Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-15 / 90. szám, csütörtök

Csehszlovákia Kommunista Parti» XV. kongresszusának tanácskozása

(Folytatás a 3. oldalról)

hoz. Nagy utat tettünk meg a fejlett szocialista társadalom fejlesztésében, építésében. Dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy meggyőző sikereket értünk el a kül- és a belpolitikában, az igényes gazdasági és szociális program megvalósításával.

Eredményeink még szembetűnőbbek, ha újból tudatosítjuk, milyen feltételek között kezdtünk dolgozni a súlyos válság évei és az 1969-es áprilisi plénum után, amely döntő fordulatot jelentett és amelynek megvalósításától már hét év telt el. A mai kapitalista világot megrázó válsághoz viszonyítva, országunk a testvéri szocialista országokkal együtt a politikai, a szociális és a gazdasági biztonság országa. Ez mélyen és szervesen összefügg azokkal a feltételekkel, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban alakultak ki, és azokkal a sikerekkel, amelyeket a békeprogram megvalósításában értünk el. E békeprogram kialakítója és fő képviselője a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, személy szerint Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs.

A XV. pártkongresszus előkészületei folyamán a prágai kommunisták százhúszezres hadserege ugyanúgy, mint egész pártunk, magas fokú politikai és munkaaktivitást tanúsított.

A prágai kommunisták sikeres harcot folytattak a jobboldali demagógia következményei ellen és levonták a következtetéseket az 1968 előtti hibákból és fogyatékosságokból. Ma jogosan állapíthatjuk meg, hogy Prágában minőségileg új politikai helyzet uralkodik, megszilárdult a prágai dolgozók erkölcsi-politikai egysége, amelynek élén a munkásosztály áll. A XIV. pártkongresszus óta 22 000 új tagjelölt és párttag lépett a prágai szervezet soraiba. 1973-tól sikeresen szilárdítjuk a prágai pártszervezet’ munkásmagvát, amelyet jelentősen megfiatalítottunk.

Amikor öt évvel ezelőtt, ebben a teremben jóváhagytuk a XIV. pártkongresszus határozatait, mindenki érezte, hogy valóban nagy és bátor programot fogadunk el. amely új távlatokat nyit dolgozóink szocialista élete előtt, hiszen, azok a feladatok is nagyobbak voltak a szokásosnál, amelyeket országunkban — és külön Prágában is — az utóbbi ötéves tervidőszakban megoldottunk. Felelősségünk tudatában kijelenthetjük, hogy a főváros kommunistái becsülettel teljesítették kötelességeiket, az 5. ötéves tervidőszakban és a város távlati építése nagyvonalú tervének megvalósításában. Biztosítani szeretném önöket arról, hogy az az elismerés, amellyel Husák elvtárs a városi pártkonferencián a prágai párt- szervezet munkájáról nyilatkozott, kötelezettséget jelent számunkra, azt, hogy továbbra is áldozatkész munkát fejtsünk ki a XV. pártkongresszus határozatainak teljesítésében.

Hangsúlyozni szeretném, hogy szocialista fejlődésünk céljainak kitűzésében óriási hatóerejűek voltak a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XXV. kongresszusának határozatai, amelyek gondolatai ösztönző tanulságok forrását jelentik számunkra a szocializmus építésében és egész pártunk munkájában.

Engedjék meg, hogy biztosítsam a Szovjetunió Kommunista Pártjának Kirilenko elvtárs által vezetett küldöttségét, hogy a prágai kommunisták, éppen úgy, mint egész pártunk, mindig meríteni fognak a szovjet kommunisták gazdag tapasztalataiból.

A Központi Bizottság beszámolója kiemelte azokat a döntő tényezőket, amelyek dinamikussá teszik társadalmunk fejlődését. Rámutatott a gazdasági erőnk növekedéséhez, hatékonyságához vezető forradalmi és reális utakra. Ez szükséges is ahhoz, hogy valóra váltsuk a fejlett szocialista társadalom építése további szakaszának szociális céljait.

Valamennyien ismerjük Leninnek azt a gondolatát, hogy a szocialista társadalom csak akkor teheti meg a céljai megvalósításához vezető utat, ha a társadalmi munka termelékenységében megelőzi a legfejlettebb kapitalista országokat. A gazdasági építés, a tudományos-műszaki haladás, a társadalmi munka termelékenységének növelése — mindez a mai osztályharc legdrámaibb részét képezi. Feszült figyelemmel kísérjük a szovjet népnek a tudo- mányos-technikai forradalom területén kifejtett harcát. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a szocializmus dönt a tudomány és a technika vívmányainak felhasználásáról, a szocializmus használja fel óriási erejét a dolgozók érdekében.

A prágai kommunisták a XV. kongresszus előkészítése során, gondosan mérlegelték, hogyan kell emelni az egyes szervezetek, kollektívák és minden egyén munkájának színvonalát, ha teljesíteni akarjuk ezeket a kötelességeinket.

A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy csakis egy út vezet a feladatok politikai biztosításához, a hatékonyság

forrásainak további mozgósításához, és ez az emberek kezdeményezésének fejlesztése, az embereké, akik maguk döntenek a termelés színvonaláról. Ezért egyre nagyobb figyelmet szentelünk a munkások és az értelmiségiek aktivitása fejlesztésének, kölcsönös együttműködésüknek, a szocialista építés folyamatában magyarázzuk a dolgozóknak, hogy erejük az összes dolgozó szoros együttműködésében és kölcsönös megsegítésében rejlik a munkásosztály vezetésével.

Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, meg kell állapítanunk, hogy a forradalmi energia milyen nagy forrását képviseli a munkásosztály. Felelősség- teljesen, áldozatkészen vesz részt társadalmunk fejlesztésében, a tudomány és a termelés kapcsolatának megvalósításában. Prágában az elmúlt öt évben több száz racionalizációs brigád alakult és a munkások kezdeményezése egyre fokozódik a termelés tökéletesítésében. Az újítómozgalomban résztvevő munkások ezáltal egyre jobban megismerik, milyen jelentős a tudomány a szocialista társadalomban. Technikusaink, mérnökeink, konstruktőreink és tudósaink a munkásosztály oldalán éppen a szocialista építés nagy feladataiban találják meg életcéljaik megvalósítását.

Amennyiben elérjük, hogy műszaki értelmiségünk egyetlen egy olyan újítási javaslata sem marad visszhangta- lan, amely a tudomány és a termelés összekapcsolására vontakozik, népünk szocialista egysége még szilárdabb lesz.

Nagyobb kezdeményezést és felelősséget várunk gazdasági vezetőinktől a tudomány és a technika ismereteinek a termelésben való érvényesítésében, elvárjuk, hogy „tanácskozni tudjanak a tudománnyal“ — amint ezt az SZPK XXV. kongresszusa is megemlítette.

Az irányítómunka tehát elsősorban emberekkel végzett munkát, az emberek megnyerését, szervezését és egyesítését jelenti, azon feladatok felépítésére, amelyeket a párt tűz ki képességeik teljes érvényesítése alapján. Egyúttal megköveteli az olyan légkör kialakítását, amely tevékenységük normájává teszi a magas fokú hatékonyságot és a minőséget. Egész társadalmunk, minden dolgozó érdekében olyan társadalmi, gazdasági és erkölcsi feltételeket kell teremtenünk, amelyekben mindenki valóban erejéhez mérten járul hozzá a társadalom fejlesztéséhez és a lemaradás csak ideiglenes kitételt jelenthet, amely senki számára sem jelenthet állandó előnyt. A korszerű tudomány, technika és szervezés mindenütt fegyelmet és rendet igényel. Enél- kül nem biztosíthatnánk teret a szocialista kezdeményezés számára, nem érvényesíthetjük a szocialista demokráciát, nem fejleszthetjük a kölcsönös együttműködés szocialista viszonyait.

Amint a kongresszusi beszámoló megállapítja, feladataink egyre igényesebbek. A feladatok teljesítésével párhuzamosan fejlődnek kádereink is. Megtanulják a szocialista építés új, egyre bonyolultabb problémáinak megoldását. Amint Klement Gottwald gyakran hangsúlyozta, elsősorban saját tapasztalataink alapján tanulnak. Szocialista meggyőződésünk annál szilárdabb, minél több feladatot oldottak meg. Politikánk gyakorlati megvalósítása során valamennyien megtanuljuk megvalósítani a fejlett szocialista társadalom építését. Meggyőződésünk, hogy pártunk tevékenysége olyan színvonalat ért el, hogy az újonnan kitűzött nagy feladatokat is teljesíthetjük.

A szocialista hazafiság szellemében való nevelésnél elsősorban arra törekszünk, hogy mindenki megértse az alapvető tényt; nemzeteink haladó hagyományai és értékei a szocializmusba torkolltak. Polgáraink — de elsősorban a fiatal nemzedék körében — meg akarjuk szilárdítani a szocialista jelenünk fölötti jogos büszkeséget. Egyúttal állandóan szem előtt tartjuk, hogy az 1969. áprilisa óta a pártmunkában és az egész társadalomban elért pozitívumok elképzelhetetlenek lennének pártunk gottwaldi internacionalista hagyományainak gazdag kibontakoztatása nélkül, mely összekapcsolódik a proletár internacionalizmus következetes érvényesítésével a nemzeteink és nemzetiségeink közti kapcsolatokban, országunkban és nemzetközi viszonyainkban is.

Elsőrendű szerepet töltenek be a testvéri együttműködésnek a Szovjetunióhoz fűződő egyre mélyebb kapcsolatai, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártjának szilárd politikai, ideológiai és akcióegysége Vlagyimir Iljics Lenin pártjával a dicső szovjetunió Kommunista Pártjával.

A XV. kongresszus szónoki emelvényéről nyíltan kijelentjük, hogy a proletár internacionalizmus számunkra nem az ünnepi gyűlések díszítőelemét jelenti, hanem marxista-leninista világnézetünk szilárd, létfontosságú részét képezi. Pártunk 55-éves történelmének mozgatóereje, legnagyobb értéke. Tapasztalataink megcáfolhatatlan tényekkel bizonyítják, hogy a proletár internacionalizmus gondolata iránti hűség jelenti a legjobb szolgálatot az igazi nemzeti érdekeknek, a kommunistákat a munkásosztály igazi forradalmi élcsapatává, a nemzet vezető erejévé teszi. Bizonyítják, hogy a szocialista távlatok megvalósításáért folytatott harcot nemcsak az állami lobogó alatt folytathatjuk, ki kell tűznünk a vörös zászlót is, a szolidaritás és az internacionalista haladás forradalmi zászlaját, ha azt akarjuk, hogy a szocializmusért folyó küzdelmet a munkásosztály és szövetségeseinek végső tartós győzelme koronázza.

Ezért következetesen védelmezzük azt az álláspontot, hogy a proletár internacionalizmus azonosul a kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért kifejtett törekvéssel, az imperializmus ellen és a nemzetek szóLumír Sakmar eivtársnak, az Oslravai Bányaipari Vallási Zárubek üzeme vájárcstpitja vezetőjének felszólalása

Felelősségérzettel lépek a szónoki emelvényre. A munkásosztály, az észak-morvaor- szági kerület bányászai nevében a XV. kongresszussal ismertetni kívánom nézeteinket pártunk politikájával és eredményeivel kapcsolatban.

A Központi Bizottság jelentése megállapítja, hogy pártunk politikája 1969 áprilisa és a

XIV. kongresszus után helyes politikát folytatott. Nekünk, munkásoknak és az összes dolgozóknak ez volt a leghasznosabb politikai, és az egyedüli járható út. Bányászhoz illően őszintén megmondom, hogy pártunk vezetősége Husák elvtárssal az élen öt évi élmunkát végzett népünk javára. Ezért a munkások és az észak-morvaországi kerület összes dolgozóinak nevében szívélyes köszönetemet fejezem ki Husák elv- társnak.

Az ostrava—karvinái szénmedence bányászai pártunk vezetőségét teljes mértékben támogatják, és a jövőben is minden erejükkel támogatni fogják a feladatok önkéntes teljesítésével. Pártunk politikájának eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy olyan úton haladunk, amely biztosítja a társadalom szükségleteinek és létérdekeinek sikeres megoldását. 1969 áprilisa óta sokszor meggyőződtünk róla, hogy országunkban jól gazdálkodnak becsületes munkánk értékeivel és eredményeivel. Ezért a munkakezdeményezés fejlesztésével, átgondoltan szervezett, áldozatkész munkával mondunk egyértelmű köszönetét pártunknak, ez a szerény ajándékunk pártunk XV. kongresszusának.

Amikor munkacsoportunk válaszolni készült központi szerveink kongresszusi felhívására, a párt politikájának támogatását céltudatos élmunkával kívánta kifejezni csakúgy, mint a múltban ezt a szocialista munka hősei, Gavlas, Bo- ŕucký, Miska, Langer elvtársak és sokan mások tették.

Igényes programunk mindenekelőtt munkahelyünk szükségleteiből indult ki, és tekintetbe vette a 6. ötéves terv feladatait. Példánk a kongresszusi felajánlási mozgalom fejlesztésében hatalmas és spontán visszhangra talált nemcsak a bányaiparban, hanem más ágazatokban is. Felhívásunkhoz több mint 12 000 szocialista brigád csatlakozott. A kezdeményezés új. hatékonyabb formáinak keresésében nem voltunk egyedül. A trineci Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vasműben Ogroc- ký elvtárs munkacsoportja és a szocialista brigádok a munkakezdeményezés fejlesztését új, minőségileg magasabb szintű elemekkel gazdagították.

Kerületünkben felhasználjuk a szocialista országok, főképpen a Szovjetunió gazdag tapasztalatait a munka- kezdeményezés fejlesztése terén. Ennek bizonyítéka a Zlobin-módszer érvényesítése, a szaratovi mozgalom átvétele és további nagyon jól kidolgozott újítási módszerek alkalmazása. E mozgalom fejlődését nagyban elősegíti a munkások és az értelmiségiek hatékony együttműködése a komplex racionalizációs brigádokban.

Munkacsoportjaink tagjai nagyra értékelik a fiatalok lendületét, lelkesedését és aktivitását a feladatok teljesítése terén. Kudarcot vallott a legyőzött jobboldalnak az a reménye, hogy a fiatalok nem támogatnak bennünket. Annak is örülünk, hogy a termelésben dolgozók példamutatása alapján a kongresszus előtt a tanítók, a kulturális és a tudományos dolgozók is kezdeményező aktivitást fejtettek ki.

Számos komoly gondolat jut eszembe a gazdasági és a társadalmi fejlesztés irányelveivel kapcsolatban. A

cialista jövőjéért folytatott közös harc érdekében.

A prágai pártszervezet teljes mértékben azonosul ezzel az elvi konstruktív állásfoglalással, amelyet a Gustav Husák elvtárs által előadott beszámoló is ismertetett és biztosítja a Központi Bizottságot, Elnökségét, és személy szerint Gustáv Husák elvtársat, hogy teljes mértékben támogatjuk az ebben az irányban kifejtett internacionalista törekvést.

Egyúttal biztosítjuk a kongresszust, hogy a prágai pártszervezet mindent megtesz, hogy sikeresen teljesítse a

XV. kongresszus határozataiból eredő feladatokat, hogy valóra váltsa azokat az igényes célkitűzéseket, amelyek közvetlenül Prága a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosának további fejlesztésére vonatkozna’-.

feladatok növekednek, de a tervhez való hozzáállás, a terv elfogadásának és teljesítésének módja, a terv reális voltának értékelése terén néha nem járunk el eléggé igényesen a problémák megoldásában. Ha fontolóra veszem ezeket a dolgokat, azt kell gondolnom, hogy néha nem vagyunk eléggé őszinték pártunkhoz, hogy vannak rejtett tartalékok, hogy nem használjuk ki az összes lehetőséget és kibújunk a felelősség alól. Nem bűvészkedhetünk. Van mire támaszkodnunk. Sok jelentős tapasztalatra, bevált és kipróbált munkamódszerre tettünk szert, amelyeket nem veszünk észre és nem támogatunk csak azért, mert ezek nem a mi eredményeink, hanem a szomszédaink eredményei. Kevés az önkritika bennünk, mert nem akarjuk elismerni mások munkasikereit és elsőségét. Ez politikailag helytelen, társadalomellenes magatartás, sőt sok esetben a helytelen értelemben vett öntudat, a kispolgáriasság és a karrierizmus megnyilvánulásává fajul.

A bányákban egyszerű emberek dolgoznak, akik örülni tudnak jól végzett munkájuknak. Munkánk nagyon nehéz, ezért rányomja bélyegét egymás közti kapcsolatainkra és hangulatunkra is. Kulturáltan élünk, művelődünk, ezt a brigád munkája szerves részének tartjuk. Nagy figyelmet szentelünk a nevelési kérdéseknek, mert a mindennapi politikai nevelőmunka nélkül nem tudnánk ilyen jó munkaeredményeket elérni. A nevelésben elsőrendű szempontnak tartjuk a kommunisták jó személyes példáját, az osztályöntudatot, a politikai érettséget, az elvtársi kapcsolatokat, a kritikai igényességet és az elvsz:erűséget. Ha mi, akik munkacsoportokat vezetünk, párttagok, párt- és szakszervezeti tisztségviselők vagyunk, nem járnánk jó példával elöl ezen az úton, ha nem szerveznénk rendszeresen a munkacsoportokban a politikai munkát, és ha nem érvényesíténénk a párt vezető szerepét, akkor nem jutnánk messzire.

A munkakezdeményezés továbbfejlesztését össze kell kötnünk a legkorszerűbb technikai eszközök maximális kihasználásával. Az előző ötéves tervidőszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az ostrava-karvinái szénmedencében a munkakezdeményezés nagyfokú fejlődését mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy korszerű, jó minőségű és nagy teljesítményű bányaipari gépeket és berendezéseket kaptunk, főleg a Szovjetunióból. Nagy gondot okoz számunkra az, hogy jelenleg még kevés van ezekből az új gépekből, néhány bányaipari vállalatban hiányzanak, a régebbi gépek pedig elhasználódtak. Gépipari vállalataink némely esetben nem akarják elfogadni megrendeléseinket. A meglevő gépek tökéletes és gondos karbantartásához viszont gyakran hiányoznak a fontos pótalkatrészek és az anyagok. Ezt a problémát sem a munkacsoportok, sem a bányaipari vállalatok gazdasági vezetőségei nem tudják megoldani. Mindehhez még egy további komoly probléma kapcsolódik. Állandóan fogy a munkaerő. Ennek okát mindenekelőtt abban látjuk, hogy a fiatalok körében csökken a bányákba való toborzás, nem népszerűsítik eléggé ezt a foglalkozást, s emiatt gyengül a bányászszakma vonzereje.

Hasonlóképpen kell szólnunk a szociálpolitikai kérdésekről is, melyek szektorunkat érintik. Nem tudjuk teljes mértékben megoldani a lakáskérdést, a munkakörnyezet javításával és a beruházásokkal kapcsolatos problémákat, mert az 1968—69-es helyzetből adódóan a szánmedencében komoly nehézségekkel kell megküzdeni ezen a téren is. Gondjaink feltárása nagyon megalapozott, ezért nem is kívánjuk takargatni az ostrava-karvinái szénmedence bányászközösségének bajait különösen a bányák jövő fejlődésével

/Folytatás az 5. oldalonJ