Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-07 / 49. szám, Vasarnapi Új Szó
Az olajüzleten gyorsan meggazdagodott texasi elmeséli barátjának, hogy három úszómedencét akar építtetni a villája kertjében. — Miért éppen hármat? — Az egyikben melegített víz lesz, a másikban hideg, a harmadikban pedig nem lesz víz. — De hát minek neked viz nélküli medence? — El sem tudod képzelni, hány olyan vendégem van, aki nem tud úszni! Egy párizsi munkaközvetítő hivatalba fiatalember állít be. ő hivatalnok megkérdi: — Mi a foglalkozása? — Bálnavadász vagyok. — Csakugyan? S hol vadászik rájuk? — Tavakban és egyéb horgászhelyeken. — De hiszen ott nincsenek hálnák! — Hát épp eaért vagyok munka nélkül. — Es miért akar ax Egyesült Államokban letelepedni? — kérdi Long Islandon a bevándorlási hivatal tisztviselője »* új jövevényt. — Nagyon egyszerű. Békésen akarok élni és becsületes munkát végezni. — Jöhet — hangzik az ítélet. — Ezen a két területen nálunk még nincs túlzsúfoltság. Két naplopő beszélget: — Miért fűrészeled ezt h fái ilive? — Prábáltam fekve is, de nem sikerült! —• Kiválók a férjemtől. Egész este a tévé előtt üldögél. — Ezért akarsz elváini? Mi rossz van ebben? —■ Nem otthon üldögél » tévé előtt. A barátnőjénél. — Nemrég olvastam az ön egyik regényét, — Az utolsót? — Nemélem! Kaptál egyet a szádra az asszonytól, igaz e? Igaz. És te mit csinálta) aztán? Ahogy az dukál! — Vizes borogatást tettem rá. BORISZ RICSKOV: . . . és őneki? t) már nem ihat, d a sulftr . . . Kesztyűs Ferenc rajza EREDMÉNYHIRDETÉS Rasfo Visokat rajza v '' '‘wi'iŸJi jf■ w níiHTtlfírfHrÙIir- II — Mennyi időt töltött az előző munkahelyén? — Ötvenöt évet. — És hány éves ön? — Negyvenhét. — Akkor hogyan töltött ötvenöt évet az elnzó munkahelyén? — Túlórában. Két színész beszélget a televízió büféjében: — Miért vagy úgy elkeseredve? — Nem én játszom Rómeót! a rendező a pocakos Zelenáknak adta a szerepet... — De hiszen neked is van pocakod! — Igen. de én mér/ be tudom húzni> m m m — Adj kölcsön ötven dollárt. Joe-tól is kaphat* tani volna, de az az uzsorás három dollár kamatot számított. — Itt van hárem dollár a kamatra Kérd Joe-tdl az ötvenest. Azt mondja Bogyoszlői ;i kocsmában a barátjának: — Határozottan rtihellek két dolgot otthon... — Mit? — A rendetlenséget és a takarítást! — Minden ismerősünknek van már autója — zsémbelödik Kovácsné a férjével —csak nekünk van méq mindig Trabantunk! m m m — Kithnű dolog ez a gáztűzhely! — dicsekszik a* ismerősöknek a vidékről nagyvárosba költözött asz- szonyság. — Képzeljék, tegnapelőtt gyújtottam be, és még mindig ég! — Milyen vigyázatlan! — szidta a sofőr a gyalogost, akit majdnem elgázolt. — Már tíz éve vezetek, de ilyen még nem fordult elő velem! — En sem vagyok kezdő — mordul fel a gyalogos. — Már őtven éve járok gyalog. ■ OH Az igazgatú hivatali szobájá* t»a egy hölgylátogató érkezett. — A hirdetés ügyében jöttem, amely szerint titkárnőt keresnek. — Sajnos ... — Talán elkéstem? — Igen — válaszolt az igazgató, s amikor a jövevény már kilépett az ajtón, hozzátette: — Legalább tizenöt évet) SZÖVEG NÉLKÜL Perec, Kijev — Nem tudom, mit csináljak a férjemmel: álmában beszél... — Kínos lehet! — Nagyon kínos! A múltkoriban az egész hivatal rajta röhögött ... Késő este az utcán. Egy hórihorgas legény meg- sxólit egy tekintélyes külsejű úriembert: — Tisztelt uram! Adjon nekem harminc fontot, és megmenti egy köztiszteletben álló ember életét! — Már megbocsásson, de maga egyáltalán nem látszik köztiszteletben álló embernek! — De hát én önről beszélek, Sir! m m a — Lát a kalapom tollától? — kérdi egy nő a moziban a mögötte ülő férfitől. — Már igen — feleli a kérdezett. — Lenyírtam. A feketetuha Kedden feketében öltözve mentem a munkahelyemre. — Mi van, Iván Ivanovics, hogy így kiöltözött ma? — érdeklődött mind járt a kapusfülkében Nyura, a takari tónőnk. — Semmi — feleltem tömören. — fó reggelt, Iván Ivanovics! — állított meg a lépcsőházban Fruktyin, a tervezőnk. — Miért van ma gála bán? Történt talán valami? — Dehogy, nem történt semmi — mondom. Amíg az iroda ajtajáig értem, amelyben dolgoztam, hasonló kérdést összesen tizennégyen tettek fel ne kem. A tizenötödik, Nyikonov köny velő kenguruléptekkel éri utol a kü szöbön. — Iván Ivanovics, miért van ma ünneplőben? Nem bírtam tovább a kérdezőskö dést, ezért sokat mondóan a fülébe súgtam: — Szemjon Nyikolajevi.cs meghívott vacsorára. Mit tett, mit nem tett e közlésem után a könyvelő, arról sejtelmem sincs ... Végre tehát odaültem az iróaszta lomhoz, felvettem a könyökvédőket. Egyszer csak hallom az osztályvezetőm hangját: — Ön ma valahogy nagyon kiöltö zött, Iván Ivanovics ... Éppen a márvány iratnehezék volt a kezemben. Uralkodtam magamon. — Szemjon Nyikolajevicshoz va gyök hivatalos vacsorára ... — fa, vagy úgy?! — mosolyodik el eléggé savanyúan a felettesem. —- Gratulálok! Három óra tájban hivatott az igaz gató. — Noliát, kedves Iván ivanovics, hát illik ez? ... Illik ez, hogy ilyen fontos eseményről én csak másodkézből értesülök ... No, de — amint mondani szokás — jobb későn mini soha... Az igazgató felkelt az asztaltól és atyailag magához szorított. — Csak az a fő, hogy ne legyen zavarban. Nekem már két ízben volt szerencsém vele beszélni, ezért szinte kötelességemnek érzem figyel mez let ni önt előre, hogy Szemjon Nyiko- lajevics igen kedves ember, de nem szereti a fecsegést. Elkészítettem egy rövid áttekintést az ön részére, amennyiben Szemjon Nyikolajevics az ügyosztályunk munkája felöl érdeklődne ... Remélem, ön nem fog minket kedvezőtlen színben feltüntet ni... Számoljon be neki szerényen, de kellő öntudattal... Még sokáig beszélt, de'én már nem is fogtam fel a további szavait és mondatait. Kizárólag az járt az eszembe, hogy ha holnapra nem lesz készen a tisztítóba adott öltönyöm, amelyben dolgozni járok, akkor kénytelen leszek benyújtani a felmondó sómat... IGOR JAROSZLAVEC: Álmatlanság Mamonov letette az újságot, nyújtózott egy nagyot, ásítozni kezdeti, lehunyva a szemét, aludni készült. Élteit öt perc, félóra, egy teljes óra, ám csak nem jött álom a szemére. Számolni kezdett. Eljutott már ezerig — de semmi eredmény! „Ügy látszik, megbetegedtem!" — gondolta Mamonov nyugtalankodva, majd enni kezdett, fó étvággyal megevett egy szelet hidegsültei, aztán paradicsomszörpöt ivott rá... De az álom az étkezés után is elkerülte. Mamonov az ablakhoz ment, lehúzta a súlyos redőnyt, álldogált. hallgatta az autók beszűrődő motorzaját, aztán üissza^ tért a helyére, meleg tenyerébe temette az arcát, és elölről kezdte a számolást. Most kétezerig számolt — és megint semmi. „Agyondolgozom magam — kesergett magában Mamonov —, szabadságot kell kivennem Türelmetlenül az órájára pillantott: a munkaidő végéig még harminc perc volt hátra. Ma hát semmi sem lesz már az alvásból. ,,Atkozott álmatlan ság!“ — szitkozódott magában Mamonov, aztán sietős léptekkel elindult a szakszervezeti iroda felé, hogy beuta lót kérjen valamelyik kényelmes ten gerparti szanatóriumba ... SÁGI TÖTH TIBOR fordításai IÎV VÉGI HAjRÁ Elek Tibor rajza
