Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-28 / 52. szám, Vasarnapi Új Szó
mm Hogyan is jutott el ez a fiatalember — akit a közelmúltban felvettek a párttagjelöltek soraiba — a mához? — Gyermekkora óta édesapjával rendszeresen járt vadászni. Amikor hazaértek, az ő dolga volt rendbe tenni a fegyvert. Gondolatban először pilóta, majd harckocsizó akart lenni; A sorozáskor a határőrökhöz jelentkezett. Amikor a járási katonai parancsnokság képviselői toborzást végeztek, a V£§kov na Morave-i Katonai Főiskolára jelentkezett, ahol hamarosan le is tette a felvételi vizsgát. — Az iskolában az első hetek, hónapok nehezen teltek el, mivel az említett főiskolában az első két év alatt a tényleges katonai szolgálatot is le kell tölteni. Hét szobatársam közül egyedül én voltam Szlovákiából. Ám, ahogy teltek, múltak a napok, egyre otthonosabban éreztem magam — mondja. — Itt-ott már kimenőt is adtak, de én minden időmet a tanulásra fordítottam. Az első sikeres vizsgák után már tudtam, bogy megbirkózom a tanulással a hivatásos tiszti életpálya göröngyös útjára való kemény felkészítés során. Az első két év után már szakaszvezetői rangjelzést viselt, a tanulás azonban még igényesebb lett, ugyanakkor vele egyívású fiúk rajparancsnokának nevezték ki. Ennek ellenére mégis talált időt arra is, hogy sportoljon. Az öt kilométeres futásban egységénél mindig az 1—3. helyen végzett Eredményesen tevékenykedett a lövészszakkörben is, ahol megszerezte a harmadfokú bíráskodási jogosítványt is. A kimenő ezután még kevesebb lett, elsősorban is az igényes tanulás miatt, azt viszont, hogy hazamehessen szabadságra, mindig türelmetlenül várta. A szülei és szíve választottjának meglátogatása, azok meleg, biztató szavai további erőt adtak számára a tanuláshoz. — A harmadik évfolyam végén megnősültem — mondja. — Én katonai főiskolán tanultam, feleségem pedig Horné Semerovcén volt. A földrajzi távolság nagy volt, de gondolatban mindig közel voltunk egymáshoz. Éjt nappallá téve tanultam, hogy sikeresen letegyem a záróvizsgát, hogy kidolgozzam a diplomamunkát. Mindez mennyi fáradságba, álmatlan éjszakába került... Az a pillanat, amikor a tisztté avatásra felsorakoztunk, és a tömegben mégláttam szüléimét és a feleségemet, mindenért kárpótolt. Hangsúlyozza, hogy a katonai főiskola kitartó, erős jellemű, céltudatos fiatalokat igényel, de azok; akik nem hátrálnak meg, mindenkor megtalálják számításukat a néphadseregben. Azt sem titkolja, hogy tovább akar tanulni azért, hogy még jobb parancsnok lehessen, s azt sem, hogy a gondjaira bízott egységgel ismét a példás cím elnyerésére törekszik. — Az igyekezetem és a hivatásszeretetem mellett igen sokat köszönhetek a feleségemnek, aki óvónő. Megértő, pedig hivatásom sok szabad időt rabol el tőlem, dé ezzel már mindketten meg akkor számoltunk, mielőtt kimondtuk volna a boldogító igent. No persze, azért jut idő a szórakozásrí? is, hogy szüléinkhez haZaugorjunk látogatóba, s leakasszam a szögről a vadászpuskát... Beszél, hallgatom a szavait, s arra gondolok, hogy ez a fiatal katonatiszt hiVatásszeretetből már kitűnőre vizsgázott. NÉMETH JÁNOS B nran Iván mérnökhadnagyról a 3853-as katonai egységnél csak a legbeavatottabbak tudják, hogy csupán két éve tevékenykedik parancsnoki beosztásban. Katonás testtartása, éles tekintete után ítélve, bárki a legtapasztaltabb csapattisztek közé sorolja. S ezek nem is járnak messze az igazságtól. Az igyekezet, a szorgalom, a hivatásszeretet segítette át az első nehézségeken. — Araikor mint újdonsült századparancsnok a felsorakozott egység elé álltam, mi tagadás, a szívemet a torkomban éreztem — mondja. — Feletteseim rendszeresen segítettek, és a .katonai főiskolán tanultaknak is hasznát vettem. Az első lépés az volt, hogy külön-külön megismerkedjem minden katonával. Jól beszélek magyarul, tehát e téren sem voltak nehézségeim. Hogy helyesen tettem az ismerkedést, azt a későbbi eredmények is igazolták. Beosztottjaihoz egész éven át szigorú, de megértő volt, igyekezett személyi példamutatásával magával ragadni a kollektívát. De, hogy tovább ne szaporítsuk a szót, mondjuk meg, hogy ami az utóbbi hét évben nem sikerült az alakulatnál, az a múlt évben sikerült. Egysége elnyerte a „Példás század“ címet, a SZISZ-szervezet pedig vándorzászló tulajdonosa lett. Ennek a század minden egyes tagja örül a parancsnokukkal. A tapasztalatszerzés útján ez csak az első ÍBpés volt — mondja. — Más magasabb beosztásba helyeztek, de ez számomra nem ok az elbiza- kodásra, ez önteltségre. A hivatásos katonai életpályát választottam. Tudom, e téren egyik legfontosabb feladatom beosztottjaimat politikai és harcászati téren úgy felkészíteni, hogy feletteseink elmondhassák róluk: fegyvereik kiváló mesterei. Ex a tízezer korona értékű áru A vámőrök munka közben is jó fogás volt — nagy segítségükre van a pogv- gyászokat átvilágító röntgenkészülék, b fémekre reagáló kézi detektor, nem utolsósorban pedig valamennyiük kedvence, a csalhatatlan szaglású farkaskutya. De a dolgozók mindezeket a segédeszközöket csak végső esetben veszik igénybe, akkor, ha alapos gyanújuk megerősítésére van szükség. — Megbízható, tapasztalt, szakképzett dolgozóink ugyanis már az úti okmányokból sok, számukra fontos tudnivalóra követke»* tethetnek — folytatja az igazgató. — Az sem titok előttük, hogy melyik országból, milyen árufajtát, hova érdemes csempészni, és mert minden vámőr jó pszichológus is, azonnal átlát az utas „szitáján“. Egyetlen szempillantás alatt megkülönbözteti a hivatásos csempészt a turistától, aki a saját örömére keresi fel hazánkat, azért, hogy megismerje természeti 1975. XII. 28. Sűrű, tejszerű köd borítja a Prága-ruzynéi repülőteret. Alig látni néhány lépésnyire. Ez az időjárás nem éppen alkalmas a repülésre, mégis szokatlanul nagy a bábeli nyelvzavar a hatalmas csarnokban. Egyetlen gép sem ért még földet ezen a reggelen, de a külföldre utazók a mielőbbi indulás reményében már felkészültek a vámvizsgálatra. Egyesek az úti okmányokat ellenőrző vámtisztek ablakai előtt sorakoznak, mások a felszólításra engedelmesen nyitogatják bőröndjeiket. Psadiiepsli a jvából — Az idei év első kilenc hónapjában kb. 1 millió 200 ezer külföldről érkező, illetve külföldre igyekvő utas fordult meg a Ruzynéi repülőtéren — vagyis 70 ezerrel több, mint a múlit év ugyanezen időszakában — tájékoztat Jaroslav Skrbek, a vámhivatal igazgatója. Különösen a nyári időszakban — májustól októberig — van mit tenniük a vámőröknek, mert a naponta menetrendszerűen közlekedő, mintegy 60 repülőgép utasain kívül a na- pí 40—50 (az idén augusztusban 400-nál is több) rendkívüli járat utasait is ellenőrizniük kell. Ez azonban nem jelenti azt — amint erről éppen meggyőződhettem —, hogy a téli hónapokban unatkoznának a vámőrök. Különösen karácsony és újév táján, az ünnepeket családjuk körében eltölteni készülő, külföldön tevékenykedő szakembereink és diplomáciai szolgálatot teljesítő dolgozóink megérkeztével s távozásával sok itt a munka. Ám a vámhivatal dolgozói pontosan, lelkiismeretesen teljesítik felelősségteljes feladataikat. Ebben — az igazgató szavai szerint
