Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-09 / 45. szám, Vasarnapi Új Szó
M éhány hét múlva befejeződik a Szovjetunió kilencedik ötéves terve, melynek szociálisgazdasági programját az SZKP XXIV. kongresszusa dolgozta ki. A kilencedik ötéves terv sajátosságai közül az a legfontosabb, hogy sok szociális probléma sokkal szélesebb méretekben oldódik meg, mint a múltban bármikor. A munkakörülmények javulása, az alacsony szakképettséget igénylő munkák csökkenése, a dolgozók reáljövedelmének növelése, a lakáskörülmények megjavítása, az oktatás fejlesztése, a szabad idő célszerűbb felhasználása — mindez azt a célt szolgálja, hogy a szovjet nép jóléte minőségileg új szintre emelkedjék. A kilencedik ötéves terv négy esztendeje alatt a Szovjetunió nemzeti jövedelme 23,6 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem növekedése anyagi alapot biztosított az ötéves tervben kitűzött fő feladatok megoldásához. A munkások és alkalmazottak bére több mint 15 százalékkal nőtt. Lényeges béremelést kaptak a vasutasok, a mezőgazdasági gépkezelők, a közoktatásügyi, egészségügyi dolgozók és más kategóriák 1972-ben a televíziókészülékek árát újból csökkentették, átlagban további húsz százalékkal. 1973. október 1-ével leszállították sok ruházati cikk, köztük a gyermekruha kiskereskedelmi árát. A Szovjetunióban a gyermekholmik árát alacsony szinten tartják, egyes cikkek gyártása ráfizetéses, és állami dotációval történik. A Szovjetunióban ma az árindex egészében véve alacsonyabb, mint 1970 ben volt. A TÁRSADALMI FOGYASZTÁSI ALAPOK A munkabér a szovjet emberek fő, de nem az egyetlen jövedelemforrása. Minden szovjet család költségvetésében egyre növekvő szerepet játszanak a társadalmi fogyasztási alapok. Nagyságuk 1975-ben 89 milliárd rubel volt, ez 1970-hez képest 1,4-szeres emelkedés. A társadalmi alapok az állami költség- vetés jelentős részét alkotják, amelyeket nyugdíjak, segélyek, a főiskolai hallgatók és a szakközépiskolai tanulók számára ösztöndíjak folyósítására használnak fel. A társadalmi alapokból fedezik a minden szovjet ember számára ingyenes oktatásra, az A jelenlegi btéves tervidőszakban a tervek szerint 60 millió ember költözik új lakásba — tehát gyakorlatilag minden negyedik szovjet állampolgár. Az 1971-75- ös években átadott lakások összterülete 580 millió négyzetméterrel több mint a megelőző tervidőszakban. A felvételen a Litván SZSZK fővárosában, Vilniusban felépített úi városnegyed látképe. A Szovjetunióban a nyugdíj- korhatár világviszonylatban a legalacsonyabbak közé tartozik: a férfiaknál 60, a nőknél 55 év. A bányászok, a kohászok, a szövőmunkások, a vegyipari dolgozók és sok más dolgozó kategória számára a nyugdíj- korhatárt öt-tíz évvel leszállították. dolgozói, összesen 67 millió ember részesült béremelésben, vagyis minden második munkás és alkalmazott. A kolhoztagok munkadíjazása több mint 22 százalékkal növekedett, ami azt jelenti, hogy gyors ütemben halad a falusi és a városi pénzjövedelmek szintjének közeledése. AZ ÁRSTABILITÁS A szovjet lakosság pénzbeli jövedelme az alapvető élelmiszerek és közszükségleti iparcikkek szilárd kiskereskedelmi árának megtartása mellett emelkedik. A Szovjetunióban 1928 óta változatlan a lakbér, nem változott a villamos energia, a gáz, a fűtés ára, a közlekedési díjszabás a színházi és mozijegyek ára, a sportversenyek belépti díja stb. A Szovjetunióban az árukészletek felhalmozásának arányában az elmúlt esztendőkben többször csökkentették a fogyasztási cikkek kiskereskedelmi árát. így például 1971-ben átlagban 15—20 százalékkal leszállították a televíziókészülékek, a kapronszövetből készült köpenyek, a hártyaanyag-készít- mények, a háztartási vegyicikkek és egy sor más gyártmány árát. egészségvédelemre, bármilyen bonyolult és drága is legyen az orvosi segítség azt minden szovjet ember ingyen kapja, az iskoláskor előtti gyermekintézmények fenntartására (a szülők csupán a költségek ötödrészét fizetik) fordított állami kiadásokat. Évente a dolgozók és gyermekeik milliói kapnak ingyen vagy kedvezményes áron beutalókat szanatóriumokba, üdülőkbe, úttörőtáborokba. A társadalmi alapokból eszközölt közvetlen kifizetések és kedvezmények igen lényegesen egészítik ki a dolgozók jövedelmét. A munkások és alkalmazottak együttes jövedelmében a fogyasztási alapok hányada átlagban több mint 25 százalék. A társadalmi fogyasztási alapokból 1974-ben egy-egy négytagú családra 1300 rubel jutott, míg 1970-ben csak ezer. NYUGDÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK, SEGÉLYEIK A kilencedik ötéves tervben lényegesen megemelkedett a nyugdíjak minimális mértéke: a munkásoknál és alkalmazottaknál másfélszeresére, a kolhoztagoknál pedig kétharmaddal. A nyugdíjakat, a társadalom- biztosítás más ágaihoz hasonlóan, az állami költségvetés eszközeiből folyósítják: a Szovjetunióban senki sem fizet hozzájárulást a társadalombiztosítási alaphoz. A kilencedik ötéves tervben a munkások és alkalmazottak számára érvényes nyugdíjmegállapítási rendszert a kolhoztagokra is kiterjesztik. A Szovjetunióban az oktatás minden fajtája, beleértve a felsőoktatást is, díjtalan, a diákok és a középiskolai tanulók több sége pedig állami ösztöndíjat kap. A kilencedik ötéves tervben a főiskolai hallgatók ösztöndíját egynegyedével, a technikumi tanulókét pedig a felével megemelték. A nyugdíjak, az ösztöndíjak és a segélyek növelése több mint 30 millió személyt érintett. A Szovjetunióban a lakosság pénzbeli jövedelmei együttvéve csaknem 50 miliárd rubellel emelkedtek. A LAKÁSKÉRDÉS A kilencedik ötéves terv négy éve alatt 45 millió ember la- kőskörülményei javultak meg, s 1975-ben további 11 millió költözött, illetve költözik új lakásba. A lakásépítés ütemét és méretét tekintve a Szovjetunió a világ első helyét foglalja el: évente több mint 2,2 millió kényelmes lakás épül. A lakóházak túlnyomó többségét állami eszközökből építik. Az ilyen házakban a dolgozók ingyen jutnak lakáshoz. A Szovjetunióban van a világ legalacsonyabb lakbére. A közműszolgáltatásokkal (áram, gáz, fűtés stb.) együtt a lakbér átlagban nem haladja meg a munkáscsalád költségvetésének négy-öt százalékát. A házak üzemeltetésével kapcsolatos kiadásoknak még az egy- harmadát sem éri el a lakbér; a fennmaradó kétharmad részt állami dotációból fedezik. A Szovjetunióban a lakóterület négyzetméterére számítva a lakbér havi 13,2 kopejka, és immár 47 esztendeje van ezen a szinten. A KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKEK TERMELÉSE Az utóbbi tíz esztendőben a Szovjetunióban az egy lakosra számított mezőgazdasági termelés 23 százalékkal növekedett. A tej és a tejtermékek fogyasztása egy lakosra számítva az 1964. évi 238 kilogrammról 1974-ben 315 kilogrammra, a húsfogyasztás 38 kg-ról 55 kilogrammra, a tojásfogyasztás 113-ról 205 darabra emelkedett. A szovjet emberek táplálkozása változatossá válik, és egyre jobban megfelel a tudományosan megalapozott normáknak. Az élelmiszerek kalóriaértékét tekintve a Szovjetunió a világ első országai között foglal helyet, a szovjet emberek átlagban 3100 kalóriát fogyasztanak. Gyors ütemben növekszik a Szovjetunióban a közszükségleti cikkek termelése. Erről tanúskodik a kiskereskedelmi áruforgalom, amely négy esztendő alatt 41 milliárd rubellel emelkedett. 1974-ben minden négytagú szovjet család átlagban 575 rubellel fordított többet árucikkek vásárlására, mint 1970-ben. A Szovjetunióban 570 rubelből nagyképernyős televíziókészülék és magnetofon, vagy pedig két nagy hűtőszekrény vásárolható. A KÖZOKTATÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGY FEJLŐDÉSE A Szovjetunióban 1975-ben alapjában befejeződik az általános tízéves középfokú oktatásra való áttérés. Jelenleg az általános műveltséget nyújtó iskolákban együttvéve több mint 49 millió, a felsőoktatási intézményekben 4,8 millió, a szakközépiskolákban 4,5 millió ember tanul. A népgazdaságban foglalkoztatott személyek háromnegyed része felső- és középfokú végzettséggel rendelkezik. Az orvosok számát tekintve a Szovjetunió az első helyen áll a világon. A Szovjetunióban jelenleg 800 ezer orvos van, a világ orvosainak több mint 25 százaléka (a Szovjetunió lakossága ugyanakkor nem éri el a világ lakosságának 17 százalékát). Tízezer lakosra több mint 31 orvos jut: ilyen magas ellátottsággal egyetlen ország sem büszkélkedhet. Betegség esetén minden dolgozó táppénzben részesül, amelyhez előzőleg semmiféle hozzájárulást nem fizet. Nyolcéves munkaviszony után a táppénz egyenlő a havi átlag- keresettel. A Szovjetunióban a kilencedik ötéves tervben az újonnan épített kórházakban 330 ezer ágyat állítanak be, és ezzel a kórházi férőhelyek szá-* ma 3 millióra emelkedik. M. I. A ,^L°Jjet |íönnyííiPar termelése a 9. ötéves tervidőszakban a megelőzőhöz viszonyítva 35—40 százalékkal növekedik. A fenti kép a Kazalt SZSZK kusztanajszki textilkombinátjában készült. A leningrádi Kozinszk Üzemben naponta több mint 900 darab „Lagoda—250“ televíziókészüléket gyártanak. EMELKEDŰ ElFSZiNIfONAL, NÖVEKVŐ FOGYASZTÁS, GAZDAGABB BEI
