Új Szó, 1975. december (28. évfolyam, 283-308. szám)
1975-12-19 / 299. szám, péntek
A megkérdőjelezett öröm PÁRKÁNY ANTAL MONOGRÁFIÁJA SAS ANDORRÓL Nem szégyellem, hogy némileg meghatódva vettem kézbe Párkány Antal: Sas Andor helye a csehszlovákiai magyar kulturális életben című művét és első gondolatom az volt, hogy köszönetét érdemel a szerző és a Madách Könyv- és Lapkiadó, amiért vállalkoztak az adóságtörlesztésre. Sas Andort gyakran idéztük, méltattuk. alakjára-emlékére egy-egy évforduló alkalmával ráirányítottuk a közérdeklődés reflektorfényét, és olyankor azt is megláttuk, hogy lassan belepi a por, hogy ideje lenne az életmű értékeit összefoglalni, felszik- ráztatni, tle ügy látszik csak most akad rá ügyszeretettől lelkesedő és avatott vállalkozó Párkány Antal személyében. jelen1 esetben semmiféle forrás, összegező és legalább tájékozódási pontként használható értékelés nem állt Párkány rendelkezésére, és emellett, nhogy az előszóban saját szavaival bevallja, Sas Andort személyesen alig ismerte: „Hosszú, eseménydús életútja során csak *övid időre kerültem közvetlen közelébe.“ Tehát nyilvánvaló, hogy csak egyetlen lehetősége volt: az anyaggyűjtés, a „cédulázás“. . Van ennek előnye és hátránya is. Előnye, hogy a monográfia szerzőjét nem befolyásolja szubjektív tényező, tehát tárgyilagosságát személyes érzelmek nem _ lágyítják. De ugyanakkor ez a hátránya is, mert csak müvekre és mások Ítéletére támaszkodik, bemutatja a tudóst, de keveset láttat az emberből, mert saját belső érzelmi optikája azt nem örökítette meg. Párkány Antal kiváló, alapos munkát végzett, ezt nemcsak a könyv tizennégy fejezete, hanem a tíz nyomtatott oldal terjedelmű jegyzetanyag, a részletes bibliográfia és a képanyag is bizonyítja. Külön dicséretet érdemel a monográfia szerkezeti felépítése és Sas Andor eszmei-politikai arcképének a nagyon pontos, részletes bemutatása. Eddig sem kételkedtünk abban a megállapításban, hogy Sas Andor életútja „a jelszabadulás után a szocializmus odaadó szolgálatáig ívelt fel, de még fokozottabban érezzük e tétel igazát most, hogy Párkány ezt az ívet — Sas Andor műveiből tt- megrajzolta A könyvnek ugyancsak nagy érdeme, hogy utal Sasnak a munkácsi barokkot bemutató — a Szovjetunióban ismert és értékelt, itthon pedig méltatlanul elfelejtett — nagyszerű tanulmányára. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet egy tévedésre. Szerzőnk azt írja: „A tanulmányban ugyan nem esik róla szó, de megemlítjük, hogy a kagylódísz a barokk jelképe. Ez a stílus valószínűleg motívumáról, a kagylóról (barokko j kap ta a nevét." Tizenöt-húsz évvel ezelőtt valóban azt hitték, hogy a barokk szó a portugál b a - ruccából (kagyló alakú gyöngy) ered, mu már azonban bizonyított, hogy az olasz b a - r o k k 6 b ó 1 kell származtatnunk, ez pedig u szillogisztika egyik alakzata. A könyvből megismerjük Sas Andort, a filozófust, a munkácsi levéltárban kutató tudóst, a gazdaságtörénészt, a müvészet- és kultúrtőrténészt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Párkány Antal könyve kétszeres öröm forrása. Az öröm egyik oka a már említett adóságtörlesztés. Az, hogy szerező és kiadó ösz- szefogása választ és ilyen választ adott arra a kérdésre, amit Balázs Béla tett fel lapunkban a Sas Andorról Irt cikkében: „Vajon megkapja-e ez a talpig ember az utókortól azt, amit megérdemel?“ A másik ok pedig az, hogy monográfia, tudományos igényű és színvonalú alkotás jelent meg, ami — sajnos — Igen ritka jelenség a hazai magyar irodalomban. De mint a címben is jeleztem, a kétszeres öröm sem mentes az ürömtől! Ez a könyv ugyanis összesen nyolcszázhúsz (820) példányban jelent meg. Ebből 120 példány a budapesti Gon dolat Könyvkiadó részére. Te hát mindössze hétszáz (!) példány kerül a hazai könyvpiacra. Jóllehet szocialista államunk jelentős összegekkel támogatja a könyvkultúra fejlődését, a könyvkiadásnak vannak bizonyos gazdasági szabályozói is. A ki adó a példányszámot a várható, feltételezhető igények alapján határozza meg. Márpedig, ha ebből a valóban értékes, érdekes műből csak 700 példányt adtak ki, ha a piackutatás csak ilyen aránylag szerény igénye két jelzett (s nem első esetben), akkor a csehszlovákiai magyarság még távolról sem érdemelte ki az „olvasó nép“ megtisztelő rangját. De akkor népművelők, pedagógusok, újságírók, akik hivatottak és kötelesek vagyunk népszerűsíteni az értékes irodalmi alkotásokat — kérdezzük meg önmagunktól: hogyan akarjuk mi is törleszteni az adóságunkat és jobb, hatásosabb munkával feloldani az örö möt beárnyékoló kérdőjeleket?! PÉTERFI GYULA u | rr r» u r • * b ■ g üzenet — tűzről es jácintról EGV IRODALMI SZÍNPADI BEMUTATÓ MARGÓJÁRA ,/Jyári ujannyal, gyönggyel, vérrel / jajgatnak a szekerek, főnnek döcögve, / hanyatt dűl nek a dérverte szé~ün, / küllők vicsorognak a csillag körökre.“ Nagy László Rege a tűzről és jácintról című versét olvasom, néhány órával a somorjai Üze net Irodalmi Színpad azonos című összeállításának bemutatója előtt. Ketten vagyunk: a vers és én. Nem zavar semmi, kívülről, se belülről. Lassan olvasok, néha megállók egy- egy hatalmas képben. Állnék még, de a vers sodor előre, újabb dermesztő és lenyűgöző, fölemelő és izgalmas freskó- szerű képe felé. Közeledik a vers vége, fölzeng a hozsanna: „Tudom én: a te gondod végte len, dicsőség néked, anyám, / holnapok tejút-ágya te, dicsőség néked anyám ... I Ha a halálban megelőzlek, ne sirass engem, anyám, / de élni akarok, élni! — a te dicsőségedre, anyám." Becsukom a könyvel, majd újra kinyitom: vonz, visz- szahív a vers. Később azon töprengek, hogyan sikerült ezt a osodálatos „regét“ irodalmi színpadra alkalmazni. Vagy kétszázan lehetünk a teremben. Ennyi ember, idősebbek és fiatalabbak, felé indul el Nagy László verse, amikor szétmegy a függöny. A színpadon lányok, hosszú, fehér ruhában, és fiúk, fekete Készül a szilveszteri műsor A Csehszlovák Rádió magyar nyelvii adása szilveszteri műsoránál felvétele — már hagyományosad — a közönség előtt készül. EsCttal két helyen kerül erre sor: december 19-én pénteken a peredi, 20-án pedig a nagyfödémesi kultúrházban. A műsor zenés részében közreműködik a bratislavai Revival Jazz Bánd és Peter Lipa valamint az Ifjú Szívek tánckara, zenekara és szólistái: Fejes Mária, Balogh P. Margit, Miskovics László és Németh Imre. A tréfás jeleneteket és magánszámnkat a Magyar Területi Színház művészei és a vendégként közreműködő Csákányi László adják elő. Konferál: Dráfi Mátyás és Balogh Kató. A szilveszteri műsor december 31-én 13 órakor kezdődik; január 1-én ugyanebben ax időpontban «megismétlik. — D — nadrágban, fekete pulóverban. Az egyszerű jelmezek színükben kívánják jelezni viselőik szerepét, elősegíteni az előadás képi és hangulati összhatását. A vers azomal föl Izzítja és mozgósítja a színterei. A szereplők mozdulatai, gesztusai hatásos metaforákká alakulnak át, némelyek azonban erői tét ellnek vagy kidolgozatlannak látszanak. Nem erősítik, zavarják a verset, kizökkentik a nézőt. Sajnos, a kezdetleges technikai eszközök zaja is. A háttért üres, illetve — jobb híján — zöld függöny képezi. Rajta szinte haldoklanak a reflektorok amúgyis gyenge sugarai. Díszletek, kellékek, irodalmi színpadokon használatos jelzé sek nem árnyalják az előadást, a közvetítés sikere a szereplőkön múlik — mozgásukon, versmondásukon. Lendületben tartják az előadust, különösen a lányok, Blazsek Valériával és Szűcs Adriannával az élen, akik már-már színészi teljesítményt nyújtanak. Az Üzenet Irodalmi Színpad több előadását láttam, de most érzem először, ^hogy valamennyi szereplő együtt él a szöveggel, ha nem is tudják mindig kellő hangon, hibátlanul mondani. Sokszor elsodorják egy egy fontos szövegrész jelentését, elsikkasztanak egy-egy képet. A vers drámai hangulatát sikerül végig megőrizni, de fokozni csak helyenként. Irodalmi színpadjaink ritkán nyúlnak Nagy Lászlóhoz. Ver sei próbára teszik a legképzettebb, iegrutinosabb együttest is. Az Üzenet Irodalmi Színpad, amely alig két éve alakult, és mindössze két bemutató (igaz, annál több előadás) van mögöt te, nagy fába vágta a fejszéjét. A rege a tűzről és jácintról című műsoruk, amelyet Za labai Zsigmond állított össze és Szilvássy József rendezett, eleve nem lehetett jobb, tisztább, hiszen kezdetleges technikai eszközökkel dolgoztak, a színpadról nem is lieszélve. A rendező (hiába voltak elképzelései) nem indulhatott ki csak az összeállításból, alkalmazkodnia kellett a szűkös lehetőségek hez. Mindezek ellenére megálla píthatjuk, hogy az előző, Hej, Dunáról fúj a szél című mű soruk óta sokat fejlődött az Üzenet, bátrabbak lettek a fiatalok, javult versmondásuk színvonala. Vezetőikkel együtt tudják, hogy sokat kell még gyakorolniuk, csiszolniuk az előadáson, hogy a színpadról is igazi élményt nyújtson Nagy László verse. BODNÁR gyula A Magyar Területi Színház együttese több mint egy héten át Kelet-Szlovákiában szerepelt, ahol nagy sikerrel adta elő az Othellót. Felvételünkön a Beke Sándor rendezte előadásból Dráfi Mátyás (Othello) és Kucman Eta (Desdemo- na) egyik jelenetét láthatjuk. (Nagy László felvétele) Két kiállítás Csemiczky László tárlata a Dunámén ti Múzeumban Az 1909 9« nemzedékijeli Cse- miczy László nemaotl művészként első ízben enged betekintést festői világába, a komáromi. Dunamentl Múzeum kiállításán. A Liptói Csemioén született. A pesti Képzőművészeti Főiskolán a színed és formák kitűnő mesterének, Csók Istvánnak növendéke. Majd a párizsi és olaszországi tanulmí*- nyok következnek. A múlt és jelen piktúrájából sok (mindent felszív, de csak annyit olvaszt belőle magába, ami törekvéseivel megegyezik. Meri hamar talál a maga művészi útjára és világszemlélete Is ki- a>l akul. Ragaszkodik a látványfesté- szethez, annak impresszionista és realista kifejezési eszközeihez. De együtt halad a történelemmel. A három szólamra felépített tártait is ezt Igazolja. Az első részben látjuk régebbi óla jkópei egy részét, melyek a szép emberség légkörét árasztják. A Fáradtság kábultszerű álomba zuhanó munkásának szomorú szürkéje, a Mosónő József Attila lúgos vízben, forró párában küszködő édesanyját idéző figurája, s a hosszú élei súlyának jegyeit magán viselő Anyóka képében ott remeg Cse- miczkynek az ember sorsa felett érzett aggodalma. Az Ár ellen úszókban bírálata is szóhoz jut. Az arcmásokban, a kalapos és zöldkabátos önportréban, Horváth Gyula és Kaik a képében a jellemzés biztonsága és a lélektani ábrázolás szubjektív hitele nyilvánul meg. A táj ós főid, s az ember szoros viszonyát a Szegények krumplija és az Aratás éreztetik. Az örök otthon: Liptó tájáról, falvairól, a felette végig zúgó Viharról sokhangú rezdülésekkel vall ecsetje. Filozófiával, érzelemmel átitatott kis életkép a Madách Alsósztrego- ván. Lényeglátásának dokumentumai falikárpithoz készült tervei: a Romok és a Feudalizmus. Háborúellenes humanizmusára utalnak a Lovak remek mozdulatának lázas feszültsége, a Sebesült s a károgó Vaj'jak gyászos feketéje. Állásfoglalást Jelent a beszédes jelképpel keretezett kompozíció: a Felszabadulás a békét hozó szov jet katonák kai s az őket mámoros örömmel köszöntő falusi leánynyal, meg a díszítményező, derűsen viruló B&kés tavasz. 1975ös termeséből való az Űj eszmék magvetője, a férfi, aki vörös kötényéiből szórja szét a megtermékenyítésre váró talajra a búzaszemekat, melyekből életadó testi és lelki tápláűék fakad. A vásznak záróakkordját képezi az Anyag mozgása, a Partizánok karácsonya bölcseleti tartalmú, hármas ősz tású kompozíció. Fent a világ mindenség, a keringő és moz dulaitlan égitestek. Közepén a töprengő, érző alkotóművész képe, aki vigyáz, nehogy elrepüljön, ismét itt hagyjon bennünket a béke fehér madara. Lent jelképi beszéddel szólnak a szerves élet, az állatvilág egyes stilizált figurái. Csemiczky a vízfestós p árait- lan mestere. Mélyen megindítja a természet. Festése közvetlen kapcsolattan vám az élménnyel. Annak frissessége, izgalma nélkül nyilván nem is tudna alkotni. Akvarelljein, a rógebbie*- ken, a legújabbakon is, a finom színvallomásokon a napfény, a víz, a föld külön-külön teljességükben s mégis bámulatos egységben élnek. A természeti ritmusok egymásba játszanak. A végtelenség érzését keltik az áttetsző sárgák, lilák, kékeszöldek. Ismét elénk tárainak szülőföldje hegyei, fenyői a liptómarai „tenger“ képének számos változata. Mindezek alkati líráját és lényegértését visszhangozzák. Piktűrája nemcsak a természetről, de kölcsönös, meghitt kapcsolatukról, ós nem csupán az emberhez, de az eml>erről is szól. A munkások közé A bratislavai Slovnaft adminisztratív épületében nyílt meg a nők nemzetközi éve alkalmából, továbbá a XV. pártkongresszus tiszteletére a Városi Képtár létesítette első állandó jellegű üz'jmi galéria, mely a Kiara Zetkln szocialista munkabrigád védnöksége alatt áll. Pártunk kultúrpolitikájának szellemében ma egyre nagyobb figyelmet fordítunk a szocialista népművelésnek, s ezen belül a munkásművelődésnek. E gondoskodás egyik eredménye a most megnyílt kiállítás is. Az ünnepélyes megnyitás lelkes és nagyszámú közönsége nyilván egyre fokozódó érdeklődést tanúsít majd a programba veit múltbeli és kortárs művészek munkái iránt, ami szellemi és esztétikai gazdagodást fog jelenteni számunkra, s így mielőbb metgközeiíthetik a sokoldalúan képzett szocialista ember ideálját. Ezen az első tárlaton a közösségi igényű mondani való jú festő: V. Zilinőanová képei sorakoznak. A valóságra és szépségre érzékenyen reagáló fes- őt egyrészt a nagy témák vonzzák: fontos történelmi események évfordulójára rendezett tematikus kiállításokra készült munkái néhányávai találkozunk itt. Megállít a közös ügyért empósan együtt vonuló sűrű embertömegje, akiket a közös eszme ereje tart össze. Ennek a már világot átfogó eszmének kimagasló képviselőjéről alkotott, többször megismétlődő és egymást kiteljesítő képmása emberközelbe hozza Lenint. A formailag és gondolatilag kiérlelt stílusú művek legismertebbje a három világrész kulturális központ jaibán is bemutatott kompozíció: Ha világ minden embere ... Csupa különböző színű, formájú sok-sok kéz. Mindegyik más és más mozdulattal lendül a magasba, a felettük derengő, fénylő Napot az őrök emberi vágyat, a boldogságot kívánják elérni. Az SZNF 30. évfordulójára emlékeztet az 1944-es kompozíción a háború pusztító és önpusztító őrületétől, a fasizmus galád- ságaitól meggyötört fagyos háttér előterél>en egy mezítlábas férfi. Az 1974-es figura testben lélekben erős, öntudatos ember, aki saját hazája vörös tulipánokkal ékes földjén szilárdan áll s néz a jövőbe. A Kezek, a régi szocialista szimbólum, a megnyomorított ország számára a Kelet felől érkező segítséget jelképezi. A sorozat zárótétele a friss, boldog hangulatú Bratislavai Tavasz, egy felszabad dúlt fiatal pár érzelmileg teli* tett képe. A gazdiig skálájú festő magabiztos felépítésű, kifinomult színkultúrájú vászna a zene lé- ieknemesítő, felemelő hatását, a forró napsütötte tájat, a hegyek plasztikáját, a nyárkék eget ós tengert s az asszonyt, álmait ós vágyait jelzésekkel, utalásokkal, szubjektív hangulati elemekkel fejezi ki. Ezekbe sűríti a környező valóság művészi tartalmát. A sikeres bevezetés, az ízléses szemlélet formáló tárlat folytatását érdeklődéssel várjuk. BÁKKÁNY JENŐNÉ 6