Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 7. szám, péntek

KONGRESSZUSA ULlIT? IRODALOM ES MUVESZETPOLITIKA Ezekben a napokban országszerte fokozódnak az előké­születek a CSKP közelgő, XV. kongresszusára. A gondos felkészülés egyik fontos része az eddig megtett út felmé­rése, munkánk eredményeinek értékelése. Most induló, s he­tente megjelenő sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy az illetékes dolgozók megszólaltatásával értékeljük szocialista kultúránk jelenlegi helyzetét, eredményeit és problémáit. Elsőként fán Solovičot, a Sz lovákiai írószövetség főtitkárát kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre. 0 Soloviö elvtárs, ón tiszt­ségénél fogva egyike azoknak, akik a legjobban ismerhetik az írószövetség tevékenységét. Hogyan jellemezné a Szlová­kiai írók Szövetségének mun­káját 1971 májusától napjain­kig? Milyen eredményeket ért el és milyen problémákkal küz­dött a Szövetség ebben az idő- szakban? — A CSKP KB 1969. évi áp riliisi plénumán meghatározott píirt i rányvon al kor oszt ü1v i to- léért a Szlovák írók Szövet­ségében is meg kellett harcol­ni. Ez a harc elkezdődött már ugyanaz óv Júniusában, a nem­zeti írószövetség ígéretesen le­folyt alakuló kongresszusán, de miég intenzívebb lett az azt követő időszakban. Az írószö­vetség belső tisztulási folyama­ton ment át, melynek során fokozatosan eltávoztak a szö­vetségi szervekből, később a tagság soraiból is a jobboldali opportunista eszmék összes hordozói, az erőszakos akciók kezdeményezői, ós azok is, akik engedtek a helytelen tenden­ciáknak. Az új alapszabályzat- tervezet, melyet a szövetség választmánya 1971 áprilisában hagyott jóvá, biztosítékot nyúj­tott írói szervezetünk világos, marxista—len inista eszmeiségé­hez. Az 1972 májusi II. kong­resszust követően az írószö­vetség teljes erejével hozzálát­hatott a pozitív, dinamikus, koncepciózus eszmei munká­hoz. Ez főképpen az írószövet­ségi szervek rendszeres tevé­kenységében, a szakbizottságok munkájának intenzívebbé válá­sában, az irányító apparátus eredményesebb tevékenységé­ben mutatkozott meg. Az író- szövetség munkájának eredmé­nyei nemcsak a belső és nyil­vános kultúrpolitikai akciók mennyiségében, valamint a tag­ság körében végzet t eszmei - nevelőmunka lényeges kiszéle­sedésében tükröződtek, hanem mindenekelőtt a szlovák iroda­lom és a hazai nemzetiségi Irodailmak összes műfajainak fejlődésében. # A párt XIV. kongresszu­sának határozatában ' többek között ez áll a művészetről: „Most az a feladatunk, hogy teljes mértékben felújítsuk a művészet társadalmi nevelői szerepét, fejlesszük az alkató- front széles körű. aktivitását a szocialista szellemű irodalmi, drámai, képzőművészeti, zene- művészeti és más művészi ér­tékek kialakításában.“ Milyen módon aktivizálta az Írószö­vetség tagságát a két pártkong­resszus közötti időszakban? — A XIV. pártkongresszus, s az azt követő CSKP KB pló- numok határozatainak értelmé­ben az írószövetség nagy fi­gyelmet szentel az összes mű-. fajokban alkotó fiatal szerzők — köztük a kritikusok — rend­szeres eszmei nevelésének. 1072 őszétől a szövetség a szlo­vák írók budmericei Alkotó­házában hat szakmai-politikai szeminárium-ciklust tartott, rendes tagjai és fiatal tagvá- rományosai számára. Azonkívül a szövetség más intézmények­kel, elsősorban a Cseh írók Szövetségével és a Szlovák Tu­dományos Akadémia Irodalom­tudományi Intézetével együtt­működve különféle szakszemi­náriumokat és értekezleteket szervez, melyeken gyakran külföldiek is részt vesznek. |e- lentős nevelést formának te­kinthetők o izlová'kia-szerte tar­tott író-olvasó találkozók és az íróink részvételével rendezett irodalmi estek is. Hogyan fejlődött az együttműködés a Szlovákiai írók Szövetsége és a Cseh írók Szövetsége között a szlo­vák írók II. kongresszusa óla? Milyenek ma az írószövetség kapcsolatai a Szov/et írók Szö­vetségével és a többi szocialis­ta ország írószövetségeivel? — Együttműködésünk a Cseh írok Szövetségével annyira intenzívvé vált, hogy ma már rendszeres kapcsolatokról be­szélhetünk. Évenként közös es z m ec sor ók et, szemi n árium o- kat rendezünk az alkotómunka időszerű kérdéseiről és gyak­ran találkozunk az írószövet­ségek Országos Bizottsága (Československý výbor zväzov spisovateľov) által szervezett akciókon is. A Szovjet írók Szövetségével és a többi szo­cialista ország írószövetségei­vel együttműködési egyezmé~ nyeink vannak. Az egyezmé­nyek keretében történnek az író-, műfordító- és szerkesztő­cserék. * • A szlovák írók II. kong­resszusán elfogadott program feladatul adta a szocialista realizmus elméletének további sokoldalú megvilágítását. Mi­lyen messzire jutott az elmúlt időszakban az irodalomelmélet a szocialista realizmus elméleti kérdéseinek további megvilágí­tásában, kidolgozásában? — Az irodalomelmélet ós a kritika területén az írószövet­ség főként az SZTA Irodalom­tudományi Intézetével működik együtt, melynek igazgatója egyszersmind az írószövetség elméleti és kritikai szakbizott­ságának elnöke is. Ez a bizott­HOL NAPTÓL: DJ R0VÄTM A SZOMBATI SZÁMBAN Felhívjuk olvasóink Fi­gyelmét, hogy holnaptól kezdve minden héten, a szombati számban új rovat­tal igyekszünk tartalmasab­bá, színesebbé, vagyis ol­vasmányosabbá tenni !apun~ kát. Két hetenként jelent­kezik majd a Kis nyelvőr, amelyben olvasóink levelei, javaslatai alapján válaszú* lünk nyelvhasználatunkkal, továbbá a helyesírással, s általában a nyelvműveléssel kapcsolatos időszerű kérdé­sekre. Ugyancsak szombaton jelenik meg rendszereden a Jegyzetfüselemből rovat, ahol glosszákban, jegyzetek­ben és más műfajokban igyekszünk rugalmasan rea­gálni mindennapi életünk apró-cseprő gondjaira, problémáira. Reméljük, ol­vasóink segítségével ez a két rovat, s így hetenként a szombati számunk is ér­dekesebb, vonzóbb lesz. Vár­juk olvasóink javaslatait, észrevételeit. ság már számos értékes javas­lattal járult hozzá marxista irodai om k ri hi ká n k h el y ze t ének megjavításához, ezenkívül pe­dig széles kritikusi gárda be­vonásával, minden évben elem­ző értékelést ad az új szlovák irodalmi termésről. A szocialis­ta realizmus elvi kérdéseinek meg v i 1 ág í t á sában i ro d a 1 om t u­dósaink főképpen a szovjet teo­retikusokkal dolgoznak együtt, akiknek e témakörben született műveit a hazai szerzők alkotá­sai mellett szántén megjelente­tik kiadóink. Ugyanakkor iro­dalmunk összes műfajainak fej­lődését kitűnően tükrözi szá­mos irodaimii alkotásunk hazai ós külföldi visszhangja, a nagy számban odaítélt állami, író- szövetségi és kiadói díj, de kiváltképpen a megnövekedőit olvasói igény. Beszéljen, kérem a fiatal szlovák írók közlési lehetősé­geiről. Várható e, hogy az el­következendő időszakban új fó­rumhoz jutnak a fiatal alko­tók az 1970-ben megszűnt Mla­dá tvorba helyett? — Az írószövetség szervei több alkalommal foglalkoztak fiatal íróink publikációs lehe­tőségeivel. Ami könyveik ki­adását illeti, mind a Slovenský spisovateľ, mind a Smena Könyvkiadó megteremtette a kellő feltételeket a pályakezdő írók számára. E két kiiadó az egyéni költői ás prózai műve­ken kívül rendszeresen meg­jelentet antológiákat is a leg­fiatalabb szerzők alkotásaiból. Számos fiatal szerző írásai napvilágot látlak az irodalmi •folyóiratokban, a napilapok és hetilapok szépirodalmi rovatai­ban is. Jelentős munkát vég­zett e téren Vojtech Mihálik, aki a Nové slovo című hetilap hasábjain rendszeresen foglal­kozott az induló költők neve­lésével. Számottevő eredmény­nek tekinthető, hogy a Smena Könyvkiadóval megállapodtunk egy új irodalmi folyóirat ki­adásáról, mely a fiatal írók fóruma lesz. Első száma már a jövő evben megjelenik. # Véleménye szerint mit tet­tek az illetékes szervek és mit tehették volna még az utóbbi években a szlovák irodalom és a csehszlovákiai magyar iroda- irodalom még jobb kölcsönös megismerése, megismertetése érdekében? — A Szlovákiai íróik Szö­vetségének Elnöksége és bizott­sága időről időre tájékozódik a szlovákiai magyar irodalom időszerű kérdéseiről. Az író­szövetség magyar szekciójának képviselői egyben tagjai a szö­vetségi választott szerveknek és szakbizottságoknak is, ahol .felvetik mindazokat a kérdé­seket, amelyeket e viszonylat­ban meg kell oldani. Az iro­dalmi termés évi értékelésekor a nemzetiségi irodalmakról adott referátumokat is megtár­gyaljuk. A magyar nemzetiségi irodalom legjobb alkotásai szlo­vák fordításban is megjelen­nek, illetve bemutatják a szlo­vák ós a cseh színpadokon. Véleményem szerint még job­ban el kell mélyíteni a köl­csönös tájékozottságot és biz­tosítani kell, hogy a szlovákiai magyar írók intenzívebben bekapcsolódjanak a szövetségi életbe. © Ön szerint mit jelent majd ■a párt XV, kongresszusa az iro­dalom és a művészet számá­ra? — A XV. pártkongresszus a művészet számára mindenek­előtt az új alkotásokkal szem­ben támasztott eszmei ós mű­vészi igények növekedését je­lenti majd. A Szlovákiai írók Szövetségének az lesz a fel­adata, hogy sokoldalúan bizto­sítsa a szükséges feltételeket a belsőleg differenciáit, társa­dalmilag elkötelezett irodalmi alkotások létrejöttéihez. A fel­szabadulás 30. évfordulója és a CSKP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kiírt hosszú lejáratú irodalmi pályá­zat figyelemre méltó eredmé­nyei — egész alkotói területün­ket tekintve — feljogosítanak bennünket arra, hogy derűlá­tóak legyünk. KÖVESDI JÁNOS Asztalok sorakoznak, régi tárgyakkal KINEK A CSÉZA, K IM EK A ZSIGULI Egy érdekes kiállításról Ismerősöm telefonált, ha ér­dekel és időmből is futja, men­jek el Jányokra, nézzem meg a Régiségek kiállítását, amelyet a CSEMADOK helyi szervezete rendezett. Előrejelezte, hogy láthatok majd egy-két igen ér-, tékes, ritka darabot. A végén még hozzátette: nagyon szerény emberek a jányokiak. ★ Fiatal pedagógus, Mózes Ist­ván vezetésével érkeztünk a község kultúrtermébe, idős em­berek és tizenéves fiatalok kí­séretében. A teremben a fal mentén és középen asztalok so­rakoznak, fehér térítők alatt. A térítőkön, a falakon és hátul a pódiumon mindenféle, régen funkciójukat vesztett tárgyak, háztartási cikkek, munkaeszkö­zök, dokumentumok — leporol­va, megtisztítva. Múltidézők, önismeret-mélyítők, közösségi tudatot alakítók. Nagy Lajos bácsiék, idősebb kísérőink, szí­vesen magyarázzák, milyen célt szolgált ez vagy az a tárgy. Figyelemre méltó — különösen, mert ma már Csallóközben rendkívül kevés található — az az 1890-ben készült meny­asszonyi ruha, amely egyaránt magán viseli a népi és a pol­gári ízlés jegyeit. Még a felsza­badulás után is — fényképek tanúskodnak róla — sok meny­asszony öltötte magára, de csak színpadon. A halotti le­pelről Tvaruskó Imre bácsi me­séli, hogy a halottat takarták le vele, amíg elkészült a kopor­só. A pódiumra állították ki egyebek között a zsombékot, csézát, kézi vetőgépet, vatalét, vonyagót, csizmahúzót. Ha egy- egy munkaeszköz előtt elakad az emlékezet, és csak homályo­san dereng, mire is használták egykor, a 76 esztendős Tóth Já­nos is a fiatalabbak segítségé­re siet. Izgalmas olvasmányok, főleg nyelvészeti szempontból, az 1850-es évekből származó házassági levelek. A kiállítás anyaga színes, vál­tozatos, de nem válogatott, le­galábbis nem a tárgyak népmű­vészeti értéke, jellege szerint. Ez az első ilyen kiállítás lányo­kon, nem rendezték különösebb igénnyel, de annál nagyobb szívvel, akarással. Mindenkép­pen elimerésre méltó, követen­dő példa. A kezdeményezésről, a gyűj­tőmunkáról és egy kicsit a régmúlt időkről is beszélge­tünk Mózes István lakásán, ugyanazokkal, akikkel a kiállí­tást tekintettük meg. — A CSEMADOK helyi szer­vezetének novemberben tartott évzáróján határoztuk el, hogy megrendezzük ezt a kiállítást — mondja Mózes István, a he­lyi szervezet titkára, a jókai alapiskola igazgatóhelyettese. Hamarosan hozzáláttunk a mun­kához, úgyhogy december 12-re el is készültünk. Az ötlet Hege­dűs Júliától származik. — Hobbim a régiségek gyűj­tése, és magángyűjteményemet akartam újabb tárgyakkal gaz­dagítani, amikor eszembe ju­tott, hogy rendezhetnénk egy kiállítást — mondja a fiatal óvónő. — Az ötletet Mózes elv­társ is érdemesnek találta. Csak féltem egy kicsit, mert ma már nehezebben adnak az emberek régi dolgokat, tudják, hogy ér­tékesek, divatba jöttek. Féltik őket. Volt egy néni, aki maga hozta el, és maga is akarja visszavinni, amit adott. Legtöbbet a fiatalok gyűjtöt­tek, Méry Zoltán, Felföldy Atti­la, Hordósy Pál, Kovács Ibolya, Kovács Valéria és Árva Viola. „Annyira belejöttek“, hogy min­dennap vittek valamit Hegedűs Júliának, aztán közösen megtisz­tították. — Volt olyan ház, ahol azt mondták, nincs semmi. A végén két káréval is lett — mondja a 18 éves Méry Zoltán, aki asz­talosnak tanul, Bratislavában. Ugyanott tanul „víz-gázközpon- ti-szerelőnek“ Felföldy Attila, aki az összegyűjtött anyag el­rendezése után elégedetten mondotta — az óvónő árulta el —, hogy: — Gyerekek, hát érde­mes volt dolgozni. A fiatalok szavaiból kiérezni, hogy nemcsak komolyan, de jókedvvel is gyűjtögetik az apá­ik dédapáik világára emlékezte­tő sokféle tárgyat. Nagy Lajos bácsi udvaráról a kultúrteremig lóval vitte el két legény a csé­zát, de úgy, hogy előbb örömük­ben háromszor körbefutották a falut. Kiabált utánuk Lajos bá­csi, vigyék a szerszámokat is, hiába elvágtattak. A lovat per­sze nem ők fogták be ... Több százan megtekintették a kiállítást, eljöttek az iskolások is, tanítóik kíséretében ismer­kedni a múlttal. „Volt olyan, aki egy óra hosszat is bent volt.“ — A gyermekeimet, akiket az autók már nem érdekelnek, alig tudtam leszedni a csézáról — mondja Mózes István. — De úgy vélem, az idősebbek számára is nagy élményt jejentelt a kiál­lítás. Ha visszaadjuk anyagát, felhívjuk a tulajdonosok figyel­mét, hogy őrizzék meg. ★ Sokat beszéltünk a csézáról. A 74 esztendős Nagy Lajos bácsi készítette 1926-ban. Nem emlé­kezett - az évszámra, Tvaruskó Imre segítette ki, amikor Lajos bácsi megkérdezte, „mikor ké­szült a Sándorék háza“. Akkor készült a cséza is. Lám, milyen rnellékutakra kell térnie a fá­radó emlékezetnek, hogy célt érjen. Hiába, hosszú idő telt el Lajos bácsi faragószéke és gáz- öngyújtója között. Romlott a látása is, mostanában már va­dászni sem jár. — Ma már nem csinálnék csézát. Minek? A fiamnak Zsi­gulija van. — Melyikben esett jobban az ülés? — Hát a Zsiguliban jobb ... BODNÁR GYULA Múltidézők a pódiumon (Esek József felvételei) mmm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom