Új Szó, 1976. március (29. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám, kedd

A gyermeki képzelet csodái (BESZÉLGETÉS A BÁBSZÍNHÁZRÓL ÉS EGY KÖZELGŐ SEREGSZEMLÉRŐL) A gyermeki képzelet terem­tő ereje sokszor csodálkozásra késztet. Felnőtt ésszel alig ért­hetőek — mégis elfogadhatóak — a nebulók fantáziajátékai, melyeik segítségével érthetővé teszik önmaguk számára kör­nyezetüknek összetett és bonyo­lult jelenségeit. Repülőn az ég­be szállnak, papásdit-mamásdit vagy villamost és autót játsza­nak, s mindezt egy zsámolyon, egy lábasfedővel. A gyermek összefüggéslátása olykor szür- realistább a felnőtténél, logi­kai készsége is bujább, s töb­bek között e két tényezőnek is köszönhető, hogy szóban vagy cselekvésben megnyilat­kozó — többnyire improvizá­ciós — szemléletével nemcsak hogy környezetéi ejti ámulatba, de ami fontosabb: alkotó mun­kát végez. S hogy az egyéni alkotásnak, a valóság elemei­ből létrehozott játéknak meny­nyire fontos szerepe van a gyermek tudati szintjének emelésénél, ezt pedagógusaink tudnák kimerítőbben elemezni. Mészey Gézáné egyike a játék és önművelés kapcsolatával foglalkozó pedagógusoknak; a Győri Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolájában tanít — bábszínházát főiskolásoknak! —, s több mint hét éve képezi a dunaszerdahelyi járás bábszín­házszerető, és nebulóikat báb­játékkal önállóságra nevelő pedagógusait. Sok köze van ah­hoz, hogy a járásban több mint húsz bábcsoport működik hi­vatalosan, és számottevő óvo­da és alapiskola tanára báb­színházzal fejleszti a gyermek esztétikai ízlését, fantáziakész­ségét. # Maga szerint mi a báb­színház lényege? — Legnemesebb feladatunk a gyerek szórakoztatása, önálló­ságra szoktatása. Sose feled­jük, hogy amilyen a gyerek, olyan lesz később a felnőtt. Elsősorban arra kell szoktatni őt, hogy minden szabad idejét az önművelésre fordítsa. Hi­szem, és több évtizedes gya­korlatomból tudom, hogy mun­kánk társadalmi ügy, mert ha felszínesen és igénytelenül dol­gozunk, felnőttkorukra volt neveltjeink lebecsülik az önmű­velés szükségét. E lefitymálás — mind az egyén, mind a tár­sadalomra nézve — káros hatá­sairól pedig nem kell szót ej­tenünk. A jó pedagógus kezé­ben a báb nemcsak a didakti­kai feladatok megoldását szol­gálja, hanem segíti a gyerek személyiségének, magatartásá­nak kialakítását is. Sokan le­becsülik, gyermeteg szórako­zásnak tartják a bábszínházát, pedig aki bábszínházát akar művelni, annak értenie kell az irodalomhoz, a szép magyar nyelvhez, a tiszta beszédhez, a képző- és mozgásművészethez, a zenéhez, és még sorolhat­nám. Az elmondottakból ki­szűrhető a bábszínház lényege is. Elsősorban anyanyelvi ne­velésre, környezetismeretre és esztétikai nevelésre szolgál. Nagyszerű ségítő az erkölcsi fogalmak — jó és rossz, igaz és hazug stb. — kialakításánál is. Magyarországon évek óta több iskola kísérletezik az esz­tétikai neveléssel; valószínűleg 1978-tól kötelező tantárgy lesz, és éppen a bábszínház lesz majd az alapja. # Egy bábelőadás drama­turgiájának előkészítésénél me­lyek azok a szempontok, ame­lyeket szem előtt kell tartani? — Ismernünk kell a kort a maga összetettségében, ellent­mondásaival és természetes kí­vánalmaival együtt. Lépést kell tartanunk a szellemiség fejlő­désével és követelményeivel is. Nevetséges, és aminek figyel­meztetőnek kell lenni: hátrá­nyos és veszélyes volna az űr­hajózás és az atombomba korá­ban a Hamupipőkét bemutatni. Persze gyermekeinkkel nem­csak a mát kell megismertetni, de hagyományainkat is, s mind­ezt modernül. Ezért kell is­mernünk Nemes Nagy Ágnestől, Csokonain át a regősénekekig mindent, s ez a teljes ismeret­követelmény a társművészetek­re is érvényes. # Milyen stílusproblémák­kal küszködik a mai bábszín­ház? — A jó bábosnak meg kell szokni, hogy nem dokumentálni kell a valóságot, hanem jelzé­sekkel ábrázolni. Ez elég bo­nyolultnak tűnik, de csak azért, mert nem ismerjük vagy már elfeledtük saját játékosságun­kat, eredendő tehetségünket a képolvasáshoz. Ha például egy teljesen hétköznapi fehér kar­tondobozra ráfestek egy vörös- keresztet s ráillesztek egy szemüveget, mindnyájan elhisz­szük, hogy orvos az illető. A gyermek befogadói és alkotói magatartásának alakításában nagy szerepe van a jelzésnek és a szimbölizálásnak. A gye­rek első jelrendszere a gondo­laté, ezen belül a szóé és a be­szédé. A jól megválasztott ver­sekből, dalokból, népballadákból hatalmas szóanyagot kapunk. Na­gyon fontosnak tartom a szófej­lesztést és az éneklést. A má­sodik jelzőrendszernek az ér zelmi skálát kell kifejeznie. A gyerek animációs elképzelése, amikor érzelmi alapon old meg dolgokat, nagyon fontos. A gyermek mindennek lelket tu­lajdonít, s épp ezért merem ál­lítani, hogy a bábszínház in- tuitivitása teljesebb a klasszi­kus színházénál. Itt nemcsak az . előadó gyerek él együtt a hős­sel, de a gyereknéző is átéli a katarzist. A kölcsönhatás, avagy a lélek dialektikája akkor csú­csosodik ki, amikor a gyerek­néző felszól a színpadra, ami nemcsak őt, de az előadót is inspirálja. 9 Évek óta foglalkozik a du­naszerdahelyi járásban működő bábosokkal. Ismeri valamennyi bábcsoportunk munkáját, ké­pességét. A magyarországi báb­csoportokhoz viszonyítva, mi­lyennek látja az ittenieket? — jó csoportjaik vannak. Bi­zonyára ezért is kapta meg Du- naszerdahely a gyermek szín­játszócsoportok, a gyerek iro­dalmi színpadok és a bábcso­portok első országos sereg­szemléjének rendezési jogát.-A seregszemle hírének jómagam is megürültem, s a csehszlo­vákiai magyar bábcsoportok tu­dás- és szemléletbeli színvona­lának emelkedését várom tőle. A szervek ösztönzése az eddigi eredmények alapján természe­tes. Ami az én munkámat ille­ti, ezentúl is eljárok majd, hogy a járásban esztétikai nevelést tanító óvónők és pedagógusok számára bábtanfolyamokat ve­zessek. # Végül szóljon arról, ho­gyan vette jel a kapcsolatot a dunaszerdahelyiekkel. — Egyszerűen. A Dunaszer- dahelyi Járási Népművelési Központ dolgozói figyelemmel kísérték a Magyar Televízió játsszunk bábszíntázat c. mű­sorát, amelyen kétszer elnyer­tük az Aranyparaván díjat, s egy szép napon Jarábik Imre, a jnb osztályvezetője beállított hozzám, és fölkért a tanfolyam vezetésére. Hát így történt. Azóta itt vagyok. S hogy „azóta“ nemcsak ná­lunk, de otthon is jól dolgozik, bizonyítja a „Szocialista Kul­túráért“ állami kitüntetés. SZfGETI LÁSZLÓ KÖNYVTÁR - SZEKRÉNYBEN Három medvesaljai falu, Hi­degkút, Táj ti és Vecseklő könyv­tárát szerettük volna megláto­gatni. De Hidegkútnál tovább nem jutottunk, megfeledkez­tünk az időről, „elszaladt“. Il­letve elvitték a szavak, látoga­tásunk az iskolában és a műve­lődési otthonban, ahol a könyv­tárat kerestük. . Óra közben kopogtattunk az egyosztályos iskola ajtaján. Huszonegy csöppség dugta ösz­szB fejét, vajon kik kereshetik a tanító bácsit. # # # Agócs Dezső 17. éve az isko­la igazgatótanítója. Mindjárt beszélgetésünk elején megjegy­zi, nem is olyan regen még 40 gyerek járt ide. Az utóbbi években egyre-másra költöznek el a fiatalok. „Füleken van olyan utca, ahol az egész sor hidegkúti“. A nyolc évvel ez­előtt épült művelődési otthon háromszáz férőhelyes nagyter­me azért megtelik, sőt a szom­szédos Öbástból is hozni kell 150 széket, ha egy-egy na­gyobb akciót rendeznek. Igaz, több faluból jönnek olyankor az emberek. Hidegkút lakóinak száma nem haladja meg a 400-a t. — A kultúrház értéke 1 mil­lió- korona — mondja Agócs Dezső. — A falu építette, nagy aktivitással. Másképpen el se készült volna. Azóta bemutat­kozott már nálunk a Thália Színpad, az Ifjú Szívek, a Szőt­tes. Rendeztünk körzeti ver­senyeket, évenként két színda­rabot, közösen az újbástiakkal. A művelődési otthon nincs messze az iskolától. Agócs De­zső feleségére bízza tanítvá­nyait, hogy kísérőnk lehessen a falu tágas terén álló, tégla ala­kú, szürke épületben. A külön­féle célokat szolgáló helyisé­Tőthpál Gyula jelvétele gek többé-kevésbé rendezettek. Könyvtár, sajnos nincs, mind­össze egyetlen szekrény, ke­vés könyvvel, az egyik föld­szinti teremben. — A kultúrház tervezésekor számoltunk a könyvtárral, ezt a termet jelöltük ki. Csak­hogy, óvoda híján, meg kellett oldani egy komoly problémát: elhelyezni valahol a 3—6 éves gyerekeket, márciustól novem­berig, hogy az asszonyok is dolgozhassanak. A hnb ideáli­san oldotta meg, a könyvtár- szobát rendezte be. Persze, ideiglenesen. Tárgyalunk egy épület megvételéről, óvodának. Ha a helyiség felszabadul, ol­vasótermet létesítünk; ígéretet kaptunk, hogy berendezik. Föl­frissítjük a könyvtárat, mert könyveink régiek, többször is elolvasták őket. — Az olvasók száma? — Huszonkét állandó olva­sónk van. Ha nem kapunk könyveket, csak fogy az olva­sóközönség. A lényeg, hogy le­gyen sok jó, *új könyv. Ha van miben válogatni, bátran hirde­tünk, propagálunk. Rendez­tünk kiállítást, 300—400 koro­na értékben adtunk el köny­vet. A könyvtáron kívül még sok mindenről elbeszélgettünk Agócs Dezsővel. Mondja egye­bek között, hogy elfoglalt em­ber; a körzeti pártszervezet el­nöke, a kultúrház vezetője, a polgári ügyeket intéző bizott­ság elnöke. — Sokszor úgy érzem, a családi élet rovására megy ez a sok munka. De nem tudom azt mondani, nézzétek, én ezt már nem csinálom. Egy órával később az utcán találkoztunk vele, a szomszéd faluba igyekezett, meleg ka­bátban, táskával a hóna alatt. (brj ÚJ FIL MEK CIRKUSZ A CIRKUSZBAN (cseh — szovjet) A cirkusz világa mindig há­lás témának bizonyult a filme­sek számára. Az attraktív kör­nyezet lehetővé teszi, hogy lát­ványos, szórakoztató filmek ké­szüljenek arról a sajátos világ­ról, bemutatva az akrobaták, idomárok, kötéltáncosok, bohó­cok ünnep- és hétköznapjait. Világszerte egész sor ilyen film készül, kisebb-nagyobb si­kerrel. A cseh filmművészek nem most nyúltak első ízben ehhez a témához, sőt maga Odrich Lipský sem. A rendező Zűrza­var a cirkuszban és Utazik a cirkusz címmel már 1954-ben és 19ö0-ban forgatott filmet a cirkuszról. Vitathatatlan, hogy Lipskýt izgatja ez a színes vi­lág s a benne zajló mozgal­mas élet. Nagy lehetőségtől fosztotta yolna meg önmagát a filmtechňľka korszerűsödésének korában, ha nem tért volna vissza a témához, hogy széles­vásznú filmet kreáljon belőle. S még nagyobb veszteség érte volna, ha a szocialista orszá­gok közt levő megállapodások értelmében nem élt volna a koprodukció lehetőségével. Hi­szen a Szovjetunió cirkuszmű­vészete világviszonylatban is egyedülálló, művészeinek tel­jesítménye uáratlan a mapa ne­mében. A cseh—szovjet közös vállalkozás tehát már fél si­kert jelentett. Oldiich Lipský filmjét néz­ve látványos, színes, szikrázó cirkuszi előadás résztvevői le­hetünk. Lélegzet-visszafojtva szemléljük, az akrobaták mu­tatványait, majd az izgalmat humor oldja fel, aztán megcso­dálhatjuk a vadállatok, illetve idomáraik teljesítményét. A rendező biztos kézzel tartja ke­zében a cselekményt; igen. a cselekményt, mert a film nem csupán egy cirkuszi előadás átkopírozása filmszalagra, ha­nem vígjáték. Helyzetkomiku­mok, groteszk elemek, ötletes fordulatok füzéréből álló vígjá­ték, melyben Jirí Sovák komé- diázó képességének egész ar­zenálját vonultatta fel. A ren­dező kiaknázta a trükk-techni- ka nyújtotta lehetőségeket is. A filmben a főszereplő a cirkusz, illetve maguk az ar­tisták. így aztán J. Sovákot ki­véve a többi cseh és szovjet komikus kevés teret kapott szí­nészi képességeinek kibonta­koztatására. Jaroslav Kučeru operatőr finom érzékkel, mes­terien használja ki a helyszín sajátos atmoszféráját, stílusát, tartalmas ré— A pulykát nem is olyan könnyű jobb belátásra bírni. . A HAZUDÓS JAKAB (NDK beli) Az antifasiszta tematikájú realista alkotások sorába tarto­zik A hazudós Jakab című NDK-film, mely Jurek Becker világsikert aratott regénye alapján készült. Az alkotás a tavalyi nyugat-berlini nemzet­közi filmfesztiválon Ezüst Med­ve-díjat kapott, Vlastimil Rrodský cseh színészt, a film főszereplőjét pedig a legjobb férfialakítás díjával tüntették ki. A film cselekménye a* fa­siszta megszállás idején Len­gyelországban játszódik. Jaka­bot, a gettó egyik lakóját elő­állítják, mert a kijárási tila­lom ellenére az utcán tartóz­kodott. Ott véletlenül meghall­ja a rádióból, hogy közeled­nek a felszabadító szovjet csa­patok. A hírt másnap elmondja valakinelv Ennyi elég ahhoz, hogy az egész gettó megmoz­duljon, s a halálra ítélt, éhező, nyomorgó, a már-már mindent feladó szerencsétlenekben fel­csillanjon a remény. Egymás után keresik fel Jakabot, újabb híreket várnak, kérnek — kö­vetelnek tőle. Szüntelenül hi­szik. hogy rádiója van. És Ja­kab kétségbeesett helyzetében megrémülve nem meri, nem akarja bevallani az igazat. In­kább újabb és újabb híreket ta­lál ki, biztatókat, a náci csa­patok visszaszorításáról. Mert ebben a kilátástalan helyzetben a falat kenyérnél is többet je­lent, nagyobb erőt nyújt — a remény. A történet lehetővé tette, hogy az alkotók az alapmotí­vumot kibontva művészi erejű alkotást készítsenek, melyben a kétségbeesésen felülkerekedő reményt, élni akarást szembe­állították az erőszakkal és a megszállók barbarizmusával. Ez a párhuzam Frank Beyer ren­dező ábrázolásán ige« meggyő­ző és hatásos alkotást ered­ményezett. A film egyik erős­sége Vlastimil Brodský szug- gesztív játéka. Brodský belül­ről építi fel az elesett, de még­is ragaszkodó, jószívű és em­berséges, hajdan ügyes pincér tragikomikus figuráját. Remek lehetőséget kapott jellemábrá­zoló képességeinek kibontakoz­tatására. Erwin Geschonneck, a világhírű színész ezúttal is ra­gyogó alakítást nyújt egy bor­bély szerepében. —ym — Jelenet A hazudós Jakabból; jobbra Vlastimil Brodský

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom