Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-05 / 287. szám, péntek

Az őszi és a téli hónapokban hagyományosan „csúcsforgalom“ van az amatőr művészeti csoportok házatáján. Szinte naponta követik egymást az ese­mények. Érdemes fáradozni, és lehetőleg minél több rendezvényen részt venni mert sok tanulságot, t;i pasztalatot szűrhetünk le Néhány hete tartották meg Felső-Patonyban ; CSEMADOK KB által rendezett Harminc év szabad hazában vetélkedő keretében az irodalmi színpadok kategóriájának elődöntőjét. Három együttes nevezett eredetileg a versenybe, de csak a dunaszerdahelyi Fókusz jött el. A légiek és a nyárásdiak különböző okokra hivatkozva lemondták a versenyt. A nézőté’ pedig teljesen üres volt. — Nem hirdettük ki a hangszóróba, mert már több­ször elhalasztották az elődöntő időpontját. Aztán az irodalmi színpadok iránt nincs is nagy érdeklődés — válaszolta kérdésemre a művelődési otthon fiatal igazgatója Több mulasztás történt a rendezők és mások részéről objektív akadályok is közrejátszot­tak, de ez a tényen nem változtat- az elődöntőn egy együttes szerepelt; kg zsűritag és nyolc néző (az igazgató, a műsor három szerzője és négy galántai irodalmi színpadi vezető) íill a nézőtéren. Mellesleg, az utóbbiak ködös időben legalább ötven kilométert au óztak Patonyig. Kínos és fájdalmas este volt... Az elmúlt héten a galántai járásban lévő Rétén rendezték mpp döntőt Telt ház várta a három együttesi — Különbózó )ormában tájékozhattuk a lakosokat a készülő rendezvényről. Plakáton, hangszórón, be­szélgetések során. Már az elővételben több mint há­romszáz jegy kelt el — tájékoztattak. Idős emberek és fiatalok ültek a nézőtéren. Tap­soltak, érdeklődve figyeltek. — Most láttam először irodalmi színpadot. Nem mindent értettem meg. de azért tetszett a műsor. Ha lehet, megveszem majd az itt hallott verseket, s ol vasva, többszór visszalapozva talán többel tudok majd meg — mondta egy idős néni, mintegy sum mázva a közönség véleményét. Másnap Taksonyban voltunk hivatalosak a Vörös­marty szavalóversenyre. — Este sok jó műsor lesz a tévében, kevés néző lesz — mondta útközben az egyik kollégám Kelle­mesen csalódtunk. Ha nem is jöttek el annyian, mint tavaly, de azért estére megtelt a nézőtér. Taksonyban már negyedik éve rendezik meg a szép szó ünnepét. A helyi tömegszervezetek és kulturális intézmények közös munkájának a gyümölcse ez a szavalóverseny, amely versenyzőnek, nézőnek nemes szórakozást nyújt. A tanulság egyértelmű, tény, hogy az életszínvonal emelkedésével igényesebb és — valljuk be — ké­ny 3lmosebb lett a falusi néző is. De tény az is, hogy 1 Részlet a Fókusz műsorából HÁROM RENDEZVÉN - TÖBB TANULSÁG JEGYZETEK [IDŐSZERŰ PROBLÉMÁKRÓL To ......" ~ irU hóz volt (P randl Sándor felvételei) zömében nem fordít hátat a helyi rendezvényeknek sem, ha azok színvonalasak és jól szervezettek. S hu ezt figyelembe vesszük, akkor nem kong majd az ürességtől egyetlen művelődési otthon sem. 2 Az utóbbi évek egyik örvendetes jelensége irodalmi színpadjaink növekvő száma Rétén két „ifjú“ együt­tes szerepelt: a losonci Pelikán és a szepesi Csillag. Szándékuk, igyekezetük dicséretre méltó volt. A lo­sonciak szép mozgásukkal néhány rendezőileg jól megoldott jelenettel is elismerést érdemelnek. Ám az igényesség követelménye a döntő, s az elő­döntők láttán újra és újra fölmerült. Lenintől kezdve sok neves embert idézhetnénk, akik hangsúlyozták a szocialista művészet küldetését- eszmeileg és művé­szileg egyaránt igényes alkotásokkal formálni az embereket. Ezt a politikai és esztétikai kritériumot kell érvényesíteni irodalmi színpadjaink munkájában is, természetes adottságainak lehetőségeinek meg­felelően. Nyilvánvaló, hogy a legjobb szándék, gon­dolat is semmivé lesz a színpadon, a rendező sablo­nos megoldásokat, kitaposott utakat választ, ha a szövegkönyv és a rendezői megoldás nincs szinkron­ban. Példaként szolgálhat a Fókusz melynek munkájá­ról a szlovák kritika már többször is elismeréssel írt. A dunaszerdahelyiek igényes összeállítással, szuggesztív erejű előadással köszöntötték felszabadu­lásunk 30. évfordulóját. Bemutatójuk hazai magyar kulturális életünk egyik jelentős eseménye volt. A tőlük jóval fiatalabb csoport számára is ez az igényes út ígér eredményt és perspektívát. Sok függ országos kulturális intézményeink irányító munkájá­tól is. Módszertani s^pítséPiikkel és más támogatás­sal eredményes munkára ösztönözhetik az irodalmi színpadokat. 3 — Napjainkban is kell a szép szó — mondták már sokan, utalva korunk néhány káros jelenségére. Kü­lönösen a fiatalok nevelésében, esztétikai ízlésének kialakításában, jellembeli tulajdonságának formálá­sában sokat tehet a vers, az irodalom is. Pedagógusok­ra, szülőkre, népművelőkre vár az a feladat, hogy a fiatalokat bevezessék az irodalmi értékek tárházába. Úgy, mint azt Taksonyban tapasztaltuk. Varjú Olgá­ért, Szabó Frigyesért pedagógusok izgultak, a kis Papp Zoltánért és társaiért szülők „drukkoltak“, Morovics Imrét népművelő barátja készítette föl. Sok ilyen lelkes emberre, több ilyen rendezvényre van szükség, hogy falvaink kulturális élete is pezsgő, a mai igényekhez megfelelő legyen. SZILVÁSSY JÓZSEF Angliában 1564-ben született egy csodálatos tehetségű fiúcs- ka, akinek ma mindössze egy hiteles írását (az aláírását) is­merjük. Személyéről alig tu dunk valamit, de fennmarad­nak csodálatos szonettjei, víg- játékai és tragédiái. Egy kivé­telesen nagy atmoszférajú kor és egy kivételes tehetségű iró beláthatatlan időkre megújító! ta az irodalmat (nemcsak a drámát). Ez a fiatalember egyszer, körülbelül húszéves korában, egy este kiment avoni háza elé, hogy megszámlálja az emberi­ség iránytűit, az égi csillago­kat ... Harminc év múlv.i tért vissza családja körébe maga is csillagként, mert közben száz­nál több szonettet, harminckét színpadi művet és két elbeszé­lő költeményt írt, társtulajdo­nosa volt két londoni színház­nak (az egyiknek igazgatója is); játszott a színpadon (kivá­ló színész volt), s dramaturg és rendező is volt egy személy­ben ... Már korábban felismer­ték munkásságának értékeit, s azóta is az idővel együtt nő Shakespeare hírneve. Igaz, hogy hali.la után ötven évvel — a polgári forradalomban győztes puritánok kissé kificamították (ás eléggé elsekélyesí tették) Shakespeare gondolatait, de a múlt század folyamán a roman­tika újra felfedezte és megkö­zelítő nagyságban újraértékel­te. A romantika azonban első­sorban a nagy formátumú egyéneket fedezte fel művei­ben. A XX. század polgári de­mokratái a század elején már Shakespeare társadalmi monda­nivalóját is észreveszik, majd a marxista kritika tereli a kö­zönség figyelmét először a mű­vek politikai mondanivalójá­ra .. Mai Shakespeare értelme­zésünk lényege az, hogv az igazi Shakespeare csupán ebben a hármas síkban, ezeknek az egységében található meg. Peter Brook, Shakespeare drá­máinak legjelentősebb angol rendezője mondta nemrégen: „Arra kell törekednünk, hogy Shakespeare! a XX. század má­sodik jelének nyelvén szólaltas­suk meg!... A XX. század job­ban magára ismer Shakespeare ben, mint atyáink és nagyatyá­ink ...“ Korunk és a nagy drá­maíró korámk a párhuzamairól a következőképpen vélekedik Brook: „A csillagászok számára nem meglepő az olyan eset, amikor két égitest a világűr­Bemutató ma este GONDOLATOK AZ OTHELLÓKÖL ben háromszáz évenként kerül egymás közelébe.“ Shakespeare Vihar című drá­májában: „Színház az egész oi láq: és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép.“ Brook még tovább vezeti ezt a gondolatot: „Ugyan miért ol­vasunk drámát, ha nem azért, hogy beleolvassunk valamit? Azt hiszem, a színháztörténet minden igazán megkapó Shakes pea re-rendezése ilyen beleol- vasáson alapul. „Nem véletlen, hogy Romain Roland a Shakes peare-tragédiákban fellelhető féktelen erőszakot a fasizmus­sal s az ellene való védekezést a békeharccal azonosította“ A. A. Anyiszkt kortárs szovjet kri tikus szerint pedig „A társada­lomellenes ember és az ember­telen társadalom — e két el­lenség — ellen folyik a harc Shakespeare drámáiban." S ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk a mai bemutatónk lé­nyegéhez. A kiváló magyar Sha- kespeare-szakértő, Hevesi Sán­dor így vélekedett: „Az Othello a legtragikusabb tragédia, és főhőse a világirodalom legár­talmatlanabb gyilkosa, a tiszta kút, amelyet Jago megmér­gez ... V. Kemenov szerint Ja­go alakjával szinte ezt mondat­ja Shakespeare: nézzétek, hová jutott a humanisták programjá­nak — az emberi értelem ha- turtalan fe/leszlésének és a re­neszánsz ember teljes szabadsá­gának — megvalósítása az élet­ben, amikor ez a szabadság megszabadított minden erkölcsi normától, mindenféle társadal­mi, emberi céltól is.“ A katona Othello csaknem egész életében nélkülözte a kedvességet ós közvetlenséget; ezért ha valaki „jó“ hozzá, szinte verebet lehetne vele fo­gatni. Éppen ez a veszte. A te­hetségét az éberség© hozza fel­színre benne. Mihelyt nem kell „készültségben“ lennie, elvesz­ti minden pozitív tulajdonságát. A karrierizmusában és önzé­sében elvakult Jago a cselek­vési szabadságától fosztja meg fondorlataival Othellot — meg­növelve ezzel saját cselekvési beszéd as festői világ Eugénia Lehotská tárlata A Majerník Galériában D. Milly, P. Matejka s a prágai A. Pelc professzorok tanítványá­nak, a harminckét éves E. Le hotskának képei sugározzák az élet derűjét, s a művészettel összeforrt emberséget. Tartal­muk a közvetlenül látott ténye­ken túlmutat. S ha visszaidéz ztik 1972-ben bemutatott szőtt kárpitjait, megálapíthatjuk mű­vészi palettájának gazdagod'1 sát, kiszéledett sk ilflját. Sugalmozója továbbra is a közvetlen valóság, amelynek mását alkotói tudatán átszűrve tolmácsolja. Lehotská fiatal anya elsősorban a gyermekén keresetül látja a világot. Biz­tos rajztudással, a festői esz­közök harmóniájával, dekora tív megoldással alakítja képeit. Látását nem béklyózzák szok- ványoaságok. Kisfia arca, moz­dulatai mind tudatosabban rea­gálnak az őt körülvevő játék­szerek csodájára. Az Arcmás már igazi emberkét mutat. A rreré^ fr'énítésű ..Állandóan szabadságát — s készteti a mórt olyan tettre, amely törek­véseinek lényegétől idegen. Az ember (Otheljo) cselekvési sza­badságától megfosztva — do­loggá silányul. Desdemona min dent megtestesít, ami Jagoból hiányzik: a mély érzést, a sze- reíetet, az önfeláldozást, a kö­zösségi érzést, a sei>í tő készsé­get stb. Jago olyan tulajdonsá­gokkal rendelkezik, amelyek Desdemonából hiányzanak (bo­rotvaéles logika, a kétkedés au­tomatizmusa, rosszindulat, ego izmus, káröröm, karrierizmus stb.). Othello „a pálya“, ame­lyen ez a két jellem „megmér­kőzik“ egymással. Mivel jago képes alkalmazkodni a Desde­mona „taktikájához“ (tulajdon­ságaihoz), — míg Desdemona erre képtelen — tulajdonkép­pen állandóan Desdemona „tér­felén“ folyik a játék. Ezért áll elő aztán az a kép­telennek tűnő helyzet, hogy a „pálya felborul“: a nagy jellem (Othello) meglántorodik ... Desdemona (személyes varázsá­val) elvette tőle a tettrekósz- séget, Jago pedig (fondorlatai- vad) a beszédet, a sző ősi má­giáját. Három fegyvere közül a legdrasztikusabb maradt ná­la csupán: a kard ... Othello tragédiája az, hogy „a legnagyobb egyéni erő“ szembe került egy nála nagydob­bal. Bukása nem büntetés, ha­nem az egyenlőtlen erőviszo­nyok eredménye... Jago tragé­diája: az esztelenség győzelme —az esztelenség felett. Mert aki a közösség ellen fordul, az önmaga ellen vét. A közösség legyőzhetetlen — vereséget (mindig) csupán az egyén szen­ved ... Beke Sándor rendezésében úgy viszi színre a MATESZ ko­máromi társulata Shakespeare Othello című tragédiáját, hogy tulajdonképpen tükröt tart a huszadik század második felé­ben élő ember elé: fedezze fel benne önmagát, de mindenek­előtt: torz vonásait... Az elő­adásban fellép a MATESZ ko­máromi társulatának csaknem minden művésze, de tulajdon­képpen a közreműködők segít­ségével válik teljessé a szerep­lőgárda, amelyből csupán há­rom színészt említünk meg ez­úttal. Othello szerepét Dráfi Mátyás játssza, Desdemona alakját Kucman Eta eleveníti meg, míg Jago figuráját Holo- csy István teszi hitelessé... Bemutató: ma este in,30 órai kezdettel, a komáromi Szakszer­vezetek Házában. KMECZKÖ MIHÁLY mozgásban" a technika világá­nak immár pöttömnyi képvi­selőjére utal. A Hétvége anya és gyermeke kirándulása „a nyár, a szépség, a nyugalom világába“, s a nagy hullámzó elemmel, a tengerrel való ta­lálkozás az anyai védelem mel­lett is, döbbent meglepetést vált ki a gyermekből. Lehotská Eugénia Lehotská: Elmerengve szubjektív hangulatú érzelmek mellett nemcsak a család fél­tett kedvencét látja gyermeké­ben. Dinamikus értelmi elköte­lezettséggel 1948 tavaszát is érzékelteti egyik kompozíciójá­ban. A kifejezője annak az ál­talános vágynak is, hogy min­den gyermek békés otthonban, testi-lelki boldogságban nőjön fel. Sokrétű képzettségét jelzi, hogy a Mladé letá és a Slavín számos kiadványának szinte társszerzői minőségben illuszt­rátora. Az óindiai hőskölte­ményt- a- Mahabhárátát, az Orosz meséket, J. Tuwim, Z. Vi- cianová s mások gyermekköny­veit ékesítik termékeny képze­letének gyümölcsei. Az 1974-es év legszebb csehszlovák köny­vei versenyén kitüntetésben ré­szesült. Se szeri se száma a hazai és külföldi kiállításoknak, ame­lyeken részt vett Bécstől Wei- márig, Moszkvától Leningrádig és Rigától Kairóig, ahol mindé nütt elismeréssel fogadták. BÁRKÁNY JENÖNÉ 1975. XII. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom