Új Szó, 1976. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám, szombat

Kombájnosok és traktorosok kitüntetése (ČSTK) — A gép- és traktor- állomások kornbájnosai és trak­torosai Hurl anobólwm (Ógyal- lán) sorrendben mir harmad­szor aktíva,értekezleteit tartot­tak. Értékelték és megfutalmaz- fák a legjobb dolgozókat. Szlovákia legjobb kombájno- sának Ignác Kluchot, „Az épí­tésben szerzett érdemekért“ ki­tüntetés és az „Aranykombájn“ jelvény tulajdonosát, a Hurba- novőd Gép- és Traktorállomás dolgozóját nyilvánították, aki E—512-es típusú kombájnjával 572 hektárról aratta le a gabo­nát. A mezőgazdasági növény­védelem terén Képesi István traktoros, a Holiee na Ostrove-i Gép- és Traktorállomás dolgo­zója érte el a legjobb ered­ményt, aki 3442 hektár termésé- nek permetezését végezte el. Összesen 12 mezőgazdaságii gép­állomás 44 dolgozóját tüntették ki az aktívaértekeeleten „A me­zőgazdaság és az élelmezósipar kiváló dolgozója“ címmel, az „Aranykombíijn“ jelvénnyel és elismerő oklevéllel. 1976. I. 17, A mozaikjairól híres Hagia Eirene Múzeum (A szerző felvétele) Isztambul a földkerekség egyetlen olyan városa, melynek földién két világrész — Európa és Ázsia — találkozik egymás­sal. Ugyanakkor azt is elmond­hatjuk, hogy páratlanul szép fekvése, valamint az ezeregy- éjszaka mesevilágának színeire és formáira emlékeztető látké­pe szinte egyedülálló a világon. Szép fekvése, műemlékeinek történelmet lehelő hangulata nem egy írót és költőt ihletett már meg, köztük Byront, a klasszikus kultúra nagy csodá- lóját, aki elragadtatásában azt írja, hogy bár keresztül-kasul x járta Európát és Ázsiát, sehol nem gyönyörködött e város ké­pénél szebb látványban. S valóban, amikor hajónk át­ringatja magát a Boszporusz, majd pedig az Égei-tenger hul­lámain, néma áhítattal szemlél­jük valamennyien a két föld­rész partjai mentén elterülő világvárost. Ügy tűnik, mintha a színüket állandóan változtató hullámokból kiemelkedő és lép­csőzetesen a magasba törő vá­ros karcsú minaretjei egyene­sen az eget akarnák elérni. Amikor pedig az Aranyszarv- öbölben lehorgonyzó hajónk fedélzetéről a szárazföldre lé­pünk, az az érzésünk támad, hogy amilyen mérhetetlenül csodálatos és kimeríthetetlen a keleti mesevilág, éppen olyan változatos és gazdag a bizán­ci, az arab, a szecessziós és az ultramodern stílusban emelt épületek, valamint a szűk si­kátorok és a nyílegyenes sugár­utak szövevénye. A különböző korokból származó hatalmas városfalak, még hatalmasabb tornyaikkal és kapuikkal, a csillogó, mozaikdíszítésű bizán­ci templomok, a sokkupolás tö­rök mecsetek, a szultáni palo­ták mérhetetlen gazdagságuk­kal, a mindig forgalmas Gala­ta-híd, s a fedett bazár, mind­ez e város fogalmához kapcso­lódik. De elválaszthatatlan a város fogalmától az egykor benne élő, és hatalmas birodal­makat kormányzó császárok és szultánok neve is, akik nem egy esetben könyörtelen gyil kossággal számoltak le vetély- társaikkal. Vér és arany, hata­lom és jogfosztottság, fényűzés és nyomor, soha és sehol nem fonódott talán annyira össze, mint e város falat között. A mérhetetlen pompájú templo­mok, paloták, középületek szi­geteit a világ legnagyobb nyo­mornegyedeinek tengere vá­lasztotta itt el mindig egymás­tól. Sajnos, a nyomornegyedek ma is élő tanúk az antik és török műemlékek, valamint az ultramodern paloták árnyéká­ban. TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS Isztambul jelenleg a csak­nem 40 millió lakosú Törökor­szág legnagyobb — kétmilliós — városa. Bár politikai elsőbb­ségét átadta Ankarának, to­vábbra is az ország legjelentő­sebb kikötője, s egyben legna­gyobb gazdasági, kulturális és szellemi központja maradt. A város megalakulásának idő­pontjául az 1. e. 658. évet te­kinthetjük, amikor is egy gö­rögországi telepes csoport fő­nökének, Byzasznak vezetésé­vel a Boszporusz és az Arany­szarv, valamint a Márvány-ten- qer közötti részen megalapítot­ta Byzantion (Bizánc) városát. A latinok példájára, akik Ró­mát gyakorta egyszerűen „urbs“-nak, azaz városnak ne­vezték, az itt élő görögök is egyszerűen azt mondták * ma­gukról, hogy a városban lak­nak, aminek újgörög, összevont kiejtése, „Isztambul“ lett a vá­ros második neve. Amikor pe­dig Nagy Konstantin császár 330-ban Rómából ide helyezte át székhelyét, a várost Konsz- tantinupolisznak (jelentése Konstantin városa}, azaz Kons- tantinápolynak nevezte el. Bár a város hivatalos neve jelenleg Isztambul, különböző irodalmi művekben mind a Bizánc, mind pedig a Konstantinápoly elne­vezéssel gyakorta találkozha­tunk. Világtörténelmi szerepé­nek csúcspontját a birodalom 395-ben történő kettévállása után, a VI. században, fustinia- nus császár korában éri el, amikor egymillió lakosával a világ legnagyobb városa lesz. Ebben az időben készül el a bi­zánci kultúra számos nagyszerű alkotása, köztük a legtökélete sebb, az Aja Szófia (Szent Böl­csesség) székesegyház is. A következő századok folya­mán hunok, avarok, majd arab és török törzsek ostromolják a várost, de sikertelenül. Ké­sőbb azonban a birodalom ereje állandóan gyöngül, minek kö­vetkeztében 1453. május 29 én II. Mehmed török szultán el­foglalja a várost, amely ettől kezdve csaknem öt évszázadon keresztül az Oszmán Török Bi­rodalom fővárosa lett. A felvi­lágosult és türelmes szultán azonban engedélyezi a keleti keresztények vallásgyakorlatát is, akik mind a mai napig szép számmal élnek a városban, élü­kön a konstantinápolyi pátriár­kával, a keleti keresztény egy­házak szellemi vezérével. Az első világháborút Törökország (i Központi Hatalmak oldalán vesztesként fejezi be. 1923. ok­tóber 29-én kikiáltják a Török Köztársaságot, melynek első el­nöke a haladó gondolkodású polgári politikus, Kemal Ata- tiirk lett. Nevéhez számos, két­ségtelenül haladó jellegű re­form bevezetése fűződik. Egye­bek között bevezette a latin írásmódot az arab helyett, erő­sen korlátozta a mohamedán egyház politikai és gazdasági hatalmát, megszüntette a több- nejűséget stb. A Politikai reali­tásáról tanúskodik az a tény is, hogy jószomszédi kapcsolato­kat épített ki a világ első, s akkor még egyetlen szocialista államával, a Szovjetunióval. Honfitársai a Nagy Atatürk névvel tisztelték meg. BIZÁNCI ÉS OSZMÄN-TÖRÖK MŰEMLÉKEK KÖZÖTT Mindezekről török idegenve­zetőnk (aki egyébként jogász­ként működik a városban, s csak mellékfoglakozásként ka­lauzol külföldieket) is részle­tesen tájékoztat bennünket, amikor a Galala-híd déli híd­főjénél autóbuszunkból kiszáll­va elindulunk a műemlékekben leggazdagabb s az Aranyszarv- öböltől délre elterülő, az ún. „történelmi“ és „szultáni“ vá­rosrész megtekintésére, mely évezredek történelmével ismer-' tét meg bennünket. (Egyébként az Aranyszarv-öböltől északra terül el a város modern kerü­lete „Beyoglu“ — a történelmi Galata és Pera negyedekkel —, számos luxusszállóval, üzletek­kel, konzuli hivatalokkal. Az ázsiai parton fekvő Vszküdar viszont ődon házaival, sötétzöld, ciprusaival mindmáig megőriz te keleties jellegét.) Elsőként a Galata híd köze­lében lépcsős-teraszos magasla­ton büszkélkedő „Yeni dzsámi" (Oj Mecset) kupolás, két mi naretes épületegyüttesét tekint­jük meg, mely mind építészeti kiképzés, mind pedig belső be rendezés tekintetében a kiasz szikus török stílus legjelentő sebb alkotása. Belsejének pom­pás színösszhangot biztosítanak a kék falicsempékkel borított falak, míg szószéke remekmű vű kőfaragással tűnik ki. Ez­után nem mulasztjuk el jegyet váltani a „Giilhane" parkba, melynek két legszebb műemlé­ke az ún. „gót oszlop““ és Ata­türk bronzszobra. Az előbbit — felirata szerint — 11. Claudius császárnak a gótok felett Ntu­sánál aratott győzelme emlé­kére emelték. A park bejáratá­tól nem messze emelkedik a Régészeti Múzeum impozáns épülete, melynek gyűjteményei, nevezetesen a Régészeti Mú zeum, a Régi Keleti Emlékek Múzeuma, valamint a Mozaik Múzeum szinte egyedülálló an­tik emlékeket őriznek. Az egykori szultáni palotasor, mely 1456-tól a XIX. századig folyamatosan épült és bővült, s amely jelenleg Top Kapu Sze ráj Múzeum (vagy egyszerűen Szeráj) rtéven ismert, mérhetet len értékű kincseivel eIkápráz tatja még a legtapasztaltabb múzeumlátogatót is. Gyűjtemé­nyei közül jó néhány, mint pél dául a 13 000 darabból álló kí nai és japán porcelángyűjte­mény, továbbá a szultáni fegy ver-, hintó- és arcképgyűjte- mény, valamint az arab irodal­mi emlékeket őrző könyvtár, teljesen egyedülálló a világon. Minden emberi képzeletet felül múl azonban a múzeum kincs tára, melyben drágagyöngy* és elefántcsonttal ékesített szín arany trónusok, arany- és ezüstkardok, dísztárgyak, két, egyenként 42 kilogrammos és 6282 gyémánttal kirakott arany gyertyatartó, a földkerekség legnagyobb smaragdja és egyéb mérhetetlen értékű pompás ék­szerek foglalnak helyet. Az iszlám ereklyék termében Mo hamed próféta zöld köntösét, kardját, zászlaját, egy szál sza kállát és fogát, egy díszes lá­dában pedig lábanyomát láthat­juk. A látogatót azonban men­ten kijózanítja a hírhedt „Ka­litka-terem“, ahol a hatalmukat féltő szultánok testvéreiket, fiaikat fojttatták meg, hogy az­után díszes türbékben (siremlé kekben) helyezzék el földi ma radványaikat. A múzeumból távozóban ide genvezetőnk elmondja, hogy a gyűjtemények árából (ha ugyan ilyenről beszélhetünk) minden egyes törökországi család ré­szére összkomfortos lakást le hetne építtetni. A VÁROS HÁROM SZIMBÓLUMA Talán egyetlen Isztambulban tartózkodó látogató sem mu­lasztja el megtekinteni a vá­ros fogalmával szinte egybe­forrt, s annak szimbólumaként emlegetett Hyppodromot (Ló­verseny-tér), az Aja Szófia Mú zeumot, valamint a Szultán Ah med mecsetet. A 4X12Ö m ki­terjedésű, s mintegy 100 000 néző befogadására alkalmas Hyppodrom híres klasszikus szoborműveiből csak három, nevezetesen a Kígyós oszlop, a Theodosius-obeliszk és a Ko losszus, valamint a velencei Szent Márk templomon levő négy bronzló maradt meg. De ma is teljes szépségében tűn döklik a háromkupolás Aja Szó­fia — építészeti szempontból talán a földkerekség legművé­szibb temploma —, mely cso­dálatos harmóniájával nemcsak a kortársakat nyűgözte le, de a mai látogatót is bámulatba ejti, Csupán 5 évig (532—537 között) épült, egy évezreddel előzvén meg a római Szt. Pé- ter-bazilikát. Bár II. Mehmed szultán a város elfoglalása után mecsetté alakította, s a mozaikokat lefedette, eltekint­ve a négy minaretet s néhány minaret s néhány melléképület hozzáépítésétől, magán az éjifi leten lényegében semmit sem változtatott. Kemal Atatürk bölcs előrelátással 1935-ben múzeummá nyilvánította, s így a világ művészettisztelői szá­mára közkinccsé tette nemcsak az Aja Szófiát, hanem a mo­zaikjáról híres Hagia Eirene (Szt. Iréné) és Chora templo mot is. KOHÁN ISTVÁN SZÉLESEBBRE TÁRULT A KAPU roly, a Magyar Népköztársaság közlekedés- és ‘ távközlésügyi minisztere. Maxi milián Strémy, az SZLKP KB dolgozója, fán Záhorský, a Keleti Vasút fő­nöke és további vendégek. Az új vasúti gócpont építése 150 millió forintba került, s a „A közlekedés példás dolgozó- ja* jelvényt Mikóczi lenó, Égre- si Mihály és Ignác Zvonár mér­nök vette ált. Az új vasúti gócpont kétsze­resére növeli a Rajka—Rusov* ce-i határátkelőheily forgalmi teljesítményét, ami nemcsak a Az uj rajkai vasútállomás egyik részlet' tíz sínpáron és u javítóműhe­lyen kívül korszerű rakodótér* ségett és ú| vasútállomást is építettek, ahol a csehszlovák és a magyar vasúti dolgozók, valamiint a a két: állam határ- szolgálatot telfesítő dolgozói korszerű m u n k a körn yezet ben teiljesíthetik hivatásukat. két ország ko^öíii vasúti közle­kedést segíti elő, hanem az eu­rópai észak-déli tranzitszállítá­sok lebonyolítását is meggyor­sítja. A Keleti Vasút számára ez a folyamatos személy- és te­herforgalom biztosítását jelen­ti az adriai kikötők irányálban. Kép és szöveg: Anion Gúttt A csehszlovák és o magyar vasúti dolgozók egyiittmülködése újabb sikert eredmémyezett Kif^Lj. ^iUlanul működik az u/ vezérlöberenden A csehszlovák és a magyar vasútépítők a napokban adták át a forgalomnak az új rajkai vítsótáillomást. Az ünnepélyes átadáson megjelent Vladimír Hlazek, a CSSZSZK közleke­désügyi minisztere, Rödfiny Ká­Az átadás alkalmából Rödöny Károly átadta „A közlekedés •egjobb dolgozója“ jelvémyt Ján Záhorský.nak, a Keleti Vasút fő­nökének, valamint Július Tat- ranskijnak, a távközlési és biz­tonsági szolgálat f'ViíV'ének­Az ünnepélyes átadás résztvevői

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom