Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-22 / 18. szám, csütörtök
ERDEMES MEGKÓSTOLNI ItíBS BRIGÁD EGY CÉLÉRT Újítani mindig szükséges Egy zootechnikus örömei és gondjai — Tessék, kóstolja meg! Ez u csokoládéba mártott mogyorós rudacska lesz az idei piac egyik újdonsága — tett az asztalra néhány csomag csemegét Szabó István elvtárs, a Jednota szövetkezeti nagykereskedelmi vállalat várgedei (hodejo- vói) üzemrészlegének vezetője. Az ínycsiklandozó rudacskáról valóban csak felsőfokon lehet beszélni. Az üzem termékeit nem véletlenül kedvelték meg a fogyasztók. A szövetkezet kiskereskedelmi hálózatán kívül egyre nagyobb az igény az állami szektor részéről is. Évről évre többet termelünk, anélkül hogy bővülne az üzem termelési kapacitása — folytat ja Szabó Islván. — Az elmúlt esztendő termelési tervét 107.fi százalékra teljesítettük, ami csaknem egymillió koronás többletet jelentett. Az idei mutatók lényegében nem változnak, de alapvetően megváltozik a termelés struktúrája. Olcsóbb, mindenki számára hozzáférhető termékeket kell gyártanunk, s állandóan javuló minőségben. Továbbra is készítünk többféle ízű nápolyi szeletet, sósrudacskákat, a nyári hónapokban pedig mogyorós töltött rudacskákat csokoládébevonat nélkül. A tartós süteményfélék azonban termelési programunknak csupán egyik ágát jelentik. A termelés másik, igen fontos része a szárító, tartósító tevékenység. A nyári hónapok során különböző erdei növények, gyümölcsök konzerválásával foglalkozunk. Csipkebogyót, gombát és egyéb termékeket is szárítunk, amelyek külföldön is keresettek. Az idényjellegű munkákat nem tudnánk saját erőnkből elvégezni, ezért kooperációs szerződést kötöttünk a Simonovcei Efsz vezetőségével. Az efsz asszonyainak szintén jól jön a munkaalkalom, különösen a téli hónapok során. A növekvő feladatokat azonban nem lehetne teljesíteni az állandó dolgozók aktivitása és leleményessége nélkül. Pártunk közelgő XV. kongresszusának tiszteletére üzemünk dolgozói 59 egyéni és 6 kollektív felajánlást tellek, amelyek összértéke meghaladja a százötvenezer koronát. A három évvel ezelőtt alakult két munkabrigád nemsokára elnyeri a versenymozgalom bronzfokozatát. Az egyik brigád vezetője Zuzana Chovancová, aki szívesen beszél munkájukról. — Egységes, jól dolgozó brigád a mi kis közösségünk. A munkafegyelem és a munka minősége állandóan javul. Kéthárom éve például még öt karbantartó dolgozott az üzemben, ma viszont csak három. Még sincs annyi állás, gépkiesés, mint korábban. Valóban minden dolgozónk sajátjának érzi a drága külföldi gépeket, s műszakváltáskor mindig teljesen üzemképesen adjuk át a második brigádnak. Ebből a szempontból viszont rájuk sem lehet panaszunk. Elvégre egy Célért dolgozunk. Minden héten tartunk egy röpgyűlést, s ezen megbeszéljük a felmerült problémákat. A társadalmi munkából is alaposan kivesszük a részünket, együtt járunk különböző kulturális rendezvényekre és kirándulásokra is. Beszélgetésünk fültanúja volt Tóth elvtárs, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke, ö is elismeréssel szólt a két brigád eredményes munkájáról, de a gondokról is említést tett. — Sikereinkről legtöbbet az elmúlt év eredményei mondanak el. B'n' rrnmt ’"iv'*n örü lünk ezeknek, mégsem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Vannak még tartalékaink, s ezeket részben már tartalmazzák is a pártkongresz- szus tiszteletére tett kötelezett-' ségvállalások. A jó gazda módjára kell bánnunk az energiával és a csomagolóeszközökkel is. Régóta vajúdó probléma a szociális berendezések hiánya. Rendelkezünk ugyan öt provizórikus „bódéval“, de ezt nem tekinthetjük végleges megoldásnak. A vállalat vezetősége azonban fontossági sorrendben realizálja a beruházásokat, így néhány évig még várnunk kell. Amint azt Szabó elvtárs, az üzem vezetője megemlítette, a távlatokról éppen az elmúlt év utolsó napjaiban folyt tárgyalás járási szinten. Noha a részletek még nem ismeretesek, az már biztosan megállapítható, hogy fejlődésének jelentős szakaszához érkezik az üzem a hatodik ötéves tervben. HAI’Sl ATTILA A galántai járás élenjáró szövetkezeteinek egyike a Žihare- ci (Zsigárdi) Egységes Földművesszövetkezet. Az eredményes ségben jelentős része van a szövetkezet álattenyésztésének, amely ezúttal is eredményes évet zárt: az árutermelés tervét mintegy 300 000 koronával teljesítette túl A tervezettnél megközelítően 100 000 liter tej jel adtak el többet, így e téren tervüket 109 százalékra teljesítették. Ilyen eredménnyel a járásban egyetlen szövet ke zet sem dicsekedhet. Említésre méltó az is, hogy marhahúsból a tervezett 8,36 vagon helyeit fi,53 vagonnal értékesítettek. fán Balog zootechnikus ért hető örömmel sorolt#» az ered ményességel bizonyító adatokat, de talán még a sikernél is nagyobb öröm számára, hogy a folyó év és a 6. ötéves tervidőszak megnövekédett feladatait az előrelátó és gondos tervezés eredményeként/ az eddigieknél jobb feltételek közepet *e teljesíthetik. — Rövidesen atadjuk a Iß milliós korona beruházással épült 5H0 férőhelyes új, korszerű tehénistállót — újságolta.- A folyó évben lejeladási tervünk már majdnem annyi, mint a tavalyi valóság veit. Természetesen a nagyobb feladatot is szeretnénk túlteljesíteni, és ebben az új létesítmény majd segítségünkre lesz. Az új istállóban a korszerű állattartás mellett azonos számú tehénhez a jelenlegi 22 fejő helyett csak nyolcat kell alkalmaznunk, az állatok teljes ellátásához pedig az eddigi 44 ember helyett csak 14 gondozóra lesz szükség. — Mindezt majd hogyan hasznosítják? — A felszabaduló munkaerők más munkahelyeken — elsősorban továbbra is az állattartásban — fognak dolgozni, ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Az új istállóban bevezetjük a műszakokat. így köny- nyebben megnyerjük a fiatalokat, hogy munkát vállaljanak az állattenyésztésben. — A korszerűsítési folyamatot több évre tervezzük — folytatta a zootechnikus. — Legelőbb a hízómarhák, majd a hízósertések számára alakítjuk át az istállókat. Sertéshús eladasi tervünket a vlcanyi nagyhizlaldában teljesítjük, ahol részt fizetünk, de a termelést közvetlenül nem irányítjuk. Szövetkezetünkben csak az előhizla- lás történik és a malacokat 30 kilós súlyban adjuk ál a nagyhizlaldába. Az istállók korszerűsítése után évente mintegy 50—60 vagon sertéshúst fosunk kitermelni. Amit eddig elmondtunk, egyértelműen pozitív eredmények, így természetesen örömet jelentenek. Mint mindenhol, az öröm Zsigárdon sem üröm nélküli. Gondok, problémák Balog Ján mindennapjait Js tarkítják. — Az újra való áttérés mindig gondokkal jár — mondta elgondolkodva. — Az új berendezést, gépeket meg kell szokni és az is köztudott, hogy a műszakok bevezetése, az újszerű munkaszervezés, a hozamok átmeneti csökkenésével jár. Ezért az embereknél a szakmai felkészítés mellett a munkához való megfelelő viszony kialakításáról sem feledkezünk meg. A CSKP és az SZLKP leg utóbbi októberi ülésének határozatait Zsigárdon is maradék talanul szeretnék te'jesíleni, aminek a koncentrált takarmú nyok lehető leggazdaságosabb hasznosítása elengedhetetl- n feltételi Az elmúlt évben egy liter tej előállításához 23 dkg koncentrált takarmányt hasz náltak fel, a hízó. íarháknái és az előhizlaldában pedig 1 Ug felhízáshoz 2,35, illetve 3 kg koncentrált takarmányra vök szükségük. Javítani való tehát még akad. — A folyó év végén nlindon bizonnyal kisebb lesz a koncentrált takarmányok fogyasz tása, aminek érdedében m*n dent elkövetünk. Az agronó mussal szorosan együttműködve biztosítottuk a folyamatos zöld etetést, a télre pedig minden eddiginél gondosabban felkészülünk. Több zöldlisztel készítünk, a tavalyi alapossággal fogjuk szárítani a szénát és ugyancsak a tavalyiakból okulva jobban vigyázunk a silózásra. Ez már így törvényszerű, mindig tanul az ember és ennek értelmében kell újítani. Konkrétan is megmagya ni> szavaimat. A kukoricasilónk első osztályú és ilyen lesz a répafejből készült második prizma is, míg a jelenleg etetett csak harmadik osztályú. A csökkentett minőséget a cukorrépa szedésének lassított menete okozta. Betartva a szedési ütemterveket, a prizma csaknem egy hónapon át készült, és ez a minőség kárára mení. Mivel a cukorrépa kiszabásának előírt ütemtervét a jövő ben is b. ke tartani másrészt viszont «. silónak is jó nak kell lennie — ezért az idén, amíg lassított ütemben szedjük a cukorrépát, addig betongödörben fogunk silózni. A gödröt részletekben is megtölt hetjük, s iw/ a már lesilózott rész nem áll edetlenül, vagyis n pm romlii. a minősége. EGR* FKRKN,: A két szocialista iminkabrigád, a felső sorban Zsilka Anna, az alsó sorban Zuzana Chovaneová csoportja Gazdálkodjunk okosan a vízzel KILENCVEN ÉVES A BRATISLAVAI VÍZGAZDÁLKODÁSI ÉS CSATORNÁZÁSI VÁLLALAT 1976 I. 22. A rohamos ütemben fejlődő városok és falvak életképességének egyik elengedhetetlen feltétele a jó ivóvíz. Igaz, hogy hazánk lakott területeiről a régi nyilvános- és gémeskutak már szinte teljesen eltűntek. Ha pedig mégis találkozunk ilyenekkel, akkor csupán értékes régiségként könyveljük el őket, hiszen helyüket — főleg a városokban — csaknem teljesen kiszorították a nyilvános vízvezeték-hálózatok. Bratislavában kilencven évvel ezelőtt rakták le a nyilvános vízvezeték-hálózat alapjait, amely azóta — s különösen az utóbbi 30 évben — óriási fejlődésen ment keresztül. Ma már természetesnek vesszük, hogy ahol csak lehetséges, minden lakást rákapcsolnak a vízvezetékek bonyolult rendszerére, s az is magától értetődő számunkra, hogy a csapokból folyó vízből annyit használunk fel, amennyire szükségünk van. Viszont ha a vízellátásban fennakadás merül fel — aminek számos oka lehet — türelmetlenül várjuk, hogy a csapokból újra csobogjon a víz. Jubiláló vállalat a számok tükrében Arra persze már kevesebben gondolunk, hogy ki gondoskodik a vízvezeték-hálózat, a csatornák, a szivattyúállomások karbantartásáról, bővítéséről és arról, hogy a fogyasztókhoz mindig jó minőségű víz kerüljön. Szlovákia fővárosában a Bratislavai Vízgazdálkodási és Csatornázási Vállalat dolgozói látják el ezt a feladatkört, Jozef Opovský mérnök, a jelentős évfordulót ünneplő vállalat igazgatója ós néhány vezető dolgozója a napokban sajtóértekezleten számolt be arról, hogy mit tettek a közelmúltban és mit tesznek az elkövetkező öt évben a főváros jobb ivóvíz ellátásáért. Az igazgató beszámolójában nagyon sok érdekességet említett a város vízellátásának történetéből. Elmondotta például, hogy a városnak — amely nagyon jó ivóvízforrásakkal rendelkezik — a múlt század végéig a belvárosban csupán 13 nyilvános kútja, a külső területeken pedig összesen 67 gémes- kútjia volt. Kilencven évvel ezelőtt rakták le az .első vízvezeték-csöveket, amelyek napi teljesítménye 1095 köbméter víz szállítása volt. Az egy lakosra jutó napi vízfogyasztás — a hálózatból — 27 liter körül mozgott, a csővezeték hossza pedig alig haladta meg a 30 kilométert. Századunk elején nagyon sok kutat építettek a város közelében fekvő dunai Sihoť szigeten, amely a mai napig a legnagyobb és legjobb ivóvizforrá- sok közé tartozik. A fentebb említett méretek és mennyiségek szinte elenyészően kicsiknek tűnnek a mostani vízgazdasági és csatornázási objektumok nagyságával szemben. Állításunkat igazolja többek között az is, hogy míg felszabadulásunk évében Bratislava víz gazdasági és csatornázási be rendezéseinek összértéke 64 millió. 1960-ban 319 millió, 1970- ben «47 millió, 1975-ben pedig már 1238,1 millió korona volt. Ez egyebek közt azt is jelenti, hogy 1975-ben úiár 78 kút, 26 szivattyúállomás és összesen 122 830 köbméter űrtartalmú víztároló karbantartásáról kellet gondoskodni a vállalat dől gozóinak. Még egy érdekes adat: a vízvezeték-hálózat hasz- sza 1975-ben csaknem 800 kilométeres volt, aminek állandó rendbentartása szintén sok gondot okoz a dolgozóknak. Annál is inkább, mert a szóban forgó vállalat sajnos évről évre nagyobb munkaerőhiánnyal küzd, kevés a szakemberük. Pedig ha valahol eldugul, vagy megreped a csővezeték, azonnal meg kell kezdeniük a hiba eltávolítását. Hiszen ha ezt nem tennék, akkor egész háztömbök, sőt utcák maradnának hosszabb időre víz nélkül. Éppen ezért néhány szakembernek állandó készültségben kell lennie, hogy a csőrendszerek esetleges meghibásodását a legrövidebb időn belül eltávolítsák. 2,8-szer nagyobb beruházási terv A sajtóértekezleten beszámoltak a vállalat legújabb, tehát az 5. ötéves tervidőszakban elért sikereiről és a legközelebbi terveikről is. Az 1971—1975 ös évekre kitűzött feladataikat a vízellátás és a vízelvezetés te- rétn még az elmúlt év július elején teljesítették, s így az ötéves terv összes előirányzott mutatóit magasan túlszárnyalhatták. A beruházási terveiket is túlszárnyalták, ennek ellenére néhány akció megvalósításában lemaradtak. Ennek a legfőbb oka az, hogy a vízgazda sági objektumok építése sok esetben háttérbe szorult a komplex lakásépítéssel kapcsolatos berendezések sorában. Amiint az igazgató is hangsúlyozta, ahhoz, hogy párhuzamban legyenek az építőiparral, nekik az alapvető műszaki létesítmények tervezésénél ötéves előnyt kellene szerezniük. A 6. ötéves tervidőszakra kitűzött feladataikkal kapcsolatban elmondották, hogy azok lényegesen igényesebbek és terjedelmesebbek a most lezárt ötéves tervvel szemben. Az 1976 —80-as években 658 millió korona értékű beruházás megvalósítása vár rájuk, ami 2,8-szor nagyobb mint az elmúlt ötéves tervidőszakban volt. Ez pedig nagyon sok odafigyelést és jó szervezési munkát követel meg a vállalat minden egy.o dolgozójától. A fogyasztók segítségére is szükség van Abban, hogy Bratislava ivóvízellátásában minél kevesebb legyen a fennakadás és, hogy a vállalat dolgozóinak munkája ne vesszen kárba, a fogyasztók is sokat segíthetnek. A város egy lakosára j utó vízfogyasztás naponta 650 liter körűi mozog. Ebből a nagyobb részt — 358 litert — használnak fel a háztartásokban, a többi az ipari üzemekre esik. A vízfogyasztás az utóbbi évek során lényegesen megsokszorozódott, ami nem utolsó sorban arról tanúskodik, hogy az életszínvonal emelkedésével nőtt az emberek , víz!gé nye“ is. Megtanultuk ugyan kihasználni a csapból folyó ivóvíz előnyeit, de még nagyon sok esetben nem tanultuk meg a gazdaságos felhasználását. A gondatlanul elzárt, vagy nem jól záró csöpögő vízcsapok, a vezetékek más meghibásodása és sok esetben a felesleges pazarlás következtében a felhasznált vízmenrfyiségnek 20 százaléka kihasználatlan marad. Ez nem kis mennyiség, s ennek a veszteségnek a csökkentésében nekünk, fogyasztóknak is sok a tennivalónk. Természetesen nemcsak a fővárosban, hanem hazánk minden olyan városában és falujában, ahol a lakosság a nyilvános vízvezetékhálózatból nyeri a vizet. PÄKOZDI gertröd
