Új Szó, 1975. november (28. évfolyam, 258-282. szám)
1975-11-01 / 258. szám, szombat
ÄNéOlIÄ A POlGÄRHÁBORÚ-lEHfTOSÍG A NYllT AGRESSZIÓRA Az Azevedo kormány már megalakulása előtt közzétett programjában Lisszabon bejelentette: a három fegyvernem megbízottai* bői álló delegációt küld Angolába az ellentétek elisímitására, az ellenségeskedések megszüntetésére — vagy legalábbis a hely zet tanulmányozására. Mert bérmii ven ellentmondásos Is a bel ső portugál fejlődés, az „anyaországnak“ semmikéDpen nem éli érdekében az angolai függetlenség megadásának elodázása. Sőt. mint az MFA. mind pedig a demokratikus politika! Dártok mi nél gyorsabban szeretnének megszabadulni attól a ballaszttól, amit a publicisztika a ..gyarmati birodalom öröksénének" nevez. A gyarmati múlt öröksége pedig jelenleg rendkívül aggasztó mind Lisszabonban, mind pedig magukon a gyarmatokon. Ango Iában lényegében ennek az örökségnek a szerves része az a polgárháború is, amely bevezetője lett a még meg sem született függetlenség elleni nyílt, valószínűleg széleskörűen egyezte tett agressziónak. Az angolai polgárháborút hely- lyel-kőzzel megakasztó tűzszünetek úgyszólván csak arra adnak alkalmat, hogy az egymással szembenálló felszabadítási mozgalmak vezetői egy-egy nyilatkozatban egymást tegyék felelőssé a legújabb megpróbáltatásokért, tragikus fejleményekért. A nyugati támogatást élvező FNLA és az UNITA fegyvereit már jóideje nem a gyarmatosítók és az újgyarmatosítók ellen veti be: a Pekingből és a CTA-központokbó) érkezett kiképzők a Kínából és a legkülönbözőbb nyugati oi'szá- gokból ideküldölt hadianyagszállítmányok, nemkülönben a betörő dél-afrikai csapatok való di célja: az Angola tényleges függetlenségéért fegyverrel és diplomáciai eszközökéi a leghatározottabban harcoló MPLA pozícióinak felmorzsolása, a hazai és külföldi monopóliumok további uralmának biztosítása. Angolában látszólag különböző felszabadítási mozgalmak konfés a jövőben kínálni tud. Mint ahogy a dél-afrikai katonai aktivitás hátterében nem csupán az épülő vízi erőművek védelme áll: a térség sem energiahordozókban, sem egyéb anyagokban nem annyira szegény, hogv ezek forrását kizárólag angolai területen lehetne megtalálni. Zaire expanzióját sem magyarázhatjuk ki zárólagosan a természeti kincsekkel: Kinshasa hosszú ideié még abban a helyzetben sem lesz, hogy saját kincseit értol mesen hasznosíthatná. A külföldi beavatkozás — amely jelenleg már kimeríti a durva agresszió fogalmát — hátterében elsősorban katonai és politikai megfontolások állnak A demokratikus Mozambik létrejötte és az eredeti megállapodásnak megfelelően novemberben megteremtendő angolai szuvere- jnitás nagyarányú módosításokat jelent majd az afrikai — főleg fekete afrikai — katonai térképen. A Icét volt portugál gyarmat jóidéig a déli fajvédő rendszerek „előőrsét“ Jelentette északi irányban — most pedig várhatóan rövidesen regionális katonai hatalommá válnak — ezernyi megoldásra váró problémájuk dacára is. Angola nyugatról. Mozambik pedig keletről zárhatja le, vagy „térítheti el“ az Afrika déli csücskét megközelítő kereskedelmi és hadászati útvonalakat. Aligha lehet kétséges, hogy mindkét jelentős partvidékkel rendelkező ország érdeklődni kezd a flottafejlesztés iránt —, s adott esetben tengeri közép- hatalmi szerepének érvényesítésére is felkészül. De a terület stratégiái jelentősége máris vitathatatlan, amikor még csak azzal kell számolni, hogy az angolai és mozambiki térség katonai biztosítását a szabadságrfioz- galmak reguláris és irreguláris egységei végzik el. Ez is azzal a veszéllyel fenyegeti a neoko- lonialista hatalmi központokat, hogy kárukra fog megerősödni a valódi függetlenségi mozgalmak hátországa. Az angolai harctéri jelentések jóidéig csak harcászati méretű rontáclójáról van sző, valójában csupán egy felszabadítási szervezet küzd a külföldi beavatkozás ellen. Mert leplezetlen a külföldi beavatkozás. Amit a NATO ez ideig még nem tudott elérni az egykori „anyaország“, Portugália vonatkozásában, hogy ti. nyílt beavatkozás útján segítse hatalomra a jobboldali erőket —, arra módot talált a fekete kontinensen, ahol egyébként is szinte mindennapos a nyugati katonai és politikai beavatkozás. Leegyszerűsítenénk a dolgokat, ha a permanens intervenció hátterének kizárólagosan gazdasági rugóira mutatnánk rá, jóllehet a feltárt és még feltáratlan gyémánt! előhelyek, a foszfor-, cink-, réz- és nikkelbányák jelentőségét, gazdasági csáberejét senki sem vitathatja. A holland, angol, francia, belga, japán és amerikai monopóliumok feltétlenül biztosítani akarják érdekeik zavartalan érvényesítését a továbbiakban is. Ez azonban nem ad magyarázatot a kínai érdeklődésre; hiszen Peking rendelkezik mindazokkal a kincsekkel, amelyet Angola partnereinek most összecsapásokat sejtettek — néhány határozott, szélesebb sávban kibontakozó offenzíva viszont most már azt teszi félreérthetetlenné: a mind hevesebbé váló „mérkőzés“ rövidesen élethalálharccá válik. A fővárostól alig ötven kilométernyire levő caxitói támaszpontot nemrég foglalták el az MPLA csapatai: ez a bázis szolgált kiindulópontul az FNLA-egységek „megtorló hadjárataihoz a főváros körzetében. Az FNLA elveszítette Amb- riz kikötőjét és Carmonát is, s ezzel stratégiai jelentőségű útvonalszakasz került az MPLA birtokába. Az összecsapások kimenetelét a páncélosok és a tüzérség bevetése döntötte el, s jelentős haditechnikát vonultattak fel a Nova Lisboa és a silva- portoi UNITA-egységek bekerítése közben is. Az UNITA és áz FNLA kínai, valamint francia, amerikai és egyéb nyugati fegyverekkel egészítette ki ismételten a felszerelést, de egységeiben az élcsapat szerepét mindinkább a fehér zsoldosok alakulatai töltik be. A volt gyarmati hadsereg több száz katonája szolgál az FNLA és az UNITA zászHarcra készen .. . íaja alatt, Zairében pedig a katonai recept szerint ugyancsak toborozódnak a fehér-zsoldos légiók. A Katangával határos angolai részeken is „bevetésre érett“ fehér zsoldosalakulat áll készenlétben. Ezzel a mind erőteljesebbé váló katonai háttérrel az FNLA és az UNITA politikai vezetői gyakorlatilag hozzáfogtak a népfelszabadító háborúban és az elmúlt egy évben kivívott politikai-gazdasági és szociális eredmények felszámolásához. A Zairével határos — az FNLA ellenőrzése alatt álló — Északon éhség dühöng, az orvosok kivonása és tömeges távozása az egészségügy összeomlását idézte elő, járványok pusztítanak. Az ideiglenes kormányban az FNLA megbízottja tölti be az egészségügyminiszte- ri posztot: intézkedései összhangban állnak mozgalma újabb és újabb manővereivel. Az FNLA és az UNITA feloszlatta a mezőgazdasági termelést eddig jól megszervező szövetkezeteket: az élelmezési válságot most már a paraszti létbizonytalanság is súlyosbítja. Az ország pillanatnyilag a káosz állapotában van: a zűrzavaros viszonyok nem sok jót ígérnek november 11-re sem, amikor sor kerül majd a függetlenség kikiáltására. A fegyveres harc, a válság elmélyülésének napjaiban, az újult erővel folytatódó imperialista beavatkozás idején nehéz megjósolni: milyen lesz majd az az ország, amelynek ilyen ellentmondásos folyamatban kovácsolódik ki a szuverenitása? Követi-e a magaválasztotta demokratikus és sok tekintetben szocialista utat — vagy ennek elhagyására kényszeríti majd a hazai és a nemzetközi reakció? Csatlakozva az el nem kötelezettek csoportjához, a pozitív semlegesség politikájának jegyében szilárd bázisa lesz mindenfajta nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalomnak, vagy felülkerekednek a kolonialista és neokolonialista célokhoz alkalmazkodó szervezetek és ezek jóidőre eltorzítják az ország fejlődését és jövőjét? Veszélyesek a kínai manőverek is: Peking aggályosán vigyáz, nehogy macául beavatkozáson érjék tetten: annál kevésbé tanúsít aggodalmaskodó magatartást, amikor az angolai agresszió támogatásáról van szó. Portugália sem képes az „erő helyzetéből“ tárgyalni: hiszen az angolai helyzet lényegében arra is lehetőséget nyújtott Lisszabon ellenségeinek, hogy a burkolt portugálellenes beavatkozást nyílttá változtassák. Az angolai agressziós tevékenység így nemcsak angolai és afrikai ügy: érinti Portugáliát és Európát is. Emiatt érezzük helyévalónak, hogy emlékeztessünk rá: az angolai beavatkozást egy cseppet sem restellik azok a NATO-körök, amelyek egyébként burkoltan beavatkoznak a portugál eseményekbe is — de ugyanakkor más erőket, más országokat vádolnak — beavatkozással. KRAJCZÄR IMRE NEM ÜGY ÉRTJÜK... A Komáromi járási Építőipari Vállalat rövid, alig húsz sorban írt jelentési küldött az 5. ötéves terv feladatainak teljesítéséről. Szerény módon, de a jól végzett munka tudatában adta hírül ez a jelentés, hogy a kitűzött, tervfeladatokat október 14-én már teljesítették. A jelentéshez csatolt kimutatásból azonban kitűnik az is, hogy jelentősen túlteljesítették. Lakásépítés terén 147 százalékra teljesítették tervüket, mert a tervezett 215 lakás helyett 316 lakást építettek. Más téren is jelentősek sikereik, hiszen az építőanyagok fel- használása terén takarékoskodtak, az úgynevezeti felhasználás csak 99,7 százalékos volt és 1 millió korona értékű anyaggal kevesebbet használtak fel. A teljesítmények tér vénák teljesítése 100,3 százalékos, a munkatermelékenység növekedése terén pedig 100,4 százalékos a teljesítés. A bevételi tervet 113,1 százalékra teljesítették. Az adatok önmagukért beszélnek. Említésre méltó, hogy a szűkszavú jelentésben többek között, ezt írták: Nem úgy értjük a jól végzett munka fölötti örömünket, hogy talán elbizakodottak, teljesen elégedettek vagyunk, hanem úgy, hogy azok még jobb munkára serkentenek bennünket, alapot adnak a kővetkező ötéves terv feladatainak teljesítéséhez. Néhány nap múlva újabb jelentés érkezett. Ebben arról adtak számot, hogy milyen vállalással köszöntik a XV. páirtkongresz- szust. Még ebben az évben további 86 lakást adnak üt rendeltetésének. Ebben az ötéves tervben 187 lakással többet tehát, mint öt évvel ezelőtt tervezték. A teljesítmények terén a tervezett 14 millió korona helyett már október végén 18 millió koronás lesz a teljesítés. Még ebben az évben megtakarítanak az önköltségen 660 000 koronát, ugyanakkor a bevétel 7ÖÖ 000 koronával növekedni fog. Figyelemre méltó, hogy az adatok közlése mellett nyolc pontban azt is felsorolták, milyen konkrét inlézkcdé sekkel biztosítják maid a bejelentett vállalás teljesítését. Okosan, célszerűen állapították meg a tennivalókat, számba,telték azt is, hogy három újabb szó cialista munkabrigádot szerveznek, a dolgozók önkéntes, ingyenes munkával (850 óra) segítik majd a célok megvalósítását. Annak tudatában, hogy a sikerek megvalósítói, a dolgozók, nem fe ledkeztek meg az emberről való gondoskodás tökéletesítéséről sem. Például: A vállalat székbe lyétől távolabb dolgozók számára, ha ott legalább húszán dolgoznak, meleg ételt szállítanak majd. Másik példa: januártól kezdve helyben működik majd a fogászati rendelő. Következő példa: bővíteni fogják még ebben az évben a javító műhelyt, mégpedig úgy, hogy az ottani szociális berendezéseket 110 dolgozóval több használhassa, mint eddig. Önmagukért beszélnek ezek a példák. Azt magyarázzák, hogy a mi társadalmunkban az emberről való gondoskodás teremti meg a siker alapját. Nem úgy értjük ... idézzük a kifejezést jelentésükből, mert illő kimondani: Jól értik! Jogosan örvendenek a munkasikereknek, anélkül, hogy csak és kimondottan a' munkával törődnének. Az alkotóról, a munkásról sem feledkeznek el, hi szén a következő munka sikerek záloga a dolgozókról való gondoskodás. JÓI értik. HAJDÜ ANDRÁS Fegyelmezettebben az utakon A rendőrséghez naponta tucatjával érkeznek jelentések közúti szerencsétlenségekről, kihágásokról. Ezeket nemcsak a járművezetők okozzák, hanem gyakran maguk a gyalogosok is — vigyázatlanságukkal és fegyelmezetlenségükkel. Az idei harmadik negyedévet „közlekedésbiztonsági negyedévvé“ nyilvánították. A szlovákiai közutakon e negyedév alatt 5717 közúti szerencsétlenség történt, ami a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 17-el kevesebb. A halottak száma 212 volt. A halottak száma csak 17-el, a sebesülteké 106-al csökkent. Az anyagi kár a tavalyihoz képest 2 millió koronával növekedett. A negyedév mérlege valamennyi feljegyzett mutatóban a közép-szlovákiai kerületben a legkedvezőbb. A közúti szerencsétlenségek száma a kerületben 71-el, a halottak száma — ami a legfontosabb — 17-el, a sebesülteké pedig 78-al csökkent. A sok halálos kimenetelű baleset intézkedések foganatosítására készteti az illetékeseket. A közúti szerencsétlenségeknek 90 százalékát az okozta, hogy az emberek helytelenül reagáltak a közlekedési viszonyokra és nem tartják be a közlekedési szabályokat. A rendőrség az említett negyedévben 83 712 közlekedési kihágást jegyzett fel. Ebből 37 509 esetben a gyorshajtás, 7685 esetben a szabálytalan előzés, 3258 esetben pedig az alkohol volt a szerencsétlenség okozója. Kihágásért 4858 gyalogost és 3279 kerékpárost bírságoltak meg. Az utóbbiakat főleg azért, mert kerékpárjuk nem volt megvilágítva. Azt gondolhatnánk, hogy a pénzbírság megfelelő tanulságul szolgálhatna a gyalogosoknak és a járművezetőknek. Ez azonban, sajnos, nem így van. A bírságoltak többsége agresszív, hibáját nem ismeri be. Gyakran olyan kihágásokat is elkövetnek, amiért a rendőrség a hajtás! engedélyt is kénytelen bevonni. Például, amikor valaki ittas állapotban vezeti járművét. Hogyan korlátozhatnánk a szerencsétlenségek, a tragédiák számát? Bizonyára következetes megelőzéssel és megtorlással. A megelőzés akkor lenne a leghatékonyabb, ha mindjárt a hajtási jogosítványok és az orvosi igazolványok kiadásánál, a gépkocsivezetői tanfolyamokon, a vizsgákon igényesebbek lennénk. A baleseti statisztika ugyanis azt bizonyítja, hogy a legtöbb közúti szerencsétlenséget a 18— 24 év közti járművezetők okozzák. A rendőrség a három hónap alatt 750 aktívaértekezletet és csaknem 400 előadást tartott a járművezetőknek. 339 kiállítást is rendeztek. Ilyen módon is hatni akartak azokra a járművezetőkre, valamint a közúti forgalom többi résztvevőjére, akik az utakon nem mindig viselkednek eléggé fegyelmezetten, A közlekedésbiztonsági negyedév eredményeképpen szá mos új ismeretre és tapasztalatra tettünk szert. Rebizonyo sodott, hogy a Szövetségi Belügyminisztériumnak a közúti forgalomról szóló 100/75. számú rendelete a gyakorlatban fontos szerepet fog játszani a gépkocsivezetők és az utak használói fegyelmezettségének növelésében. — hz. — 1S75 XI. 1 A MPLA harcosa
