Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-28 / 305. szám, vasarnap
VÁLASZ OLVASÓINKNAK CSALÁDI pótlék ÜGYÉBEN J. J.: Nővérének egyik gyermeke már három éve az Önök háztartásában él, teljesen Önök gondcsKodnak róla. A gyermek apj 1 iszákos s előfordul, hogy kihagy műszakot is, s emiatt abban a hónapban nem fizetik ki részére a családi pótlékot. Az abszenciák miatt r .-ndszerint elesik a prémiumoktól is. A szülők eddig nem 'árultak hozzá gyermekük tartási 1 'ínségeihez, sőt, a még rá eső családi pótlékot sem unják át. Eddig eredménytelenül indítványozták, hogy örök- bo fogadják a gyermeket, mert megkedvelték és a gyermek ténylegesen is Önöket tartja szüleinek. Kérjenek a helyi nemzeti bizottságtól olyan igazolást, hogy a gyermekről teljesen Önök gondoskodnak. Ezután a gyermek apjának munkaadó vállalata mellett működő nemzeti biztosítási bizottságnál (KNP) az 1968/88 sz. törvény 27. §-ának 1. bek. szerint kérjék a gyermekre eső családi pótlék kifizetését közvetlen az Önök címére. A rendelkezés értelmében ugyanis a családi pótlékot a gyermekről ténylegesen gondoskodó eltartónak kell kifizetni. Hét gyermek esetében egy-egy gyermekre 2U00 : 7 = 285 korona jut. Ha a munkaadó vállalat, illetve az említett KNP bizottság nem adna helyt kérelmüknek, forduljanak panaszukkal az Ok- resná správa nemocenského poisteaiia, Levice hivatalhoz. A másik mód esetleg az lehetne, különösen, ha a gyermek apja gyakori a-bszenciáival nem szerezne igényt a családi pótlék kifizetésére, hogy az 1968/95 sz. hirdetmény 13. §-a alapján, miért a kisgyermekről Önök gondoskodnak, és a családi pótlékot nem lehet más köteles személy betegbiztosítása alapján folyósítani, ezt Önöknek kérjék folyósítani. Nézetünk szerint van egy harmadik mód is, amellyel méltányosan rendezhetnék a kérdést, mégpedig az 1973/50 sz. nevelőszülői gondoskodásról szóló törvény alapján. (Zákon o pestúnskej stiarostlivosti). Tekintettel arra, hogy már harmadik éve ténylegesen teljesen Önök gondoskodnak a gyermekről, a járási nemzeti bizottság gyermekvédelmi osztályán keresztül indítványozhatják a járásbíróságon, hogy a gyermeket bízzák mindkettőjük nevelőszüfői gondozására. Ha a járásbíróság helyt adna az indítványnak, az államtól (jnb) havi 500 korona összegű, a 10 évnél idősebb gyermek esetében havi 600 korona tartásdíjait kapnának és külön havi 200 korona összegű jutalmazást. Ebben az esetben az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva iaz idézett törvény 10. §-a érbeimében már csak az ön férje lenne jogosult a családi pótlékra, ha nincs gyermekük, havi 90 korona összegben. A nevelőszülői gondoskodás a nevelőszülőktől fokozottabb felelősséggel járó, a szülői gondoskodást helyettesítő törődést és nevelést kíván. Ennek betartására a jnb gyerrtiek- védelmi osztálya és a bíróság is ügyel. L. J.: A fenti válasz eleje önre is vonatkozik. Akár egynapi abszencia, amelyet a vállalat utólag nem fogadott el igazolt mulasztásnak, maga után vonj,a a kérdéses hónapban a családi pótlékra való igény elvesztését ós ha a kollektív szerződés úgy szól, akkor a prémiumra való igény elvesztését is. KÜLÖNBÖZŐ ÜGYEKBEN M. J.: A házasságuk alatt szerzett ú. n. „osztatlan közös tulajdonuk“ megosztását illetően .a házassági bontóper jogerős válási ítélettel való befejeződése után köthetnek vagy egyezséget, vagy bármelyikük kérelmére a bíróság dönt. A polgári törvénykönyv 150. §-a értelmében a bíróság elvből abból indul ki, hogy mindkét volt házastársnak egyenlő részre van igénye. A bíróság figyelembe veszi, mit fordítottak a közösből valamelyikük különvagyonára, illetve a különvagyonból a közösbe. Figyelembe veszi, ki milyen módon törődött a családdal, milyen mértékben járult hozzá a közös tulajdon megszerzéséhez ós fenntartásához. A hozzájárulás mértékénél figyelembe kell venni a gyermekekről, illetve a közös háztartásról való gondoskodást. Ajánljuk, hogy a válásról szóló ítélet jogerőre emelkedése után az ügyre vonatkozó irataival forduljon ügyvédhez. B. J.^ Az Önök közti vitát esetleg mérnöki megosztás nélkül a járásbíróságra beadott kereset, s a polgári törvénykönyv 139. §-a alapján a bíróság oldhatná meg azzal, hogy ítéletében szabályozná, hogy a végleges megosztásig ki mit és hogyan logosult használni a közős ingatlanból. Ez a per nem költséges ós nem szükséges, hogy ügyvéd képviselje. Egyébként vagyontalan- ság esetében megfelelő költségengedményt, illetve ingyenes képviseletet engedélyezhet az ügyvédi tanácsadó iroda vezetője. Sürgős jeligére: A mezőgazdasági ingatlanok esetében örökösként rendszerint azt jelöli ki az állami jegyzŐ9ég, akit a hnb ajánl és akinek a legközelebbi kapcsolata van a földdel. Ajánljuk, hogy az ügyre vonatkozó irataival kérje ki ügyvéd tanácsát. A használatba való szóbeli átengedéssel még nem szállt át önre a kérdéses rész tulajdonjoga és ez a rész azzal sem vált az ön tulajdonává, hogy ön társította az efsz-be, amikor belépett. Dr. F. J. Az ostravai Klement Gottwald Üj Kohó szakmunkásképző intézetének több mint 2000 tanulója van. Közülük 36 olyan első osztályos ipari tanuló van, aki érettségivel végzi majd négyéves tanulmányait. Hetente három nap elméletben ismerkednek az általános fémmegmunkáló mesterséggel, majd a további két napon gyakorlati kiképzésben vesznek részt a tanműhelyekben. Egyelőre csak közönséges esztergapadokon dolgoznak, de a felsőbb osztályokban már a számtárcsás vezérlésű szerszámgépek kezelését is megtanulják. A jövő iskolaévtől kezdődően a szakmunkásképző intézetben néhány további érettségivel végződő négyéves tanulmányi ágazatot is bevezetnek. Felvételünkön a fiatalok korszerűen felszerelt tantermekben kapnak elméleti oktatást. (Felvétel: CSTK—V. SvorcíkJ A HÍRKÖZLÉS JÖVŐJE Némely vonatkozásban különös, de mindenesetre eredeti és érdekes nézeteket vall Gábor Dénes magyar származású Nobel-dijas fizikus, a londoni egyetem - alkalmazott elektronfizikai tanszékének vezetője. Most, az új év küszöbén, amikor a társadalom fejlődésének távlataival is foglalkozunk, érdemes elgondolkoznunk azon, miként képzeli el a világhírű tudós a kétezredik év körüli életet. A jövőbe vetett pillantások alig többek, mint félelmeink és reményeink kivetítései — írja Dénes Gábor. Félelmeink vetületében körültekintve, a 2000. évben egy zsúfolt, nyüzsgő világ képe jelenik meg, amelyben Parkinson törvénye uralkodik, az emberek — a fizikus nyelvén szólva — magas hőmérsékletű Brown-mozgásban lót- nak-futnak ide-oda, reménytelenül buzgólkodnak telefonkészülék mellett, vagy értekezletről értekezletre rohannak. A bőség korának nagyfokú automatizálása abban érezteti hatását, hogy a tevékeny emberek még mélyebben belesüppednek hivatalos elfoglaltságukba, a kevésbé tevékenyek pedig éppen úgy végigzsémbeskedik heti 25 órájukat, mint ma a 40-et, vagy 48-at. Erre meg is van minden okuk, mert bár a munkahelyükön kellemes körülmények közt töltenek el öt órát, ehhez még hozzájárul háromnégy óra a zsúfolt közlekedés végnélküli forgatagában. Reményeink egy olyan világot vetítenek elénk, amelyben a népesség növekedése megállapodott, bár a lélekszá«m — világkatasztrófa hiányában — természetesen a jelenleginél nagyobb. A puszta megélhetésért folytatott küzdelem immár a múlté, és az emberek megtanulták, hogyan kell a szabad idővel élni. Akár a félelmek, akár a remények teljesednek, az nem kétséges, hogy az eljövendő világban döntő szerephez jut a hírközlés. Az információátvitel mai csúcseredményei rendkívül magas szintet képviselnek, amely úgyszólván már alig szorul tökéletesítésre. Az a kevés, ami még hozzátehető, jelentőségében mégis sokat számít. Talán abban fogalmazható meg ez a többlet, hogy lehetővé teszi egy világcsúcsértekezlet összehívását a kormányfők részvételével egyik pillanatról a másikra, televíziós kapcsolat révén. Ez megfelelő szervezéssel és az átviteli láncok kiépítésével tulajdonképpen minden új találmány nélkül megoldható. A költségek ugyan nem csekélyek, de mit számít az a fegyverkezési költségekkel összehasonlítva! Az emberi gyötrelmeknek nem mellékes forrása a közlekedés, akár a zsúfolt közúti járművekre gondolunk, akár a gépkocsivezetők idegigénybevételére. A jövőben az ember testi szállítása úgyszólván feleslegessé válik. A telefon, a telex, a televízió kapcsolatot teremt az ország minden része között. Nem oldja meg azonban a hírközlés fejlődése az emberek bejárását a munkahelyükre. Ez csak központosán irányított, tervszerű telepítési politikával terelhető valamilyen kielégítő megoldás felé. A TELEVÍZIÓ PERSPEKTÍVÁI Az üzemek és a hivatalok közti tv-összekötte- tés átviteli csatornái a föld alá fognak szorulni. A légköri átviteli sávok szinte már ma elérték telítettségüket. Megfelelő távkompressziós módszerek alkalmazásával egy közönséges telefonvonalon 10—15 másodperc alatt át lehet vinni egy kalapra való ügyiratot vagy rajzot, a rendes tv-nél mintegy háromszor pontosabb felbontással. Elméletileg 30 000 bit információ vihető át másodpercenként két számítógép között közönséges telefonvonalon, és ebből 16 000 bit s már ma is gyakorlatilag megvalósítható. Így minden olyan anyag átvitelénél, amely digitális felbontásra alkalmas, a telefonátvitel sokkal gazdaságosabb, mint a képátvitel. A szórakoztató tv-adás jövője is a vezetékes átvitel felé mutat. Különösen nagy városban, a légi úton vett kép a kiterjedt épületeken létrejövő visszaverődésekkel terhes. A nézők zöme szerencsére nem érzékeny az efféle zavarokra. Megváltozik azonban a helyzet a színes tv-adás- nái, ahol a visszhang-jelek fényes, színes kontúrokkal rajzolják körül a képet. Ezzel kapcsolatban problémát okoz majd az az igény, hogy a programok közti választás lehetőségének biztosítása érdekében, igen széles átviteli sáv és ezért drága kábel szükséges. Megvan azonban erre is az orvosság: átvivőközpontokat kell létesíteni az előfizetői gócpontokban, ahol a műsort a legalacsonyabb, így legolcsóbban átvihető frekvenciára transzformálják. Innen az előfizető tárcsázásással választja a venni kívánt műsort. A központ regisztrálja a kapcsolást, és az előfizető a következő havi telefonszámláján annyi tv-díjat fizet, amennyi műsort hallgatott. A tv-készürék éppen úgy alkalmas lesz az otthon tárolt, akár készen vett, akár a tv-ből felvett, akár saját fényképezésű filmek leadására, mint ahogy ma a rádió a magnószalagra. Ma folyik a harc a mágneses és a fényképészeti képrögzítés közt. Valószínű, hogy a harc a film javára fog eldőlni, s a mágnesszalagos rögzítés visszavonul a stúdiók falai mögé. Nem várható, hogy a mágnesszalag valaha is utoléri a mikrofilm információsűrűségét. A harc kimenetele azonban nem változtat azon, hogy a tv-készülék nem marad a központi adás közvetítője, hanem reprodukálni fogja tulajdonosának kívánsága szerint az otthoni képtár kincseit. OKTATÁS ÚJ MÓDSZEREIKKEL Milyen részt tud vállalni a hírközlés abból az egyre súlyosbodó feladatból, ami az anyagi jólét és a technikai civilizáció növekedtével a nevelésre és a nevelőkre hárul? Ha talán nem is sokat, de mindenesetre lényegeset. A nevelés nemcsak ismeretanyag, hanem egy értékrendszer átadása is nemzedékről nemzedékre, és ez az átadás kétségkívül jobban végrehajtható ember és ember, mint gép és ember között. Sok szó esik napjainkban a gépi tanításról — magnó, tv, tanítógépek —, amire részben az oktatókban mutatkozó hiány kényszerít rá. Talán 2000-ben már nem lesz hiány tanítókban. Az automatizálás az alacsonyabb kategóriákban, a számítógépek a magasabbakban any- nyi szellemi munkerőt szabadítanak fel, hogy az össznépesség 10—15 százaléka foglalkozhat tanító-nevelő munkával. Még egy egészen másfajta szerephez is juthat a hírközlés a tömegek nevelése szempontjából. Igen sok ember nem módszeres tanulással képezi magát, hanem csak úgy ragad rá az ismeret. így tanulja meg a kisgyerek az anyanyelvét, vagy a külföldön élő az ott beszélt nyelvet. Kevés az, aki végig tudja ülni a művészettörténeti kurzus előadásait, de megszereti a képző- művészetet a múzeumban. Létezik tehát a tanításnak ilyen nem verbális módszere. És itt sokat segíthet a hírközlő technika, amikor az emberiség tapasztalatának és alkotásainak egy egyébként nehezen hozzáférhető folyamatába dobja be a benyomásra fogékony embert, és az emberi kultúra és haladás híveit faragja olyanokból, akik egyébként könnyen annak ellenségeivé válhatnának. A PEZSGŐ „ELMÉLETE" Szilveszter estéjén sokfelé pezsgősüvegek dugóinak — szinte már hagyományos — durrogásával búcsúztatják az ó-évet és köszöntik az újat. A pezsgő feltalálója egy Don Perignon (1638—1715) nevű pap, aki a franciaországi Champagne melletti Epernay-ban levő Hantvil- liers-i apátság pincemestere volt. Ö vette észre először, hogy a jól záró parafadugóval erősen bedugaszolt borosüvegek tartalma bizonyos ideig fektetve erjedésnek indul és a bor az erjedés következtében kellemes csípős ízt kap. Ez volt a „természetes, vagy „őspezsgő“, amelynek készítési módját Don Quidart atya, a chalons-i Saint-Pierre apátság borgazdaságának pincemestere javította és fejlesztette tovább. Ö mutatta be a nemes italt az akkori francia királynak XIV. Lajosnak, ki hamarosan nagy kedvelője is lett annak. A pezsgő elterjedése az 1690-es évek végén kezdődik általánosan. Hazánk területére viszony- híg későn — és francia közvetítéssel — került a pezsgő, gyártásn pedig a XIX. század első harmadában kezdődött meg. A pezsgő elkészítése sok pontosságot és főleg türelmet kíván, jó pezsgőt csak erre a célra alkalmas borból lehet készíteni. Franciaországban — a pezsgő őshazájában — a finomabb pezsgőhöz általában a burgundi fajtákat, a közönségesebbekhez a Camay, Molnárszőlő stb. fajtákat használják. Hazánkban az erre a célra alkalmas nemes, illetve a tájjelleg nélküli vékony, kissé savanykásabb, kifogástalan színű és teljesen hibamentes borok adják a pezsgő alapanyagát. Ezek a borok kerülnek a palackokba, miután az első lényeges kezelésen — az érlelő és ízesítő cukrozáson — túljutottak. A cukor mennyisége attól függ, hogy milyen az „alapbor“ alkoholtartalma, cukortartalma, hőmérséklete stb. A cukrozásnak az a főcélja, hogy erjedésével biztosítsa a palackban a szénsavfejlődést. A megtöltött palack fektetve az érlelőpincébe kerül. Közben gondosan ügyelnek a légmentes dugaszolásra, hogy a fejlődő szénsavgáz el ne szökjön. Az érlelés kb. három évig tart. Az erjedő pezsgő a cukor hatására először megzavarodik, majd letisztul. Ezután a palackokat dugóval lefelé helyezik el, hogy az ún. seprő a palack nyakába, a dugóra üljön. Most következik a kiseprőzés, vagy degorzsálás: a dugót meglazítják és az üvegben uralkodó nyomás kilöki a nyakban összegyűlt seprőt. Most következik a pezsgő végleges ízét, színét, illatát megadó művelet: a „likőrözés“. A likőr kandiszcukor, konyak és ízesítő-aromá- sító anyagok keveréke; mennyisége palackonként 150—250 köbcentiméter között van. Az így elkészített pezsgőt a forgalombahoza- tal előtt tovább érlelik. A jó pezsgő érlelési ideje 3—5 év. Ezalatt az idő alatt a magas szénsavtartalom következtében a palackban 3—6 atmoszféra nyomás van. A kész pezsgő összetétele változó: szesztartalma 10—22 °/o, cukortartalma 0—8 °/o. A cukortartalom szerint lehet száraz, félédes és édes. Színre fehér, rózsa, vagy vörös. Végül még pár szó a pezsgőivás két lényeges kellékéről: a palackról és a pohárról. A palack különleges, vastagfalú, zöldszínű üveg, mely 15—20 atmoszférás nyomást is kibír. A poharakat illetően két főforma alakult ki világszerte: a hosszú kehely és a széles csészealak. A ke- helyben a pezsgő gyöngyözése nagyon előnyösen és hosszú ideig jelentkezik, míg a csésze alakú pohárban a pezsgő illata érvényesül jobban. Tehát lehet választani. Pezsgőt is, poharat is. Egészségükre! / dósaJ 1973. XII. 28. 6
