Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-02 / 27. szám, hétfő
f SI ne olvasta volna Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényét? KI ne ÍC zárta volna szívébe a regény egyik hősének, Baradlay Richárdnak, a sza- badságharc fiatal huszártisztjének, a bátor szabadságharcosnak mesébe Illő alakját. Köztudott, hogy Jókai regényhőseinek többségét élő, valóságos emberekről mintázta. Jókai ' művészetének tisztelői például felkereshetik a komáromi temetőben azt a sírt, amelyben a híres „Aranyember“ alussza örök álmát... Ki tudja viszont, hogy az az ember, akiről Jókai Baradlay Richárd alakját rajzolta meg, itt nyugszik Csilizközben, szülőfalujában,'a csiliznyáradi temetőben ... 1830. szeptember 27-én egy hintó gördült ki Sebő nemzetes úr nyáradi portájáról. A korareggeli napfény megcsillant a fényesre csutakolt almásderes csikók sallangos szerszámján. Csicsay Jónás, Sebőék szapi származású cselédje ült a bakon, keményen tartva a gyeplöt. A jólabrakolt csikók valósággal röpítették a hintót a medvei rév irányában. A hátsó ülésen ülő Sebő nemzetes úr és a Lojzi gyerek alig búcsúzhattak el a pityergő nemzetes asszonytól. Az utasok szótlanul, gondolataikba mélyedve ültek, figyelve a távolodó Duna menti nádasokat, fűzeseket. Az öreg Sebő célratörő, keménykezű ember volt. A környék legtekintélyesebb földbirtokosa. Egy váratlan erdélyi örökség a család anyagi helyzetét is megszilárdította, ami az akkori rossz gazdasági viszonyok között nagyot növesztett tekintélyükön, még a Győr megyei nemesurak körében is. Sebő nemzetes elérkezettnek látta az időt, hogy megalapozza a család jövőjét. Terveinek középpontjában legfiatalabbik fia, a sudártermetű, jóeszű Lojzi állt. Juranics Antal akkut! naegyepüspök személyesen járt el IiCjzl ügyében Novák KriTÄNCZOS TIBOR: ' zosztom pannonhalmi főapátnál, aki nagyon is rajta felejtette szemét a szépszál, okos, nemes fiún. Már úgy látszott, hogy eldőlt az Ifjú Sebő Alajos sorsa. Egy győri rokonlátogatás során azonban a véletlen összehozta a családot Bezerédj Ignác alispánnal. Az alispán úrnak feltűnt a lovát kiválóan megülő, értelmes, nemes ifjú. És ugyancsak csóválta a fejét, amikor megtudta az öreg Sebőtól, hogy Loj- zit papnak szánta a család. „Ilyen daliának a császárt kell szolgálnia, nem a megyéspüspököt“ — csapott Lojzi vállára kacagva az alispán, s ez a megjegyzése új irányt szabott az ifjú Sebő további életének ... A hintó még délelőtt begördült a fellobogózott Győrbe. Nagy ünnepélyre készült a város. 1830. szeptember 28- ra várták a Szent Koronát, amelyet fényes kísérettel szállítottak Budáról Pozsonyba az országgyűlésre tartó követek. A Győrött éjjelező díszes menet és a Korona tiszteletére látványos ünnepséget szerveztek a megye urai. A Korona őrzését pedig ezen az éjszakán fiatal nemesekből verbuvált lovasbandériumra bízták. Erre volt hivatalos az ifjú Sebő Alajos is ... Az öreg Sebő nemzetes keble csak úgy dagadt a büszkeségtől, amikor másnap megpillantotta a lovát táncoltató Lojzit, fekete színű zsinóros ruhában, fehér ingben, pántlikás kalapban a fiatal nemesek között. Az ünnepségek után Sebő nemzetes újból búcsúzott a fiától. Elindult haza, Csiliznyáradra, Lojzi pedig Jónással Pestre. Az abban az évben megnyíló — később gyászos emlékű — Ludovi- ka Akadémia tisztképző főiskola volt az irány. Aztán múltak az évek. Lojzibói Sebő Alajos császári-királyi huszárkapitány lett. A hadsereg híres lovasa, kiváló adottságokkal rendelkező katona. Nem csoda, hogy rövidesen a császár híres testőrszázadának lett parancsnoka, az akkori főherceg, a későbbi Ferenc József császár lovagló mestere. Sebő kapitányt úgy emlegették a bécsi udvarnál, mint a későbbi császár egyik kedvencét. Mert volt egy másik kegyeltje is Ferenc Jóskának: báró Riedesel ulánus testőrnagy. Kiváló vívó, a császár vívómestere. Sebő kapitányt és Riedesel bárót jó barátoknak s örökös vetélytársnak tartották az udvar bennfentesei. Egy biztos, mint katonák jól szolgálták az időközben megkoronázott Ferenc Józsefet, jelenlétük minden esetben emelte fényét az udvarhoz tartozó főúri családok rendezvényeinek, estélyeinek ... Ritkán érkezett hír Nyáradra Alajostól. Ha igen, azt legtöbbször Csicsay Jónás hozta, aki akkor már mint strá- zsamester szolgálta hűségesen gazdáját az udvarnál. Jó hír is érkezett. Sebő kapitányt a császár udvari ka- marási ranggal jutalmazta, megnyitva előtte az utat egy rangjához illő házasság felé ..., amelyre egyre nagyobb szükség volt. A fényes és nagyon költséges udvari élet gyorsan emésztette a családi vagyont. Sebő nemzetes gondterhelt arccal kötötte Jónás lelkére az üzenetet: nősülj meg fiam, lassan a te segítségedre szorul a család ... Sebő kapitány átérezte apja aggodalmát. Csak egy akadálya volt házasságának, az örökös rivális, báró Riedesel őrnagy. Ketten versenyeztek egy dúsgazdag osztrák bárónő kezéért. A bárónő Sebőt, családja Riedeselt részesítette előnyben. A párbajt csak a szigorú császári parancs akadályozta meg ... Azután baljós, különös hírek érkeztek Magyarországról a forrongó Becsbe. 1848 elején egyre gyakrabban emlegették az udvari körökben Kossuth Lajos nevét. A császárt szolgáló magyar testőrtisztek is sűrűbben találkoztak. Sebő Alajos, barátjától, Jósika Miklós bárótól, a forradalmi eszmék egyik apostolától kapta a friss hazai híreket. Jósika akkor törött lábbal feküdt bécsi palotájában, s átkozta a körülményeket, melyek hazatérését lehetetlenné tették... Forradalmi lelkesedése Sebőre is átragadt. Amikor 1848 márciusában Bécsbe is eljutott Kossuth hívó szava, Sebő egy percig sem habozott... Éjjel, titokban szállt nyeregbe testőrszázadával, s mire megvirradt, már útban voltak Magyarország felé, Kossuth felkelő seregeihez. A távozásukról értesült császár toporzékolt, dühöngött, s a rebellis Sebő kapitány kézrekerítésével báró Riedesel őrnagyot bízta meg. Riedesel örült a megbízatásnak. Két század báni huszárral indult a szökevények kézrekerítésére, ígéretet téve a császárnak, hogy Sebőt élve vagy halva, de előkeríti, mielőtt az elérné Kossuth seregeit. így kezdődött meg az az életre-halálra menő híres hajsza, melynek nem akadt párja az újkori hadtörténelemben. Mert Bécs- től Szolnokig elvezetni az ellenséges osztrák haderő által megszállt területen egy huszárszázadot, veszteség nélkül, ez nem csak szerencse dolga, ez hadiművészet volt. Sikerült Sebőék vállalkozása. Sebő sikeréről hallván, maga Görgey, a magyar sereg fővezére is hitetlenül csóválta a fejét, saját seregébe osztotta be a váratlanul érkezett huszárszázadot. Sebőt előléptetésre egyenesen Kossuth Lajoshoz terjesztette fel. Így lett a császár kedvenc kapitányából, Kossuth Lajos alezredese ... Aztán nemsokára újból hallatott magáról Sebő Alajos. És nem is akármilyen eseménnyel kapcsolatban ... 1848 április elsején a szabadság- harcos magyar seregek Buda felszabadítására készülődtek. Damjanich és Klapka egyesült seregei Szolnok és Hatvan térségében Jellasich bárónak, a császárhű horvát bánnak a seregével készültek leszámolni. Tápióbicskénél április 4 én véres csata kezdődött a honvédseregek és a császáriak között. A harc kimenetelét Görgey időben érkezett serege döntötte el. Különösen jól s eredményesen harcolt egy honvéd tüzérüteg, amely előnyös hadállása révén tetemes vérveszteséget okozott a támadó osztrák gyalogságnak. Az üteg védelmével Görgey fővezér Sebő Alajos alezredest bízta meg két század huszárral. A huszárcsapat egy kis nyírfás szélén helyezkedett el, felkészülve a védelemre. Rastics, az ellenfél vezére látva az ágyúk okozta veszélyt, parancsot adott Riedesel őrnagynak, hogy két század báni huszárral támadja meg a magyar ágyúkat, s némítsa el azokat. Riedesel, ez a hatalmas termetű tiszt, elszántan vágtatott csapata élén az ágyúk felé. Sebő is készülődött. Rendezte huszárjait, hogy méltóan fogadhassa az érkezőket. Igazított csákóján, s kardot rántva ugrott a harcrakész huszárcsapat elé. Akkor még az a vezényszó dívott, hogy „utánam“, nem pedig az, hogy „előre“. Már csak egy hajításnyira csökkent a távolság a két csapat között, amikor Riedesel báró visszarántva lova kantárját, megállt. Felismerte Sebőt, régi vetélytársát. Pillanatokig farkasszemet nézett egymással a két huszártiszt, a két hajdani bajtárs. Majd Riedesel felállva nehézvértezetű lova nyergében, kétélű, széles pengéjű ulánus kardjával Sebő felé intett. — Állj ki velem egy szál kardra, ha van bátorságod! — kiáltotta Sebő felé. Sebő alezredes is felismerte kihívóját. Tudta, hogy az osztrák sereg legjobb vívójával, a hírhedt párbajhőssel áll szemben. De nem habozott. Magán érezte huszárjainak és vezéreinek tekintetét. Itt nem volt helye a gyávaságnak, csak két lehetőség maradt: győzni, vagy meghalni... Riedesel várt... magabiztosan, fölényesen, győzelme biztos tudatában, A következő pillanatban pedig megkezdődött az újkori történelem utolsó, igazi hadi párbaja ... összecsaptak. Vágtak... védtek. Kétszer, háromszor. Riedeselnek a lova* Sebőnek a karja látszott fáradtnak. Ezer és ezer szempár kísérte néma figyelemmel a halálos viadalt. Csicsay Jónást valósággal úgy kellett visszatartani, gazdája segítségére akart ro* hanni. Sebő újból sarkantyúba kapta táj* tékozó lovát. Látszott, hogy ereje végső megfeszítésével az utolsó, döntő rohamra indul. Mintha a lova is erezné gazdája szánd cát. Valósággal rátámad ellenfele lovára. Abban a pillanatban harapott az osztrák nehéz lovának nyakába, amikor suhogva villantak meg a küzdő felek kardjai — mert a védekezésre már egyikük sem gondolt... Mindkét csapás talált. Az egyik halálosan. Riedesel báró széthasított fejjel, holtan bukott le a lováról. Sebő jobb alsó karját is elborítja a vér. Kardjának markolatát is szétzúzva érte az irtózatos erejű vágás. De nyeregben maradt, s a honvédek üdvrivalgása között tért vissza csapatához ... Riedesel holttestét gyorsan elszállították a küzdőtérről a megdöbbent, lehangolt osztrákok, majd gyorsan eltakarodtak az ágyúk közeléből... A fellelkesült honvédsereget pedig nem lehetett többé feltartóztatni. Fényes győzelemmel végződött a tápjó- bicskei csata. Görgey tábornok még aznap este személyesen tűzte a nagy vérveszteségtől falfehér arcú Sebő alezredes mellére az aranykoszorús vitézségi érmet. Kossuth pedig a győztesnek elismerése jeléül díszkardot küldött, amely ma is látható a győri múzeumban. A szabadságharc bukása után nehéz időket élt át a Sebő család. A császár bőségesen jutalmazta a szabadságharc árulóit, s kegyetlenül számolt le a Habsburg-ház ellenségeivel. Sebő Alajos is hadbíróság elé került. Nehéz rabságot szenvedett az akkori Brünn és Olmütz várbörtöneiben. A családi krónika szerint a haláltól az akkor már szabad Jósika báró mentette meg úgy, hogy őreit lefizetve megszöktette a papi ruhába öltözött rabot. Vagyonukat elkobozták. Bizony szegény munkásemberek lettek Sebő nemzetes utódai ... De egy sem akadt közöttük, aki ezt felhányta volna Alajosnak, akire még a ma élő utódok is büszkék... Sebő Alajos hosszú, hányatott élet után a balonyi anyakönyv adatai szerint 1882. október 10-én Győrben, a nádorvárosban halt meg. Úgy tisztelték ismerősei, mint a szabadságharc nagy veteránját. Végakaratának megfelelően, szülőfalujában Csiliznyáradon temették el. Sírját egyszerű szürke obe- liszk jelzi. Csilizközi históriák (iE) Kontár Gyula felvétele Geargi Dzsagarov: Tűnődés Ez is világos, emez is világos — Eső esik, esőtől nő a fű... Előtted minden mindenképp világos, előttem nem. Ez mélyen keserűt Gyötör. Szememre csúszik a felleg. S amíg kimondok igent vagy nemet, megrándítod a vállad megvetőleg, ásítva állad rajtam átnevet. Ereznem kéne, megtiport jüvecske vagyok és ebfia, vacak, potom. Nappalból éjbe vinnyogok űzetve. Valódi kínom te vagy, mondhatom. Mi vagyok? S mi az ember sokasága? Menjek magam? Vagy térdre s félre tán? Agyamban száz kérdésnek boga-ága. Gyógyító válasz nem terem e Ján. Baráti vállat vállam néha érez, erős szemekbe forr tekintetem, ölelünk s lépünk el, ez mind emlék lesz, kihűlt kapcsokkal újra gyötretem. Nyargalsz a szón, nyomod a szót: világos Megnőtt a fű, mert esett az eső... Előttem, sajnos, még ez sem világos, és nem tudom: neked ez érthető?
