Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-31 / 26. szám, szombat
Kapunk tegnapi számában közöltük Pavel Minarík hír- szerzőszázados sajtónyilatkozatának első részét, amelyben beszámolt a Szabad Európa rádió állomásnál kifejtett hét eszteindűs tevékenységének tapasztalatairól. Az alábbiakban közöljük a nyilatkozat második részét. A müncheni vezérkarban útiban az időben különböző olyan memorandumokat dolgoztak ki, amelyek hivatottak voltak befolyásolni a nyugati közvéleményt a helsinki tanácskozás befejező szakasza előtt. E pamf-, letek értelme az volt, hogy torzított képet rajzoljanak a Csehszlovákiában kialakult helyzetről, és figyelmeztessék a nyugat-európai országokat „a balratolódás irányának“ veszélyére. Az volt a cél, hogy ezek a memorandumok az amerikai kongresszus hivatalos dokumentumaivá váljanak. A kongresszusban való előterjesztésükre a kongresszus néhány olyan tagja és szenátora vállalkozott, mint például a bronxi Mario Biaggi, a luisianai Herbert, a fegyveres erők kongresszusi bizottságának egykori elnöke, továbbá Long, Griffin és Hart- ke. Ezzel az irányzattal teljes mértékben egyetértett Donald Rumsfeld, az Egyesült Államok elnökének a tanácsadója. A nyilatkozatok 1975. május 20-án hangzottak el az amerikai kongresszusban. A pszichológiai háború stratégiái a Szabad Európában hamis okmányokat gyártottak, ezeket eljuttatták a kongresszushoz és végül megkezdték a közvélemény ezzel kapcsolatos megtévesztését. Arra, hogy miképpen alakítják ki a hasonló „közvéleményt“, szeretném szemléltető példaként megemlíteni az emigrációban élő cseh és szlovák professzorok valamilyen bizottságát, melyet a Szabad Európa szervezett az Egyesült Államokban és amely szervezetnek a nevében publikálta a második világháború befejezése 30. évfordulójának alkalmából kiadott úgynevezett nyilatkozatot. Az Ilyen pamfletek a nyugati közvélemény előtt autentikusaknak tűnnek, s így bizonyos mértékig szavahihetőeknek, és csak kevés beavatott tudja, hogy merő csalásról van szó, hogy mindezt a müncheni hamisítók szerkesztették saját szükségleteik szerint. J. Horák emigráns szavai szerint az emigrációban élő cseh és szlovák professzoroknak ezt a bizottságát a jövőben is fel kell használni hasonló politikai akciókra. EGY „TANÁCSADÓ TESTÜLET“ CÉLJAI A további szervezet, amelyet a Szabad Európa a nemzetközi feszültség enyhülése elleni harcra ösztönöz, az ún. Nyugat-európai Csehszlovák Tanácsadó Testület. Élén a müncheni adóállomás dolgozói állnak, s az egyesület tulajdonképpen csak a Szabad Európa amerikai vezetősége különböző céljait leplezni hivatott cégér. E „tanácsadó testület“ nevében számos Münchenben gyártott hamis információkat tartalmazó memorandumot küldtek szét. Alkalmam volt megismerni e tanácsadó testület „tevékenységét“. Milyen céljai vannak? Az 1975. november 7—9-én Majna-Frankfurtban megtartott „közgyűlésén“ feladatait a következőkkel jellemezték: 1 A háború utáni európai • határok revíziója. A „tanácsadó testület“ követeli, hogy térjenek vissza az 1937. évi európai határokhoz és Csehszlovákiát is iktassák be az ún. európai unióba. 2 E célt Csehszlovákia ún. • felszabadításával kell elérni. Ez tulajdonképpen az 1956. évi mcgyar ellenforradalmat megelőző hidegháború időszakból származó és csődöt mondott doktrína. 3 A „tanácsadó testület“ • szélsőségesen elítélő magatartásra helyezkedett a helsinki konferenciával kapcsolatban: ahogyan azt Jožka Pejskar, a Szabad Európa szerkesztője és egyidejűleg a tanácsadó testület „titkára“ kijelentette: ebből kell kiindulnia ,.a tanácsadó testület“ tevékenységének is. 4 A „tanácsadó testület• nek“ a lehető legrövidebb időn belül fel kell készülnie olyan akciókra, amelyek megakadályozni hivatottak az európai biztonsági és együttműködési konferencia Belgrádiján 1977-ben megrendezendő további szakaszát. Ezért széles körű kémtevékenységet kell kibontakoztatni Csehsziovákiá- ban. J. Pejskar szavaival: „Sokkal több hírre lesz szükségünk a hazából, s mindenkinek szavatoljuk, hogy az információkat bizalmasan kezeljük.“ Fulbright amerikai szenátor még nem is olyan régen a Szabad Európa Rádiót és a Liberty Rádiót a hidegháború kellékeinek minősítette, amelyeknek a történelem szemétdombján van a helyük. Ez a kifejezés nagy haragra gerjesztette a Szabad Európa alkalmazottait, akik a szenátort szó szerint „.kommunista ügynöknek“ nevezték. MEDDIG MÉRGEZIK MÉG EURÓPA LÉGKÖRÉT? A világ közvéleménye jogosan teszi fel a kérdést: Meddig fogja még a hidegháborúnak ez a kelléke szennyezni a nemzetközi élet vizeit és mérgezni Európa légkörét, meddig fogja még akadályozni a nemzetközi megértést, meddig fogja még jelenlétével beszeny- nyezni a nemzetközi kapcsolatokat Európában? Amennyiben ebben a kérdésben azok az emberek döntenének, akik jelenleg a két rágalmazó rádióadót vezetik, nehezen várnánk ki ezt az időt. Sig Mickelson, a két adóállomás egyesített vezetőségének új elnöke a múlt év végén a müncheni Hilton-szállóban éppen arról biztosította alárendeltjeit, hogy a jövőtől nem kell féniük és folytatni kell tevékenységüket. Ez az ígéret és a hivatkozás e kéteshírű intézmények „dicső múltjára“ semmiféleképpen sem oszlatta szét azoknak a különféle hajótörötteknek az aggodalmát, akik a Szabad Európában kaptak menedéket, s akik tudják, hogy ha tovább enyhül a nemzetközi feszültség, akkor a müncheni adóállomást megszüntethetik. Egyetlen reménységük tehát továbbra is a vísz- szatérés a hidegháborús időszakba, tehát saj*t dicstelenül dicső múltjukba. A nemzetközi rádiós bizottság is keresi, hogy mivel indokolja saját létét. 1975 októberében utasítást adott, hogy dolgozzanak ki egy tanulmányt, éspedig ez év tavaszáig, amely egyebek között terjedelmesen indokolja azokat a pénzügyi költségeket, melyeket, a müncheni adóállomások tevékenysége igényel. Kár, hogy az amerikai sajtó nem figyelmeztette előfizetőit, hogyan pazarolják pénzét olyan tevékenységre, amely merőben ellenkezik az amerikai kormány képviselőjének hivatalos nyilatkozataival, olyan tevékenységre, amelyet Amerika területén kívül fejtenek ki, méghozzá olyan mindenféle emigránsokkal, akik iránt még e adóállomások vezetői sem éreznek bizalmat. A nemzetközi rádiós bizottság tanulmánya szerint a két rágalmazó adóállomásra 1951 óta körülbelül fél- milliárd dollárt fordítottak! És ez az adat távolról sem közelíti meg a valóságot. A két müncheni rádióadó anyagi igényeivel kapcsolatban a kulisszák mögött kérdések merültek fel, amelyek 1971— 1972-ben az Egyesült Államokban a CIA ellen éles bírálatot váltottak ki. Ezután mindkét adót átmenetileg az USA külügyminisztériuma irányította, s így az amerikai kormány hivatalos szerveivé váltak. 1974-től formálisan az amerikai kongresszus nemzetközi rádiós bizottságának a hatáskörébe tartoztak. A világ közvéleménye elé majd olyan verziót terjesztenek, hogy a nemzetközi rádiós bizottság a müncheni rádióállomásra vonatkozó minden intézkedésről tanácskozik a külügyminisztériummal. Ezzel kapcsolatban nem érdektelen David Abshirnak, e bizottság elnökének a kijelentése, miszerint a Szabad Európa és a Szabadság Rádió ügyeiben rendszeresen érintkeznek a Szovjetunióban és a többi szocialista országban szolgálatot teljesítő amerikai nagykövetekkel és figyelembe veszik nézeteiket. Ab- shir szerint ez a kapcsolat lehetővé teszi, hogy a rádióállomások — ahogyan maga mondotta — „nagyon beavatottan beszéljenek az érzékeny problémákról.“ A CIA SZEREPE A müncheni adóállomások létesítésének gondolata a CiA katonai stratégiáinak a fejében született meg. Teljes mértékben az amerikai hírszerző szolgalat irányította és ellenőrizte. Most azt állítják, hogy a CIA uralma a müncheni rádióknál 1971-ben megszűnt, más források szerint viszont 1972-ben ért véget. A Szabad Európában kifejtett munkám kezdete óta számos bizonyítékot hoztam arra, hogy a CIA milyen munkával, módszerekkel vesz részt a Szabad Európa irányításában. Mindazt, amit általában a CIA szerepéről a Szabad Európában beszéltek, a nemzetközi reakció szívesen minősítette „kommunista propagandának“. Fulbright szenátor, aki 1971- ben nyilvánosságra hozta ezzel kapcsolatos leleplezését, csak igazolta, hogy helyes volt mindaz, amit a világ haladó közvéleménye a müncheni adóállomásokról szüntelenül állított. Számunkra tehát ez nem volt semmiféle leleplezés, hanem azt hiszem, csak az igazságnak kijáró végleges elégtétel. Felelősségein tudatában jelenthetem ki az egész világ közvéleménye előtt, hogy a müncheni adóállomások statútumának különféle formális átszervezései csupán azt szolgálják, hogy megtévesszék az amerikai népet és a világ közvéleményét, mert a Szabad Európa és a Szabadság Rádió lényegén és létén semmi nem változott, s a CIA ezekben a szervezetekben továbbra is megőrizte a hidegháborús időszakban elfoglalt pozícióit. A CIA ügynökei, akik a két adóállomás keretében tevékenykedtek, továbbra is vezető helyeket foglalnak el, s az adóállomások; a kém- és propagandaszólgálat, az amerikai kémkedés szervei voltak és maradtak. A CIA emberei révén a megfelelő külső megtévesztéssel teljes mértékben ellenőrzi és meghatározza a leadás programját, valamint a két adóállomás párizsi, római, londoni, bécsi és brüsszeli fiókjainak a munkáját. Néhány véletlenül kiválasztott név: Richard Cook, az adóállomások igazgatója, a CiA ún. kutatási osztályáról érkezett Münchenbe. A CIA megbízásából a múltban néhány, a Szovjetunióból érkezett jelentős személyiséget kísért az Egyesült Államokba. Egy ideig mint a CIA legalizált dolgozója működött az amerikai külügyminisztériumban. Hans Fischer, a müncheni adóállomások személyzeti és adminisztralív szakaszának Igazgatója már a második vi. laghaború éveiben mint amerikai hírszerző dolgozott Európában. 1947-től a CIA-ban dolgozik. amely a Szabad Európa Rádióhoz osztotta be és közvetlenül a CIA alárendelne. Hugh Elboth, a műsorszórás ellenőrzéséért fe’elős vezető dolgozó. Az amerikai hírszerző szolgálat alezredese. Russel Pool, jelenleg a két adóállomás biztonsági osztályát vezeti, de ezt megelőzően számos más funkciója volt. Ugyancsak a CIA washingtoni központjának közvet'en alárendeltje. És így folytathatnánk tovább. Az amerikai személyzet 60 százaléka a CIA alkalmazottja, vagy munkatársa, illetőleg a G-2 katonai hírszerző szolgálat kötelékébe tartozik. A CIA, illetőleg az ún. titkos akciók fcovert actions] osztálya döntő módon befolyásolja a műsor szerkezetét és további akciók szervezését, mégpedig az amerikai kormánykörök teljes egyetértésével. A fj EMZETIXÖZI JOGGAL ELLENTÉTBEN Kétségtelen, hogy a müncheni leadök létezése durván sérti a nemzetközi jogszabályokat, az ENSZ alapokmányát és azokat az alapelveket, amelyeket 35 ország kormánya, köztük az USA és a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is kötelezőnek ismert eil Helsinkiben. Éppen a záróokmány kimondottan tiltja a felforgató tevékenységet, tehát azt a tevékenységet, melyet a müncheni adóállomások fejtenek ki, s amelyet az USA hivatalos körei ugyanúgy irányítanak és pénzelnek, mint eddig. Befejezésül szeretném haaig- súlyozni: az, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban dolgoztam, nem azt jelenti, hogy a Néme>t Szövetségi Köztársaság népe és kormánya ellen tevékenykedtem. Ellenkezőleg. Remélem, hogy néhány tény leleplezése, amelyekre az idő folyamán sor kerül, segítenek érvelni azoknak a nyugatnémet politikusoknak, akik már hosszú idő óta tudatában vannak, hogy mennyire káros a Szabad Európa és a Szabadság Rádió fenntartása az NSZK területén. Az, hogy Bonn hivatalosan egyetért a két müncheni adóállomás további fenntartásával, jogos ellenkezést vált ki. Ezek léte durván sérti az NSZK felségjogát és a valóságban ellenkezik a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányával is, amely alkotmányellenesnek nyilvánít minden olyan tevékenységet, amely megzavarhatja a népek közös békés életét. A müncheni adóállomások tevékenysége kétségtelenül ilyen, közelről láttam kulisszái mögé és ezt személyesen is bizonyítom. Ennek igazolását szolgálta küldetésem is. Azért küldtek ki, hogy hozzájárulásommal se* gítsek hazám védelmében. Bol* dón: vagyok, hogy sikeresen teljesíthettem feladatomat. Min* denki javát, saját hazám, az egész szocialista közösség, az európai és a világbéke javát szo'gáltam. Pavel Minarík hírszerző- százados csütörtöki sajtóértekezletén közzétett nyilatkozatán kíuül válaszolt számos hazai, illetve külföldi újságíró kérdésére. Válaszai, amelyek a nyilatkozat mellett még közelebbről világítják meg a müncheni Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió hidegháborús tevékenységét, betekintést nyújtanak abba is, hogy a hazánk és a szocialista közösség országai ellen, az amerikai központi hírszerzőszolgálat hatékony támogatásával milyen emberek folytatnak felforgató tevékenységet. Az alábbiakban Pavel Minarík hirszerzőszáza- dos válaszaiból idézünk. A Szabad Európa és a Szabadság Rádió együttműködése a CIÁ-vál: Egy Í975 októberéből származó, az amerikai kongresszus egyik bizottsága számára készült jelentés azt bizonyítja, hogy az említett rádióadók és a CIA közt 1975 óta „speciális tájékoztatási anyagok“ cseréje keretében szoros kapcsolat áll fenn. A CIA közlésre szánt anyagokat kap a rádióadóktól, a két rádió pedig a szocialista országok helyzetéről szóló jelentéseket Iqbp a CIA-tól.. Pave! Minarík hírszerzőszázados értesülései Miképpen szerzi be kémértesüléseit a Szabad Európa Rádió? Az amerikai hírszerző szolgálat gondosan kiértékeli és osztályozza a szocialista országokból érkező leveleket. „Lehetőségem nyílt a Csehszlovákiából érkező anyagok szerzőiről tudomást szereznem, hasonlóképpen a Szabad Európával való kapcsolatukról is“ — jelentette ki Minarík százados. A szóbanforgó rádiónak további hírforrása a Nyugatra különböző kongresszusokra, szimpo- zlonokra, sportversenyekre, illetve magánlátogatásra kiutazó csehszlovák állampolgárok. A Szabad Európa nagy figyelmet szentel a gazdasági, a politikai élet ŕs a sport híreinek gyűjtésére is. Az utóbbi időkben az informátoroktól elsősorban értesüléseket akar szerezni például a lakosság hangulatáról, a hazai közvélemény reagálásáról a bel- vagy külföldi eseményekre, továbbá arról, miként lehetne az egyes országokon beirl szítani a nemzetiségi clleilcéteket, miként lehetne hatni az értelmiségre» az ifjúságra és a munkásságra. A Szabad Európa alkalmazottainak közös jellemvonása: Van közöttük olyan is, aki teljesen egyetért a nácik gyilkosságaival a koncentrációs táborok ban. s támogatja a szudétané- metek visszatérésének „ügyét“. Az ún. Szlovák Állam alatt működő Hlinka Gárda funkcionáriusai — pl. Lošonský, Baluš- ka, Šrámek, Kružl iák, Magdo- len és az Edelweiss SS egység parancsnoka, Nižňanský, ugyancsak együtt paktálnak a szu- dc tan érnetek legszélsőségesebb köreivel és a szeparatista magyarokkal. Ezek az emberek egy követ fújnak az augusztus utáni emigráció tagjaival, Vol- nýval, Jezdinskývel stb. Ezeket az embereket a pénz — amit az amerikaiaktól kapnak — tartja össze, olyan emberek ők, akik minden illúziójukat elvesztették. karrieristák, akik lemondtak hazájukról. A Szabad Európu Rádió műsorszerkesztési alapelveiről: Tavaly a két rádióadó amerikai vezetése szigorúan megtiltotta a szocialista országokból eredő, még sehol közzé nem tett saját értesülések felhasználását. E manőverezés célja az, hogy az amerikai vezetést ne érhesse bírálat a helsinki konferencia záróok mány ainak megszegésé ■ ért. Ez azonban nem jelenti, hogy a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió ölhetett kézzel várná, amíg ezek az anyagok, napvilágot látnak. Az olyan anyagokat, mint például J. Smrkovský emlékiratai a rádióadók amerikai vezetésének utasítására dolgozzák fel egyes kiválasztott nyugati újságírók, akik a feldolgozás után elhelyezik saját lapjukban, illetve valamelyik rádiónál. S csak ezután, ezekből a forrásokból veszi át műsorába a Szabad Európa Rádió vagy a Szabadság Rádió. A Szabad Európa Rádió szerepe ellenzék: kialakításában a szocialista országokban: Minarík százados egyik feladata volt az ilyen irányú tevékenység felfedezése. A SZER- ben ezzel a tevékenységgel Milan Schulz, a Literárni noviny volt szerkesztője, CIA-ügynök foglalkozik. Az akciókat a CIA titkos akciókkal foglalkozó osztályával együtt készítik. A SZER ezen a téren olyan mesz- szire megy, hogy egyes hivatalos dokumentumaiban csehszlovák állampolgárokat tüntet fel szerzőként, pl. Mlynart, Vaculí- kot és másokat. Egy kérdés /. Pelikán és á SZER kapcsolatára vonatkozott: J. Pelikán viszonya a SZER- hoz forró és anyagi! Pelikánt a SZER külső munkatársaként tartják nyilván, honoráriumát mindig személyesen Samuel Belluš igazgatótól veszi át. Pelikánt Nyugaton úgy tüntetik fel, mint a szocializmus nagy bajnokát, hogy megtévesszék a világ haladó közvéleményét. Tegyük fel a kérdést: Lehe't-e az amerikai hírszerző szolgálat pénzéért a szocializmusért harcolni? Egy kérdező az iránt érdeklődött, hogy Minarík százados megbízatása teljesítése közben volt-e rendkívül veszélyes helyzetben. A harmincéves hírszerzőtiszt válasza rövid volt, de kifejező: „Nem akarom a kérdést dramatizálni, de helyzetem veszélyes volt kezdettől fogva, ott-tartózkodásom egész ideje alatt.“ [Feldolgozta: sm)
