Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-26 / 21. szám, hétfő

ILJA EHR EN BURG:

PÁRIZS BUKÁSA

(RÉSZLET)

zi önt arra, hogy a Szenátus szavazataival számoljon. Precedenst akar? Nincs ennél köny- nyebb: amikor a Szenátus leszavazta a radikális kormányt, Léon Bourgeois nem távozott helyéről. És most nézzük csak: ha ön elhagyja helyét, ez árny- nyit jelent: megnyitja az utat a fasisztáknak. Előbb Daladier, Bonnet. Tessat következnék ... aztán Breteuil.

— Kedves barátom, miért túlozza a veszélyt? Daladier egyike a Népfront alapítóinak. És Tessat sem olyan rettenetes, amilyen a híre. Ha emlékezetem nem csal, a kommunisták rászavaztak. Tipikus radikális határozatlan, de tisztessé ges:..

Légreux nem értett az alakoskodáshoz. Felkelt helyéről, és emeltebb hangon folytatta:

— ön egyszer azt a ki jelem tóst tette jelenlétemben hogy sorsa a munkásosztály sorsá hoz van kötve. Nos, a munká sok mos* azt követelik öntől: maradjon! Nem akarom áltatni:

sokszor elítéltük politikáját; hiszen egyébként tudja ezt jól. A mostani pillanat azonban nem alkalmas a vitákra... A fasiszták valamennyi munkás szervezet szól rombolásáról ál modoznak. Mi készen vagyunk, hogy önt támogassuk és védelmezzük. Maradnia kell tehát! Holnap nagy tüntetés lesz a Szenátus előtt. Megmutatjuk a nyomorultaknak: melyik oldalon van az erő!

Viard a ük észrevehetően el mosolyodéit:

— Hálás vagyok önnek és pártjának a személyem iránti bizalomért. De a jelen pillanat ban mindez már késő . .. Ma reggel Blum benyújtotta a köz társasági elnöknek az egész kormány lemondását.

Légreux ismét leült, honilo kát tenyerébe hajtotta.

— Ez rosszul fog végződni — mormolta. — Mindenekelőtt a munkássággal fognak elbán ni. Aztáin? .. Aztán ugyanaz következik, mint Ausztriában: bejönnek a németek. Spanyol

ország az utolsó napjait éli. A cseheket kiszolgáltatják. Mit bánja Breteuil, ha Mussolinival vagy akár Hitlerrel kell is szövetkeznie! A lényeg, hogy „rendet teremtsen“ Viard résztvevőén bólintott. Most már %csak egyszerű baloldali képviselő volt, tehát nyugodtan kifejezést adhatott érzelmeinek.

—1 önnek teljesen iigaza van. Spanyolországgal undorítóan bántak el. őszintén szólva, a I>ene>mavatkozásl-bizottság szégyenletes komédia. Az olaszok azt tesznek, amit akarnak ... Tökéletesen osztozom bor.ílátá sát.

Légreux-nek már -az ajkán volt, hogy megkérdezze: ,,No

és mindez kinek a hibája?“ — de hallgatott; megértette ennek a beszélgetésnek teljes hiába valóságát.

Viard szenvelgő mozdulattal tárta szét karját. Légreux pedig azt a Viard-t látta maga előtt, aki egyszer egy gyűlésen átölelte őt; ennek két éve. És

OLZSASZ SZULEJMENOV VERSEI:

Töretlen csikó

Haj, Polovec-föld, te ménesekkel dicsőséges! Holló lovak villognak aszú fű záporában.

Töretlen csikót adjatok, vihánculhatna minden inam. Elszállok az ég aljáig, várost, pusztát átröpiilök. Lovam vérében vad szél szítja a lángot, alattunk

kigyullad

a fű.

Por,

paták dübörgése, rohamra szállni most tanul meg a ló!

A gyáva ösvényeknek arcába vágjuk a lódnbngástt

Verseket mormolva

Mint az emberi tett lassú villám pillanata, magasságot, mélységet, ragyogást ont ki magából a nyelv.

Szavakba bújik az arculiités, a nyelés, a mosolygás, a századok patkódobaja, venyigék hailadozása.

Ma úgy akarom.

hogy csak ez a fekete éjszaka szóljon, s meghallom a vékony hold monológját. De piros nyelvem felé, akár a fényre, tódulnak tapogatva s már torkomba zúdulnak fehér tájtékú szavak s kiáltanék:

Téli legelők felé

Amikor tündökölve kivirágzik a Szumbule-csillag, a koncók odaodják szelíden fehér tejüket,

posztók fölött a vadiudak fémlánca vonul, és komoran, komoran jajdulnak. az éjszakába szegény, szegény ludaim, azt mondják vénül a fű a tér legelőkön.

Kipcs )k, cihelődjí

Hadd haľjon meg a karjaimban

a virágzó Szumbule-csillag.

megvanI

hadd hallják mindenoki Suttogja, csak a hold a jós igét a sötétben Ez u csorba fény, mint messzi lövés tüzfénye, lemezteleníti az arcom, ráperzseli bélyegét.

Nem kell a buták irgalma nekem, nem alázkodom meg a bölcsnek.

Bolyong a szó a pusztán, hogy velem összebotoljon.

Verseket mormolok, ahogy vén kurdok imádkoznak, míg pofacsohtjukon tiiz lassú fénye rezeg.

RAB ZSUZSA fordításai

Olzsasz Szulejmenov szovjet-kazah költő, 1931-ben született.

Eaftn a nevezetes reggelen az előkelő Saint-Honoré utcában, az Élysée-palota előtt, bámészkodók csoportosultak. A riporterek noteszukat, fényképezőgépüket szorongatták kezükben. Fogadásokat kötöttek: kit bíz meg az elnök kormányalakítással. A közeli bárokban a kíváncsiak feketével vagy groggal melegítették magukat. Ki* lene órakor pompás limousine állt meg a bejárat előtt, A kocsiból könnyed léptekkel, frissein borotválva és illatosítva. Tessat szállt ki. Jókedvűen tűrte, hogy lefényképezzék, s Incselkedve fenyegette meg uj- Jával az újságírókat:

— A köztársaság elnöke tanácskozásra hívott. Mindössze ennyit mondhatok. A bimbó még nem nyílt ki. Miért bonta nók szét idő előtt szirmait? Türelem, barátaim, türelem!

Az akta eltűnéséi, a Denise okozta nyugtalanságot, felesége betegségét — mindent elfelejtett. Tessat sugárzott, s az egyik újságíró irigykedve mormolta: „Ha meggondoljuk hogy elmúlt hatvanéves

A fényképészek most Her- riot-t, Daladier- t és Bonnet-t vették célba. De a mai nap a képviselőket és szenátorokat is kilendítette megszokott életmódjukból. Senki sem reggelizett a szokott időben. Siettek a Kamara folyosóira. Az eseményeket vitatták; a köztársaság elnöke, miután köszönetéi fejezte ki a szenátus elnökének, sírva fakadt a meghatottságtól. Daladier elfelejtette felhörpinteni aperi'tifjét. Tessat nyilvánosan megölelte Breteuilt. És a Comé- die-Francasie művésznői. a táncosnők, kóristalányok és szépasszonyok hiába várták a megszokott órában pártfogóikat: a honatyáknak más dolguk volt most.

Talán csak Viard napja ígér kezett kivételesen nyugodtnak: nem rontottak rá a riporterek, nem ment el a Kamarába — kimaradt a játékból. Már a tél folyamán ráeszmélt, hogy a radikálisok készek újabb árulást elkövetni, s most, hogy ez be következett nem érzett semmi keserűséget. Otthoni foglalatosságokba temetkezett: felügyelt a munkásokra, akik festménye it csomagolták (késedelem nélkül vissza akart költözni régi lakóhelyére), s Írt avalloni intézőiének: legkésőbb júliusra

készüljön el a javítási munkálatokkal. Ezen a nyáron végre élvezheti a szabadságát.

Néhány nappal a kormány válság előtt megérkezett kisebbik leánya. Violette Nancyban lakö'tt ahol férjének szállítási vázlata volt. Régebben örökösen gondok között találta ap iát: szavazatokat számolt, szidta a szenátorokat, panaszkodott, hogy nem értik meg. Most viszont nem győzött örvendezni: apja ragyogott a boldogság tói! Viard öblös csésze kávét Ivott félrefújta a habot, hamiskásan mosolygott. Aki nem volt tisztában a legutóbbi esemé nyekkel, azt hihette volna: ő a nap hőse.

— Mától kezdve szabad va gvok, mint a madár. Majd elviszlek néhány tárlatra a Bőé tie utcába. A legújabb Derainek elragadóak.

Ezután átment hivatalába. Titkára rendkívül sürgős ügygye! várt rá: Charente prefektusa közölte, hogy a megyében áradás van, és azonnal intéz k^dni kell a kárvallottak megsegítésére. Tegnap ez a hír még megmozgatta volna Viard t: oly könnyen használják ki polit'kai ap’tációna az elemi csapásodat Most azonban vállat vont.

— Az utódom majd intózke dik. Nem irigylem a dolgát, tudia Charente prefektusa 16 barátin Breteuilnek Egyébként is ez a megye valóságos da rázsfészek. Szóval k'öntött a Charente?

Oonlolataiba mélyedt, és oda sem figyelt titkára válaszára. Ma?a előtt látta a szürke, nvu- ga'mas folyót. Itt ott félig víz- álló fák, rajtuk varjúfész- kek Most, hogy felszabadult a közfigvek gondjai alól az árvíz nem volt számára egyéb mint költészettel teli természeti Jelenség .. . Kellemetlen 'átoga- tó, Légreux bejelentése rántotta vissza a szürke valóságba:

— A kommunisták arra kérik általam: ne vonuljon vissza. A Népfront diadalmaskodott a választásokon, és csupán a Kamara képvisel! az ország akaratát

— Igen, de az alkotmány... 4 Az alkotmány nem köteleLégreux szomorúan bólintva ismételte:

— Csakugyan szégyenletes komédia ... Viszontlátásra. Felesleges hogy tovább zavarjam.

Miután távozott, az exminisz- ter ezt gondolta: „Van benne bizonyos tapintat; megértette, hogy halálosan fáradt vagyok, a többiek azonban nem akarják megérteni ezt, s ide-oda rángatnak . .Igaz, mondani akart valamit titkárának .

Ez már ott is állt előtte jegyzőkönyvével.

— Holnap reggel tüntetést ' terveznek a Szenátus előtt. Közölje a rendőrprefektussal, Uogy ezt a tüntetést betiltom. Nem akarom, hogy zsarolás vádja érjen. Megvertek bennünket, távozunk; a parlamenti játékszabályokat mindenesetre a legpontosabban betartjuk.

Csengetett inasának.

— Nagyon hideg van itt. Gyújtson be a kandallóba, és hozza a papucsomat

„Ah, milyen ióleső érzés“. A fahasábok vidáman pattoglak. Viard lehúzta nehéz cipőjét, és kétszeresen bélelt szőrmepapucsában — délelőtti tizenegy órakor! — zavartalanul élvezte visszanyert szabadságát. Nincs semmi kötelezettsége, nem kell sehova mennie ... Kellemes, hétköznapi gondolatok ingatták .. . Légreux határozottan túlzásba esett. Franciaország talány: minden tíz évben agonizál, de sohasem hal meg. Most sem főig elpusztulni. Hátha igazuk van a szenátoroknak? A nemzetközi helyzet valóban súlyosbodott. Tessat, Daladier, Sarraut, sőt Laval is: papucsok, amelyeket Franciaország már megszokott, pontosan illenek rá. neki szabták őket. Ami pedig a Népfrontot illeti: egy időre félre lehet állítani.

Megérkezett Violette. Viard arca felragyogott: most már

nyugodtan cseveghetnek. Érdeklődött férjéről háztartásukról.

— Mindig reméltem, hogy egyszer lesz egy fiad. Szeretnék egy kisunokát. akit kényeztethetek.

[Violette nővérének két lánya volt.)

— Maurice azt mondja, nem alkalmas az idő rá... Nálunk, Nancyban mindenki várja a háborút .. .

Violette ki akarta faggatni apját a politikáról. Odahaza Maurice bizonyosan gyötörni fogja kérdéseivel: „Mit mondott erről? . Mit mondott arról?“

— Tudod, papa ez a két utóbbi esztendő nagyon nehéz volt nekem. Nancyban téged nem értenek meg. Jelenlétemben természetesen hallgatnak, de sok minden eljut a fülemhez Maurice vagy Jeanne útján .. . Mindig töröm a fejemet: miért haragszik rád mindenki? Némelyek azt állítják: túlságosan szabadjára engedted a munkásokat. Ezt tulajdon fülemmel hallottam. Még a kabaréban is kigúnyolnak . . . Mások viszont azért haragszanak, mert kiengedted a börtönből a letartóztatott csuklyásokat. És még mennyi mindent vetnek szemedre amire nem is emlékszem . Annyi szent, hogy minden oldalról panaszkodnak rád . . . Bizony gyakran sírtam.

Viard álla remegett a bosszúságtól. Mit is feleljen a leányának? Hogy minden nagy embert szidnak életében? Vagy hogy az elmúlt két esztendőben Franciaországot megmentette a vérontástól? Ezek a nagy szavak még önmaga előtt sem látszottak helyénvalónak. Közelebb húzódott a kandallóhoz, és sóhajtott:

— Jól tudom, hogy mindenki megvet. Mama halála óta nincs senkim.

Majd felállt, és rendkívül óvatosan húsz csepp orvosságot csepegtetett egy kis pohárba.

— Az ördögbe, majdnem elfelejtettem .. . Ezt étkezés előtt egy órával kell bevennem, hogy megkönnyítsem emésztésemet

BENAMY SÁNDOR fordítása

* 85 esztendővel ezelőtt született Hja Ehrenburg, kitűnő szovjet író, századunk nagy szedvedélyű krónikása és kritikusa. Legjelentősebb művei: Emberek, évek éle

tem, A harácsoló, Moszkvai sikátor, Párizs bukása, Vihar, Kilencedik hullám. Hja Ehrenburg Moszkvában halt meg, 1967-ben.

Sušil Weeraraťma felvétele