Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám, szerda

Az elkopott cipővel, a zsllettvékony- talpúval ig y ermek k or ómban még én is elmentem Komlós bácsihoz, a cipész­hez, s miközben elmondtam, ml járat­ban vagyok, megleshettem a fraszögek, kis fémszögecskék, bőrdarabkák, kap­tafák, a csiriz világát. Szemem (vagy szívem?) magába szívta a fonnák és a színek sajátos légkörét, s amikor ké­sőbb, érettebb fővel elolvastam József Attila „Csoszogi, az öreg suszter“ c. remekét,- a világ prózairodalmának ta­lán legcsodálatosabb, legtündöklete- sebb művét, volt már fogalmam arról, milyen is az a bizonyos kis műhely, amelyben Csoszogi naponta foltozta a kockaköveken elkopott lábbeliket. A huszadik század a kis műhelyek agóniájának kora. Sorra szűnnek meg ezek az apró, de annál hangulatosabb helyiségek, sorra tűnnek el az idő fe­neketlen és mohó gyomrában azok a mesterek, akik mindenhez értettek, akik mindent meg tudtak javítani ott, a helyszínen, a kalapáccsal, a vésővel vagy a reszelövel. Akik éltek haltak mesterségükért, mert máramár művészi tökélyre fejlesztették „alkotásaikat“, a megtalpalt cipőket, a kis polcokat, a kézzel készített ágyakat, matracokat. Az idő nincs tekintettel az apró mű­helyek mestereire, a kézi munka te­remtette varázsra. Öríási gyárak épül­tek, füstöl a kémémyük, működnek az okos gépek, az áru készen hagyja el a csarnokokat. De ha egy kis műhelyre lelek bárhol, a világ bármely pontján, elidőzök ott, éppen úgy, mint az az utazó, aki hajó­ja ablakából szomorúan nézi, mi'ként távolodik el az ismerős táj, amelyet ta­lán sohasem lát többé. A nemzetközi - energetikai hálózat együttműködése (ČSTK) — A KGST európai tagországai egyesített energeti­kai rendszerének hálózatába az elmút évben új villanyerőmű­vek kezdtek áramot szolgáltat­ni, mégpedig a 4700 megawat­tos teljesítményben. A Központi Diszpécserszervezet tájékoztatá­sa szerint, amely Prágából irá­nyítja az egész rendszer gépe­zetét, ez a hálózat több mint 1 millió 100 ezer négyzetkilo­méternyi területet lát el villany­energiával. Roman Čížek mérnök, a Köz­ponti Diszpécserszervezet cseh­szlovákiai képviselője tájékoz­tatta a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítóját arról, hogy az 1976. évben tovább mélyül és szilár­dul az együttműködés a tagál­lamok energetikai rendszeré­ben. Az egyesítés által létre jött nagy előnyök azonban tö­kéletes műszaki és szervezési előkészületeket követelnek az óriási 'egyesített energetikai rendszer üzemelésében. Iván István tornaijai betűfeistőnek már a mestersége sem mindennapi. Szükséges-e még rohanó századunkban betűt festeni? — Szükséges bizony — bólint rá a mester, a cégtáblák, a reklámfeliratok hatásosabbak, eredetibbek, ha nem a szokvány szerint készítik őket. A kis műhelyben tulajdonképpen nincs semmi, ami megragadná az em­ber figyelmét. Festéktubusok és dobo­zok, hígítókat tartalmazó üvegek, fú­jópisztoly, rongyocskák, féligkész cég­táblák találhatók benne. A faiakon ok­levelek, egy-egy saját készítésű fest­mény, az asztalon megrendelőlapok, új­ságok és egy hamutartó. Mitől van mégis légköre Iván István műhelyének? Miért érzi itt magát még is jól az ember? A kérdésre nem kell sokáig keresni a felelet. Azért mert a tornaijai betű festő minden egyes mozdulatából a munka szeretette sugárzik. Számára nincs kis megrendelés és nagy meg­rendelés. Ugyanolyan szakértelemmel, fegyelemmel és kedvvel festi az autók­ra a „CS“ jelzést, mint ahogyan egy üvegdarabot fújt be zöldre. Gyakran látom őt munka közben, de még soha­sem hallottam afelett keseregni, hogy sok a munkája, mert még ezt is, vagy azt is meg kell csinálni. Szorgalma környékszerle ismert, reggeltől késő es­tig dolgozik, szinte ott tölti az életét a műhelyben. Gyakran keresik fel meg­bízással más járásokból is, mert lúd ják, hogy amit elvállal, az az ígért idő­pontra pontosan elkészül és a minő­ségre sohasem lehet panasz. írhatnék még arról, hogy az Iván- családban hagyománya van a festő-mes­terségnek, s bizonygathatnám, hogy a szakma szeretete és tiszetelete innen való. Nem szeretném, ha ódának hat na ez a kis jegyzet, pedig akicői szól, az ódát is megérdemelné. Fel szerettem volna hívni a figyel­met egy emberre, aki nem tesz egye­bet, mint nagyon szereti a munkáját és azt évtizedek óta, nap nap után telke­sen és becsületesen elvégzi. Mi ebben a rendkívüli? — tehetné fel valaki a kérdést. Semmi — hangzana ró nyomban a fe­lelet. Ám ha nem így lenne, bizonyára el­görbülne a Föld gyémánttengelye — mondhatnám József Attilával. (batta) Hármai kék egyenruhában Dolgozni sokféleképpen lehet. Kezde- ményezően, példamutatóan, becsülete­sen, de hanyagul, pontatlanul is. A vasúti alkalmazottak között mindkét csoport tagjaival találkohatunk. A No­vé Z.ámky-i (újvári) vasútállomás ifjú­sági kollektívája azonban határozottan az elsők közé tartozik. A vasutaknál dolgozó 11 000 fiatal közé tartoznak, számos elismerésben részesültek, okle­velet kaptak feladataik példás teljesíté­séért. Mutassuk be a brigád tagjait. A ké­pen balról Pécsi Miklós vonatvezető, Verhők István és Rlanár Mirnslov kalau­zok Legyünk jó barátok, de teljesítsük kötelességeink et! Miről beszélgethetnek? Bizonyára munkájukról. Az tölti ki egész életüket. Sok közös problémájuk, gondjuk és örömük van. Közös jellemvonásuk a munkaszeretet, « kötelességek becsüle­tes teljesítése. —, Ebben igaza van — erősítette meg véleményemel Pécsi Miklós, majd hoz­záteszi: Mi az ismert jelszó szerint élünk, barátok vagyunk, de a köteles­ségeinket is teljesítjük. Igyekezetünk eredményes. Néha nem könnyű a dol­gunk. Kérdezze csak meg, milyen a szolgálat a Šaľa (Vágsellye) — Neded (Negyed) közti vonalon? Mit kell a jegykezelőnek végigszenvednie! — Sok mindent kellene a vasútakon megjavítani, de nagyon sok minden tetszik is munkámban — kapcsolódik a beszélgetésbe Verhők István, a fiatal, rokonszenves vasutas. — Maradjunk csak az említett vonal­nál. Vasidegek kellenek ehhez a szol­gálathoz. Fegyelmezetlenséggel, durva­sággal, neveletlenséggel találkozunk, sok goromba kifejezést vágnak a fe­jünkhöz és ami a legmegdöbbentőbb, többnyire a fiatalok. A kalauz jó szó­val, mosollyal tud a legjobban rendet teremteni ilyenkor. Sikeresen beje- jezték az 5. öt­éves tervet a Považská Byst­rica i Vác/menti Gépgyár dolgo­zói. 63 millió korona érték­ben gyártottak terméket terven felül. A képen Vladimír Žu- cha és Anton Poláŕek mérnök egy korszerű berendezés ki­próbálása köz­ben. (Telefoto: V. Gabfco — ČSTK) Lassan belelendültünk a beszélgetésbe és így megtudtuk, hogy országunk je­lentős évfordulóinak alkalmából érté­kes felajánlásokat tettek, s teljesítették, sőt túl is telejesítették ezeket. Emlékez­nek még az országos spartakiádra? Ök Is azok közé tartoztak, akik szabad ide­jükben, lemondva bérükről, vezették a kiilönszerelvényeket Prágába. Gyakran mondják, hogy olyan a kol­lektíva, amilyen a vezető. Ez ebben az esetben is érvényes. Pécsi Miklós aktív, kezdeményező fiatalember, 1970 óta párttag. Örül, hogy ellátogat a Szovjetunióba. — Korunkat illetőleg aránylag fiatalok vagyunk, de a szolgálatban a vonatve­zető teljes tekintélyt élvez. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy megértjük és se­gítjük egymást. Az emberek közötti jó kapcsolatok gyakran' még hiányoznak a vasutakon. No meg a jó munka — és életfeltéte­lek. Pedig ezen a téren is sok mindent tettek már. Amint mondják, nemcsak a munka élteti az embert. A három fiatal hasz­nosan tölti szabad idejét. A vezető szí­vesen fényképez és kertészkedik. Per­sze erre csak akkor jut ideje, ha telje­síti a funkcióiból eredő kötelességeit. De ő szívesen végzi feladatait. Gyerek­korától vonzódott már a vasutakhoz. És Verhők István? A festészet és az amatőrfilmezés szerelmese. Szakszerve­zeti üdülés keretében a Szovjetunióba látogat, s máris nagyon örül a sok élj menynek, látnivalónak. A felsorolást még tovább folytathatnám. A legjobban talán a pártszervezet elnöke jellemezte őket: — Kitűnő fiúk. Példás ifjúsági kol­lektívát alkotnak, bárcsak sok ilyen vasutasunk lenne! Ehhez nem kell bővebb magyarázatot fűznünk. (rizzf (O. Malik felvétele) NM AlffiflTASSAL # Eredményesem dollgozinak a nőik a duinaszerdahelyi járásbam A Szlovák Nőszövetség Du­najská Streda-i (Dunaszerdahe- lyi) járási bizottsága az elmúlt évben figyelmét a nők munka-, körülményeinek javítására, tár­sadalmi aktivitásának növelésé­re, az ötödik ötéves terv célki­tűzéseinek maradéktalan telje­sítésére, valamint a Nemzeti Front választási programjának megvalósítására összpontosítot­ta. Haizok Mária, az SZNSZ já­rási bizottságának titkára el­mondotta, hogy jelentős ered ményeket értek el a tagsági alap bővítésében, jelenleg 86 alapszervezetben közel 7 ezer nő tömörül. Felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére a Nőszövetség tagjai kötelezett­ségvállalásokat tettek. A vá­lasztási programok megvalósítá­sa során 40 ezer brigádórát dol­goztak le, A szolidaritási alap­ra, a chilei nép megsegítésére 9 ezer koronát utaltak át. A nők Berlinben megtartott világkong­resszusa tiszteletére is értékes felajánlásokat tettek. A Nőszö­vetség tevékenysége lényegesen aktivizálódott, hiszen járási méretben több megmozdulást és akciót szerveztek. Megszervez­ték a munkásnők, tanítónők és a szolgáltatásban dolgozó nők ak­tíváit, augusztusban pedig a fa­sizmus felett aratott győzelem 30. évfordulója kapcsán ünnepi gyűlést tartottak. Novemberben összehívták az olvasómozgalom legaktívabb tagjait és vezetőit, decemberben pedig a mezőgaz­daságban dolgozó nőket. IMők vezető beosztásokban Arra törekszenek, hogy fo­kozzák a nők részvételét pár­tunk politikájának megvalósítá­sában, hogy a rátermett, szak­mailag és politikailag fejlett nőket nagyobb mértékben von­ják be a vezető funkciókba. Né- ijii javulás ugyan tapasztalható ezen a téren, de a helyzettel nem lehetnek elégedettek. A legutóbbi képviselővál asr fáso­kon megválasztott képviselők 27 százaléka nő. összesen 390 nő képviselőjük van, akik kö­zül 387-en a hnb ben és a jnb-n, egy a kerületi nemzeti bizott­ságban, egy a Szlovák Nemzett Tanácsban, egy pedig a Szövet­ségi Gyűlésben képviseli a já­rást. Az SZNSZ járási bizottsága nagy figyelmet szentel a dolgo­zó nők eszmei-politikai képzett­sége elmélyítésének. Ennek megfelelően a fő hangsúlyt az alapszervezetek aktivizálására helyezik. Ebben az évben 338 politikai előadást tartottak, me­lyeken 28 ezer nő vett részt. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságával karöltve rendszeresen szakmai és politikai előadásokat tarta­nak a mezőgazdaságban dolgo­zó nők számára, örvendetes, hogy egyre több nő szerez ma­gasabb fokú politikai végzettsé: get. A járásban az idén 33 nő tanul a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén, 228-an a kö­zépfokú pártoktatásban, 46Ó-an pedig az alapfokú pártoktatás ban. Javulinak a mők mumka- és életkörülményei A Nőszövetség kezdeményezé­sére járási aktíva keretében tár­gyalták meg azokat a társadal­mi célkitűzéseket, melyekkel meg akarják oldani a nők, gyermekek és családok problé­máit, a róluk való gondoskodás kérdéseit. Az üzemek felelős ve­zetőinek, a pártszervezetek és szakszervezeti bizottságok kép­viselőinek részvételével tanács­kozást hívtak össze a nők mun­ka és életkörülményeinek meg­javításáról. Hugv igyekezetük' nem volt hiábavaló, azt az az­óta eltolt időszak bizonyítja. A Nyugat szlovákiai Baromfifel­dolgozó Üzem dunaszerdahelyi üzemében, ahol a dolgozók többsége nő. a 30 kg-os csoma­golási rendszerről a 15 kg-os rendszerre tértek át. A dolgozó nők gyermekeinek óvodai elhe­lyezése érdekében a város töb­bi üzemével karöltve ■ egy 120 férőhelyes óvoda felépítését tervezik. Tágas szociális léte­sítmények és orvosi rendelő áll a nők rendelkezésére. A terhes nők számára megszüntetik a késő esti szolgálatot. Hasonló megértéssel foglalkoznak a dol­gozó nők helyzetének megköny- nyítésével a Slovlik üzemben is, ahol a közelmúltban adtak át egy új szociális létesítményt és egy üzemi étkezdét. Tekin­tetbe veszik a kisgyermekes anyák problémáit, s ugyancsak besegítenek az üzemek közös óvodájának építésébe. Sajnos, még nem mindenütt találnak a nők ilyen megértésre, több he­lyen nem tartják meg az elő­írásokat. Javulást értek el járá­si méretben a szolgáltatások színvonalának emelésében, több új szolgáltatást vezettek be. Sok még a tennivaló a .közét- . keztetés terén, amely nem felel meg a követelményeknek. Kulturális tevékenység A tudományos előadásokon, tanfolyamokon es a szakköri te­vékenységen kívül nagyon nép­szerűek az író—olvasó találko­zók melyeket a helyi könyvtá­rakkal közösen szerveznek. Á CSEMADOK szervezetéivel kö­zösen Orechová Potôňbdrí (Diós- patom/banf, Gaböíkovón (Bő­sön}, Galovón (Nagymegyéren], Samorínban (Somorján), Jahod- nán fPozscmyeperjesen) és Du­najská Stredán (Dunaszerdahe- lyen) női énekkarok működnek, melyek rendszeresen fellépnek a helyi és járási rendezvénye­ken. A Nőszövetség tagjai a polgári ügyek aktíváival egvütt Topol'níkyban (Nyárasdon I min­den évben annyi rózsafát ül­tetnek ki, amennyi újszülött születik a községben, míg Trho­vé Mýtoban (Vásárúton) az if­jú házasok tiszteletére nyárfá­kat ültetnek ki. Emelkedett a folyóiratok előfizetőinek száma. A járásban a Nő című hetilap­nak több mint négyezer előfi­zetője van, az Új Szó pedig kis híján minden háztartásba eljut. Az SZNSZ járási bizottsága mel­lett létrehozták a könyvvel való munka járási bizottságát. A 33 olvasókörben 500 résztvevő tö­mörül. Kézimunka kiállításokat szerveztek, 22 alapszervezetben pedig varrótanfolvamot indítot­tak. Egyre nagyobb az érdek­lődés a főzőtanfolyamok és a gyermeknevelési tanácsadás iránt. Az irodalmi és műked­velő színjátszó csoportokban 156 nőszövetségi tag fejt ki munkát. A legaktívabb és leg­eredményesebb tevékenységet a községi, alapszervezetek közül Topol'níkyban (Nyárasdon) Horná Potönban (Felsőpatony- ban). Nový Zivotban, Opatovský Sokolecben, Okočban (Ekecsen), Veiké Blahovóban, az üzemi alapszervezetek közül a Nyu­gat-szlovákiai Baromfifeldolgo­zó Üzem és a Slnvlik Dunajská Streda-i részlegében, a Koža- tex és Datex šamoríni üzemei­ben, valamint a Čalovói Kilenc­éves alapiskolában fejtik ki. SVINGER ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom