Új Szó, 1976. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
1976-02-04 / 29. szám, szerda
A Puhranicei Győzelmes Február Efsz Dőlné Obdokovce-i gazdaságában tavaly 15 hektárt cirokkal vetettek be. A szövetkazet- ben a téli hónapokban ugyanis cirokseprűket készítenek. Napi termelésük 250—300 seprű. Kb.13 000 seprű készítését vették tervbe, ami mintegy 280 000 koronás nyereséget biztosít a szövetkezetnek. (Felvétel: P. Matis) ÍGY VAN EZ RENDIÉN Bármikor fordultam meg a Rimavská Sobota-i (Rimaszombati) járási nemzeti bizottság szervezési osztályán, Mária Hlušikovával mindig találkoztam. Készségesen segített, útbaigazított. A minap, amikor újra ott jártam, születésének 50. évfordulóját ünnepelte. Ez alkalmat adott arra, hogy elbeszélgessünk, egyet s mást megtudjak életéről. — Apám pásztorember volt — mondja — így gyakran változtattuk lakóhelyünket. Hode- jovecon (Keregedén) születtem, de laktam Rokytníkon és Rimabányán is. A három gyerek közül én voltam a legidősebb, így a házimunkából is kivettem a részem. Apám azt akarta, hogy nekünk már jobb életünk legyen, ezért Rimaszombatban vett lakást. A polgári iskola után itt végeztem el a kétéves kereskedelmi iskolát, ahol gyors és gépírást is tanultunk. Már dúlt a második világháború, amikor az iskola elvégzése után, 1943 őszén a városházára, a számvevőségre került. A felszabadulás után is itt maradt, jóllehet szlovák nyelvismerete hiányos volt. Ezt szorgalmával Igyekezett pótolni. Később az iktatóba helyezték át. A havi vásárok alkalmával a helyszínen írta ki a marhaleveleket, segített az élelmiszerjegyek kiosztásában. Bármivel is bízták meg, igyekezett azt a lehető legjobban elvégezni. — A munkahelyemen ismerkedtem meg a férjemmel, akivel 1949-ben tartottuk meg az esküvőnket. Rá egy évre, amikor fiam született, otthagytam a munkahelyemet — mondja. — Abban az időben ugyanis nem volt megfelelő bölcsőde, sem óvoda és a látásom is megromlott. A férjem javaslatára odahaza maradtam. Akármikor találkoztam Éliás elvtárssal, mindig hívott a jnb-re dolgozni. Végna 1958-ban újra munkába léptem, meg sem kérdeztem, mi lesz a fizetésem. Akkor került a szervezési osztályra. Egy ideig a járás nő- zottságainak munkáját irányította, majd a területi átszervezés óta beosztottként dolgozik. Szorgalma, igyekezete továbbra sem lankadt, és 1965-ben felvették a párttagok soraiba. Évekig tagja volt a járási pártbizottság sajtóterjesztési albizottságának. A pártsajtó terjesztését mindmáig ő végzi a jbn-n. Az új pártigazolványok kitöltéséből is kivette a részét. — Munkám ma is érdekes, és teljes embert kíván — mondja. — Én tartom nyilván a képviselők észrevételeit, és eljuttatom őket az illetékesekhez. Egyszóval van mit csinálnom. Férje, aki 1948 óta párttag és a népi milíciában tevékenykedik, a gép- és traktorállomáson dolgozik. Fia a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára jár. Szabad ideje nagy részét a természetben tölti, részt vesz minden jelentősebb akción, rendezvényen. A férjével együtt voltak a Szovjetunióban is. — A férjem 1973-ban a gép és traktorállomáson 12-napos szovjetunióban utazást kapott — mondja —. Részemre is lehetővé tették ezt az utazást. Voltunk Kijevben, Leningrád- ban, Minszkijén és Moszkvában Ez az út örökké emlékezetes marad számomra. A társadalmi szervezetek munkájából is kiveszi lészót. S hogy szorgalmáért megbecsülik, bizonyítja az is, hogy amikor a járási székhely fennállásának 700. évfordulóját ünnepelte, emlékérmet kapott. Ugyancsak emlékérmet vett át a nemzeti bizottságok működésének 25. évfordulója alkalmából. — Ha egészségem engedi, a nyugdíjazásomig itt szeretnék dolgozni, s hozzájárulni ahhoz, hogy bronzérmes szocialista brigádunk, az ezüst, illetve az arany fokozatot is megszerezze. Ezért mindent elkövetek, hogy az ügyfelek megelégedetten és dolguk végezetten távozzanak tőlünk — mondja —. Bízom abban, hogy 0z így is lesz. jó a kollektívánk, s egymásnak mindig segítünk, ha a helyzet úgy kívánja. így is van ez rendjén. NÉMETH JÁNOS F fi ■ H □ 0 alvaink jovoje A nemzeti taottságok munkája n esyertett fettadta A szocialista iparosítás és kollektivizálás, valamint a szocialista gazdaság fejlődése következtében több változás ment végbe az állam területi és közigazgatási felosztásában. Elsősorban a lakosság összpontosítására, a szolgáltatások bővítésére, az egyre gyorsabb ütemű lakásépítésre gondolunk, amely csak bizonyos területeken, kiválasztott városokban valósul meg. A fokozott munkamegosztás a mai gazdasági és tudományos-műszaki fejlődés következtében előidézi a városi és a falusi települések funkcióinak differenciálódását. Fokozatosan megszűnt a különbség a lakosság gazdasági és életszínvonalában, egyre szorosabb kapcsolatok fűzik egymáshoz a városokat és a falvakat. A településfejlesztés távlati koncepciója és a mezőgazdaság integrációja minőségileg új feltételeket alakít ki a közigazgatás gyakorlásához a helyi, a városi és a nemzeti bizottságokon. Az adminisztratív-területi integráció folyamata azt a célt szolgálja, hogy a kisebb településeken racionálisabb legyen a közigazgatás gyakorlása, a nemzeti bizottságok hálózata alkalmazkodjon a városfejlesztési és a termelési feltételekhez, a városok környékén levő települések fejlődéséhez és a mezőgazdaság integrációjához. Az integrációt több tényező segíti elő, így többek között a gazdaság fejlődése, a lakosság összpontosulása a nagyobb városokban, a munkaerők jobb kihasználása, az életszínvonallal szemben támasztott követelmények, a gyermekek és a fiatalok oktatásával és nevelésével szemben támasztott nagyobb igények. Az egyesített falvak előnyei A Szlovák Szocialista Köztársaság egyes területein felmérték a nemzeti bizottságok tevékenységét. A felmérés eredményei szerint a falvak egyesítése kedvező feltételeket alakított ki ahhoz, hogy a nemzeti bizottságok jobban érvényesítsék államhatalmi és közigazgatási funkciójukat. A községek és falvak egyesítésének előnyei elsősorban abban rejlenek, hogy jobban tudják biztosítani az új területi egységek, a gazdaság, a kultúra fejlődését és a lakosság szükségleteinek kielégítését. Az egyesülés folytán jobban ki tudják használni az anyagi és pénzügyi eszközöket, tervszerűbben tudják őket felhasználni az egyesített község fejlesztésére. Az egyesített falvakban jó lehetőségek alakulnak ki a szolgáltatások fejlesztéséhez és a különböző létesítmények építéséhez. Az egyesített falvak nemzeti bizottságai gondosan mérlegelik a polgárok szükségleteit, céltudatosan építik a helyi utakat, a közmegvilágítást és más szükséges létesítményeket. A falvak egyesítése hozzájárul a nemzeti bizottságok irányító és szervező munkája színvonalának emeléséhez, a polgárok panaszainak és észrevételeinek rugalmasabb intézéséhez. A szocialista országoknak az államhatalmi és közigazgatási szervek struktúrájával kapcsoA Dvory,, nad 2itavou-i Auróra Efsz tavaly 109 százalékra teljesítette termelését. A mezőgazdasági bruttó termelést 10 százalékkal szárnyalták túl, ami több mint 7,5 millió koronát jelent. Tavaly 87 vagonnal több gabonát adtak el a felvásárló szervezeteknek. Az idén fejezik be egy ötezer sertés befogadására szolgáló hizlalda építését, s így az idén több mint 30 vagonnal adnak el több disznóhúst az államnak. Felvé- leiünkön: Štefan Stanko, Štefan Németh mérnök főökonómus és Imrich Peter tervfelelős az új termelési tervet tanulmányozza. {FeÍv.: §. Palkovič — CSTK) latos tapasztalatai azt mutatják, hogy általában csökken a területi adminisztratív egységek száma, mert a lakosság nagyobb városokban összpontosul, és nagy mezőgazdasági egységek alakulnak ki. A szocialista országokban egyre tökéletesebbé válik az államhatalmi és közigazgatási helyi szervek rendszere, ami összhangban áll a szocialista demokrácia elmélyítésének elvével, valamint azzal a szükséglettel, hogy racionálisan és hatékonyan kell irányítani és fejleszteni az alacsonyabb szervek képességeit és kezdeményezését. A falvak és a mezőgazdaság fejlesztésének egysége A Szlovák Szocialista Köztársaságban a falvak egyesítésében az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem tisztázott a mezőgazdasági üzemek integrációja és a távlati települési koncepciók viszonya. A mezőgazdaság fejlődését a jelen időszakban a koncentrálás, a szakosítás és a kooperációs egységek kialakítása jellemzi. A mezőgazdasági üzemek rendszerint túllépik az eddigi települési és igazgatási egységek határát. Arra törekszünk, hogy az új integrált mezőgazdasági egységek lényegében azonosak legyenek a települések területével. Az egyesült falvakban még nem tisztázott a gazdasági, területi és politikai-társadalmi fejlődés koncepciója. A nemzeti bizottságok csak fokozatosan alakítanak ki átfogóbb képet az új területi egység további fejlődéséről, miközben nagyon bonyolult ellentmondásokat oldanak meg a község fejlesztésének szükségletei, valamint az egyesült község egyes részeinek indokolt szükségletei között. További probléma az egyesített falvak ellátottságának hiánya, illetve az egyes részek ellátottságának egyenlőtlensége. A tervezés és a pénzügyi gazdálkodás eddigi módja nem vette figyelembe az egyesített falvak előnyben részesített fejlesztésének szükségleteit, azt, hogy fokozatosan olyan létesítményekkel kell ellátni ezeket a falvakat, amelyek a hozzácsatolt falvak, illetve a köz- igazgatási körzethez tartozó többi település lakosságát is szolgálnák. Az egyesített falvakban oktatási, egészségügyi és szociális intézményeket kell létesíteni, bővíteni keli az üzlethálózatot és az eddiginél színvonalasabb szolgáltatásokat kell nyújtani a lakosságnak. A falvak egyesítése folyamán negatív kísérő jelenségek is előfordulnak, amelyeket előbb vagy utóbb sikeresen leküzd- hetiink. Itt elsősorban az egyesített községek területi szétfor- gácsoltságára gondolunk, ami megnehezíti a távolabbi településeken lakó polgárok kapcsolatát a nemzeti bizottsággal, a különböző intézmények és szolgáltatások kihasználását, valamint a kulturális és, társadalmi eseményeken való részvételét. Az egyesített falvak lakossága politikai aktivitásának értékelése során megmutatkozott, hogy az egyesített községben azokon a területeken, ahol a nemzeti bizottság az egyesülést megelőzően jól dolgozott és a polgárok aktívak voltak, az aktivitás tovább fokozódott az egyesülés következtében kialakult jobb feltételek között. A polgárok fokozatosan megszokják a nagyobb területi egységeket, kihasználják és értékelik az egyesülés előnyeit. Egyes helyeken, elsősorban az egyesült községek peremterü'etein a lakosok lokálpatriota követelményeket támasztanak, és ezek kedvezőtlenül hatnak, bizonyos elégedetlenséget váltanak ki, és rendszerint ahhoz vezetnek, hogy a polgárok kevésbé aktívan vesznek részt a közös létesítmények építésében. Centrum községek Az említett felmérés megmutatta, hogy a járási nemzeti bizottságok funkcionáriusai támogatják a falvak egyesülését, rámutatnak az egyesülés lehetőségeire, elsősorban a választási előkészületek időszakában. A nemzeti bizottságok' funkcionáriusainak a zöme azt a nézetet vallja, hogy a jövőben a centrumközségekben ki kell alakítani a városi és a helyi nemzeti bizottságok hálózatát. A nagyobb területi egységek kialakítását a termelőerők fejlődése teszi szükségessé, ami fokozott igényeket támaszt a helyi és a városi nemzeti bizottságok tevékenységével szemben. A helyi igazgatás új problémáinak megoldása szükségessé teszi, hogy átértékeljük a helyi és városi nemzeti bizottságok eddigi jogkörét, valamint dolgozóinak szakképzettségét. Az egyesített községekben végzett felmérés bebizonyította az egyesülés előnyeit. Jó tapasztalataink vannak, ha több kisebb falut társközségként egy közös nemzeti bizottsághoz osztanak be. Az egyesítés hozzájárul a nemzeti bizottságok irányító és szervező munkája színvonalának emeléséhez, a közigazgatás gyakorlásának megjavításához, az anyagi és pénzügyi eszközök jobb kihasználásához, valamint az egyesített községek fejlesztésének meggyorsításához. Jobb feltételek alakulnak ki a társadalmi és kulturális élethez, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek együttműködéséhez. Az egyesített községek nemzeti bizottságainak segítségre van szükségük a járási nemzeti bizottságok részéről, elsősorban a tervezés, a fejlesztés, a szolgáltatások, a kereskedelem, az iskolai, kulturális és szociális intézmények fejlesztése terén, valamint a mezőgazdasági üzemek és a többi üzem viszonyának kérdéseiben. Dr. VOJTECH KOVÁČIK A cukorbetegek és az érdekvédelem A betegek, rokkantak érdekvédelmével a Rokkantak Szövetsége foglalkozik. Gyakori probléma, hogy a „diabetikus mellitus“ diagnózis megállapítása után a betegek tagjai lehelnek e a Rokkantak Szövetségének és így kaphatnak-e intézményes érdekvédelmet. Azokban az esetekben, amikor a betegség következtében teljes vagy részleges rokkantságot állapítottak meg, nincs probléma. Előfordul azonban olyan eset is, hogy erre sor nem került (illetve még nem került), de a beteg számára kívánatos volna a Rokkantak Szövetségébe való belépés, mert csak így tud önmaga számára érdekvédelmet biztosítani. Sokan úgy gondolják, hogy elegendő alap erre a „cukorbeteg igazolvány“ kézhez való vétele, bemutatása. A betegek és a Rokkantak Szövetségének tisztségviselői nem minden esetben vallanak azonos nézeteket ezen a téren. A beteg az igazolványra hivatkozik, a tisztségviselő pedig az alapszabályokra. A problémát illetően tájékoztatást kértünk a Rokkantak Szövetségének illetékeseitől, akik az alapszabály magyarázó szövege alapján részletes felvilágosítást adtak. Tagfelvételt és érdekvédelmi képviseletet tehát olyan cukorbetegek nyerhetnek, akiknek teljes vagy részleges rokkantságát hivatalosan elismerték, vagy akik orvosi igazolással bizonyítani tudják, hogy betegségük tartós és döntő módon hat élet- és munkakörülményeikre. Természetesen tagfelvételt és érdekvédelmet nyerhetnek azok a személyek is, akik az előbb említett követelményeknek, előírásoknak nem felelnek meg, de az egészségükben károsult személyekről való gondoskodás munkaterületén dolgoznak. haj. m 107B
