Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

1976-02-13 / 37. szám, péntek

m 1976. I. 13. 5 irodalomszervezés, irodalmi élet Csehszlovákiai magyar irodalmi életünk eszmei és szakmai irányításában fontos szerepet tölt be a Szlovákiai írószövet­ség magyar szekciója. Munkájukról és terveikről dr. Csanda Sándortól, a szekció titkárától kértünk tájékoztatást. © A Szlovákiai Írók Szövet­ségének I. kongresszusán né­hány szervezeti változásra ke­rüli sor. Bevezetésképp be­széljünk az írószövetség szer­vezeti felépítéséről. — A legnagyobb változás az, hogy 1969 után két nemzeti szövetségre, cseh és szlovák ta­gozatra oszlott a Csehszlová­kiai írók Szövetsége, és közös országos szervezete ma nincs is az íróknak. A csehszlovákiai magyar írók a Szlovákiai Írók Szövetségéhez tartoznak, annak tagjai, de van saját magyar szekciójuk. (Ez egyébként 1951 óta működik.] 9 A magyar szekció munká­ját milyen szerv irányítja? — Az Írószövetséghez hason­lóim a magyar szekciónak is van választott vezelősége, mely irányítja a tevékenységét. A szekció vezetőségét a közgyű­lés választja. Ezt a kongresz- szus előtt hívják össze. © Kik a szekció választmá­nyának tagjai? — Hét tagja van: Bábi Ti­bor, Duba Gyula, Egri Viktor, Ordódy Katalin, Szabó Béla, Zs. Nagy Lajos és jómagam. A vá­lasztmány havonként tart ülést. 9 Nyilván érdekli majd ol­vasóinkat, hogyan válhat vala­ki az írószövetség tagjává? — Régebben minden csehszlo­vák állampolgár jelentkezhe­tett a szövetségbe, ha publikált legalább két kötetet. Ma a le­endő írószövetségi tagoktól azt várjuk el, hogy művészi mun­kájukkal pártunk kultfirpoliti- t káját támogassák. A kiválasz­tás tehát elsősorban eszmei kritériumok alapján történik Tavaly alakult egy külön tag­felvevő bizottság, amelynek Vojtech Mihálik az elnöke, ma­gyar részről pedig Rácz Olivér a tagja. # Mi jellemzi ma leginkább a magyar szekció tevékenysé­gét? — Elsősorban az, hogy pár­tunk kultúrpolitikájának szelle­mében végezzük munkánkat, ennek megfelelőén érvényesít­jük az eszmei és az esztétikai kritériumokat. A szekció szer­vezésében rendszeresen érté­keljük irodalmi életünket, ör­vendetes, hogy fiatal alkotók jelentkeznek mind a költésze­tünkben, mind prózairodal­munkban. ami a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését jel­zi, ám arról sem hallgatha­tunk, hogy fiatal költészetünk egy része nem tud teljesen megszabadulni a neoavantgar- dista hatásoktól. És van még itt egy jelenség, amivel szembe kell néznie a szekciónak: ez a diletantizmus. Azt sem árt bi­zony olykor tisztázni, ki az iga­zi író, az eredeti tehetség, és ki nem. Csak így vehetjük ele­jét, hogy kiadásra méltatlan írások is megjelenhessenek. Ez persze minden nemzedékre ér­vényes. Úgy gondolom, a fel­vetett kérdéseket vitában — de jól megfontolt érvekre támasz­kodó vitában — lehetne leg­eredményesebben tisztázni. Kri­tikánk is jóval aktívabban rea­gálhatna irodalmunk jelensé­geire. # Hogyan jellemezhetné rö­viden a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését a XIV. kongresszus óta? — Kétségkívül van pozitív irányú fejlődés. Például azok a fiatal költők, akik néhány éve szinte csak szélsőséges, neoavantgardlsta verseket ír­tak, ma már a széles olvasókö­zönség számára is érthető, szín­vonalas költeményeket publi­kálnak. A szépprózában is születtek figyelemre méltó mű­vek. A legújabbak közül ki­emelném Rácz Olivérnek Álom Tivadar hadparancsa című no- velláskötetét. Az is tagadhatat­lan, hogy nemzetiségi irodal­munk erősen heterogén jelen­ség, amelyben mind eszmei, mind művészi szempontból gyönge írások is nyomdafesté­ket látnak. A kritikában külö­nösen hiányzik a határozottabb szocialista eszmeiség, a mar­xista esztétika kritériumainak az érvényesítése. • Mit tehet a szekció a ha­zai magyar irodalom népszerű­sítése érdekében a szlovák és a cseh olvasók között? — Ez a kérdés már 25 év óta vajúdik, minden évben fel­vetjük a problémát a nemzeti­ségi irodalmak értékelésekor, s a Madách Kiadóval együtt min­den évben küldünk jegyzéket a szlovák fordításra ajánlott könyvekről a Kiadói Főigazga­tóságnak. A szlovák és cseh kiadók terveikben ma kevesebb szlovákiai magyar mű található, mint 10—15 évvel ezelőtt. Az Írószövetség vezetősége két év­vel ezelőtt szekciónk értékelé­sekor olyan határozatot hozott, hogy a hazai magyar könyvek javát a Madách Kiadóban adják ki szlovákul is, de ez is meg- valósíthatatlannak bizonyult. A felsőbb szervek támogatják ja­vaslatainkat, de az egyes ki­adókban különböző okokkal el­utasítják a szlovákiai magyar írók alkotásainak lefordítását. Az utóbbi nyolc évben például csupán a Slovenský spisovatef- ben fordítottak le egyetlen el­beszélésgyűjteményt. Több for­dítás jelenik meg a Pravda Ki­adóban, de ezek nem szépiro­dalmi, hanem inkább társada­lomtudományi művek. • Az utóbbi időben Magyar- országon is megnövekedett az érdeklődés hazai magyar iro­dalmunk iránt. Mi erről a véle­ménye? — Ez mindenképpen örven­detes jelenség és az internacio­nalista kapcsolatok elmélyülé­séről tanúskodik. A szlovákiai magyar Irodalom termékeinek nagy része ma már Magyaror­szágon is kapható, ami azt is jelenti, hogy irodalmunk ebben az irányban való elszigetelődé­se megszűnt. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy a mű­vek kritikai megítélésében né­ha szubjektivista vélemények is helyet kapnak egyes magyaror­szági folyóiratokban. • Milyen feladatok várnak a magyar szekcióra a CSKP XV. kongresszusa előtt? — Állandó feladatnak tartjuk a felkészülést pártunk XV. kongresszusára. Ideológia és irodalom címmel előadást ren­dezünk. A szekció megalakulá­sának 25. évfordulója alkalmá­ból értékelni fogjuk a csehszlo­vákiai magyar irodalom eddigi eredményeit. Ebből az alkalom­ból a Csehszlovák Rádió ma­gyar adásával együttműködve ünnepi irodalmi estet is terve­zünk, melynek műsorát a hazai magyar irodalom legjobb mű­veiből állítjuk össze. Azonkívül szerzői esteket is szervezünk, és a költészet napját is meg­rendezzük. Kassán Fábry-konfe- rencián emlékezünk majd meg nagy írónk halálának 6. évfor­dulójáról. Külön összejövetelt akarunk szentelni fiatal íróink­nak. Ezen elemezzük, értékel­jük majd eddig közzétett írá­saikat, köteteiket. A plenáris üléseken természetesen foglal­kozni fogunk az aktuális kul­túrpolitikai kérdésekkel és a szekció tagjainak eszmei neve­lésével. KÖVESDI JÁNOS— SZILVÁSSY JÓZSEF ÚJ LAKÓNEGYED A kelet-szlovákiai kerület székhelye, Košice a népese­dés alakulásának szempont­jából hazánk egyik leggyor­sabban fejlődő városa. Ezt bizonyítja az a konkrétum is, hogy lakosainak száma már több, mint 170 000 s már az is elmondható, hogy ez a szám a hatodik ötéves tervidőszakban 230 000-re, 1990-ig pedig 280 000-re fog nőni. Nem titok, a lakosság szá­mának ilyen nagyarányú nö­vekedése eredményezte, hogy Košicén az elmúlt há­rom évtizedben nyolc új la­kónegyed épült fel. A városi nemzeti bizottság építésügyi osztályának tájékoztatásából a minap megtudtuk azt is, hogy ez év januárjában nagy erőösszpontosítással hozzá láttak a további, 170 millió korona anyagi beruházással épülő kilencedik, mintala­kónegyed építéséhez. Hadd tegyük mindjárt hozzá azt is: a „minta“ jelző két szem­pontból is indokolt. Az egyik, hogy az itt épülő há­zak nagyobb része építőmű­vészeti és térrendezési szem­pontból eltér az eddigi ha­gyományoktól, má részt a tervezők és a kivitelezők megkülönböztetett gondot fordítanak arra, hogy 1977 ig, amikor itt a lakásokba beköltöznek az első lakók, az üzlethálózat, a szolgálta­tási házak, az óvodák, az iskolák, az egészségügyi lé­tesítmények is elkészülje­nek. —ák Az Interszput.• nyik nemzetkö- zi űrtávközlési szervezet a szó-' cialista orszá­gok együttmű­ködése kereté­ben Veszprém megyében új földi állomást épít a műhol­dak jelzéseinek vételére. (Felvétel: ČSTK — MTI] Jó hang Tárgyilagos értékelés Q A szocialista hazafiság és a proletár iintemacioinalizmus kérdése 0 A Pedagógiai Szemle cikke Már többször szóvátettük, hogy a múltban, főleg az öt­venes években és a hatvanas évek elején a csehszlovákiai magyar könyvkiadás többnyire csak verseket, elbeszéléseket és regényeket jelentetett meg. A társadalomtudomány alig jutott szóhoz. Az utóbbi idő ben azonban megváltozott a helyzet. A szépirodalmi művek mellett egyre gyakrabban je­lennek meg tudományos jellegű és igényű kiadványok is. A mai gyakorlat nemcsak a könyvkiadást gazdagítja, hanem lelentősen hozzájárul ahhoz is, hogy eloszlassuk a fejekben néha még ma is meglevő nihilista-nacionalista „ködfelhő­ket", és jobb legyen a társadalmi közgondolkodás. Egyebek között a közelmúlt­ban jelent meg: (1) Mózsi Fe­renc: Nemzetiségi iskola — irodalmi nevelés, Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 1973. (2) Ján Ko- toč — Vladislav Kačáni: Ha- zafiságra és internacionaliz­musra nevelés. Slovenské pe­dagogické nakladateľstvo, Bra­tislava, 1973. Fordította: Sza­mos László. (3) Közös hazá­ban. Tanulmányok a CSSZSZK magyar nemzetiségű lakossá­gának politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági éle­téi ől: írták: Juraj Zvara, Balázs . Béla, Csanda Sándor, Dusek Imre, Mózsi Ferenc, Mi­hály Géza; összeállította: dr. Csanda Sándor; Juraj Zvara ta­nulmányát fordította: Zalabai Zsigmond. Pravda Könyvkiadó, 1972. (4) Az ifjúság szocialista nevelése érdekében. Tanul­mánygyűjtemény. írták: Mózsi Ferenc kandidátus, Miroslav Matušták kandidátus, Hasák Vilmos, Jakabné Lelkes Ilona, Valkóné Huszti Rózsa, Tankó László, Róják Dezső, Ján KloC, Alžbeta Bernáthnvá, Matilda 'aTöröková. Kétnyelvű kiadvány. Slovenské pedagogické nakla­dateľstvo, Bratislava, 1974. Az említett kiadványokról a bu­dapesti Pedagógiai Szemle, a Magyar Pedagógiai Társaság és az Országos Pedagógiai In­tézet havi folyóiratának a múlt évi szeptemberi száma (amelyet a napokban kaptunk megj dr. Bodó László, az OPI főigazgatóhelyettese tollából többek között ezt írja: „Négy könyvről, pontosab­ban egy monográfiáról (1) és három tanulmánykötetről szó­lunk (2, 3, 4), amelyek az el­múlt három évben láttak nap­világot — meggyőződésem sze­rint — a pedagógusok igen jelentős segítségeként a Szlo­vák Szocialista Köztársaság­ban magyar nyelven. A köny­vek a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elvi-politikai, eszmei-pedagó­giai kérdéseivel foglalkoznak. A mennyiség (a négykötet­nyi anyag] önmagában is jelzi, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetisé­gű vezető pedagógusai szív­ügyüknek tekintik a szocialis­ta haza szeretetére, a proletár internacionalizmusra nevelés problematikájának egészét. Az indokok nagyon világo­sak: „A szocialista hazaszere­tetei és az emberek mély in­ternacionalista meggyőződése a szocializmus építésének és megszilárdításának, valamint egész társadalmunk fejleszté­sének jelentős mozgató ere­ié“ És a következtetés: ,,Ezért a szilárd meggyőződésű lelkes szocialista hazafiak és inter­nacionalisták nevelése egyike az iskola legszebb és legbecsü­letesebb feladatainak. Az is­kola ezáltal jelentős mérték­ben hozzájárul a szocializmus megszilárdításához hazánkban és egyúttal az egész világ bé­kés, haladó erőinek további fej lődéséhez.“ (2] A kötetek a marxi—lenini nnmzetkoncepció alapján tisz­tázzák a nemzeti hagyományok szerepét, jelentőségét a szo­cialista haza szeretetére és az internacionalizmusra nevelés­ben. E gondolatmenetben hangsúlyt kap az, hogy a nem­zeti hagyományok a jelen megértését segítő, a jelent gazdagító értékeinek megítélé­se a szocialista hazafiságra nevelés tartalmában csakis a proletár nemzetköziség pozí­ciójából lehetséges. A mai európai szocialista or­szágok a felszabadulással kap­ták meg a szocialista nemzet­té válás lehetőségét. Ebben a folyamatban perdöntő a prole­tárforradalom győzelme volt, amely elindította a szocialista nemzet kibontakozását. Ez a folyamat korunkban fejeződik be, amely folyamatban külö­nösen is nagy szerep jut a társadalom egészét átfogó kul­turális szervező, nevelő mun­kának. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság soknemzetiségű ország, ahol a szocialista nem­zetté válás sajátos körülmé­nyek között megy végbe. Az egyik tanulmánykötet (3) igen részletesen mutatja be a szo­cialista nemzetté vállás tör­ténelmi folyamatát, s ebben a nemzetiségek (magyar, lengyel, ukrán, német) helyzetének alakulását, a nemzetiségi kér­dés szocialista módon történő megoldását. E történelmi fej­lődés kézzelfoghatóan doku­mentálja, hogy az 1948—1969 közötti időszakban északi ba­rátaink a nemzetiségi kérdés marxi—lenini rendezésében igen pozitív eredményeket ér­tek el. — Megváltozott a nem­zetiségek társadalmi, politikai helyzete, fejlődésük gazdasági feltételei, osztály- és szociális struktúrájuk, szociális jelle­gük. Nagymértékben kiegyenlí­tődött a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetisé­gek (kisebbségek] szociális struktúrája, s megváltozott mindkét nemzet és a nemzeti­ségek nemzeti öntudata is. S mivel az államalkotó két nemzetet és a nemzetiségeket a szocializmus alapjai lera­kásának időszakában is a mun­kásosztály vezette, a cseh és a szlovák nemzet, valamint a nemzetiségek között szoros és kölcsönös kapcsolat alakult ki, a szocialista internacionalizmus és a szocialista hazafiság szellemében jelentősen módo­sult a nemzeti öntudat. A kétségtelenül pozitív ered­mények nem homályosítjilk el azokat a gondokat, megoldat­lanságokat, amelyek a nemze­tiségek helyzetében jelentkez­tek, s amelyek okait a szerzők a két államalkotó nemzet vi­szonyának rendezetlenségére vezetik vissza. Ezek a problé­mák az államjogi kérdések féimegoldásos jellegében, a közös államban élő szlovák nemzet államjogi helyzetének és a két nemzet, valamint a nemzetiségek közötti politikai­jogi viszonyok biztosításának lebecsülésében jelölhetők meg. Ezek a gondok a szövetségi rendszerrel léptek a megol­dás útjára. / ^íoz, hogy a szövetségi rendszer és az alkotmánytör- vény megszülessen, szükség volt Csehszlovákia társadalmi, gazdasági rendjének forradal­mi átalakítására, amely felté­tele volt a nemzeti kisebbsé­gek új osztálypolitikai és szo­ciális képviselete megterem­tésének is — a marxista—leni- nista nemzetiségi politika el­veinek következetes érvényesí­tésére a két nemzet és a négy nemzetiség kapcsolataiban; — a proletár internacionalizmus­nak különösen a társadalmi tu­datot befolyásoló és formáló érvényesülése feltételeinek a biztosítására; — a nacionalis­ta előítéletek, beidegződések, hamis történelmi mítoszok, a régi burzsoá nevelés és a mai ellenséges propaganda türel­mes és következetes lekiizdé* sére, a nagy vagy kis nemzet, illetőleg nemzetiség naciona­lizmusával szembeni eszmei harc következetességére a mar­xizmus—leninizmus alapján; — a két nemzet és a nemzetisé­gek államalkotó voltának és politikai helyzetének olyan in­tézményes és törvényes hatá­rozatokban történő rögzítésére, amelyek jelentős szerepet töl­tenek be az egyenjogúság megteremtésében a szocialista internacionalizmus és a sovi­nizmus elleni eszmei (s ha szükséges: adminisztratív) harc eredményességében. Az 1948—1969 közötti idő­szak történetének beható és igényes elemzése alapján a szerzők igen nagy figyelmet {Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom