Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-14 / 38. szám, szombat
Szovjet fiililün az SZKP KHll. kongresszusa eWtt 5. A Nyiva-kombájnok szülőhelyén M iközben a gyorsvonat a behavazott sztyeppén Harkovból Rosztov felé vágtatott, a világos éjszakában az ablakból nézegettük a szemünk ©lőtt ©lsuhanó apró falucskákat, alvó állomásokat. A háló kocsi folyosóján felfigyeltünk egy idős emberre, akinek ráncoktól barázdált arcán látszott a fogfájás okozta szenvedés. Nem találta a helyét, fel s alá járkált a vagonban, s egyszer azzal próbálkozott, hogy a kocsi végén levő faszéntüzelésű szamovárból kicsurgatott forró teával csillapítsa kínját, máskor meg a kocsikísérő nénitől kért hideg vízzol öblögette fájós fogát. Fiatal cseh kollégámnak eszébe jutott, hogy gondos felesége hasonló baj orvoslására néhány pirulát a táskájába csomagolt. Nagynehezen kicibáltuk a holmit a már az igazak álhoz viszonyítva a kilencedik ötéves terv éveiben 43,1 százalékkal növelték a termeilést, a munkatermelékenységet pedig 34,4 százalékkal. 314 000 kombájnt, ebből 115 000 Nyíva típu sú kombájnt gyártottak. 1973- ban hozzáfogtak az SZK-5 típusú rtyiva kombájnok készítéséhez. Most do’goznak a kombájnok kabinjai légkondicionálásának megoldásán. A kísérletek eredményeit még az idén előterjesztik jóváhagyásra. Az üzem gyártmányai nálunk Is jól ismertek, nagyon sok földművesszövetkezetünk vásárolt már belőlük. 1974-ben ezerkétszáz, 1975-ben pedig több mint ezer SZK-5 őst importáltunk. A Rosztovban gyártott kombájnok a szovjet mező- gazdasági üzemeken kívül a világ mintegy negyven országában dolgoznak a földeken. A gépek technikai színvonalának mát alvó kísérőnk, Iszajev elv- társ, az APN szovjet hírügynökség dolgozójának fekhelye alól. A nyugdíjas munkás kinézésű bácsi hálás köszönettel fogadta a gyógyszert, egyszerre két tablettát nyelt le, s valószínűleg a hatás megmutatkozott, mert arcvonásai fokozatosan megenyhültek, s nemsokára lefeküdt és elaludt. Az esetet csak azért említem meg, mert másnap, amikor a rosztovi kombájngyár történeti múzeumának helyiségeiben a hatalmas iparvállalat négy és fél évtizedes történetével ismerkedtünk, egyszer csak megláttuk vonatbeli ismerősünk arcképét. F. A. Sztoljanov elvtárs egyike volt azoknak a dolgozóknak, akik a legnagyobb érdemeket szerezték a .háború után az üzem újjáépítésében és termelésének megújításában. I vanov Vaszilij Alekszandrovics, a Rosztszelmas vezérigazgatója tájékoztatott »agy vonalakban a kombájngyár életéről, munkájáról. A Rosztszelmas az egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyár nemcsak a Szovjetunióban, hanem világméretben is. Negyvenezer alkalmazottat foglalkoztat, műhelycsarnokainak területe az átépítés megkezdéséig 217 000 négyzetméternyi volt, az átépítés befejezésével eléri a négyszázezer négyzet- métert. A kilencedik ötéves tervidőszakban mintegy százhatvanezer négyzetméterrel gyarapodott a műhelyek területe. A gyár termelése komplex Jellegű, vagyis valamennyi Iparág képviselve van, amelyre a kombájnok készítéséhez szükség van. A Diesel-motorokat a harkovi Elektrotechnikai Üzemekből kapják. A Rosztszelmas dolgozói az üzem nagyméretű továbbfejlesztésével egyidejűleg sikere sen megvalósították a kilencedik ötéves tervidőszak feladatait. 1975. december 10-án jelentették, hogy mind a termelés mennyiségében, mind a munkatermelénkenység fokozásában teljesítették tervfeüada- taikat. Az előző ötéves időszaktökéletesítésére — a termelés mennyiségi fokozásával egyidejűleg — szüntelen gondot fordítanak. Ez irányú igyekezetük eredményességét magas kitüntetések — a Lenin-rend, az Októberi Forradalom Érdemrend és a Munkadicsőség Érdemrend Igazolják. A vezérigazgató elmondta, hogy a kilencedik ötéves tervidőszakban Igen nagy fejlődést ért el a termelési technika, a legkorszerűbb automatikus berendezéseket, gépeket alkalmazzák a kombájnok gyártásánál. Egyszersmind megemlítette azt is, hogy a termelés korszerűsítésével egyidejűleg igen nagy gondot fordítottak a dolgozók szociális helyzetének további javítására. Egyebek közt hatvannégy lakóházat építettek 5 356 lakással, ezenkívül tizenkilenc munkásszállót, tíz új óvodát s napközi otthont ad tak át. Megjegyzem, hogy ezek az adatok csak kiragadoltak. Nagyon sok mindemről kellene még írni áhhoz, hogy akárcsak megközelítő képet is kapjon az olvasó arról a sokoldalú gondoskodásról, mellyel a szovjet üzemek törődnek alkalmazottaik szociális helyzetének szüntelen javításáról. Nagy munkát végeztek a dolgozók a gyár környékének rendezése, az egészséges és szép környezet megteremtőre érdekében. A gyár területén kiterjedt park van, stadiont építettek; nemrég fejezték be a fürdőmedence építését. A Fekete-tenger partjőn úttörőtábor áll a gyár dolgozói gyerekeinek rendelkezésére, áprilisban, májusban és szeptemberben pedig a dolgozók használják ki üdülésre a tábor épületeit. A Don folyó Zöld Szigetén üdülőt épített a gyár, ahol csónakház áll az alkalmazottak rendelkezésére, s horgászásra, sőt vadászatra is lehetőség nyílik. — Mint a Szovjetunió valamennyi munkahelyén — a mi gyárunkban is élénk szocialista verseny folyt a kilencedik ötéves terv feladatai határidő előtti teljesítéséért, hogy méltóképpen köszöntsök az SZKP XXV. kongresszusát — hangsúlyozta Ivan Vaszilij Alekszandrovics. — Üzemünk több mint kilencezer alkalmazottja korábban fejezte be az ötéves tervet, közülük ötezren már 1975. december elseje előtt jelentették ötéves tervfeladataik teljesítését. Sok dolgozónk két ötéves terv normáját végezte el. Megemlítem közülük Zinaj da Petrovna Idjomenkova és Marija Jefimova Novikova elvtársnőt, a Szocialista Munka Hőseit, üzemünk kiemelkedő dolgozóit, példás családanyá kát. »'jyiitaj Alekszandrovics Ti mofejevics hegesztő neve ott szerepel abban a kiadványban, melyet a gyár történeté ről, dolgozóiról, eredményeiről nemrégen jelentettek meg. Az ötvenegy éves, sovány arcú, vékony termetű munkás mellétt egész sor kitüntetés díszíti, többek köpött az Októberi Forradalom Érdemrend és a Munkadicsőség Érdemrend III. fokozata. Serdülő fiú volt a háború kitörése idején. Amikor az Urál vidékére költöztették a gyárat, ő is odament és munkájával vett részt a fasizmus elleni harcban. Két kitüntetése is emlékezteti az akkori évekre — a ..Munkában szerzett érdemekért“ és a „Németország feletti győzelemért“ érem. Húsz éves e’múlt, amikor 1948 ban visszatért Rosztovba. Azóta a Rosztszelmas dolgozó ja. Nagyra becsüli, szereti a munkáját, s a gyár is megbecsüli kiváló dolgozóját. Az erkölcsi és az anyaei elismerésen kívül megmutatkozott ez a családi ház építésében nyújtott segítségben is. Amikor megkérdeztem, hogy mi kitűnő eredményeinek titka, gondolkodás nélkül vá’a szol. — Ügy szervezem meg a munkát, hogy egyetlen perc se vesszen kárba. Tamara Danyilovna Alek szandrovna szintén a gyár törzsgárdájának a tagja, idestova három évtizede gyártja a kombájnok alkatrészeit. A műhely szakszervezeti bizottságának tagja. Elmondja, hogy a gyár többi munkahelyéhez ha- semilóan ők is nagy gondot for dítanak a fiatal dolgozók neve lésére. A műhely négyszázhatvan dolgozója közül százhatvan a fiatal. A legtapasztaltabb munkásokat bízzák meg azzal, hogy rendszeresen foglalkozzanak az új dolgozókkal, Ismertessék meg velük tapasztalataikat és segítsenek nekik a munkamenet alapos elsajátításában, a munkaidő jó kihasználásában. B orisz Vasziljevics Szokol szkij elvtárs Is régi dől gozója a kombájngyárnak. 1947 ben az iskola elvégzése után lépett be. A megfejelő végzettség elnyerése után — az üzemben évtizedek óta rendszeres figyelmet szentelnek a dolgozók szakképzésének és erre minden lehetősé get biztosítanak — mester, majd főmester lett, az utóbbi években pedig a legnagyobb műhely szakszervezeti bizottságának elnöki tisztségét látja el. A műhelyben csaknem három ezerkétszáz ember dolgozik, ezek hetven százaléka fiatal. — Műhelyünk a kilencedik ötéves tervet már december 22-én teljesítette és az SZKP XXV. kongresszusa tiszteletére terven felül hatszáz kombájnt gyártott az év végéig — tájékoztatott eredményeikről B. V. Szokolszkij elvtárs. — Űj kö telezettségvállalásunkban azt tűztük ki célul, hogy a kongresszus megnyitása napjáig terven felül ötven kombájnt, az év végéiig pedig kétszáz kombájnt készítünk. — Törődünk a fiatalokkal — hangoztatta a szakszervezeti elnök. — Külön kilenctagú bizottságot alakítottunk erre a célra, melyben műhelyünk va lamennyi munkahelye képviselve van. A sokoldalú gondosko dás egyaránt kiterjed a munkahelyre és a szabad idő észszerű kihasználására. A fiatalok ezt Jó munkájukkal viszo nozzák. GÁL LÁSZLÓ Utakat építeni — a könyvhöz Esztendeje éppen, hogy Garamkálnán találkoztam egy idősebb emberrel. Egyebek között az életéről is elbeszélgettünk; megemlítette, hogy a Csallóközben született, Al- báron. A falu nevének hallatán eszembe jutott, hogy fiatal prőzaírónk, Bereck József is albári. Megkérdeztem, ismeri e, hallott-e róla, és mindjárt hozzátettem, mostanában jelent meg Vihar előtt című novelláskötete. Nagyon saj nálom, mondta, de nem ismerem. Őszintén érdeklődőit, különösen, amikor elmeséltem, hogy a novellák nagy része szülőfalujához kötődik. Többször is megjegyezte, szívesen elodvasná a könyvet. Megvallom, kicsit furcsállottam, hogy n*«m jutou cl hozzá a kötet. De vajon miért nem? Tudom, sokan emberemben keresnek okokat. És mindazokban, akik nem vagy csak ritkán olvassák íróink keltőink műveit. Pedig olvasnák, ha eljutnának hozzőjuk. Csakhogy nem jutnak el, legalábbis nem a többséghez. Sajnos, sok helyütt mind a mai napig még nem épüllek meg azok az utak, amelyeken biztosan, simán lehetne közlekedni, közeledni — könyvvel az emberekhez. Azokhoz is, akik órákat töltenek vonatokon, autóbuszokon, ingázva a munkahely és lakóhely kö zött, vagyis akiknek nem jut idejük arra, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjék, olvassák a megjelenő műveket. Ehhez még annyit: nem tudom, sikerült-e garamkálnai ismerősömnek beszerezni az említett kötetet. Aligha. Ugyanis, a hazai piacra kiadott 1000 példányból, tudomásom szerint csak a dunaszerdahelyi könyvesboltban 600 példányi adtak el. Vajon mennyi jutott a többibe, nem beszélve a könyvtárakról, iskolákrólI? Garamkálnai találkozásom emlékét füzetmn legújabb jegyzete csalta elő. Kedden délután készült a dunaszerda- heiyi könyvesboltban, ahol Duba G» ula dedikálta Ar.,;.a) vagy madárijesztő című kötetét. Órákon keresztül sok fia tál cserélt helyei az író „asztala“ kö’üi. Elhozlak régebbi műveit is, hogy azokba is beírhassa nevét, ajánlva a könyvet szeretettel, barátsággal. Jó volt látni a nyüzsgést, jó volt együtt látni az írót, a müvet és az olvasót. A dunaszerdahelyi könyvesboltban, ame’yről sok szépet hallottunk, olvastunk eddig is, Duba Gyula előtt Kulcsár Ferenc és Szitás! Ferenc dedikálta verseskötetét, élénk érdeklődés kíséretében. Kötetükből 300—300 példány fogyott el, ugyanennyi a Dubáéból is, amelyből még rendelnie kellett a könyvesboltnak. A közel jövőben Ivan Habaj, Rácz Olivér, Vojtech Kondrót és Zalabai Zsigmond látogat el a dunaszerdahelyi könyvesboltba. Lám, így is lehet! Ilyen úton is amely csak egy a sok közül. Hogy mi kell hozzá? Egy plakáton, néhány telefon- híváson és egy rövid híren kívül (a járási lapban): közösségünk jelenéért és jövőjéért felelősséget érző emberek. BODNÁR GYULA Egyszerű®« megvették... Riadtan rebbenő leánycsapat szállt fel a vonatra. Üt- venen voltak. A mögöttem levő üres fülkébe telepedtek. Susogtak, zsongtak. Becsuktam a könyvet, mert a csattogó kerekek döcögve ráztak. Csuszkáit a könyv a kis asztalon, megtámasztottam az uflammal, véletlenül le ne essen. Szép és érdekes könyv. Már nagy részét elolvastam. A lányok csevegése is zavart. Inkább az ismerős tájat néztem. Buksi fejek ágaskodtak az ülés támlája mögül. Ösztönösen megéreztem a kutató tekinteteket. Ej, a lányok. A huncutok ... Susogtak. A könyv? Persze, persze, a szép fénylő táblájú könyv, aminek furcsa a címe. Nem is én. — A nő •— susogta valaki a fejem fölött a címet, s a hajamat ts megborzolta a lélegzete. — Hü lányok, ez érdekes lehetI Most már figyeltem őket. — Kérd el... — Kérd tel — Te vagy a brigádvezető, kérd te> — Igaz is . .. Gyerünk Évi! — Még azt hiszi, hogy ismerkedni akarok. — Es akkor mi van? Csak a könyvet adja ide. Hátra se néztem, a fejem fölé emeltem a könyvet. TessékI Ogysem hagynának békén. Valaki abban a pillanatban kikapta a kezemből. Egy pillanat múlva már hangosan olvasták a közcímeket: Az itáliai reneszánsz nő. Az angol nő helyzete. Képzőművészetek. A fürdő- sök. Azután az egyik kimondta: — Vegyük meg! Izgatott cslvítelés. Pénzszámlálás. Már arra készültem, hogy felállók, de megelőztek. A fülke elé sorakoztak, ahol addig egyedül ültem. Egy nyúlánk lánu — bizonyára Évi, a brigádveze- tő — felém lépett, de a könyvet úgy tartotta, mintha annak tulajdonjogi helyzete az ő javukra megváltozott volna. — Legyen szíves ... Kifizetjük. A brigád megveszi. Az elvtárs vásárol helyette másikat. Tétován mérlegelni kezdtem: Most mi lesz? — Gyerünk lányok, már a rakodónál járunk — szólt az egyik. Tíz lányszem meredt rám, s a következő pillanatban Évi mögül kilépve egy pisze szőke letett elém a kis asztalkára öt tízkoronást. A könyv árát. A vonat fékezett. Ök fel• bolydultak. Kiszállni készültek és vitték diadallal a megvásárolt könyvet. Csak bámultam, ámultam. Már kint voltak, amikor az ablak alá szaladtak. Integettek, nyissam ki. — Köszönjük a harmadik részlegen dolgozó Kovács- brigád nevében — mondta Évi. Nevettek és integettek a döcögve tovainduló vonat után. HAJDŰ ANDRÁS TsreMlyessdő kulturális tevékenység (ČSTK) — Egyre bővül a kulturális tevékenység a nyugat- szlovákiai kerületben, ahol több mint 830 népművelési otthon, 905 népkönyvtár, 52 fiókkönyvtár, 791 mozi, 475 ifjúsági klub, 28 szövetkezeti klub, 17 múzeum, 19 szakszervezeti otthon, 317 agitőciős központ, 11 Járási művelődési központ és 7 kulturális-művelődési központ működik. A nyugat-szlovákiai kerületben 169 csillagászati kör és szertár működik. A tagok száma több mint 1900, főleg fiatalok. Rosztovi utcarészlet (A szerző felvétele)
