Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám, péntek

A MUNKA SZERETETE ARCKÉPViÄZLAT EGY CSALLÓKÖZI TRAKTOROSRÓL Gyakori beszélgetéseinket legtöbbször a sporteredmények, politikai események, a falu közérdekű problémái, az idő­járás szeszélyeinek megvitatá­sával kezdtük, de a végén min­dig az ő munkájánál kötöttünk ki. Szívesen hallgattam minden alkalommal, mert szavai mögött érezni lehetett a legmegbízha­tóbb fedezetet: a maradéktala­nul és becsületesen elvégzett munkát. Bartalos Géza — róla van szó — 1960-tól dolgozik a Dol­ný Bar-i (Albárij Béke Efsz- ben. Kezdetben és most is — traktorosként. Az ötvenes évek­ben a traktorállomásokon, gépe­sített brigádokban eltöltött idő számára az alapozás időszakát jelentette. Szoros, élő, szinte „kölcsönhatásos“ kapcsolatba került a mezőgazdasági gépek­kel. Egyébként ma is krédó­ként vallja: a gép nem marad adósa a gondos embernek, bő­ségesen kárpótolja gazdáját a figyelmes gondoskodásért; el­hanyagolását viszont könyörte­lenül megbosszulja. Másoktól tudom, hogy az al- bári szövetkezetben sok új, kez­detben rakoncátlankodó gép „megszelídült“ a keze alatt. Amikor traktoros kollégái ku­darcot valottak, ő rendre mun­kára bírta az új típusú silókom­bájnokat, burgonya- és répasze­dőket. Egy alkalommal megkér­deztem tőle, hogy mi ennek a titka. A következőket válaszol­ta: „Nem elég megismerni egy új gép műszaki adatait és. a használatára vonatkozó utasítá­sokat. Ezek birtokában általá­ban még tovább folytatom az is­merkedést. Csak akkor nyug­szom meg, amikor már tudom, hogy mit szeret a gép. Milyen karbantartást, milyen kezelést, milyen megterhelést, milyen fordulatszámot igényel. Ha opti­mális mértékben részesül mindebben, akkor azt hangjá­val jelzi. S ha nekem egyszer ez a hang a fülembe jut.. .ľ“ Nem folytatta tovább, de nyil­vánvaló: „füle“ van a gépek­hez. Meg persze értelme, türel­me, érzékeny keze, kitartása, vonzalma, szeretete. Mert ezek nélkül a legkorszerűbb gépek­kel sem érte volna el azokat az eredményeket, amelyek őt a legeredményesebb mezőgazda- sági dolgozók közé juttatták. S nemcsak a dunaszerdahelyi já­rás viszonylatában, mert... Igen, Bartalos Géza kombáj­nodként országos hírnévre tett szert. Az év java részében trak­torosként dolgozik szövetkeze­tében, magát azonban mégis in­kább kombájnosnak vallja. Tud­ja, hogy az aratás az évenként megismétlődő mezőgazdasági munkák legszebbike, s aki eb­ben derekasan helytáll, rangot szerez magának, aki ebben em­Bartialo« Gdu traktoros béri képességeinek legjavát nyújta, méltán tarthat számot megkülönböztető elismerésre, méltányolásra. S nemcsak szű- kebb munkaközössége részé­ről. Először 1965 nyarán ült a kombájn kormánya mögé. Első gépével nyolc aratást élt meg. Az öreg SZK-4-es bírta volna még tovább is, de hát a fejlő­dés „kivette“ Géza gondos ke­zei közül: két évvel ezelőtt új Nyivát bíztak a gondjaira. Az eddigi mérleg: tíz aratás — tízszer a legjobb kombajnosok között. Pedig Bartalos Géza va­lójában nem törekszik rekor­dokra. Csak mindig, minden helyzetben tudása legjavát akar­ja nyújtani. A hetvenhármas év sokáig emlékezetes marad szá­mára. Itthon, a Csallóközben, 160 hektárnyi gabonát aratott le, majd vendégkombájnosként 180 hektárral megnyerte a žili­nai járás aratóversenyét. „Sík­sági ember“ létére ott is kitűnt, pedig a dombokon, lejtőkön sokkal nehezebb a munka. „Fő­leg a fordulóknál kell vigyáz­ni; tudni kell azt is, hogy az emelkedés egy kicsit leíogja a motort, s ilyenkor még arra is ügyelni kell, hogy milyen szög­ben állnak a rosták. A felüle­tességnek bizony nagy szem- veszteség lehet az ára“, sum­mázta egyszer vendégkombá j noskodása tapasztalatait itthoni kollégáinak. Ősszel a betakarítás a leg főbb gondja. Adapteres kom­bájnjával tavaly négy szövet kezeiben több mint 300 hektár szemes kukoricát vágott le. A közelmúltban mesélte az aláb­bi esetet, amely hűen szemlél­teti emberi-erkölcsi magatartá­sát: „Kisegítettem az egyik szomszédos szövetkezetben, s amikor véletlenül egyszerre ürítettem tartályt az egyik ha­zai kombájnossal, látom, hogy az darált kukoricát ereszt a traktor pótkocsijába. Nem áll­hattam meg szó nélkül, s erre a válasz: Mi köze hozzá! — „Nem tagadom, fölment bennem a higany, mert azt a kukoricát a felvásárló üzemben úgy le­százalékolták, mint a pinty! S a pótkocsira én is eresztettem magot. Nem szeretem, mikor le­százalékolják a munkámat.“ Bartalos Gézát munkájának mérhetetlen szeretete, kivételes szorgalma és kitartása segítet­te — országos kitüntetéssel is bizonyítottan — a kiváló me­zőgazdasági dolgozók közé. S mindezt 40 éves korára. Nem titkolja, hogy szövetkezete jól kereső dolgozói közé tartozik, de hát ez természetes: a sok jó munkát anyagiakkal is mél­tányolni kell. Már csaknem másfél évtizede tagja a párt­nak, s amit kevesen tudnak róla: traktorosként alelnöke a feltörő, egyre izmosodó albári szövetkezetnek. Tizennyolc éve nős, két gyermeke lassan eladó leánysorba serdül, s a nagy be­rendezett családi ház után va­lószínűleg valamilyen személy- gépkocsit irányoz elő a családi költségvetés. Többször említet­te már, hogy szeretne utazni az ország határain túlra is, mert amikor az albári szövet­kezet dolgozói az aratás vé­geztével az NDK-ba kirándul­tak, akkor ő Žilina mellett ara­tott, amikor Lengyelországban jártak, akkor őt cseh országré­szekbe szólította a betakarítás kötelessége. BERECK JÓZSEF TAVASZ A .FIATALOK SZÖVETKEZETÉBEN“ A Kráľi Egységes Földműves Szövetkezet a maga alig 2000 hektárnyi összterületével az integrált mezőgazdasági üze­mek korszakában már nem tar­tozik a legnagyobbak közé. Mintegy 300 hektár kivételével azonban jól művelhető. Gazda­gon termőnek számított ez a határ emberemlékezet óta. Nem is csoda hát, hogy még a sza­kosítás térhódítása idején is számos növény termesztésével foglalkoznak itt — nem is eredménytelenül. Az idei tavaszon különösen sok feladat vár a szövetkezet tagjaira, akik — dicséretükre szóljon — igényes teendőik tu­datában több mint 300 000 ko­ronás kötelezettségvállalással köszöntik Csehszlovákia Kom­munista Pártjának XV. kong­resszusát. Néhány héttel eze­lőtt személyesen is meggyőződ­hettünk arról, hogy a tavasz Itt jóval a naptáfi évszak, de még az első mezőgazdasági gépek „bevetése“ előtt, tulaj­donképpen már a tél derekán megkezdődött a javítóműhe­lyekben. Nem ért tehát várat­lanul, hogy most valamennyi traktor és vetőgép üzemképes állapotban van, s hogy itt a hiányzó alkatrészek listája is csupán egy-két valóban kere­sett darabra szűkül le. A szövetkezet dolgozói ke­rületi viszonyban is az elsők között kezdték meg a mesze- zést, a trágyázást, a talajelőké­szítést és a vetést, ám a várat­lanul téliesre fordult Időjárás megálljt parancsolt. Érthető volt ezekben a napokban a ve­zetők nyugtalansága, hiszen az elkövetkező napokban és he­tekben 720 hektáron kell el­vetni a tavasziakat, 150 hektá­ron a szemest és 143 hektáron a silókukoricát. Jelentősen emelkedett a hüvelyesek, min­denekelőtt a lóbab vetésterüle­te s változatlanul ní\g.y terü­leten foglalkoznak a dohány, a zöldség és a cukorrépatermesz- téssel. Teret hódít a szocialista munkaverseny A megnövekedett termelési feladatok teljesítését hatéko­nyan elősegíti a szövetkezet pártalapszervezete Cifrus Lajos elvtárs vezetésével. A párt ve­zető szerepének érvényre jutta­tása az irányításban ós terme­lésben itt már évek óta gyakor­lat. Büszkén mondják a veze­tők, hogy a szövetkezet vala­mennyi dolgozója tisztában van feladatával és felelősségével. Ma már a mezőgazdaságban sem lehet elavult munkamód­szerekkel dolgozni. Az új elől itt nem zárkóznak el, sőt in­kább igénylik az emberek. Ed­dig négy munkaközösség vesz részt a szocialista versenyben: a dohánytermesztők, a zöldség- termesztők, az állattenyésztők és a gépjavító munkabrigád tagjai. Biztató távlatok Aleva László elvtárstól, a szövetkezet személyzeti osztá­lyának fiatal vezetőjétől meg­tudtuk, hogy nincsenek sem munkaerő-gondjaik, sem gyors elöregedési problémáik. Állan­dó dolgozóik 50 százaléka 35 évnél fiatalabb. Talán nem vé­letlenül, hiszen a szövetkezet párt és gazdasági vezetése — a múltban és ma is — meg­különböztetett figyelmet szentel az ifjúságnak. A sokoldalú gon­doskodás jelei lépten-nyomon megnyilvánulnak. A közelmúlt­ban átadott adminisztratív és szociális épületben olyan paza­rul berendezett klubot kaptak a fiatalok, melyet bármely üzemi vagy városi klub megiri­gyelhet. Az elmúlt években pél­dául két ifjúsági zenekart is „felszerelt“ a szövetkezet, s a labdarúgókat is „védőszárnyai alá“ vette a közös. Nem csoda, ha ebben a nagy, mégis csalá­dias közösségben a cigányszár­mazású polgárok is megtalál ják a helyüket. Életvitelük és munkájuk ellen nagyon kevés kifogást hallottunk a szövetke­zet egyes munkahelyein. A szövetkezet ötéves szociá­lis fejlesztési programja kere­tében a közeljövőben egy 12 családos lakóépületet adnak át, s nem kis összeget fordítanak a dolgozók munka utáni üdül­tetésére. HACSI ATTILA A Dubnica nad Váhom-i Gép- és Kohászati Művek dolgozói a köz­ponti szervek felhívására adott válaszként a XV. pártkongresszus tiszteletére lett szocialista felajánlásaikat nemcsak hogy teljesí­tették, hanem 5,5 millió koronával túl is szárnyalták. A dolgozók kezdeményezése és felajánlási mozgalma tovább fejlődik. Az új vállalati felajánlás jeltételezett gazdasági haszna mintegy 49,5 millió korona. Felvételünkön az SZNF 30. évfordulója szocialista brigád tagjai a Szovjetunió számára gyártott hengersor tekercse­lőgépét szerelik. (Felvétel: V. Gabčo — ČSTKJ Nem gazdálkodtak rosszul Érvényesítik a párt vezető szerepét i# Sikeresen telje­sítették az ötéves terv feladatott A 3889 hektár mezőgazda- sági, ebből 2706 hektár szán­tóval rendelkező Nová Bodva-i Efsz a legjobbak közé tartozik a Košice-vidéki járásban. A 726 tagú szövetkezetei még 78 nyugdíjas is segíti munkájával. A összüzemi pártbizottság ha­táskörébe tartozó három alap­szervezetben 91 párttag érvé­nyesíti a munka minden sza­kaszán pártunk vezető és el­lenőrző szerepét. A szövetke­zetben dolgozó fiatalok 46 tagú SZISZ alapszervezete eredmé­nyesen működik. Köteles János mérnökkel, a szövetkezet elnökével, öröm­mel vettük sorra a szövetkezet eredményeit, az évzáró taggyű­lésen elhangzott beszámoló és vitafelszólalások tanulságait. A szövetkezet sikeresen tel­jesítette az ötödik ötéves terv fontos mutatóit, a szemes ter­mények és szálas takarmányok termelését, a tej és a vágóál­latok eladását. Az elmúlt év­ben a növénytermesztés egy hektárra eső árutermelése 3108 korona volt, ami az 1974- es évhez viszonyítva 1164 ko­ronával több. A gabonafélék átlagos hektárhozama az 1974- es 34,4 mázsáról 1975-ben 44,8 mázsára emelkedett s így 177 vagonnal termeltek többet. A 40. hektáros zöldségtermesz­tésben hektáronként 40 525 ko­rona volt a termelés értéke. Jól sikerült az uborka, a salá­ta, a paprika és a sárgarépa termesztése. A 85 hektár sző­lő, — ebből 18 hektár termő — még nem zárkózott föl a töb­bi termelési ágazathoz. Vannak tehát példás ered­mények, s olyan áldozatkész dolgozók is, akik szükség ese­tén készek dolgozni négy-öt szombatot és vasárnapot is egy­más után, vagy pedig több hosszabbított műszakban. A 68 mázsás kukoricatermést pél­dául nemcsak a jó idő hozta, hanem elsősorban a termelőké az érdem. Jobban előkészítet­ték a földet a vetés alá, jó Kiss József pártelnök fajtákat választottak, lelkiis­meretesebben dolgoztak és ve­tettek, szakszerűbben használ­ták fel a vegyszereket. Hasonló a helyzet az állat- tenyésztésben, ahol a tavalyi év, de az ötéves terv felada­tait is teljesítették. Egy hek­tár mezőgazdasági területről tavaly 426 kilogramm húst és 552 liter tejet adtak el. Sikeres­nek mutatkozik a 2040 darab szarvasmarha, 4107 darab juh és 1372 darab sertés áttele- lése. Az elmúlt évijen 2 2ö7 000 koronáért vásároltak gépeket, így jelenleg 125 traktoregysé- p van a szövetkezetnek. Az új istálló építésére 12 224 000 koronát fordítottak. Munkadí- jcikra 15 991000 koronát fizet­tek ki, a tiszta jövedelem 5 839 000 korona volt. Az el­múlt évben 178 tag vett részt üdülésen, s 25 gyermek volt úttörőtáborban. Az elért eredményekben je­lentős része van az összüzemi pártbizottságnak Kiss József el­nökkel az élén. A párttagok gyakran figyelmeztették a munkájukat hanyagul végző dolgozókat s azokat, akik vé­tettek a rend és a fegyelem ellen. Tavaly hét tagjelölttel gyarapodott a párttagok szá­ma. Nehézségek, problémák azon­ban még az ilyen jó szövetke­zetben is előfordulnak. Egye­sek nehezen tudják megérteni azt, hogy az egyéni és a cso­Köteles János mérnök, az efsz elnöke portérdekeket mindig össz­hangba kell hozni a társadal­mi érdekekkel. így aztán elő­fordul, hogy még nincsen min­denütt jól kihasználva a mun­kaidő, helyenként laza a mun­kafegyelem. S ha itt-ott két hétig se találkozik a dolgozó a zootechnikussal, akkor ilyen szavak is hallhatók: „Ha a ve­zetőnek így jó, akkor nekünk is jó. Ezért vannak még prob­lémák a borjúnevelésnél, tej­termelésnél, az állatok súly­gyarapodásánál, az elhullások­nál, az abraktakarmány fo­gyasztásánál. Nagy az üzem­anyag- és villanyáram-fogyasz­tás. A nehéz gépeknél be kell vezetni a több műszakos üze­meltetést. Az ilyen problémák megoldá­sát szorgalmazták az évzáró taggyűlés vitájában felszólaló Papp Sándor, Tóth Bertalan és Bodnár Bertalan szövetkezeti tagok, valamint a felsőbb szer­vek küldöttei is. Az év fő fel­adatai közé tartozik 6860 ton­na szemes, 2 725 000 liter tej és 1524 tonna hús kitermelése. Biztosítani kell takarmányfé­lékből az önellátást, azon az úton haladva, amely a gabona­program megvalósításához ve­zet. Ennek érdekében, s pár­tunk XV. kongresszusának tisz­teletére 1 088 920 korona érték­ben a szövetkezeti tagok ér­tékes kötelezettséget vállaltak. IVÁN SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom