlesztését új, minőségileg maga­sabb szintű elemekkel gazdagították. Kerületünkben felhasználjuk a szo­cialista országok, főképpen a Szovjet­unió gazdag tapasztalatait a munka- kezdeményezés fejlesztése terén. En­nek bizonyítéka a Zlobin-módszer ér­vényesítése, a szaratovi mozgalom át­vétele és további nagyon jól kidolgo­zott újítási módszerek alkalmazása. E mozgalom fejlődését nagyban elősegíti a munkások és az értelmiségiek ha­tékony együttműködése a komplex ra­cionalizációs brigádokban. Munkacsoportjaink tagjai nagyra ér­tékelik a fiatalok lendületét, lelkese­dését és aktivitását a feladatok teljesí­tése terén. Kudarcot vallott a legyő­zött jobboldalnak az a reménye, hogy a fiatalok nem támogatnak bennünket. Annak is örülünk, hogy a termelésben dolgozók példamutatása alapján a kongresszus előtt a tanítók, a kulturá­lis és a tudományos dolgozók is kez­deményező aktivitást fejtettek ki. Számos komoly gondolat jut eszem­be a gazdasági és a társadalmi fej­lesztés irányelveivel kapcsolatban. A cialista jövőjéért folytatott közös harc érdekében. A prágai pártszervezet teljes mér­tékben azonosul ezzel az elvi kon­struktív állásfoglalással, amelyet a Gus­tav Husák elvtárs által előadott beszá­moló is ismertetett és biztosítja a Köz­ponti Bizottságot, Elnökségét, és sze­mély szerint Gustáv Husák elvtársat, hogy teljes mértékben támogatjuk az ebben az irányban kifejtett internacio­nalista törekvést. Egyúttal biztosítjuk a kongresszust, hogy a prágai pártszervezet mindent megtesz, hogy sikeresen teljesítse a XV. kongresszus határozataiból eredő feladatokat, hogy valóra váltsa azokat az igényes célkitűzéseket, amelyek közvetlenül Prága a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság fővárosának továb­bi fejlesztésére vonatkozna’-. feladatok növekednek, de a tervhez való hozzáállás, a terv elfogadásának és teljesítésének módja, a terv reális voltának értékelése terén néha nem járunk el eléggé igényesen a problé­mák megoldásában. Ha fontolóra ve­szem ezeket a dolgokat, azt kell gon­dolnom, hogy néha nem vagyunk elég­gé őszinték pártunkhoz, hogy vannak rejtett tartalékok, hogy nem használ­juk ki az összes lehetőséget és ki­bújunk a felelősség alól. Nem bűvész­kedhetünk. Van mire támaszkodnunk. Sok jelentős tapasztalatra, bevált és kipróbált munkamódszerre tettünk szert, amelyeket nem veszünk észre és nem támogatunk csak azért, mert ezek nem a mi eredményeink, hanem a szomszédaink eredményei. Kevés az önkritika bennünk, mert nem akarjuk elismerni mások munkasikereit és el­sőségét. Ez politikailag helytelen, tár­sadalomellenes magatartás, sőt sok esetben a helytelen értelemben vett öntudat, a kispolgáriasság és a kar­rierizmus megnyilvánulásává fajul. A bányákban egyszerű emberek dol­goznak, akik örülni tudnak jól vég­zett munkájuknak. Munkánk nagyon nehéz, ezért rányomja bélyegét egy­más közti kapcsolatainkra és hangula­tunkra is. Kulturáltan élünk, művelő­dünk, ezt a brigád munkája szerves részének tartjuk. Nagy figyelmet szen­telünk a nevelési kérdéseknek, mert a mindennapi politikai nevelőmunka nélkül nem tudnánk ilyen jó munka­eredményeket elérni. A nevelésben elsőrendű szempontnak tartjuk a kom­munisták jó személyes példáját, az osztályöntudatot, a politikai érettséget, az elvtársi kapcsolatokat, a kritikai igényességet és az elvsz:erűséget. Ha mi, akik munkacsoportokat vezetünk, párttagok, párt- és szakszervezeti tiszt­ségviselők vagyunk, nem járnánk jó példával elöl ezen az úton, ha nem szerveznénk rendszeresen a munkacso­portokban a politikai munkát, és ha nem érvényesíténénk a párt vezető szerepét, akkor nem jutnánk messzire. A munkakezdeményezés továbbfej­lesztését össze kell kötnünk a legkor­szerűbb technikai eszközök maximális kihasználásával. Az előző ötéves terv­időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az ostrava-karvinái szénmedencé­ben a munkakezdeményezés nagyfokú fejlődését mindenekelőtt az tette le­hetővé, hogy korszerű, jó minőségű és nagy teljesítményű bányaipari gépeket és berendezéseket kaptunk, főleg a Szovjetunióból. Nagy gondot okoz szá­munkra az, hogy jelenleg még kevés van ezekből az új gépekből, néhány bányaipari vállalatban hiányzanak, a régebbi gépek pedig elhasználódtak. Gépipari vállalataink némely esetben nem akarják elfogadni megrendelé­seinket. A meglevő gépek tökéletes és gondos karbantartásához viszont gyak­ran hiányoznak a fontos pótalkatré­szek és az anyagok. Ezt a problémát sem a munkacsoportok, sem a bánya­ipari vállalatok gazdasági vezetőségei nem tudják megoldani. Mindehhez még egy további komoly probléma kap­csolódik. Állandóan fogy a munkaerő. Ennek okát mindenekelőtt abban lát­juk, hogy a fiatalok körében csökken a bányákba való toborzás, nem népszerű­sítik eléggé ezt a foglalkozást, s emiatt gyengül a bányászszakma vonz­ereje. Hasonlóképpen kell szólnunk a szo­ciálpolitikai kérdésekről is, melyek szektorunkat érintik. Nem tudjuk tel­jes mértékben megoldani a lakáskér­dést, a munkakörnyezet javításával és a beruházásokkal kapcsolatos problé­mákat, mert az 1968—69-es helyzetből adódóan a szánmedencében komoly ne­hézségekkel kell megküzdeni ezen a téren is. Gondjaink feltárása nagyon megalapozott, ezért nem is kívánjuk takargatni az ostrava-karvinái szénme­dence bányászközösségének bajait kü­lönösen a bányák jövő fejlődésével /Folytatás az 5. oldalonJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom