Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-28 / 52. szám, Vasarnapi Új Szó

1075. XII. 28. Az amerikai turista svájci he­gyi vezetővel járja az Alpokat. Annak rendje s módja szerint el is tévednek, és felkészülnek rá, hogy hóban-fagyban a szik­lák között töltik az éjszakát. EkUor azonban megjelenik a keresésükre küldött bernáthe­gyi kutya, nyakában a kis pá­linkáshordóval. — ■ Nézze, uram! — kiált megkönnyebbülten a hegyi ve­zető. — Itt az ember leghűsé­gesebb barátja. — Igen — mondja a turista. — És micsoda nagy, szőrös ku­tya hozza! "' izgalmas krimit sugá­roztak a tévében. Ami­kor véget ért a film, az apa így . szóit a fiához: — Ma jó kisfiú vagy! akartam — Mikor?- Amikor egy bácsi bejö t; a szó bába és ki* rcmofta' a nagyszek- rényí A tanító megkér­di: — Ki tndnó meg­mondani közüle- tek, hogy az arany­hal micsoda? Pistike azonnal jelentkezik: — Én tudom! Egy meggazdago­dott szardínia. — Azt mondja, ez a szobrocska elefántcsontból van? De hiszen ez valódi porcelán! — Akkor ennek az elefántnak mű- agyart volt! — Mit tegyek, doktor úr? Minden éjjel azt álmodom, hogy bokszolok .. —• És reggel úgy ébred, ugye, mint az agyonütött? — Én nem, csak a feleségem. Sajnálom, drágám, de pontyot már nem kaptam... Elek Tibor rajza — jó reggelt, pajtikám! j — Üdv... — Mi bajod? — Csak... semmiség az egész. Tudod, tegnap egy osztrák ön­gyújtót adtam ajándékba Katjá- nak, és. — Miféle Kanjának? — Hát annak a kis ismerősö n- nek, tudod, aki a tervosztályon dolgozik nálunk. — És mi ebben a rossz? — Semmi. De ő továbbadta az öngyújtót Vaszilnak. Annak az új fiúnak... — Hát bizony, ez már jura do­log. Te figyelmes vagy iránta, ön­gyújtót ajándékozol neki, ő pedig, úgy látszik, nem becsüli ezt a ne­mes gesztust. — Ez még nem volna baj, csak­hogy ez a Vaszil is tovább aján­dékozta az öngyújtót valamilyen Marijának. —- 0, ez már érdekes. A vándor öngyújtó. Valóságos detekiívre- gény-téma! — Várj, még nem mondtam el mindent... — Vajon ez a Murija ts tovább­adta valakinek az öngyújtót? — Éppen ez a bökkenő, hogy nem tudom, kinek/ — Jól van már, hát olyun fon­tos ez? — Nagyon fontost Tegnap este ugyanis a feleségemtől kaptam ajándékba ugyanezt az öngyúj­tót ... Fordította: GELLÉRT GYÖRGY — Ajjaj, a gyerekek házibulit rendeztek! Bape rajza A fiatalember így szól az imádottjálioz: —* Az ismerőseim azt híresz- telik, hogy megcsalsz egy fiú­val! — Ez nem igaz! — Sőt azt is tudják, hogy az illető egy magas, szőke fiú ... — Az meg pláne nem igaz ... m m m — Herr Stubke, leg­nagyobb sajnálatomra kénytelen vagyok el­utasítani a kéréséi: nem emelhetjük le'.a Ji* — Megértein "igazga­tó ut úe akkor legalább nen? lehetne úgyanézt BOSSZÚSÁG <Téftxun!Z — Baj van! A szomszédék karácsonyfája öt centivel nagyobb, mint a miénkl Várnai György rajza MEGLEPETÉS — Ezentúl nem kell az unokádhoz futni, ha egy kicsit játszani akarsz! Brenner ‘ György rajza ES ■ B — Micsoda gyönyörű szőkeség! Mit gondol, uram, próbálhatnék én ennél sze- szencsét? o — Nem tudom, de ha szerencséje lesz, mesélje majd el nekem. — Miért? — Mert ez a szőke csoda a feleségem. ama — Mondja, doktor úr, van-e valami­lyen ártalmatlan, de biztos szer álmat­lanság ellen? — Hogyne volna! A leghatásosabb, mondjuk, háromezerig számolni. — Ezt én is ismerem, de sajnos, a kisfiam még nem tud számolni! B B BS — Mit gondolsz, Hugó, melyik a leg­megbízhatóbb fegy­ver? — Amelyiknincs megtöltve. B B. □ — Hallottad, hogy Béla és Ibi­ké válnak? — Ne mondd! És kinek a hibájá­ból? r- A Béláéból. — Gondolhattam volna! M;t irűvelt? — Két nappal hamarabb jött meg a vidéki kiutazás­ról . * AFORIZMÁK Szilárdan helytállt, miköz­ben a más meggyőződéséi védelmezte. N. SZTANY1LOV S7.K1] o Rendszerint az nevet utol jára, akinek lassabban forog az esze. M. GA1N, amerikai szociológus O A pásztor egyéniségével mindig kiválik a nyájból. /. ALEXANDER, angol humorista © Egyesek a magas lovon is csiak úgy tudnak ülni, ha mások támogatják őket. R. ALEXANDROV © A művészet áldozatokat követel. De miért éppen a nézőktől? . V. LE BEGY EV O Bátran megoszthatod gondjaidat másokkal — na­gyobb részük úgyis nálad marad. J. TOISj francia írónő O Ne engedd, hogy mások túl sokat tartsanak rólad — bízd ezt önmagadraI V. KONYAH1N © Az intrikus hitvallása: ijobb egyszer leseilkedni, mint százszor hallgatózni. A. CSERNOV A KROKOGYILBÖr fordítottó GELLÉRT GYÜRGY A gyomrom szelíden, de 4M. határozottan jelezte, hogy itt az estebéd ideje. Együnk ma valami jó, hideg vacsorát. Kezembe kaptam elegáns kis nájlon szatyro­mat, és leszaladtam a sár ki élelmiszerüzletbe. Még be sem nyitottam at ajtón, máris orromban éreztem a finom fokhagymás, paprikás szalonna ínycsiklandozó il latát. Képzeletemben meg­jelent előttem a fehér liptói túró, a rózsaszínű gépsonka lélekbe markoló ízköltemé nye, a pálpusztai, á csodá latosan fűszerezett vadász szalámi, az olaszos nevű, kövér, de szépséges morta- della, a tűzpirosán tündöklő paprikás szalámi. S mellet­tük a friss, aranybarna héjú kenyér. Ma luculhtsi lako­mát csapunkI Ezzel a kelle mesen bizsergető gondolat tál nyitottam be az üzletbe. — Pardon, kissé ügyetlen vagyok — mondtam réstell- kedve, és feltápászkodtam. Hasra estem ugyanis egy Iá dábán, amely színültiq meg volt rakva boros üvegekkel. Elindultam a felvágottas pult jelé. Ámulatomra a disznósajt-hegyek, virsli-hal­mok, vidám kolbászkoszorúk helyén különböző, színes címkéjű üvegek sorakoztak. És mindenütt az üzletben, a padlótól a mennyezetig, vé­giq a polcokon — liszt, só és porcukor helyett — Ita­los üvegek álltak katonás rendben. — Mivel szolgálhatok a kedves vevőnek? — lépett mellPm a fehér köpenyes, mosolygós képű üzletvezető. — Valami vacsorának va lót szeretnék — közöltem el fogódottan. Az üzletvezető udvarias főhajtással üdvö­zölte vásárlási szándékomatr — Kérem. Nagyon szép Courvoísier konyakunk ér­kezett. — Igen, de én ez idő sze­rint éhes vagyok, és szeret­nék egy... — Teljesen friss a Gor­don dzsinünk. Bátran ajánl­hatom. . — Bocsásson meg, de ... — Avagy szolgálhatok egy gusztusos Ampelos Vermut­tal? — De én enni szeretnék! —■ hörögtem kétségbeeset­ten. — És magúknál még kenyér sínest — Dehogy nincs! Paran ■ csoljon! A sör folyékony kenyér. A választékunk óriá­si. Adhatok lengyel, német, jugoszláv, c^eh és Indiai sört. Esetleg ajánlhatok egy üveg Wat 69-es whiskyt, Hennessy konyakot, Rémy Martint? ­— Bocsásson, meg, de vé­gül is ez élelmiszerüzlet Évek óta járok vásáiolni önökhöz. Napról napra több italt és egyre kevesebb élel­miszert kínálnak a vevők­nek, míg most elérkeztünk odáig, hogy csak szeszes Ital kapható a boltba?! — Pardon! Téssé7: jól megnézni, ott a sár^ bán, a lengyel vodka és az olcsz szllvapálinka között van egy 1él rúd parizer és három zsemle. De ez természetesen nem eladó, csak niintadarab, hogy megmaradjon boltunk élelmiszerüzlet jellege. — Értse meg, én éhes va­gyok! Enni akarok! Enni! — kiáltottam eszelősen, és ki­rohantam az utcára, öt perccel később vásároltam magamnak egy doboz szar­díniát és egy szál gyulai kolbászt — a sarki italbolt­ban. GALAMBOS SZILVESZTER

Next

/
Oldalképek
Tartalom