Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-05 / 3. szám, hétfő
A z ötvenes évek derekának kritikája az induló Gyü- re Lajosban a szlovákiai magyar költői utánpótlás szép reményekkel kecsegtető tehetségét vélte fölfedezni; javára írva — még az 1958-as antológiát megelőző zsengéi alapján! — a „komoly közösségi hang“- ot, nemkülönben azt a tényt, hogy „költői nyelvezete szépen gazdagszik és tisztul“. Meditáció esőben című kötetén nyoma sincs annak, hogy Gyüre Lajos 1958-as, antológiabeli bemutatkozása és első önálló versesfüzetének megjelenése között egy teljes évtized telt el. Líráját nem gazdagította, nem teljesítette ki az idő. A Meditáció .. .-ból egy homályos, alkatlan. súlypontok és hangvétel anakronizmusával, a stílus korszerűtlenségével „tűnik ki“. Gyílre „balladái“ és népdalszerű versel a Petőfi- utánzók erőtlen kalendárium! és ponyva-népiességére emlékeztetnek. Versel tartalomra és formára hasadnak: mondják, mondják a magukét, formaképzésre, nyelvezelalakításra viszont képtelenek. Juhász Ferenc, Nagy László, Kormos István. Simon István (hogy a korábbiakról: Slnkáról, Erdélyiről, Illyésről ne is szóljunk) a népiességnek egy új, eladdig nem vagy csak részben járt útját tapossák ki a magyar költészetben — Gyüre, hozzájuk (de akár Ozsvald Árpádhoz, a korai Tőzsérhez) mérve — csak rosszul értelme% U vegharang Gyüre Lajos vurseskötetérol erővonalak nélküli kép dereng elő. Költészete: problémafölvetések nélküli költészet, mélysége nincs, rossz kiterjedése is csupán két-három szokványos témakörig ér. Nevezetesen: szerelem. család; természet; falusi élet, falusi emberek. Szegényes tématár, szűk élmény- és gondolatkör az egyik, utánérzések, stiláris botlások, nyelvi vadhajtások, képzavarok, mondattani hibák és szerkezeti törések a másik oldalon — tömören szólva ezt kínálja a Gyüre Lajos-i versvllág. Vegyük sorra és vizsgáljuk meg a Gyüre témaköreitI 1. Szerelem, családi élet. A szerelemről — magyar nóták, slágerek hangján — ennyit tud: „Te vagy nekem a legszebb ékszer, I s én — mindenki másnál gazdagabb." Az „ékszer“ metafora — íme, mennyire nem tud Gyüre motívumláncolatot, képrendszert, egységes képzetkört teremteni! — egy csodás változás folytán „ásó- kapá“-vá alakul, amely „szerelmes szókoszorúkkal“(?!) temeti el (?!) a „múltat“ a rosz- szat, a vétkest“ (Zsuzsának). Kudarcba fulladnak az apaság, a családi élet örömét idézgető kísérletei is. A születést leíró Várakozásban például a szoba „szuszogóf? I) mély csöndbe merül“ (ha szuszog, hogyan merül csöndbe? ha csöndbe merül, hogyan szuszog? — ez Itt a kérdés). Az újszülött sírása: „...a fájdalom vérgyöngyös Hímjén (?) feldalol a hangj yre le nem írt éles szoprán.“ Fájdalom filmje? És: valamire vagy valamivel jegyezzük-e le a — nem a szopránt — hanem a dallamot? Döntsön az olvasó. A Kislányomnak első két strófájában a szétíolyó mondatszerkezet hat zavaróan; a továbbiakban meg a katakrézlsek (ruhán átragyogó tükör? napok ruhája?), banalitások és lapos közhelyek: „Te vagy a béke. Csillagok tükre / a szemed és átragyog a napok / szürke ruháján, dalt szülsz nyelvünkre. / Szemed, a fényes élethíradó, / leieket ad és fog fel, míg benne / ott él a szó, a ki nem mondható.* 2. A természet. A természet- líra titka: a jelenségeket a maguk létformájában ragadni meg, méghozzá nyelvi eszközökkel. Maximálisan ki kell teljesednie a nyelv ábrázoló funkciójának, az ikonitásnak (képiség, szemléletesség, hangszimbolika). Gyüre próbálkozásai nem felelnek meg ennek a követelménynek. Versei sikertelen tolipróbák. Gyüre szókincse anakronisztikusan „költői“, a líra félszázaddal-század- dal korábbi kelléktárából való „bókoló virágok hímpora / bod- rozva sárgul a szőnyegen“), megtoldva képzavarokkal, megtetézve hatástalan, kopott rek- vizitumokkal: „Ez a tavasz. Csupa bűvös illat, / titkos rezdülések, csupa vár ás. / A tavasz mindig új reményt villant, / melynek szívünkben már kész a szállás" (Április). Az őszi napfény és az ősz a szokványos ősz-kellékeket váltogatja Tóth Árpád-i utánérzésekkel (lásd pl. a „sápadt a lomb — kolomp“ s az „űri ko- boldok — ritkulnak a lombok* rímpárokat!) és az elmúlás agyonírt közhelyeivel. 3. Falusi élet, falusi emberek. Nem találunk különösebb értéket Gyüre versszociográfiáiban, portréiban, helyzetdalaiban sem. A klsbójtár, a Sirató, a Balog Józsi, a Juhász Feri csupán a zett „petőfiességhez“ jutott el. Mi több: „balladáit“ is nyelvi zavarok éktelenítik: „Hacsak a sok bárányfelhő / amit hajt a könnyű szellő, / kárba nem ment, mint itt alant, / keserves az ilyen kaland.“ Micsoda ment kárba alant? A bárányfelhő? Vagy valami más? Netán: az alany — állítmány mellől?! Más: a juhász a ti- linkóba „Belefújja, belefonja, / mily szomorú annak sorja ...“ Belefonja? A tillnkó- ba?l És: sor/a?! Vagy mit szóljunk ehhez a erőtlen rímel- vényhez: „Mokcsakerész — falu, mint más. / Kocsma, templom, százharminc ház, / szövetkezet, hat száz. lélek, I ez a falum, én itt élek.“ A második versszak már jeleníteni is próbál, sikertelenül. A szándék képzavarba fullad: „vemhesed- nefc(?!) a holt árkok“ (?!), avégett mégpedig, hogy „az ég a földre szálljon“[? 1). A régi és az új falu közötti különbség számára ennyi: „A vaqyon, a titkos isten, / megrendült már, becse nincsen. / Igaz, hogy a kocsma, kártya, / annál tovább s jobban járja. /... / De a téli ködben, hóban, / fény villan a csendes szóban, / s a kis falu ráncos arca / kisimul az új tavaszra." Ilyen egyszerű, ilyen könnyű volna az emberi tudatformák megváltoztatása? Avagy a problémákat játszva kikerülő, semmire sem kötelező optimizmus pótolhatja a realizmus józanságát, hitelét, a gondolkodást és az abból következő, fejlett szocialista tudatot formáló-alakító munkálkodást? Gyüre Lajos látása a jelenségeknek csak a felületét borzolja; a megváltozott falut csak frázisokban, illetőleg a külsőségeiben tudja láttatni, így: Üj élet — új külsőségek, köztük a televízió. Az Estéből idézzük: „televízor íves lángja lobban.“ Ebben az árva 9orban „csak“ négy hiba találtatik: 1. a televízor szlovakizmus (költőtől tán joggal várhatnánk el, hogy tisztán beszélje édes anyanyelvét?l); 2. vajon milyen lehet az a bizonyos „íves láng*?; 3. a tévének nem „lángja“ hanem fénye van (a metonímia itt zavar!), amely 4. legföljebb dereng: egyenletesen, folyamatosan, s ennek az égvilágon semmi köze a lobban ige heves mozzanatosságához. Nem hozott eredményt a harmincnyolc új költeményt tartalmazó második Gyüre-kötet, az Üvegharang sem. Hazai tájakon című ciklusa az imént taglalt témakör és szemlélet makacs továbbéléséről tanúskodik. Gyüre — háta mögött egy újabb, ezúttal ötéves erőgyűjtéssel — ma is csak közhelyekre képes: „cammogó gulyák s öreg paraszt egy darab múlttal / fitymáló fiatalok kik innen szabadultak / öntelt mosoly: szülőföld közösséq — mint giccses filmen / legyintenek: „Mi már elszoktunk innen, / de mi volna mi ide kötne még?“ (Hazai tájakon). Továbbra is gyakoriak a nyelvi zavarok: „vagy mint ki dűlőbe vet kendert ( ...) éppen annyi, olyan ez a kert“?'- Idézett példánk Az udvar négyszögéből származik; a címről annyit, hogy évekkel ezelőtt Bárczi István ugyanezt írta egy szép verse fölé. A klasszikusokat Gyürének illene annyira tisztelnie, hogy ne vegye át leleményeiket. „Hozzál fakadó rügyeket, / te mákozó suhanc, / ha friss, harmatos rétekről / utcánkba besuhansz.“ — írja a Márciusban, amely bizony Tóth Árpád Áprilisának a kopírozá- sa: „Faun-bokájú vad suhanc,/ újra itt suhansz ...“. Tóth Árpád rímei után József Attila „Számban tartalak, mint kutya a kölykét“ sorát is nyugodt lelkiismerettel sajátítja ki Gyüre Lajos. A Gyüre-vers — bár a szerző épp az ellenkezőjét állítja — igencsak „zavart képzeletek egymásba gyúrt furcsa csokra.“ A Szolgálatban ezt olvashatjuk: „gyűrűző borban“ kóstoltam „apám megkopott, / permetlétől duzzadó szemét“ (?!). De megkóstolta költőnk „ömlő vas tetején (...) a felbukkanó sötét „salakot“ is, mire „rászólt“ — mert ő hallgatott — a „vasércet majszoló (?l) örökéhes / kemencének kemény-ujja“ (uo.) Csengő barack, szóló szőlő és — szóló újj. S ugyan miképp lehet — mint a Tüskékben írja — .,átsütni a mindenevő gépeken' ?! S vajon hogyan „lopakodnak“ azok a bizonyos „dús lombú“ (?!) „özvegy (?!) galaktikák“? Igaz és való, hogy „higiénikusan megtisztított dimenziókkal táplálkozunk“?! Idézni való képzavar, frázis, nyelvi-logikai következetlenség, Irracionalizmusa fulladó moderneskedés további lajstromozásához is bőségesen kínálkoznék. De talán az eddigi anyag is elég a végkövetkeztetéshez: Gyüre Lajos vértelen lírája messze-messze alatta marad akár a kortársi szlovák, akár a hazai magyar költészet legjobb színvonalának. Kötetei — ekkora hibaszázalékkal — nemcsak hogy megkérdőjelezik, hanem egyenesen tagadják önmaguk költészet-voltát. (Madách, 1975) ZALABAI ZSIGMOND A társadalmi haladásén MAJAKOVSZKIJ-KIÁLLÍTÄS PÁRIZSBAN A Francia—Szovjet Társaság rendezésében az elmúlt napokban „Majakovszkij munkásságának 20 éve“ címmel kiállítás nyílt Párizsban, a moszkvai Irodalmi Múzeum anyagából. A tárlat tulajdonképpen hű mása annak a kiállításnak, amelyet maga Majakovszkij rendezett nem sokkal halála előtt, 1930- ban a francia fővárosban. Majakovszkij általánosan mint költő is- mert, de sokoldalú művészete, melynek bemutatása a kiállítás célja, más zsánerek- ben is megmutatkozott. Irt drámákat, melyek színpadra- vitelében is közreműködött: jelmez és díszlettervező is volt, a képzőművészetben, plakátok alkotójaként és karikaturistaként is ismerték, forgató- könyveket írt filmhez és végül mint újságíró is tevékenykedett. A művészet eszközeit egy új típusú művészet megteremtésére használta fel. A forradalmi művészet haladó koncepciójának hirdetése miatt 1917-ben börtönbe került. Itt olyan haladó gondolkodású művészekkel találkozott, mint a festő Tatlin, továbbá Eizenstein, vagy Meyerhold. Ez a tény valószínűleg nagy hatással volt további tevékenységére. A kiállítás anyagát különböző értékes dokumentumok alkotják: irodalmi művelnek első kiadásai, a futuristák és konstruktivisták kiáltványai, újságok, amelyekben Majakovszkij írásai megjelentek, jelmez- és díszletvázlatok, életrajzi dokumentumok és végül, de nem utolsósorban híres plakátok, amelyek politikai, gazdasági és ideológiai aktualitásokat propagáltak (ez különben a kiállítás legterjedelmesebb része). A plakátok embereket ábrázolnak, jelszavakat tartalmaznak a forradalom Idején, a győzelem után pedig a nehéz gazdasági helyzet leküzdésére szólítanak. Erősen bírálták a kispolgári gondolkodásmódot, s ezzel is A kiállítás egy részlete, amely filmplakátokat ábrázol. A kiállítás plakátja. Az idei év utolsó napjaiban jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában századunk nagy cseh , szatirikusának, a „Švejk“ világhírű szerzőjének, Jaroslav Hašeknak „Dekame- ron“ című, az író válogatott elbeszéléseit tartalmazó kötete. Hubik István, D. Sidó Ágnes, Hosszú Ferenc, Mayer Judit és Tóth Tibor válogatásában. A Dekameron száz humorosszatirikus elbeszélést és karcolatot tartalmaz. A Hašek- szakértők általános véleménye szerint Hašek írásait lehetetlen — a klasszikusoknál már megszokott módszerrel — értékük szerint osztályozni. A Dekameron esetében mégis sikerült szinte a lehetetlent megvalósítani: sikerült az író elbeszéléseiből, szatíráiból s egyéb rövidebb írásaiból ösz- szegyűjteni a legjellemzőbbeket s emellett azokat, amelyeket az olvasók körében előreláthatóan közkedveltté válnak. S ez nem kis dolog, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Hašek apróbb írásai mindig is háttérbe szorultak a Švejk mellett. A Dekameron tíz ciklusra osztva tartalmazza a nagy cseh nevettető száz elbeszélését s megállapíthatjuk, hogy ez a lisszin is «sa szenti'! Könyvújdonságokról — rövidéin Dekameron méltó párja a nagy reneszánsz olasz, Boccaccio hasonló című gyűjteményének; Rácz Olivér „Álom Tivadar hadparancsa“ című elbeszélés- kötete. amely ugyancsak e napokban jelent meg a Madách- nál, méltó párja immár több, mint egy évtizede megjelent regényének, a „Megtudtam, hogy élsz“-nek. Ez az alkotás a mi könyvszemlénktől részletesebb elemzésre vár, ugyanúgy, mint Gyimesi György második, vadászélményeket tartalmazó kötete, a „Meru lankáin“, amely ugyancsak érdekes csemegének kínálkozik. Most kapható Bóka László annak idején filmen is nagy sikert aratott regényének, az „Alázatosan jelentem“-nek újabb, immár harmadik kiadása. „Életem negyvennyolc esztendejéből öt évet és kilenc hónapot töltöttem kaszárnyákban és hadifogoly-táborokban, fegyverben vagy lefegyverzet- ten — írta Bóka László a könyvéről. E súlyos évek tapasztalataiból született meg az „Alázatosan jelentem“, a „magyar királyi honvédség“ regénye. Szánandó, nevetséges, ostoba, gyűlöletes és derék hősei, életük komikus és tragikus fordulatai, egy társadalmi rendszer és egy életforma csöndjén keresztül mondják el, hogy a múlttal nincs alku, le kell mindenestől számolni vele. Ne feledkezzünk meg a leghá- lásabb olvasókról, a gyerekekről sem. Több érdekes ifjúsági, illetve gyermekolvasmány látott napvilágot az év végére, így Móra Ferenc halhatatlan ifjúsági története, a „Dióbél ki- rályfi“, továbbá Zelk Zoltán prózai és verses meséket tartalmazó kötete, a: „Mese a kiscsikóról és sok más barátunkról“, Edvard Eager ifjúsági története, a „Félvarázs“ valamint a „Nefelejcs“ című vers- gyűjtemény. A virágirodalmat két jelentős, múlt századi francia regény képviseli legújabb könyvtermelésünkben. Alfred de Musset, a nagy romantikus költő segítették a szovjet emberek mindennapi harcát. A kiállítás tehát bemutatja Majakovszkij sokoldalú tevékenységét, a zsánerek közelségét, összetartozását és egy- másrahatását, amelyek egy célt szolgáltak: a forradalmat, és vívmányainak védelmét. Vajon hogyan tudott Majakovszkij a művészet ilyen sok területén értékeset alkotni? Válaszul idézhetjük az egyik francia művészt, aki így jellemezte Majakovszkijt: „Zseni, akt csak fél szemmel aludt." A kiállítás ideje alatt különböző tárnájú előadások (pl.: Az orosz futurizmus és konstruktívizmus, A festészet és a politika ma, Színház és forradalom, Majakovszkij propagandájának művészete, stb.) és vitaestek kerülnek megrendezésre, amelyeken Elsa Triolet Majakovsz- kij-fordításait is előadják. Az előadók a francia kulturális élet jelentős személyiségei: színházigazgatók, színészek stb. Az irodalmi folyóiratok — például a La Nouvelle Critique Literature Sovietique, Europe — Majakovszkij műveinek elemzéseit, kritikáit jelentetik meg. A kiállítást amely a szovjet— francia kulturális kapcsolatok további elmélyítésének nemes ügyét szolgálja, Párizs után Franciaország más városaiban is megtekinthetik. ZUZANA HANKOVA és regényíró önéletrajzi foganta tású műve, „A század gyermekének vallomása“ látott napvilágot. Az Olcsó Könyvtár legújabb köteteként pedig Benedek Marcell fordításában, Réz Pál utószavával, a naturalizmus atyjának, Emilé Zolának „Patkányfogó“ című regénye jelent meg. A magyar klasszikusok híveit az új Móricz-sorozat legújabb kötete, a „Regények“ második gyűjteménye örvendezteti meg bizonyosan. A Magyar Helikon Kiadó népszerű „Bibliotheca Classi- ca“ sorozatában jelent meg a nagy római életrajzíró, Suetonius „A Caesarok élete“ című híres munkája. Gaius Suetonius Tranquillus, Hadrianus császár tudós levéltárosa feltehetőleg még eredeti dokumentumok alapján írta meg Róma első tizenkét császárának életrajzát. Műve nem átfogó történelmi elemzés, hanem tudományos pTntossá^gal egybegyűjtött anekdotafüzér r császárok származásáról, trónra jutásáról, egyéniségéről, nevezetesebb tetteiről időtöltéséről, lakomáiró' szerelmeiről, véres vagy szelíd játékairól, halálára. 1976.
