Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)

1975-12-28 / 52. szám, Vasarnapi Új Szó

1975. XII. 28.

n

t

«1

Ir

€

%

t

Ü

ê

II

H

is€

1

'ÍV#

v J

a

1

?

//

me

no

ÜDQ

Ľ

E=

)}

r—

■>

y

/(

>

»1

C

«

«fc

f

#

«à,

t

«gi

€

t'ci

*&

ír

%

*g*

ïH

i;

f

~V "•■ » I? \î?

I

É

SI

f

f

w/

¥55

#1)

Nr

TÉLhLOM

Hát újra ebben a szobában.

Szememben pusztaság van.

Fekszem

nehézkesen, betegen

a fáradt, sápatag ágyban.

Látom, vagy inkább érzem a félhomályon át székre dobott zakóm erőtlen vázlatát.

Minden kis tárgyam őriz, mozdulatomra les.

Cigarettára gyújtanék - a doboz rég üres.

Fénylőn,

kerengve,

lassan

az álom-kútfenék mélyéről sok emlék tör fel,

mint sereg buborék.

Tettem egy kevés jót is,

volt, kivel több jót. mint rosszat. Szépszál remények vonulnak,

és törpe tettek botladoznak. Látom kis ünnepek, gondok

ideges váltakozását, nemet sohase mondó asszonyok nyugodt vonását.

Látom gyerek-magamat.

Kis ingben ülök, tutajon, csupasz lábammal

az Angara vizét csobogtatom, érzékeny zsineg a vízben,

vödrömben pár keszeg.

Várok.

Vajon mire várok?

Hogy majd nagyobb leszek. Fenyőillat csobog át a szobán.

Tiszta vagyok s könnyű egészen. Agyamról lecsüngő kezem

fürdik az Angara vizében.

■2ÜB3SI5S3

Senki sem várt rád, csak egy vén fenyő zúgott a tetők rőt nyája felett.

Messze - a teremtő roppant üstöké - havat csillantottak a hegyek.

A fagyos-harmatos ösvény két szélét tehénkék állták tele.

Várták, hogy felszáradjon a fű. Szállt rólutc az ól melege.

Az állat néma, válasza nincsen. Tétován eléd lépeget.

Nem téged, köpönyegedet nézi, síkosra nyalja kezed.

Félénken megpendül benned egy húr, a gyermekkor szava.

S alázatosan beismered, hogy az elveszettek térnek így haza.

TŐZSÉR ARP AD fordítása

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY:

A TÉL

RAB ZSUZSA fordítása

Mormolnak szelei a fagyos északnak,

A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak.

Ellepik a földet sűrű fergeteggel,

A folyóvizeket megkötik hideggel,

Mellyeket őszítnek a havak és derek,

Azok a tél fején fejérlő púderek.

Zúzmarázos a Bak csillámló szakála,

Csörög a jég miatt minden szőri szála,

Vége felé jár a didergő december,

Decembert hordoz már minden okos ember.

Szellős volna nagyon az ing s a papucs ma, Bezzeg becsbe is van a bunda s a kucsma.

A vékony rokolyás leánynak s a pőre Gatyájú legénynek felöli minden szőre.

A farkasok, medvék s rókák hébe-hóba A sűrű erdőbe mennek prédáiéba.

A többi állatok merülvén álomba,

Alusznak az ősszel készített alomba.

A madarak nagyobb része elútaza,

Csak veréb, csak varjú maradt idehaza,

PILINSZKY JÁNOS:

Az is a városhoz közelébb szivárog S a disznótorokba örömnótát károg.

Komor minden, minden szomorúnak tetszik, Mihelyt a tél borzas csillaga feltetszik.

Mindent öszvebágyaszt és puhít ostoba Levegő egével a befűtött szoba.

Csupán az örvendő fársáng víg zászlója Lett az elcsüggedt szív jó vigasztalója,

Melly, víg kiáltással felemelvén fejét,

Ugrál az új havon, nem találja helyét.

Öltözik magára sokféle maskarát,

Ugrós kozák táncra billegteti farót.

Víg ebédeket rak tetített asztalón,

Markába pecsenye, kulacs az oldalán,

Táncos szobájába víg muzsikát penget. Kurjongat s a búnak ádiőt izenget.

Szánkáz, s esik néha ollyan is a szánba, Amillyet nemigen tennének románba.

Követi sok gavar, csirippol utána Sok öregbíróktól irtózó Susánna.

TÉLt

EGWtt

Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyatdőlök a falnak.

A szomorúság tétován kicsordul árva számon.

Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom.

Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földljn.

Tovább nem ámítom magam, nincsen ki megsegítsen, nem vált meg semmi

szenvedés, nem véd meg semmi isten.

Ennél már semmi nem lehet se egyszerűbb, se

szörnyebb: lassan megindulnak felém a bibliai szörnyek.

VILÉM ZÁVÁDA:

TEL! ESTE

Az ég sötétjén bágyadt csillagok.

A fásult napkorong tompán kihunyt; nem maradt emléke, visszfénye,

nyoma.

A fákat már dér ezüstözte meg.

A fehér havon árnyak sietnek szótlanul tova.

De benned tűnt karácsonyestek, dús kirakatok fényétől ragyogó, tündöklő házsorok neszeznek, s köröttünk hullva hull a hó.

RÁCZ OLIVÉR fordítása

ANDREJ VOZNYESZENSZKIJ:

Az anyák árván maradnak. Fiaik messze szakadnak.

Te az én gyermekem

vagy, anyám,

$

A

«

r-AVOL HASKO FELVÉTELE

elhagyott gyermekem. GARAI GABOR fordítása